A közösség tagja elleni erőszak

A 216. § célja nem csupán az egyének biztonságának garantálása, hanem a társadalmi együttélés és a diszkriminációmentes környezet védelme is.

Magyarország Alaptörvénye és számos nemzetközi egyezmény világosan rögzíti, hogy a társadalmi béke fenntartásához elengedhetetlen a különböző nemzetiségek, vallások, etnikai csoportok vagy más egyéb lakossági közösségek megbecsülése, és bármely velük szemben tanúsított erőszakos magatartás szigorú szankciót von maga után.

A bűncselekmény jogi tárgya az emberi méltóság és az egyenlő bánásmód elve, valamint a társadalmi együttélés szabályainak védelme.

A Btk. 216. § összhangban áll olyan nemzetközi dokumentumokkal, mint például a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, amely szerint is minden embernek joga van a vallási, faji, nemzeti vagy bármilyen más alapon történő erőszakkal szembeni védelemre.

A közösség tagja elleni erőszak passzív alanya lehet bármely személy, akit valamely „védett” csoporthoz tartozónak vél vagy valóságosan annak tekint az elkövető.

A jogszabály szövege kimondja, hogy nemcsak a tényleges csoporttagság bír jelentőséggel, hanem a vélt hovatartozás is.

Fontos, hogy a legtöbb esetben a sértett tudatosan vállalt identitása miatt válik a támadás célpontjává, ám a téves előítéletek sem csökkentik a cselekmény súlyát.

Mindegy tehát, hogy valaki roma, szlovák, német származásúnak vélt vagy éppenséggel a többségi társadalomhoz tartozik; ha a támadó motivációja az áldozat csoporttagsága, akkor a tett büntetőjogi felelősséget von maga után.

Ilyenkor az elkövető olyan tevékenységet fejt ki, amely nyíltan és egyértelműen szembehelyezkedik a társadalmi együttélés szabályaival, és alkalmas arra, hogy a sértett csoportban félelmet vagy riadalmat keltsen.

Nem szükséges feltétlenül fizikai támadásnak történnie, már maga a riadalomkeltés is megalapozhatja a bűncselekmény megállapítását, ha azt diszkriminatív, kirekesztő szándék motiválja.

Ebben a konstrukcióban a pszichés ráhatás is elegendő a bűnösség megállapításához, hiszen a fenyegető jelenlét és a nyílt gyűlölködés érdemben alááshatja a sértett biztonságérzetét.

A Btk. 216.§ (2) bekezdése már a konkrét fizikai támadás vagy kényszerítés tényállásával foglalkozik.

Bántalmazásnak tekinthető minden olyan fizikai ráhatás – ütés, rúgás, lökés, fájdalmat okozó mozdulat –, amellyel az elkövető közvetlenül a sértett testét célozza.

A kényszerítés pedig akkor minősül a közösség tagja elleni erőszak körébe tartozónak, ha azt erőszakkal vagy fenyegetéssel érik el, és célja, hogy a sértett valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön.

A fenyegetésnek itt is lehet testi vagy lelki jellege, a lényeg az, hogy alkalmas legyen a sértett akaratának megtörésére vagy befolyásolására.

A 216. § (3) bekezdésében felsorolt körülmények tovább súlyosbítják a közösség tagja elleni erőszak büntetési tételét.

Ilyen esetek például, ha fegyveresen vagy felfegyverkezve követik el a bűncselekményt.

A fegyveresen elkövetés kifejezetten azt jelenti, hogy a támadó fegyvert (például lőfegyvert) használ vagy azzal fenyeget, míg a felfegyverkezve elkövetésnél bármilyen, élet kioltására alkalmas eszközt (például kést, baseballütőt) tartanak maguknál, azzal a céllal, hogy azt alkalmazzák vagy használatával fenyegessenek.

Szintén minősítő körülmény a „jelentős érdeksérelem” okozása (például, ha az áldozatot súlyos anyagi vagy egyéb hátrány éri), vagy a „sértett sanyargatása” (testi-lelki gyötrelmek, megalázó, kínzó helyzet).

A csoportos vagy bűnszövetségben való elkövetés pedig a társas bűnelkövetés sajátos formáit jelenti.

A minősített eseteknél akár két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés is kiszabható, tükrözve az ilyen cselekmények társadalomra veszélyesebb jellegét.

A különböző szankciók – a két évig terjedő szabadságvesztéstől egészen a két évtől nyolc évig terjedő, minősített esetekre vonatkozó büntetésig – kifejezik, hogy a jogalkotó mennyire fontosnak tartja azt, hogy Magyarországon senkit ne érhessen retorzió amiatt, hogy milyen származású, vallású, szexuális irányultságú vagy milyen egyéb identitást hordoz.

Ezzel a törvény biztosítja az emberi méltóság és a diszkriminációmentes környezet védelmét – alapvető értékeket, amelyek egy egészséges és igazságos társadalom működéséhez nélkülözhetetlenek.