A Büntető Törvénykönyv (Btk.) 361. §-a keretdiszpozícióként utal az egészségügyi, élelmiszerlánc-felügyeleti és járványkezelésre vonatkozó egyéb jogszabályokra.
Ezek megsértése a közegészség, illetve a járványügyi igazgatás rendjét és ezáltal a társadalom biztonságát veszélyezteti.
A Btk. 361. §-a három fordulatban határozza meg a járványügyi szabályszegés lehetséges elkövetési magatartásait.
A jogszabályi háttér szempontjából kiemelkedő jelentőségű az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.), valamint az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény (Éltv.).
Emellett a fertőző betegségek és járványok megelőzésével kapcsolatos intézkedéseket a 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet szabályozza részletesen.
A bűncselekmény célja a közegészség védelme, vagyis annak megakadályozása, hogy súlyos fertőzések vagy kártevők akadálytalanul terjedjenek.
A fertőző betegség elleni védekezés elmulasztása (Szabs. tv. 239. §) és a védelmi intézkedés megszegése (Szabs. tv. 239/A. §) a szabálysértési törvény körébe tartozó tényállások, amelyek a kevésbé veszélyes vagy enyhébb fokú szabályszegésekre vonatkoznak.
Ezzel a jogalkotó világosan elkülöníti a kiemelten veszélyes magatartásokat a kisebb súlyú szabálytalanságoktól.
A Btk. 361. §-ában rögzített szabályszegések kizárólag szándékosan valósíthatók meg.
Nem büntethető, aki gondatlanságból vagy megfelelő ismeretek hiányában követi el a cselekményt.
Ha azonban valaki a már ismert szabályokat szegő módon több előírást is megsért ugyanazon intézkedés kapcsán, akkor természetes egység jön létre, és a magatartás egységesen minősül járványügyi szabályszegésnek.
A járványügyi szabályszegés a közegészség és a járványügyi igazgatás kiemelt fontosságú területét oltalmazza.
A Btk. 361. §-a keretdiszpozícióként hivatkozik a különböző ágazati szabályokra, amelyek átfogják a humán, állati és növényi egészségvédelmet.
A COVID-19 világjárvány idején speciális szabályozás érvényesült: a fertőzöttséghez kapcsolódó egyes elrendelt kötelezettségek megszegése nem bűncselekmény, hanem szabálysértés volt.
Ez tükrözi a jogalkotó szándékát, miszerint a gyors reakció és azonnali hatósági fellépés hatékonyabb lehet a büntetőeljárásnál.
Emellett a szabálysértési rendszer alkalmas arra, hogy egyértelműen elválassza a kisebb súlyú cselekményeket a ténylegesen súlyos veszélyt jelentő, járványügyi intézkedéseket tudatosan és szándékosan aláásó magatartásoktól.