A zugírászat büntetőjogi szabályai

A jogalkotó célja ezzel a közérdek védelme, vagyis a jogi szolgáltatásokat igénybevevők megóvása a „kontároktól”, akik megfelelő képesítés, kamarai tagság vagy jogszabályi felhatalmazás nélkül nyújtanak ilyen szolgáltatásokat és ezzel veszélyeztetnék az ügyfelek érdekeit.

A zugírászat elkövetője jogosulatlanul és üzletszerűen végez ügyvédi, szabadalmi ügyvivői vagy közjegyzői tevékenységet.

A törvény legfőbb törekvése, hogy a jogszabályban meghatározott képesítések hiányában senki ne tehesse rá a kezét jogi ügyekre úgy, hogy abból rendszeresen anyagi előnye származzon.

Ez a szabályozás azért lényeges, mert a laikusok gyakran nem tudják megfelelően megítélni, hogy ki végezhet jogi képviseletet, ki állíthat ki joghatással bíró iratot, vagy ki adhat jogi tanácsot.

A Btk. 286. § (1) bekezdése értelemszerűen a szakmai kompetenciák védelmét, valamint a polgárok érdekeit állítja a középpontba.

A Btk. 286. § (1) bekezdésének értelmében az elkövetési magatartás a rendszeres anyagi haszonszerzés céljából végzett, jogosulatlan ügyvédi, szabadalmi ügyvivői vagy közjegyzői tevékenység.

Ide tartozik például a jogi képviselet, a szerződések és egyéb okiratok szerkesztése, a jogi tanácsadás, a jogi eljárásokban való eljárás, valamint minden olyan tevékenység, amelyet a vonatkozó törvények (az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény, a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény, a szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény) kizárólag az arra jogosultaknak engednek meg.

A tipikus tevékenységek közé tartozik a beadványok készítése (például bírósághoz vagy hatóságokhoz), okiratok ellenjegyzése, illetve a tanácsadás, amikor valaki pénzért rendszeresen nyújt útmutatást jogi kérdésekben.

Ha mindez olyan személy által történik, aki nem rendelkezik a szükséges felhatalmazással, akkor a zugírászat tényállása megvalósulhat.

Az elkövetéshez a törvény két fontos feltételt rögzít: a jogosultság hiányát és az üzletszerűséget.

A jogosultság hiánya egyértelmű: nincs meg a törvényes alap, ami lehetne egyetemi diploma, kamarai tagság, bejegyzett státusz ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként vagy közjegyzőként.

Az üzletszerűség a rendszeres haszonszerzésre irányuló törekvést jelöli.

Ez utóbbinál kulcsfontosságú, hogy az elkövető haszon elérése érdekében – visszatérően vagy legalábbis több alkalommal – nyújtson jogi jellegű szolgáltatást.

Egy egyszeri, szívességi tanácsadás még nem valósítja meg a zugírászatot, ám a Btk. 459. § (1) bekezdés 28. pontja alapján, ha a tettes azonos vagy hasonló jellegű cselekmények sorozatával kíván pénzt vagy más vagyoni előnyt szerezni, akkor az már üzletszerűnek tekintendő.

A két tényezőnek egyidejűleg kell fennállnia ahhoz, hogy a büntetőjogi felelősségre vonás megtörténhessen.

Ez azt is jelenti, hogy ha az illető csak alkalomszerűen, kis volumenben „ügyködik”, és nem rendszeres haszonszerzésre törekszik, akkor a zugírászat bűncselekménye nem valósul meg.

A zugírászatot tettesként bárki elkövetheti, aki nem jogosult ügyvédi, szabadalmi ügyvivői vagy közjegyzői tevékenység végzésére, mégis ilyen feladatot lát el anyagi haszon reményében.

Hogy ki jogosult, azt jogszabály határozza meg: ügyvédi tevékenységre például kizárólag ügyvéd, alkalmazott ügyvéd, ügyvédjelölt, európai közösségi jogász vagy kamarai jogtanácsos stb. kaphat engedélyt.

Szabadalmi ügyvivői vagy közjegyzői tevékenységhez is külön törvényi feltételeknek kell megfelelni.

A zugírászatot csak egyenes szándékkal lehet elkövetni.

A tettes tudja, hogy nincs meg a jogszabályi felhatalmazása, mégis rendszeres anyagi ellenszolgáltatás fejében végez jogi szolgáltatásokat.

E célzatos magatartás emeli a cselekményt büntetőjogi szintre, megkülönböztetve a véletlen, tévedésen alapuló vagy szívességi tanácsadásoktól.

A Btk. 286. § (2) bekezdése szigorúbb büntetést helyez kilátásba, ha a zugírászatot az elkövető úgy hajtja végre, hogy ügyvédi, szabadalmi ügyvivői vagy közjegyzői jogosultság látszatát kelti.

Ez a magatartás különösen veszélyes, hiszen az ügyfelek megtévesztésére törekszik, és fokozottan kárt okozhat a polgároknak.

A bűncselekmény ilyenkor bűntettnek minősül, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

A látszatkeltés lehet például névjegykártyák vagy pecsétek használata, hivatalosnak tűnő dokumentumok kibocsátása, amelyekről a megbízó azt gondolja, hogy a megfelelő végzettséggel rendelkező szakembertől származnak.

A jogalkotó így nagyobb büntetési tételt rendel ehhez a magatartáshoz, ezzel is védekezve a tudatos megtévesztés ellen.

A zugírászat a jogosulatlan jogi tevékenység üzletszerű formája, amely az ügyvédi, szabadalmi ügyvivői és közjegyzői szakmákhoz kötött feladatok engedély nélküli gyakorlásával valósul meg.

A bűncselekmény lényege, hogy az elkövető nem rendelkezik a szükséges képesítéssel vagy hatósági jóváhagyással, mégis rendszeres anyagi haszonszerzés céljából nyújt olyan szolgáltatásokat, amelyekre csak a törvény által felhatalmazott személyek jogosultak.

A minősített eset a jogosultság színlelése, amelynek büntetési tétele magasabb, tekintettel a megbízók tudatos megtévesztésére.

A jogalkotó ezzel a szabályozással a jogban járatlan személyeket védi a kontároktól, elősegítve a szakszerűség és az átláthatóság fenntartását a jogi szolgáltatások területén.

Ez nem csupán a polgárok érdeke, hanem a teljes jogi rendszeré is, hiszen a képzett és hivatalosan elismert szakemberek munkájának garanciájára épül a törvényes rend és a jogbiztonság.