Ügyvédi visszaélés

A szabályozás célja, hogy a polgárok biztonságban és bizalommal fordulhassanak a jogi szférához, és ne szenvedjenek hátrányt saját képviselőjük tisztességtelen vagy kötelezettségszegő magatartása miatt. 

Az ügyvéd, a jogtanácsos, az ügyvédjelölt vagy más, jogi képviseletre foglalkozásánál fogva jogosult személy tevékenysége kulcsszerepet játszik az igazságszolgáltatásban.

Az ügyfelek jogainak és érdekeinek érvényesítése során a képviselőt törvények, szakmai előírások, valamint etikai szabályok kötik.

A büntetőjogi felelősségre vonás lehetősége az ügyfelek érdekeinek fokozott védelmét szolgálja: a 285. § azt jelöli meg bűncselekményként, ha az ügyvéd hivatásbeli kötelességét megszegi abból a célból, hogy az ügyfelének jogtalan hátrányt okozzon.

A társadalmi érdek abban áll, hogy a jogi képviselet igénybe vevői ne kerülhessenek kiszolgáltatott helyzetbe, és a szakmai normák sérthetetlenek maradjanak.

Az ügyvédi visszaélés elkövetési magatartása a hivatásból fakadó kötelességek megszegése.

Ezeket a kötelességeket elsősorban az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üt. tv.) és a szakma írott és íratlan etikai szabályai határozzák meg.

A gyakorlatban kötelességszegésnek minősül minden olyan aktív vagy mulasztásban megnyilvánuló cselekvőség, amely ellentétes az ügyfél érdekeinek tisztességes védelmével vagy a jogszabályi előírásokkal.

Fontos kiemelni, hogy önmagában a kötelességszegés többnyire csak fegyelmi vétség, büntetőjogi tényállássá akkor válik, ha szándékosan, kifejezetten az ügyfél jogtalan hátrányára irányul.

Az elkövető lehet bármely ügyvéd, ügyvédjelölt vagy foglalkozásánál fogva jogi képviseletre jogosult személy, például európai közösségi jogász vagy kamarai jogtanácsos.

A lényeg, hogy a tettesnek legyen jogszabályi felhatalmazása jogi képviseletre, ezzel ugyanis belekerül abba a speciális szakmai körbe, amelyet a Btk. az ügyvédi visszaélés tekintetében szabályoz.

Az ügyfél pedig az a személy, aki a képviselői tevékenységet igénybe veszi, akár megbízással, akár kirendelés útján.

A törvényi tényállás egyik sarkalatos pontja a célzat: az ügyvédnek azért kell megszegnie a kötelezettségét, hogy az ügyfelet jogtalan hátrány érje.

Ez a hátrány többféle lehet, például vagyonvesztés vagy valamilyen eljárási pozíció romlása, de a konkrét hátrány bekövetkezése nem előfeltétele a bűncselekmény megvalósulásának.

Már a szándék is elegendő, ha világosan tetten érhető, hogy az ügyvéd kifejezetten rosszhiszeműen jár el ügyfele kárára.

A 285. § (1) bekezdése alapján az alapbüntetés akár három évig terjedő szabadságvesztés lehet.

Ha azonban a cselekményt haszonszerzés végett követik el, a büntetési tétel egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztésre emelkedik, ami a minősítő körülményre tekintettel az ügyfél fokozottabb védelmét szolgálja.

Ez jellemzően akkor fordulhat elő, ha az ügyvéd valamilyen anyagi előny reményében szegi meg hivatásbeli kötelezettségeit, és kifejezetten azzal a szándékkal okoz kárt az ügyfélnek, hogy ő maga – vagy más személy – ebből profitáljon.

Az ügyvédi visszaélés lényege, hogy a hivatásbeli kötelességét elhanyagoló vagy szándékosan megszegő képviselő kárt vagy sérelmet okoz saját ügyfelének.

A büntetőtörvény a közbizalom védelmében szigorúan lép fel, hiszen az embereknek joguk van megbízható és szakszerű jogi segítséghez.

Mindez megerősíti a felelősségi rendszert: a jogi képviselő a fegyelmi eljárás mellett büntetőjogi következményekkel is számolhat, ha a kötelességszegése túlmutat a szakmai vétség fogalmán, és a jogtalan hátrány szándékos okozásában ölt testet.

Ugyanakkor a szabályozás a szakmai önállóság tiszteletben tartásának elvét sem sérti, hiszen csupán a rosszhiszemű, károkozási célzattal történő kötelességszegést kriminalizálja.

Ezáltal védi az ügyfelek érdekeit és biztosítja a tisztességes, etikus jogi képviseletet, hozzájárulva a magyar igazságszolgáltatás hatékony működéséhez és a jog iránti bizalom fenntartásához.