Bűnpártolás

A bűnpártolás a magyar büntetőjog egyik fontos, úgynevezett „bűnkapcsolati” bűncselekménye, amelynek célja az igazságszolgáltatás rendjének és tisztaságának megőrzése.

Lényege, hogy aki egy már elkövetett bűncselekmény felderítését vagy a tettes felelősségre vonását tudatosan akadályozza, esetleg a bűncselekmény útján szerzett előny fenntartásában működik közre, felelősségre vonható. 

Ha nincs alapbűncselekmény, akkor nincs mit pártolni, ebből eredően a bűnpártoló magatartás sohasem előzheti meg a tettesi alapcselekményt.

A törvény több alapesetet említ , továbbá külön minősített esetet állapít meg, ha a bűnpártolást haszonszerzés végett vagy kiemelkedően súlyos bűncselekmények kapcsán követik el.

A bűnpártolás védett jogi tárgya az igazságszolgáltatás zavartalan működéséhez fűződő érdek.

A törvény célja, hogy a büntetőjog-ellenes cselekményt megvalósító személyt felelősségre lehessen vonni, és a bűncselekményből származó előny se maradhasson meg.

A járulékos jelleg azt jelenti, hogy a bűnpártoló cselekmény kizárólag egy már létező és tényállásszerűen megvalósult alapbűncselekmény után következhet.

Ha például az alapcselekmény büntethetősége valamilyen okból kizárt, akkor bűnpártolás sem jöhet létre.

A bűnpártolás három alapvető magatartási formában jelenhet meg a törvény szerint:

1. Segítségnyújtás ahhoz, hogy a tettes a hatóság üldözése elől meneküljön.
   
   
2. A büntetőeljárás sikerének meghiúsítására törekvés.
   
   
3. Közreműködés a bűncselekményből származó előny biztosításában.
   
   

Ezek az elkövetési magatartások igen sokféle tevékenységet foglalhatnak magukban.

Ide tartozhat a menekülés megszervezése, a nyomozó hatóság félrevezetése, a bűncselekmény nyomainak eltüntetése vagy az elkövetésből származó vagyon elrejtése is.

Lényeges, hogy a bűnpártoló általában aktívan, tevőlegesen működik közre; puszta hallgatás, be nem jelentés önmagában nem valósítja meg a bűnpártolást.

A jogirodalom személyi bűnpártolásnak nevezi azt, amikor valaki kifejezetten az elkövető személyének “megmentésére”, a büntetőjogi felelősségre vonás elkerülésére törekszik.

Ilyen a Btk. 282. § (1) bekezdés a) pontjában említett segítségnyújtás, amely lehet például a szöktetés, elrejtés, a hatóság félrevezetése vagy a meneküléshez szükséges eszközök (álruha, jármű, pénz) biztosítása.

A b) pontban szabályozott esetben a célzat egyértelműen a büntetőeljárás sikerének meghiúsítása, amibe beletartozik bármiféle aktív beavatkozás, például valótlan vallomásra ösztönzés, bizonyítékok elrejtése vagy hamis tanúzásra bírás.

Fontos, hogy a jogszabály a célzatos szándékot követeli meg.

Tárgyi bűnpártolásról akkor beszélünk, ha a bűncselekményből származó előny (jellemzően vagyoni haszon) biztosításához nyújtanak segítséget.

Az elkövetőnek már ténylegesen rendelkeznie kell ezzel az előnnyel, és a bűnpártoló viselkedése arra irányul, hogy ez az állapot fennmaradjon.

Ilyen lehet az eltulajdonított tárgy elrejtése, annak átalakítása vagy felvásárlása, megőrzése, sőt akár a tettes anyagi helyzetének stabilizálása is.

Nemcsak dologi javak, hanem személyes jellegű előny is idetartozhat, feltéve, hogy az a már elkövetett bűncselekmény közvetlen következménye.

Ha az alapbűncselekmény nem jön létre (például valamilyen büntethetőséget kizáró ok miatt), akkor hiányzik az a „mag”, amihez képest a bűnpártolás járulékos bűncselekményként kapcsolódhat.

Ugyanígy, ha a büntetőeljárás még azelőtt megszűnik (például elévülés, kegyelem, magánindítvány hiánya okán), hogy a bűnpártoló cselekményre sor kerülne, nem beszélhetünk bűnpártolásról.

A megszüntető okok a már létrejött bűncselekmény büntethetőségét foszlatják szét, így ha a szökést vagy menekülést segítő magatartást ezek bekövetkezése után fejtik ki, az már nem sérti az igazságszolgáltatás érdekeit.

A törvény szigorúbban bünteti a bűnpártolást, ha azt haszonszerzés végett vagy kifejezetten súlyos bűncselekmények – például emberölés, emberrablás, terrorcselekmény – kapcsán követik el.

Ezeknél a magatartásoknál a társadalomra veszélyesség fokozott, hiszen a cselekmény nemcsak a bűnös személy megmentésére irányul, hanem sokszor pénzügyi vagy egyéb kedvezmények fenntartását is célozza, esetleg közszolgálati, hivatalos minőségben történik.

Aki tehát különleges felhatalmazással bír (például hivatalos vagy közfeladatot ellátó személy), de ennek ellenére bűnpártoló magatartást tanúsít, jelentősen súlyosabb büntetési tétellel néz szembe.

A törvény a (2)-(4) bekezdésnél néhány esetben mentesíti a hozzátartozót a büntethetőség alól, ha az (1) bekezdés a) pontja szerinti segítségnyújtást nyújtja.

Ez a rokoni viszonyra tekintettel adott engedmény, kivéve, ha a bűnpártolás haszonszerzés végett vagy hivatalos személyként valósul meg.

A bűnpártolás lényege, hogy már bekövetkezett bűncselekményhez kapcsolódik, és közvetlenül az igazságszolgáltatás hitelességét, hatékonyságát fenyegeti.

Azáltal, hogy a tettest vagy a bűncselekményből származó előny megtartását segítik, a közbizalom, a tisztességes eljáráshoz és a hatékony felelősségre vonáshoz fűződő társadalmi érdek sérül.

E rendelkezések a jogbiztonság védelmét szolgálják, és biztosítják, hogy a bűncselekmény elkövetője ne bújhasson ki a törvény alól sem hatóságok félrevezetése, sem a jogellenes haszon további tartása révén.