Kegyeletsértés a magyar büntetőjogban

A kegyeletsértés a Büntető Törvénykönyv (Btk.) 228. §-ában kapott helyet, és olyan cselekményekre vonatkozik, amelyek megsértik a halott iránti tiszteletet vagy az elhunyt emlékét.

Lényegében ez azt jelenti, hogy aki a halott személyt vagy annak emlékét a rágalmazás vagy a becsületsértés szabályai szerinti módon „meggyalázza”, bűncselekményt követ el.

A törvény a halál után is oltalmat nyújt az embernek, hiszen egy közösség morális rendjét súlyosan sértheti, ha a halottal szemben nem tanúsítanak megfelelő tiszteletet.

A kegyelet az elhunyt személyiségének, tetteinek, az egyéni és társadalmi tudatban tovább élő hatását, emlékének tiszta megőrzését jelenti.

Az elhunyt emlékének megőrzését személyéhez fűződő jogainak komplex védelme szolgálja.

Ebbe a körbe tartozik például a jó hírnévhez való jog, az elhunyt nevének védelme, a képmás és a hangfelvétel védelme, valamint a személyes adatok és személyes titkok védelméhez való jog is.

Mindenkinek tiszteletben kell tartani az elhunyt magánéletét, becsületét és emberi méltóságát. 

Az emberi méltóság az egyént akkor is megilleti, ha a róla kialakult társadalmi értékítélet kedvezőtlen.

A kegyeleti jognak van egy másik oldala is, ez pedig a halálhoz, a végtisztesség megadásához, a halott földi maradványainak tiszteletben tartásához kötődik.

A jogalkotó célja, hogy a halott maradványai, illetve az elhunyt személyének emléke ne váljon gúny vagy bántó megnyilvánulások tárgyává.

A kegyeletsértés különlegessége, hogy – szemben más bűncselekményekkel – nincs passzív alanya.

Ennek az a magyarázata, hogy emberi méltósága csak az élő embernek lehet, a kegyeletsértés az elhunytnak az őt életében megillető társadalmi megbecsülését védi.

Azzal, hogy a törvény a kegyeletsértést büntetni rendeli, tulajdonképpen a halott emlékéhez kapcsolódó társadalmi megbecsülést, ezen keresztül pedig a hozzátartozók kegyeletérzését védi. 

Ennek megfelelően a bűncselekmény elkövetési tárgyaként jelenik meg egyrészt a halott teteme, másrészt pedig minden olyan kegyeleti tárgy (például a sírhely, síremlék, urnafülke vagy emlékmű), amely az elhunyt fizikai maradványaihoz vagy emlékéhez kötődik.

Az általános erkölcsi felfogás szerint azt, aki meghalt, annak halálának ténye, korábbi emberi mivolta okán megilleti, hogy a törvényes mértéken túl ne érje háborgatás.

Ennek a társadalmi elvárásnak megfelelően jogszabályok biztosítják, hogy az elhunyt tetemének szállítása és a temetés is a kegyeleti feltételeknek megfelelően történjen.

Ha például a boncolás elengedhetetlen, az csak az erre irányadó szabályok szerint, orvosi titoktartási kötelezettség mellett történhet.

Az elhalálozás körülményeire, a halál okára vonatkozó adat is az elhunyt jogilag védett legszemélyesebb adatai közé tartozik

A törvény a „meggyalázás” fogalmával írja le azokat a magatartásokat, amelyek a halott vagy a halott emléke ellen irányulnak, s egyúttal megfelelnek a rágalmazás vagy a becsületsértés törvényi tényállásainak.

Alapvetően a meggyalázás olyan cselekmény, amely súlyosan sérti a társadalmi közfelfogás szerint a halott méltóságát és tiszteletét.

A Btk. 226. és 227. §-ában meghatározott módon (tehát rágalmazás vagy becsületsértés formájában) megvalósított támadó kijelentések, írásbeli megnyilvánulások, képek vagy akár tettleges cselekmények egyaránt ide tartozhatnak.

Ezen túl minden olyan viselkedés, amely – bármilyen csekélynek tűnő módon is – a halott nevét, emlékét vagy a vele kapcsolatos tárgyi emlékeket (például sírkövet, urnát) gyalázza, kegyeletsértőnek minősülhet.

Az ilyen cselekményekkel szemben a büntetőjog egyértelműen fellép, kimondva, hogy a halál utáni tisztelet megsértése is erkölcsileg kifogásolható és jogilag büntetendő.

• Kegyeletsértést követ el, aki a halottat vagy emlékét rágalmazással vagy becsületsértéssel meggyalázza, síremlékét megrongálja, a sírjára helyezett virágokat széttépi és szemétbe dobja. 
• Kegyeletsértő lehet – és volt már rá példa a magyar sajtótörténetben – olyan fotó megjelentetése napilapban, magazinban vagy híroldalon, amely az azonosítható halottat boncolás után, kiszolgáltatott helyzetben, megalázó körülmények között, szánalmat keltő testi állapotban mutatja be. A képi ábrázolás durva módja élő személy esetében alkalmas a becsület csorbítására, ebből következően elhunyt esetében is alkalmas rá. 
• A méltatlan körülmények között zajló temetés (például az urna vagy koporsó nem megfelelő szállítása) sérti a halott emlékét, továbbá sértik a hozzátartozók kegyeleti jogát. 
• Életében kinyilvánított akarata ellenére személyes adatok, titkok senkiről sem hozhatók nyilvánosságra. 
• Az elhunyt nevét nem lehet eltorzítva említeni, tilos becsület csorbítására alkalmas állításokat híresztelni róla, és néhány kivételtől eltekintve a halott nevének mellőzése a síremléken ugyancsak jogsértést jelent. 

A kegyeletsértés csak magánindítványra büntethető, amelyet az elhalt hozzátartozója vagy örököse terjeszthet elő, meghatározott időn belül.

Ez a rendelkezés egyfajta egyensúlyt teremt a személyes érintettség és a közérdek között, hiszen a társadalom erkölcsi rendjét ugyan sérti a kegyeletsértés, azonban az egyéni mérlegelés is fontos szer

A magánindítványt attól a naptól számított egy hónapon belül kell előterjeszteni, amelyen a magánindítványra jogosult a bűncselekményről tudomást szerzett.

A határidő elmulasztása miatt igazolásnak akkor van helye, ha a bűncselekmény közvádra üldözendő.

Ha úgy érezzük, hogy kegyeleti jogaink sérültek, bírósághoz fordulhatunk, hogy a bíróság állapítsa meg a jogsértést. Követelhetjük a sérelmes helyzet megszüntetését, elégtételt, vagy akár kártérítést is.

A kegyeletsértésre vonatkozó szabályozás nem csupán jogi, hanem erkölcsi kérdéseket is felvet, hiszen közvetlenül érinti azt a módot, ahogy egy közösség viszonyul a halál tényéhez és a szeretteik elvesztéséhez.

Ahol a kegyeletsértést nem tartják súlyos vétségnek, ott a társadalom kulturális értékei is csorbát szenvedhetnek, hiszen a gyász tisztelete és a halottak megemlékezése a legtöbb kultúrában meghatározó szereppel bír.

Éppen ezért lényeges, hogy mindenki tisztában legyen azzal: a kegyeleti jogok megsértése büntetőjogi következményekkel járhat, védve ezzel az elhunyt emlékét és az élők gyászát.

Ez a közösségi gondolkodás formálódását, a méltóságteljes emlékezés fennmaradását és a halál feldolgozásának kulturált módját is segíti.