A kiszolgáltatott személy megalázása

A Büntető Törvénykönyv (Btk.) 225. §-a a kiszolgáltatott személy megalázásának tilalmát fogalmazza meg.

Büntetőjogi szankcióval kell számolnia annak, aki egy másik embert – annak kiszolgáltatott élethelyzetét kihasználva – rábír arra, hogy saját maga számára megalázó magatartást tanúsítson.

Ennek oka, hogy az emberi méltóság sérthetetlen, melyet az Alaptörvény is kimond.

Ha valaki a saját előnyére használja fel az áldozat nehéz élethelyzetét és arra ösztönzi vagy kényszeríti, hogy megalázza önmagát, akkor ezzel nyilvánvalóan átlépi a társadalom által elfogadott határokat.

Az emberi méltóság mindenkit megillet, függetlenül attól, hogy valaki anyagi, egészségügyi vagy szociális szempontból milyen helyzetben van.

A kiszolgáltatott személy megalázása a Btk. rendszerében az emberi méltósághoz fűződő jog védelmét emeli ki: azt bünteti, ha valaki visszaél egy másik ember elesettségével.

Ilyenkor nem csupán az áldozat lelki és fizikai méltósága sérül, hanem a társadalmi morál és szolidaritás is, hiszen a legsérülékenyebb csoportokat fosztják meg a biztonság, a tisztelet és a védelem minimális alapjaitól.

A törvény alapján csak az a személy minősül passzív alanynak, aki hosszabb távon kiszolgáltatott helyzetben él.

Ilyen lehet például a hajléktalan, a mélyszegénységben élő vagy a munkanélküli, ha ezek a körülmények ténylegesen kiszolgáltatottá teszik.

A jogszabály ugyanakkor nem terjeszti ki a védelmet azokra, akik pusztán átmenetileg (például ittas vagy bódult állapotban) válnak sebezhetővé.

A hangsúly azon van, hogy a rászoruló vagy szociálisan kiszolgáltatott körülményekre építve valósul meg a megalázás.

Így a jogalkotó célzottan a valódi szükséghelyzetben lévő személyeket védi attól, hogy ezzel a helyzetükkel valaki visszaéljen és őket – önszántukon kívül – méltatlan szerepbe kényszerítse.

A törvény büntetni rendeli azt az aktív tevékenységet, amellyel az elkövető rábírja a kiszolgáltatott személyt arra, hogy saját magát megalázza.

Ez a rábírás történhet szóban, írásban vagy akár fenyegetés útján is.

A lényeg, hogy a sértett a másik személy ösztönzésére, befolyására tegye meg azt, ami őt nyilvánvalóan megalázza, sérti a méltóságát.

A bűncselekmény akkor válik befejezetté, amikor a kiszolgáltatott élethelyzetben lévő személy ténylegesen végre is hajtja ezt a megalázó magatartást.

Ha a rábírás megtörtént, de a sértett végül mégsem hajlandó a megalázó cselekvésre, akkor a cselekmény kísérleti szakaszban marad.

A Btk. 225. § (2) bekezdése további, súlyosabb büntetéssel fenyegeti azt, aki a megalázkodásért ellenszolgáltatást ígér vagy ad, illetve aki a megalázó helyzetben lévő sértettről felvételt készít és azt a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszi.

Ez esetben a jogalkotó még fokozottabb védelmet kíván biztosítani a kiszolgáltatott személynek, hiszen a megalázás nemcsak a konkrét szituációban válhat kínzóvá, hanem hosszú távon is éreztetheti hatását.

Az ilyen jellegű cselekmények a közös értékrendünket fokozottan veszélyeztetik, ezért a törvény szigorúbb büntetési tételt határoz meg rájuk.

A Btk. 225. § (3) bekezdése szerint a kiszolgáltatott személy megalázása még súlyosabban büntetendő, ha azt üzletszerűen követik el.

Ez rendszerint azt jelenti, hogy az elkövető rendszeres haszonszerzésre törekszik a megaláztatásból.

Az üzletszerűség emeli a cselekményt súlyosabb kategóriába, hiszen ilyenkor már kimondottan rendszeres és anyagi érdekből fakadó visszaélésről van szó.

A kiszolgáltatott személy megalázása szubszidiárius bűncselekmény, vagyis csak akkor alkalmazandó, ha a cselekmény nem valósít meg ennél súlyosabb bűncselekményt.

Továbbá fontos, hogy az elkövetőnek tisztában kell lennie a sértett kiszolgáltatott helyzetével, hiszen a bűncselekmény csak szándékosan követhető el.