Szökés a katonai büntetőjogban

A Büntető Törvénykönyv (Btk.) 434. §-a éppen ezt a társadalmi érdeket védi: aki tudatosan, végleges célzattal kibújik a katonai szolgálati kötelezettség alól, három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható.

A jogszabály mindennapi szóhasználatban a „katonai dezertálás” fogalmával rokonítható, azonban a Btk. tételes előírásai szigorúan körülhatárolják a tényállás megvalósulásának feltételeit.

A szökés bűntettének alapkövetelménye, hogy az elkövető már tényleges katonai szolgálati viszonyban álljon (vagyis hadkötelesként, hivatásos vagy szerződéses, esetleg önkéntes tartalékos katonaként szolgáljon), és rendelkezzen konkrét szolgálati hellyel vagy feladatkörrel.

A jogszabály két fő magatartási formát említ:

1. Önkényes elhagyás – amikor a katona engedély nélkül, szándékosan elhagyja azt a helyszínt vagy földrajzi területet, ahol szolgálatát teljesítenie kellene.
2. Jogellenes távolmaradás – ha ugyan jogszerűen tartózkodik máshol (például eltávozást, szabadságot kapott), azonban az előírt visszatérési időpontban nem jelenik meg a szolgálati helyén, és ezt a mulasztást a katonai szolgálat végleges elkerülésének célzatával teszi.

A szökés kizárólag egyenes szándékkal (célzatosan) valósítható meg, vagyis a katonának abból a célból kell cselekednie, hogy végleg kivonja magát a szolgálati kötelezettség alól.

Az azonnali kivonulás vagy a későbbi meg nem jelenés akkor minősül szökésnek, ha maga az elkövető már az engedély nélküli távozás pillanatában rendelkezik a „végleges kibúvás” szándékával.

Ha ez a célzat csak később, a már megkezdett önkényes eltávozás közben alakul ki, a cselekmény onnantól válik szökéssé.

 A szökés alapesetében (434. § (1) bekezdés) a büntetési tétel legfeljebb három évig terjedő szabadságvesztés. Ezt a jogalkotó a katonai vagy rendvédelmi szolgálat mint közérdek védelme érdekében állapította meg. A (2) bekezdés tovább súlyosabb szankciókat ír elő, ha a szökést:

• Fegyveresen (például lőfegyver, robbanóanyag birtoklásával)
• Csoportosan (három vagy több személy együttes közreműködésével)
• Fontos szolgálat közben vagy annak kihasználásával
• Személy elleni erőszakkal
• Külföldre

követik el. Ilyenkor egyévtől öt évig terjedő szabadságvesztés szabható ki.

Ha ezen minősítő körülmények valamelyike a külföldre távozás tényével együtt valósul meg, illetve a szökést háború idején követik el, a büntetési tétel már öt évtől tizenöt évig is terjedhet.

Ez azt jelenti, hogy például fegyverrel vagy csoportosan, ráadásul külföldi területre menekülni a legsúlyosabb kategóriába tartozik, mert az elkövető nemcsak a honvédelmi szervek rendelkezésére állást tagadja meg, hanem a hatóságok számára is megnehezíti az elfogást és az igazságszolgáltatást.

A szökés – azaz a katonai szolgálat alóli végleges kibúvás célzatával megvalósuló önkényes távozás vagy jogellenes távolmaradás – a Btk. szerint komoly következményekkel jár, mert a hadsereg, illetve a rendvédelmi szervek működőképességét veszélyezteti.

A törvényben rögzített büntetési tételek (három évtől akár tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, a minősítő körülmények függvényében) jelzik, mennyire fontos, hogy a szolgálatra kötelezettek betartsák a rájuk vonatkozó előírásokat.

A jogszabály ugyanakkor méltányolja a meggondolás lehetőségét: aki harminc napon belül önként jelentkezik a hatóságoknál, annak büntetése korlátlanul enyhíthető.

Ezzel esélyt ad arra, hogy a katona – a kezdeti tévedését vagy ellenérzését felülvizsgálva – visszatérjen, és ne okozzon hosszú távú károkat sem a honvédelemnek, sem saját magának.

A végleges kibúvási célzat meglétét tehát rendkívül körültekintően kell vizsgálni: a mulasztás, az engedély nélküli távozás és a külföldre történő menekülés között gyakran nüansznyi különbségek döntenek arról, hogy a cselekmény miként minősül és milyen büntetési tétellel sújtandó.