Hamis tanúzás

A valótlan vallomás aktív cselekmény, amely során az elkövető olyan állításokat tesz, amelyekről pontosan tudja, hogy nem felelnek meg a valóságnak.

Például, ha egy tanú azt állítja a bíróság előtt, hogy látta az elkövetőt a bűncselekmény helyszínén, pedig ott nem tartózkodott, akkor ezzel hamis tanúzást követ el.

Nemcsak a szóbeli vallomás lehet hamis tanúzás, hanem az írásban tett vallomás vagy más bizonyítási cselekmény során tett valótlan közlés is.

A valóság elhallgatása ezzel szemben passzív magatartás, amely mulasztással jön létre.

Ez akkor fordul elő, ha a tanú pontosan tudja a tényeket, ám szándékosan nem tesz említést azokról a hatóság előtt.

Ez megtörténhet azzal is, hogy a tanú valótlanul állítja, hogy nem emlékszik a történtekre.

Az azonban nem minősül hamis tanúzásnak, ha a tanú teljes mértékben megtagadja a vallomástételt, feltéve, hogy nem tesz semmilyen vallomást.

A hamis tanúzás és a hamis tanúzásra felhívás különösen nagy veszélyt jelent a büntető- és polgári eljárások tisztaságára.

Ha egy tanú tudatosan hamis vallomást tesz, vagy más személyeket erre próbál rábírni, az jelentősen torzíthatja a bírósági eljárás kimenetelét.

Ahhoz, hogy hamis tanúzásról legyen szó, elengedhetetlen, hogy a tanú által tett valótlan állítás vagy elhallgatott tény az ügy lényeges körülményeire vonatkozzon.

Büntetőügyekben minden olyan körülmény lényeges, amely befolyásolhatja a bűncselekmény megítélését, a terhelt felelősségének megállapítását, vagy a büntetés kiszabását.

Polgári perekben pedig azok a tények számítanak lényegesnek, amelyek döntő hatással lehetnek a per kimenetelére.

Lényeges körülmény lehet például egy bűncselekmény időpontja, a cselekmény pontos helye, vagy akár az elkövető kiléte.

Nem szükséges, hogy a hamis vallomás valóban befolyásolja a hatóság döntését, elég az is, ha alkalmas lett volna rá.

Tehát a hamis tanúzás már akkor megvalósul, amikor az adott vallomás alkalmas arra, hogy a hatóság döntését akár csak potenciálisan is befolyásolja, függetlenül attól, hogy végül figyelembe vették-e azt vagy sem.

A hamis tanúvallomások kapcsán meg kell különböztetni az objektív és szubjektív hamisságot.

Egy vallomás objektíve hamis, ha a benne foglalt állítás nem felel meg a valóságnak.

Szubjektíve hamis akkor, ha a tanú szándékosan akar valótlan állításokat közölni, függetlenül attól, hogy az állításai végül igaznak bizonyulnak-e.

A jelenlegi joggyakorlat szerint csak akkor jön létre hamis tanúzás, ha a tanú által tett állítás objektíve hamis, tehát tényszerűen nem felel meg a valóságnak.

Ha valaki szándékosan hazudik, de az állítása véletlenül megfelel a valóságnak, nem követ el hamis tanúzást.

A törvény szigorúan bünteti azokat is, akik a saját maguk vagy mások érdekében szándékosan megtagadják a tanúvallomást, ha erre nincs jogszerű okuk.

Ezzel kapcsolatban létezik egy speciális tényállás, a tanúvallomás jogosulatlan megtagadása, amelynek célja, hogy a tanúk kötelességeiknek megfelelően segítsék az igazságszolgáltatás munkáját.

Nemcsak a tanúk követhetnek el hamis tanúzást, hanem szakértők, tolmácsok és azok is, akik hamis bizonyítékokat, például okiratokat szolgáltatnak.

Például, ha egy szakértő valótlan vizsgálati eredményt tüntet fel a szakvéleményében, ezzel hamis tanúzást követ el.

Hasonlóképpen, ha egy tolmács tudatosan hibásan fordítja le a tanúvallomást, az szintén hamis tanúzásnak minősül.

A hamis okirat szolgáltatása pedig akkor valósul meg, ha valaki hamisított iratot vagy bizonyítékot mutat be a hatóságok előtt.

Fontos tudni, hogy a hamis tanúzás akkor válik befejezett bűncselekménnyé, amikor a tanúvallomás vagy hamis bizonyíték eljut a hatósághoz.

Az nem feltétel, hogy a hatóság elhiggye vagy figyelembe vegye az adott vallomást vagy bizonyítékot.

A hamis tanúzásért kiszabható büntetés súlyossága az ügy típusától függ.

Büntetőügyben elkövetett hamis tanúzásért akár 1-től 5 évig terjedő szabadságvesztés is kiszabható, életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett ügyben pedig akár 8 év is lehet a büntetés.

Polgári ügyekben általában enyhébb büntetést szabnak ki, de nagyobb értékű vagy kiemelten fontos érdekű ügyekben itt is 1-5 év szabadságvesztés lehet a következmény.

Ezzel szemben szabálysértési, hatósági vagy fegyelmi eljárásokban elkövetett hamis tanúzás vétségként kezelendő, amelyért maximum egy év szabadságvesztés szabható ki.

Nem büntethető hamis tanúzás miatt az, aki a valóság feltárása esetén önmagát vagy hozzátartozóját vádolná meg bűncselekmény elkövetésével, továbbá aki a vallomástétel megtagadására jogosult, de erről nem kapott megfelelő figyelmeztetést.

Szintén mentesül a felelősség alól az, akinek a tanúkénti kihallgatása a törvény alapján kizárt.

A hamis tanúzás komoly következményekkel járó bűncselekmény, amely az igazságszolgáltatás alapjait veszélyezteti.

Érdemes tisztában lenni azzal, hogy már önmagában a hamis vallomás megtétele vagy a valóság tudatos elhallgatása is bűncselekményt valósíthat meg, függetlenül attól, hogy annak tényleges hatása bekövetkezik-e.

A törvény részletesen meghatározza, ki és milyen feltételek mellett vonható felelősségre hamis tanúzásért, és világosan rendelkezik a kiszabható büntetésekről is.

Ezért minden esetben érdemes igazat mondani a hatóságok előtt, mert a hamis vallomás komoly jogi következményekkel járhat.