Fogolyzendülés

A fogolyzendülés jogi tárgya a büntetés-végrehajtási intézmények rendjének védelme.

Ez az állami kényszerintézkedések közé tartozó intézmények működésének alapja, amelynek zavartalan biztosítása a társadalom egészének érdeke.

A zendülésben való részvétel a fogvatartás során alkalmazandó szabályokkal való tudatos szembehelyezkedést jelent, amely jogsértő módon próbál nyomást gyakorolni a hatóságokra vagy elérni valamely célt.

A fogolyzendülés bűncselekménye abban az esetben valósul meg, ha legalább három fogvatartott közösen, nyíltan és összehangoltan szegi meg a fogvatartás szabályait.

A „nyílt ellenszegülés” olyan magatartás, amely mások számára egyértelműen érzékelhető és amely ellentétes a büntetés-végrehajtási intézmények rendjét meghatározó szabályokkal. Ilyen lehet például az őrök megtámadása, a zárkák szándékos rongálása, közös lármázás vagy a benti eszközök szándékos megsemmisítése.

A zendülés eredményeként a büntetés-végrehajtás rendje súlyosan sérül, függetlenül attól, hogy az események meddig tartanak vagy milyen kimenetellel zárulnak.

Az eredmény tehát a rend megingása, az intézmény működésének megzavarása, amely különösen akkor értékelődik súlyosnak, ha nagy létszámú részvétel vagy jelentős anyagi kár kíséri.

A bűncselekmény alanya csak olyan személy lehet, aki a büntetés-végrehajtás alatt áll, tehát fogvatartott.

A többes elkövetés kötelező jellege miatt a törvényi tényállás legalább három személy részvételét kívánja meg.

A bűncselekmény minden egyes résztvevőjét önálló tettesként kell értékelni, nem pedig társtettesként.

A fogolyzendülés kizárólag szándékosan követhető el.

Az elkövetőnek tisztában kell lennie azzal, hogy a magatartása sérti a fogvatartás rendjét és szándékosan vagy ebbe belenyugodva vesz részt a zendülésben.

A gondatlanság nem elégséges a büntetőjogi felelősséghez.

A törvény szigorúbban bünteti azt, aki a zendülést kezdeményezi, szervezi vagy vezeti.

A kezdeményező az, aki elsőként ösztönöz másokat a cselekményre, míg a szervező az, aki előre megtervezi annak menetét. A vezető az események során irányítja a cselekményeket.

Továbbá súlyosabb megítélés alá esik, ha valaki a zendülés során a rend helyreállítására törekvő személyek ellen erőszakot alkalmaz, függetlenül attól, hogy azok hivatalos személyek vagy más fogvatartottak.

Ha a zendülés különösen súlyos következményhez vezet – például tömeges sérülést, nagyobb kárt vagy további zendülések kirobbanását eredményezi –, a büntetés akár tizenöt év szabadságvesztés is lehet.

Amennyiben a zendülés halállal jár, a törvény még súlyosabb, akár húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegeti az elkövetőt.

Fontos, hogy halál esetén elégséges a gondatlanság is, a többi esetben azonban szándékosság szükséges.

A törvény már az előkészületi magatartást – tehát a zendülés előzetes megszervezését – is büntetni rendeli.

Az előkészület során még nem szükséges, hogy tényleges cselekmény történjen, elég a szervezési szándék és néhány konkrét lépés (pl. üzenetek továbbítása, eszközök előkészítése).

A résztvevő büntetése korlátlanul enyhíthető – sőt, különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető is –, ha a zendülésben való részvételt önként vagy a hatóság felszólítására megszakítja.

Ennek viszont feltétele, hogy a deliktum ne járjon súlyosabb következményekkel (például halállal), mert ezek kizárják a kedvezmény alkalmazását.

A fogolyzendülés az egyik legsúlyosabb, kizárólag fogvatartottak által elkövethető bűncselekmény.

A nyílt, szervezett ellenszegülés nemcsak a büntetés-végrehajtási rendet fenyegeti, hanem közvetlen veszélyt jelent az ott dolgozókra és más fogvatartottakra is.

A törvény szigorúan szabályozza nemcsak a részvételt, hanem a vezetői szerepet és az erőszakos fellépést is, és már az előkészületi cselekményeket is szankcionálja.