Az egészségügyi önrendelkezési jog büntetőjogi védelme

A modern jogrendszerek – így a hazai szabályozás is – kötelezővé teszik, hogy a pácienst a beavatkozást megelőzően megfelelően tájékoztassák, majd ennek ismeretében az érintett személy kifejezett beleegyezését vagy hozzájárulását adják.

Ezzel biztosítható, hogy a beteg tisztában legyen a kezelés vagy műtét kockázataival, előnyeivel, alternatíváival és lehetséges következményeivel.

Ha ez a tájékoztatás és beleegyezés elmarad, sérül a személy önrendelkezési joga, amelyet a büntetőjog is véd.

A Btk. 218. §-a szerint büntetendő, aki a szükséges, törvényben előírt tájékoztatást elmulasztja, illetve a beteget – vagy egyéb érintettet – nem vonja be a döntési folyamatba, noha a beavatkozás megkövetelné az érintett hozzájárulását.

A tájékoztatás nem csupán formális tájékoztató átadását jelenti, hanem annak biztosítását is, hogy a páciens megértse a beavatkozás kockázatait, előnyeit és alternatíváit, ezáltal valós döntést hozhasson a saját testével kapcsolatban.

Ez a betegjog alapja, ugyanis csak akkor beszélhetünk tényleges beleegyezésről, ha a beteg minden releváns információ birtokában van.

A jogalkotó így gondoskodik arról, hogy a betegek ne csupán passzív szereplők legyenek a saját egészségüket érintő folyamatokban.

A Büntető Törvénykönyv 218. §-ának (1)–(3) bekezdése hivatott védeni az egészségügyi önrendelkezési jogot azzal, hogy büntetni rendeli azokat a magatartásokat, amelyek a beleegyezéshez vagy hozzájáruláshoz kötött orvosi beavatkozások, kutatások, illetve szerv- vagy szövetkivételek során sértik a jogszerűséget.

Ide tartozik az emberi génállomány megváltoztatása, az embrió génállományának megváltoztatása, emberi reprodukció, a születendő gyermek nemének megválasztása, továbbá a szerv- vagy szövetkivétel, illetve átültetés, valamint az orvostudományi kutatások.

A bűncselekmény passzív alanya bárki lehet, akinek a beleegyezésére vagy hozzájárulására szükség volna valamely egészségügyi beavatkozás elvégzéséhez.

Az elkövetési tárgy magába foglalhatja az emberi embriót, az ivarsejtet vagy akár a holttestet is.

Ennek oka, hogy a törvény a legtágabb értelemben védi az emberi lét különböző fázisait és az ehhez kapcsolódó testi integritást, beleértve a halál utáni állapotot is.

A bűncselekmény tehát nem kizárólag élő ember vonatkozásában követhető el, hanem adott esetben a méhben fejlődő vagy épp elhalt emberi szervezethez kötődő jogi kérdések is a Btk. 218. § védelme alá esnek.

Az egészségügyi önrendelkezési jog megsértésének elkövetési magatartásai közé tartozik:

• Az orvosi beavatkozások, kutatások és szervátültetések beleegyezés vagy hozzájárulás nélkül történő elvégzése. Ide tartoznak a gént módosító, reprodukcióval kapcsolatos vagy egyéb olyan eljárások, melyeket a törvény kifejezetten véd.
  
  
• A törvényben előírt tájékoztatás elmulasztása. Ha a beteg nem kapja meg a döntéséhez szükséges részletes tájékoztatást, akkor valójában nem is tud felelős beleegyezést adni.
  
  
• Tiltakozó nyilatkozat ellenére történő szerv- vagy szövetkivétel halottból. Ha valaki írásban vagy más megbízható formában jelezte, hogy nem járul hozzá a szervei halála utáni felhasználásához, ennek figyelmen kívül hagyása büntetőjogi felelősséget von maga után.
  
  

A felsorolt elkövetési magatartások közös vonása, hogy mindegyik esetben sérül a személy önrendelkezési joga, hiszen a törvényben rögzített tájékoztatás vagy beleegyezés teljes vagy részleges hiánya megalapozza a büntetendő cselekményt.

A Btk. 218. §-ának (1) bekezdésében szereplő cselekmények szándékosan és gondatlanul is megvalósíthatók.

Ez azt jelenti, hogy a jogsértés fennáll akkor is, ha az elkövető direkt módon, tudatosan hagyja figyelmen kívül a beteg akaratát, illetve a kötelező tájékoztatást vagy hozzájárulást.

Ugyanakkor a gondatlan alakzat is büntetendő, amikor a hiányos figyelem, a szakmai szabályok elhanyagolása vagy egyéb mulasztás miatt marad el a beleegyezés.

A tiltakozó nyilatkozat ellenére végzett szerv- vagy szövetkivétel azonban csak szándékosan valósulhat meg, hiszen a nyilatkozat létezéséről és tartalmáról az eljáró személynek tudomása kell legyen ahhoz, hogy megszegje azt.

Az egészségügyi önrendelkezési jog megsértése alapvetően magánindítványra büntetendő, vagyis a sértettnek (vagy az erre jogosult személynek) külön kérnie kell a büntetőeljárás megindítását.

Ez a szabály azért létezik, hogy a beteg vagy az érintett hozzátartozója dönteni tudjon arról, kívánja-e büntetőjogi útra terelni az esetet.

Kivétel azonban, ha a cselekmény más, nem magánindítványra üldözendő bűncselekményt is megvalósít, illetve ha a tiltakozó nyilatkozat ellenére történt szerveltávolítás, ami szintén különös szabályok alá eshet.

Ilyen helyzetben az Eütv. meghatározza, ki terjesztheti elő a magánindítványt – például az elhalt hozzátartozója vagy örököse –, illetve azt is szabályozza, hogy milyen formában és határidőn belül tehető meg.

A Btk. 218. §-a egyértelműen kijelöli az egészségügyi önrendelkezési jog megsértésének kereteit.

A törvény célja annak biztosítása, hogy semmilyen egészségügyi vagy kutatási beavatkozás ne történhessen meg a jogosult kifejezett beleegyezése vagy megfelelő tájékoztatáson alapuló hozzájárulása nélkül.

Ez az elv a betegjogok egyik alappillére, hiszen a betegek testi integritása és önrendelkezési joga rendkívüli fontossággal bír mind az orvosi gyakorlat, mind pedig a társadalom egésze szempontjából.

A szabályozás nem csupán a betegek érdekeit védi, hanem általános társadalmi érdek is fűződik ahhoz, hogy a gyógyítás és az orvostudomány fejlesztése ne sértse az emberi méltóságot.