Mentő körülmény elhallgatása

A mentő körülmény elhallgatásának büntetendővé tételének célja, hogy megakadályozzák, hogy ártatlan személyeket megalpozatlanul vonjanak felelősségre büntető-, szabálysértési, közigazgatási vagy fegyelmi eljárásban.

A bűncselekmény középpontjában a tisztességes eljáráshoz fűződő társadalmi érdek áll: a jogalkotó azt a célt tűzi ki e bűncselekmény vonatkozásában, hogy csak azokkal szemben folytassanak le eljárást, akik valóban jogsértést követtek el, és ne maradhassanak rejtve azok a körülmények, amelyek egy vádlott ártatlanságát vagy kisebb mértékű felelősségét támasztják alá.

Az igazságszolgáltatásba és más hatósági eljárásokba vetett bizalom egyik pillére, hogy a rendelkezésre álló összes mentő adat felszínre kerüljön.

A Btk. 281. §-a kifejezetten a tiszta mulasztásos bűncselekmények sorába tartozik: a bűncselekmény megvalósulásához nem szükséges az elkövető aktív cselekvése, elegendő, ha szándékosan nem hozza tudomására a felmentést vagy megszüntetést eredményező tényt a hatóságoknak, a védőnek vagy az érintett személynek.

Lényeges, hogy konkrétan olyan információról legyen szó, amelynek közlése valóban képes volna kimenteni a gyanúsítottat, vádlottat vagy más eljárás alá vont személyt a felelősségre vonás alól.

Önmagában az esetleges gyanú vagy sejtés még nem elegendő, valódi, bizonyítható adat ismerete szükséges.

A hallgatás akkor válik büntetőjogilag relevánssá, ha az elkövető tudja, milyen súlyú és jelentőségű a rendelkezésére álló bizonyíték, mégis visszatartja azt.

E bűncselekmény vonatkozásában az elkövető bárki lehet, aki ténylegesen birtokában van a felmentő információnak.

Nem követelmény, hogy hivatalos személy vagy az eljárás résztvevője legyen, elég, ha tudomása van a mentő körülményről.

A bűncselekmény szándékos: az elkövetőnek tisztában kell lennie, hogy a hallgatása hatással bírhat a vádlott vagy más érintett felelősségre vonására.

A kísérlet lényegében kizárt, hiszen a hallgatás egy passzív állapot, és abban a pillanatban válik befejezetté a bűncselekmény, amikor az információ közlésére már reális lehetőség lett volna, de ez a közlés elmarad.

A mentő körülmény elhallgatásának megvalósulásához nem szükséges, hogy a terhelttel szemben ténylegesen kimondják a bűnösséget vagy hogy a hatóság véglegesen befejezze az eljárást.

A mentő körülmény tudatos visszatartása önmagában befejezett bűncselekmény, függetlenül a későbbi fejleményektől.

Ezért az sem mentesíti az elkövetőt, ha később más forrásból kiderül az információ és felmentik a vádlottat, mivel a hallgatás pillanatában már megvalósult a törvényi tényállás.

A törvény súlyosabban rendeli büntetni az elkövetőt (két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel), ha a mentő körülmény olyan bűncselekményre vonatkozik, amely akár életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető.

Ilyenkor a társadalmi érdeksérelem lényegesen nagyobb, hiszen a tévesen elítélt személy a legsúlyosabb büntetés lehetőségével nézne szembe.

Ugyanakkor a törvény privilegizálja azt a helyzetet, amikor a hallgatás szabálysértési, közigazgatási bírsággal sújtandó szabályszegés vagy fegyelmi eljárás körében történik, és ilyenkor elzárás alkalmazható.

Ez is jelzi, hogy a jogalkotó differenciáltan áll hozzá a különböző súlyú eljárásokhoz.

A Btk. 281. § (4) bekezdése alapján nem büntethető mentő körülmény elhallgatásáért az, aki önmagát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, hiszen a jog lehetőséget ad arra, hogy senki ne legyen köteles saját vagy közeli hozzátartozója ellen vallomást tenni.

Ez a szabály tiszteletben tartja az önvád tilalmának alkotmányos elvét, valamint a családi kötelék védelmét.

Emellett a törvény mentesíti azt is, akinek tanúkénti kihallgatása törvény alapján kizárt (például diplomáciai mentesség, különleges titoktartási helyzetek). 

A törvény nem határozza meg pontosan, milyen formában kellene közölni a mentő körülményt a lényeg, hogy az érintett, annak védője vagy a hatóság a lehető leghamarabb értesüljön róla.

Ha objektív akadály (például kórházi kezelés, elzártság, kommunikációs eszköz hiánya) gátolja a közlést, akkor a felelősségre vonás nem állhat be, amíg a helyzet fennáll, de a korlát megszűnése után elvárt a lehető leggyorsabb tájékoztatás.

Ha ennek ellenére továbbra is hallgat az érintett, befejezetté válik a bűncselekmény.

A törvény egyértelműen büntetni rendeli azt, aki ezt a mulasztást elköveti, ugyanakkor – az önvádra kötelezés tilalma és a hozzátartozói viszony kapcsán – meghagyja azoknak a magasabb rendű érdekek védelmének a lehetőségét, amelyek megelőzik a felelősségre vonás érdekét.

Ezt a megoldást a jogbiztonság és a tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető érdek indokolja.