A levéltitok megsértése

A törvény bünteti, ha valaki másnak szóló, zárt küldeményt vagy elektronikus úton közvetített közleményt szándékosan és jogosulatlanul megszerez, felbont, esetleg megsemmisít.

A szabályozás célja, hogy az ilyen küldemények kizárólag az arra illetékesek számára maradjanak hozzáférhetők, és a feladó vagy a címzett magánszféráját ne sértse meg idegen behatolás.

A jogi tárgy a magántitok védelme, amely mind a küldő, mind a címzett érdekét oltalmazza.

Passzív alany lehet bárki, akihez a közlés tartozik: természetes személy, jogi személy vagy bármely szervezeti formáció.

A lényeg, hogy a közlemény privát jellegű legyen, és a feladó szándéka szerint kizárólag az arra jogosult felek ismerhessék meg a tartalmát.

A bűncselekmény tárgyát a zárt, személyes gondolatokat hordozó küldemények (például levél, CD-lemez) vagy az elektronikus hírközlő hálózaton küldött üzenetek alkotják.

Kulcsfontosságú, hogy a küldemény zárt legyen, ezzel is kifejezve a feladó azon igényét, hogy az adatokat csak az arra jogosult érje el.

Nyílt képeslapok, reklámkiadványok és prospektusok nem állnak a levéltitok védelme alatt.

A levéltitok megsértése többféleképpen elkövethető.

Büntetendő a zárt küldemény megsemmisítése (például eltépése), felbontása (beleértve a fizikai vagy technikai módokat is), megszerzése vagy illetéktelennek történő átadása, ha ezzel célja a tartalom megismerése.

Elektronikus üzenet esetén kifürkészésnek minősül a lehallgatás, rögzítés vagy bármilyen egyéb technika alkalmazása, amellyel a közlemény a jogosulatlan fél elé kerül.

A cselekmény akkor számít jogellenesnek, ha a sértett nem járult hozzá a tartalomhoz való hozzáféréshez.

Levéltitok megsértését bárki elkövetheti, így magánszemély, hivatalos személy vagy akár szervezetek képviselői is.

Ha többen együttműködve cselekszenek, megállapítható a társtettesség, míg a felbujtó és bűnsegéd is felelősségre vonható, ha a cselekményre való biztatással, illetve segítségnyújtással hozzájárul a levéltitok megsértéséhez.

A legtöbb elkövetési mód célzatot feltételez: a tettes kifejezetten azért bontja fel, szerzi meg vagy teszi hozzáférhetővé a küldeményt, hogy ismeretlen információhoz jusson.

A megsemmisítés ennél tágabb körben büntetendő, mivel ott már az is tilos, ha a küldemény fizikai létét szünteti meg, mielőtt a jogosult kézhez kaphatná. 

Ha a bűncselekményt valaki foglalkozása vagy közmegbízatása gyakorlása során követi el, súlyosabb büntetés várható.

Különös veszélyt jelent, ha a hivatalos pozíció vagy hatalmi helyzet felhasználásával jutnak bizalmas adatok birtokába.

Még magasabb büntetési tétel vonatkozhat arra az esetre, amikor a cselekmény jelentős érdeksérelmet okoz a feladó vagy a címzett számára.

A levéltitok megsértése szubszidiárius bűncselekmény, vagyis csak akkor büntethető ezen a jogcímen az elkövető cselekménye, ha más, súlyosabb bűncselekmény nem állapítható meg.

Emellett a törvény megköveteli a magánindítványt, tehát a sértettnek kell kérnie a büntetőeljárás lefolytatását.

A levéltitok megsértése lényeges garanciája annak, hogy a polgárok és szervezetek magántermészetű kommunikációja ne kerülhessen illetéktelen kezekbe.

A törvény világosan rögzíti azokat a magatartásokat – megsemmisítés, felbontás, kifürkészés –, amelyek sértik e jogot, és egyúttal eljárási akadályt is támaszt: magánindítvány nélkül a hatóság nem indít eljárást.

A magántitok védelme így a mindennapi élet bizalmi légkörének fenntartását segíti, és védi a személyek, szervezetek, közösségek legféltettebb információit.