Fogolyszökés

A büntető törvénykönyv több különböző helyzetet is részletez:

• Aki a szabadságvesztés végrehajtása alatt szökik meg, akár három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható.
  
  
• Aki bűnügyi felügyelet alól menekül el, két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
  
  
• A vissza nem térés (például engedélyezett kimaradás lejártával) szintén büntetendő.
  
  

Az előírások egyaránt vonatkoznak a büntetőeljárás, a szabálysértési eljárás, a szabadságvesztés és az elzárás időtartamára. A jogalkotó célja, hogy megvédje a társadalom rendjét és biztosítsa a büntetések, valamint az eljárások hatékony és jogszerű lefolytatását.

A fogolyszökés jogi tárgyát leginkább a büntetés végrehajtásához és a büntetőeljárás lefolytathatóságához fűződő társadalmi érdeke képezi.

Egyrészt a szabadságvesztés vagy elzárás végrehajtása során a hatóság köteles gondoskodni arról, hogy az elítélt a kijelölt helyen maradjon.

Másrészt a büntetőeljárás zavartalan menete is megköveteli, hogy a terhelt ne vonhassa ki magát önkényesen.

Ezzel biztosítható, hogy az igazságszolgáltatás a törvényben megfogalmazott célokat – például a felelősségre vonást vagy a rendfenntartást – ténylegesen elérje.

A fogolyszökés alapvetően aktív cselekmény, amelynek célja a hatósági őrizet elkerülése.

Ez történhet konkrét fizikai szökéssel vagy a kijelölt tartózkodási hely szabálytalan elhagyásával. Így megvalósul a fogolyszökés bűncselekménye például:

• Ha valaki engedély nélkül távozik a börtönből, kórházi letartóztatásról vagy az előzetes letartóztatás helyéről, megvalósítja a szökést.
  
  
• Ha valaki bűnügyi felügyelet ideje alatt – például lábbilincs vagy kijelölt lakhely kötelezettsége mellett – a számára meghatározott területről engedély nélkül eltávozik, szintén szökést követ el.
  
  
• Mulasztásos formaként jelentkezik az úgynevezett „vissza nem térés”, amikor az elítélt a neki biztosított eltávozási idő lejárta után nem megy vissza a büntetés-végrehajtási intézetbe.
  
  

A szökés kísérlete azzal kezdődik, hogy az érintett megkezdi a neki kijelölt hely elhagyását (például átmászik a kerítésen). Teljessé akkor válik, amikor ténylegesen el is hagyja a területet.

Bizonyos mulasztásos cselekmények esetén (például a vissza nem térésnél) kísérlet jogi értelemben nem jöhet létre, mert a bűncselekmény a mulasztással azonnal befejeződik.

A fogolyszökés csak akkor valósul meg, ha a személy ténylegesen a hatóság őrizetében van. Erre a Büntetőeljárási törvény több lehetőséget ismer, például:

• Őrizetbe vétel, letartóztatás, előzetes kényszergyógykezelés a büntetőeljárás idején.
  
  
• Végrehajtás alatt álló szabadságvesztés vagy elzárás.
  
  
• Szabálysértési őrizet vagy szabálysértési elzárás esetén fennálló fogva tartás.
  
  

Ha valakit csak előállítanak vagy elővezetnek, esetleg pszichiátriai megfigyelés alatt áll kényszergyógykezelés keretében, az még nem feltétlenül minősül olyannak, mintha a hatóság őrizetében lenne a fenti, szűkebb értelemben.

A fogolyszökés csak szándékosan követhető el, hiszen az érintett tudatosan, célzottan akar kikerülni a hatóság ellenőrzése alól.

A törvény bizonyos pontjain kiemeli a célzatot is: például amikor valaki azért szegi meg a bűnügyi felügyelet szabályait, hogy kivonja magát a büntetőeljárás alól.

Ezekben az esetekben egyenes szándék szükséges: a tettes pontosan tudja, hogy jogosulatlanul távozik, és ezt kifejezetten a hatóság kikerülése miatt teszi.

Az alany tettesként általában az, aki a büntetőeljárás, illetve a szabadságvesztés végrehajtásának hatálya alatt áll.

Nem lehet tettes, aki csak átmenetileg, például előállítás vagy elővezetés idejére kerül röviden a hatóság felügyelete alá, ha a törvényi feltételek nem teljesülnek.

A reintegrációs őrizet egy olyan kedvezményes eszköz, amelyet a büntetés-végrehajtás során alkalmaznak.

Lehetővé teszi az elítélt számára, hogy a szabadságvesztés egy részét a kijelölt lakásban, elektronikus távfelügyelet mellett tölthesse.

Célja, hogy elősegítse a társadalomba való visszailleszkedést, miközben továbbra is korlátozza a mozgásszabadságot.

Ha az elítélt a reintegrációs őrizet szabályait úgy szegi meg, hogy engedély nélkül elhagyja a kijelölt lakást és annak bekerített területét – ráadásul ezt azért teszi, hogy elkerülje a büntetés folytatását –, akkor fogolyszökés bűncselekményét valósítja meg.

Ez mind a társadalmi célok, mind a büntetés-végrehajtás integritása szempontjából kiemelkedő jelentőségű.

A törvény (Btk. 283. §, 4. bekezdés) külön hangsúlyozza, hogy ha az elkövető – mielőtt a hatóság kiderítené hollétét – önként feladja magát, korlátlanul enyhíthető a büntetése.

Ez a rendelkezés azt hivatott elősegíteni, hogy aki meggondolta magát, és önként visszatér, ne viselje a szökés legsúlyosabb jogkövetkezményeit. 

A fogolyszökés a Büntető Törvénykönyvben szigorúan szabályozott bűncselekmény, amely a büntetőeljárás, a szabadságvesztés és az elzárás hatékony végrehajtásának védelmét szolgálja.

Aki a hatóság kijelölt felügyeletéből önkényesen távozik, vagy nem tér vissza a neki biztosított engedély lejártakor, fogolyszökést követ el.

A jogszabály ugyanakkor lehetőséget ad a büntetés korlátlan enyhítésére azoknak, akik időben megbánást tanúsítanak, és önként jelentkeznek a hatóságoknál.