Elöljárói intézkedés elmulasztása

A jogi tárgy a katonai szolgálati rend és fegyelem védelme.

Az elöljárónak nemcsak parancsadási joga, hanem intézkedési kötelezettsége is van.

Ez kiterjed arra, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel fellépjen, ha beosztottja kötelességszegést vagy bűncselekményt követ el, illetve ha a rend, fegyelem vagy közbiztonság veszélybe kerül.

Az ilyen magatartás elmulasztása nemcsak a konkrét rendbontást teszi lehetővé, hanem az egész szervezet működőképességét veszélyezteti.

Intézkedés elmulasztása alárendelt kötelességszegése vagy bűncselekménye kapcsán
Az elöljárónak kötelessége a fegyelmi vagy büntetőjogi következmények elindítása, amennyiben tudomást szerez alárendeltje szabálysértéséről vagy bűncselekményéről.

Mulasztásnak minősül, ha például nem kezdeményezi a fegyelmi eljárást, nem tesz jelentést felettesének vagy az illetékes nyomozó hatóságnak. Ez akkor is fennáll, ha tudomása van a bűncselekményről, de tétlen marad.

Intézkedés elmulasztása a szolgálati rend, fegyelem vagy közbiztonság zavara esetén
A másik elkövetési forma az, ha az elöljáró elmulasztja a szükséges lépéseket olyan helyzetben, amely a szervezeti rendet, fegyelmet vagy akár a közbiztonságot fenyegeti.

A mulasztás akkor büntetendő, ha az elöljáró rendelkezett hatáskörrel és lehetőséggel az intézkedésre.

Ezt a bűncselekményt csak az a személy követheti el, aki elöljárónak minősül, vagyis jogszabály, parancs vagy szabályzat alapján rendelkezik intézkedési kötelezettséggel.

Az alapeset egyenes vagy eshetőleges szándékkal is elkövethető – vagyis akkor is, ha az elöljáró tudja, hogy intézkedés elmulasztása veszélyes lehet, de mégis tudatosan nem cselekszik.

A Btk. 452. § (2) bekezdése minősített esetként határozza meg, ha a mulasztás a szolgálatra, fegyelemre vagy közbiztonságra jelentős hátránnyal jár.

Ilyen lehet például egy baleset, amely több katona sérüléséhez vezet, vagy egy olyan fegyelmi zavar, amely megbénítja a szolgálati feladat ellátását.

Ekkor a bűncselekmény bűntetté válik, és egy évtől öt évig, háború idején pedig két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A törvény a fokozott veszélyességre tekintettel a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli, ha az (2) bekezdés szerinti jelentős hátrány ténylegesen bekövetkezik.

Ilyen esetekben – attól függően, hogy békeidőben vagy háborús időszakban történik – egy évig vagy három évig terjedő szabadságvesztés szabható ki.

Az elöljárói pozíció nemcsak jogkört, hanem felelősséget is jelent: a szolgálati rend, a fegyelem és a közbiztonság fenntartásáért való aktív fellépés kötelezettségét.

Ennek elmulasztása nemcsak a szervezetet gyengíti, hanem konkrét károkat és veszélyhelyzeteket idézhet elő, ezért a jogalkotó világos, szigorú szankciókkal lép fel az ilyen típusú mulasztásokkal szemben.

A bűncselekmény szankcionálása nem csupán fegyelmi, hanem közbiztonsági érdek is.