A 457. § (1) bekezdésében foglaltak alapján már az is büntetendő, ha valaki háború idején elégedetlenséget vagy kishitűséget kelt a katonák között.
A kiszabható büntetés az alapesetben egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés.
A törvény – szemben néhány más bűncselekménnyel – itt nem követeli meg a tettes részéről a kifejezett szándékot arra, hogy elégedetlenséget vagy kishitűséget keltsen.
Ugyanakkor már önmagában az is elegendő, ha a cselekmény alkalmas arra, hogy az elégedetlenséget vagy kishitűséget elhintse és erősítse.
A tényállás kizárólag háború idején valósulhat meg.
Ennek jogi értelemben vett értelmezése azonban nem korlátozódik csupán a hivatalosan kihirdetett hadiállapotra.
A magyar jog a háború idejének számos olyan körülményt tekint, amikor az ország tényleges fegyveres konfliktusban áll.
Ebben a helyzetben a hadsereg és a társadalom is fokozott készenlétben működik, így a belső rendet és a katonai fegyelmet különösen óvni kell.
A törvény két alapvető, egymással összefüggő magatartásfajtát különít el:
Fontos, hogy legalább két katona tudomást szerezzen erről a magatartásról; így állapítható meg, hogy tényleges hatást gyakorolt-e a katonák közösségére.
A 457. § által szankcionált cselekmények elkövetője katona lehet.
Ez lényeges különbség más bűncselekményekhez képest, amelyeknél civil személyek is felelősségre vonhatók.
Itt ugyanis a katonai szolgálati viszonyból fakadó jogok és kötelezettségek kulcsszerepet játszanak.
Ha a harci szellem bomlasztását sikerül bizonyítani, a büntetés szigorodik abban az esetben, ha:
Ezekben az esetekben a jogalkotó öttől tizenöt évig terjedő szabadságvesztést helyez kilátásba, hangsúlyozva, hogy a harchelyzetben elkövetett bomlasztó tevékenység sokkal közvetlenebb veszélyt jelent a katonai szervezet működésére.