A tiltott szerencsejáték szervezése

A tiltott szerencsejáték szervezésére a Büntető Törvénykönyv (Btk.) 360. §-a vonatkozik, amely meghatározza az engedély nélkül végzett, illetve egyéb jogellenes szerencsejáték-szervezési formákat.

A tiltott szerencsejáték szervezése egy keretdiszpozíció, vagyis a részletszabályokat a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (Szjtv.) tartalmazza.

A bűncselekmény védett jogi tárgya a szerencsejáték legális szervezéséhez fűződő társadalmi érdek.

Az Szjtv. értelmében a szerencsejáték szervezéséhez alapvetően a szerencsejáték-felügyeleti hatóság engedélye szükséges.

Amennyiben valaki ennek hiányában folytatja a tevékenységet, azzal tiltott szerencsejátékot valósít meg.

Az Szjtv. 37. § 14. pontja szerint tiltott szerencsejátéknak minősül minden, a törvény szerint engedélyköteles szerencsejáték, ha azt engedély nélkül szervezik.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy bármilyen, véletlenen alapuló, pénznyeremény lehetőségét ígérő játék törvénytelen, ha nincs rá engedély.

A Btk. 360. § (1) bekezdése három magatartást nevez meg:
a) a tiltott szerencsejáték rendszeres szervezése,
b) a rendszeres szervezéshez helyiség vagy eszköz rendelkezésre bocsátása,
c) felhívás a tiltott szerencsejátékban való részvételre nagy nyilvánosság előtt.

A Btk. szerint a szervezés már önmagában jogellenes, ha ismétlődő jelleggel történik, és a „rendszeresség” követelménye teljesül.

A bírói gyakorlat alapján a szervezésbe beletartozik a játékosok toborzása, a játék irányítása vagy a lebonyolítási helyszínek biztosítása.

Rendszerességről akkor beszélünk, ha az egyes alkalmak egységes akaratból fakadnak, és nem túl nagy időközökkel ismétlődnek. Ilyenkor a cselekmény egységes egészként minősül, és természetes egységet alkot.

Külön bűncselekményi fordulat, ha valaki ugyan nem maga szervez, de rendszeres szervezéshez helyiséget vagy eszközt ad használatba.

Nem követelmény, hogy az elkövető birtokolja vagy tulajdonolja az adott helyiséget vagy eszközt.

A lényeg az, hogy azt tudatosan, a szerencsejáték működtetése érdekében bocsássa a szervező(k) rendelkezésére, akár ellenszolgáltatásért, akár anélkül.

A harmadik elkövetési magatartás a nagy nyilvánosság előtt történő felhívás.

Ez azt jelenti, hogy aki például sajtótermékben, elektronikus platformokon vagy közösségi oldalakon buzdít másokat a tiltott szerencsejátékban való részvételre, büntetőjogi felelősséggel tartozhat.

A Btk. célja, hogy visszaszorítsa a tiltott szerencsejáték propagálását, hiszen ezzel bővülhet a játékosok köre, és nő a társadalmi kockázat.

A tiltott szerencsejáték szervezése bűntett, amelynek elkövetője három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható.

Természetesen a körülmények mérlegelése fontos, így például ha a cselekményhez csalás is társul, akkor halmazatban súlyosabb szankció várható. 

A tiltott szerencsejáték szervezésének büntetőjogi tényállása a társadalom és az egyének érdekeit védi.

A magánszemélyek és a vállalkozások számára létfontosságú, hogy tisztában legyenek azzal: engedély nélkül sem hagyományos, sem online formában nem lehet szerencsejátékot lebonyolítani.

A Btk. 360. §-a egyértelműen kimondja, hogy szankció vár azokra, akik rendszeres szervezéssel, helyiségek vagy eszközök átadásával, illetve nyilvános felhívással segítik elő a tiltott szerencsejátékot.

Ez a szabályozás hosszú távon hozzájárul a legális piac zavartalan működéséhez és a játékosok biztonságához, emellett megelőzi az esetleges pénzügyi visszaéléseket és csalásokat.