Magántitok megsértése a büntetőjogban

A mindennapokban sokan megosztunk egymással bizalmas információkat: orvosi adatokat, családi ügyeket, pénzügyi tényeket.

Ezeket összefoglaló néven gyakran magántitoknak nevezzük, hiszen kizárólag ránk, illetve a velünk kapcsolatban álló személyekre tartoznak

A magántitokhoz fűződő jog régóta része a jogrendszereknek, és itthon is erős alkotmányos, illetve törvényi garanciák övezik.

Az Alaptörvényben a magánszférához való jog, valamint a személyes adatok védelme is megfogalmazódik.

A Btk. 223. §-a szerint ha valaki bizalmi helyzetével visszaélve, „alapos ok nélkül” tárja fel a rábízott személyes adatokat, akkor vétséget követ el.

Ezzel nemcsak a közvetlenül érintett érdekeit, hanem a társadalmi bizalom egészét is sérti, hiszen rombolja az emberek egymásba vetett hitét.

A törvényi rendelkezés szerint a magántitok megsértésének büntetőjogi feltétele, hogy az elkövető foglalkozásánál vagy közmegbízatásánál fogva jusson az ismerethez.

Magyarán, „közönséges” baráti, családi vagy szomszédi viszonyban megszerzett titkok kiadása nem ezen bűncselekmény kategóriájába tartozik, bár más jogi szabály vagy erkölcsi norma ezeket is megítélheti.

A foglalkozás – orvos, közjegyző, pszichológus stb. – vagy a közmegbízatás (állami, önkormányzati, esetleg társadalmi szervezetnél ellátott hivatalos feladat) speciális bizalmi státuszt teremt: a polgár bízik a szakemberben, így olyan adatokat is rábízhat, amelyeket egyébként soha nem ösztana meg mással.

A magántitok körébe tartozhat szinte minden olyan tény, adat, körülmény, amely egy adott személy privát szférájára vonatkozik. 

A magántitok „felfedése” nagyon sokféleképpen megvalósulhat: szóban, írásban, internetes publikáció formájában, de akár egy harmadik személlyel folytatott négyszemközti beszélgetés is lehet a bűncselekmény elkövetési módja, ha a beszélgetés célja kifejezetten a titkos adatok nyilvánosságra hozatala, ráadásul alapos ok nélkül.

„Alapos ok nélkül” annyit jelent, hogy nincsen olyan jogszabályi vagy erkölcsi indok, amely miatt a titoktartási kötelezettség háttérbe szorulna.

Például bizonyos esetekben a jogszabály megengedi vagy egyenesen előírja a magántitok felfedését: közveszély elhárítása, bűncselekmény megelőzése vagy hatósági kötelezettség teljesítése céljából.

Ilyenkor a társadalom érdeke előbbre való a privát adatok bizalmasságánál.

Ezzel szemben ha valaki csak kíváncsiságból, rosszindulatból, vagy anyagi haszonszerzés miatt, a törvény által elő nem írt helyzetben adja ki a rábízott titkot, a bűncselekmény megállapítható lehet.

A bűncselekmény speciális jellege abban is megmutatkozik, hogy kizárólag az válhat tettesé, aki a bizalmi viszonyra épülő, foglalkozás szerinti minőségben szerzett tudomást a magántitokról.

Például egy orvos a paciensről, egy ügyvéd az ügyfélről, egy önkormányzati képviselő egy lakosról.

Ha ugyan ezeket az információkat csak kötetlen beszélgetés során hallották, s nem a szakmai pozíciójukat felhasználva, akkor nem tartoznak a Btk. 223. § hatálya alá, noha más jogi norma (például polgári jogi felelősség) vagy erkölcsi szabály még előírhatja a diszkréciót.

Kivétel mindebből a hatósági vagy törvényes kötelezettségekből eredő információátadás: ha például a rendőrség eljárást folytat, és hivatali felhatalmazással kéri az orvostól a paciens állapotával kapcsolatos adatokat, úgy ez a felhatalmazás megszünteti a kizárólagos titoktartási kötelezettséget.

Ez a fajta „feloldás” azonban szigorúan csak a jogszabály adta körben érvényes.

Ha ennél szélesebb körben vagy nem megfelelő formában közlik a pácienst érintő adatokat, akkor továbbra is szóba kerülhet a magántitok megsértése.

A magántitok megsértése alapvetően vétség, és elzárással büntetendő.

A Btk. azonban szigorúbban ítéli meg a cselekményt, ha az „jelentős érdeksérelmet” eredményez. Ez a minősített eset akár egy évig terjedő szabadságvesztést is maga után vonhat.

A jelentős érdeksérelem azt jelenti, hogy a titok kiadása vagy nyilvánosságra kerülése következtében az érintettnek súlyos kára származik: lehet ez erkölcsi, egzisztenciális, esetleg anyagi hátrány.

Ilyen eset lehet például, ha a felfedés miatt valaki elveszíti az állását, ellehetetlenül a családi vagy társas kapcsolata, nagy anyagi veszteség éri, vagy a magánéletében olyan szintű válságot idéz elő a nyilvánosságra került információ, amelyből súlyos, valóságos és kimutatható hátrány keletkezik számára.

Az eredmény (azaz a jelentős érdeksérelem) tekintetében a törvény alapján már nem szükséges, hogy az elkövető szándéka erre is kiterjedjen. Vagyis elég a gondatlanság is, ha az elkövető nem számol azzal, hogy a magántitok kiadása ilyen súlyos következményeket okozhat a sértett életében.

Ettől a helyzet még minősített esetté válik, és komolyabb büntetés kiszabását vonhatja maga után.

A magántitok megsértésének sajátossága, hogy a törvény csak magánindítványra bünteti: vagyis a sértettnek magának kell kérnie az elkövető büntetőjogi felelősségének megállapítását, ha úgy véli, hogy jogai sérültek.

Ez a szabály jól mutatja, milyen szorosan kapcsolódik e bűncselekmény a személyes bizalomhoz és a diszkrécióhoz.

A hatóságok nem indulnak meg automatikusan, hiszen lehet, hogy a sértett valamilyen oknál fogva nem kívánja publikussá tenni az eset körülményeit vagy az általa titokként kezelt tényt.

A Btk. 223. §-a lényeges szerepet játszik a bizalmon alapuló szakmai és közmegbízatási viszonyok fenntartásában.

Csak azok a magántitkok esnek a büntetőjogi védelem alá, amelyeket az elkövető a foglalkozása vagy közmegbízatása során ismert meg.

Így a sértett nyugodtabb lehet: a polgároknak joguk van feltételezni, hogy ha egy ügyvédhez, orvoshoz, pszichológushoz vagy más szakemberhez fordulnak, akkor az ott megosztott személyes adatok „jó kezekben” lesznek, és a jogrend szankcionálja, ha a szakember ezt a diszkréciót megszegi.

A szabályozás egyúttal rámutat arra, hogy a „titoktartási kötelezettség” nem abszolút jellegű: a társadalom védelmének érdekében bizonyos körülmények között a magántitok felfedése nem büntetendő. Kivételt képez ez alól a büntetőjogi ügyvéd, akit még saját ügyfele sem mentesíthet a titoktartási kötelezettsége alól.