Bujtogatás a büntetőjogban

A jogi tárgy elsősorban a fegyveres erők szervezeti rendjének és a parancsok zavartalan érvényesülésének védelme.

A katonai fegyelem speciális szabályainak érvényesülése elengedhetetlen a hatékony és biztonságos szolgálatellátáshoz.

Mindezt kiegészíti, hogy a katonai szervezetben a demokratikus alapjogok, mint például a szabad véleménynyilvánítás, bizonyos fokú korlátozás alá eshetnek.

Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy alkotmányos lehet az olyan szabályozás, amely a rend és fegyelem indokolatlan megbontását igyekszik megakadályozni.

A bujtogatás épp ennek a célnak felel meg: megóvja a katonai rendszert a belső bomlasztástól.

Az elégedetlenség szítása történhet szóban, írásban vagy akár ráutaló magatartással. Ide tartozhat minden olyan tevékenység, amely objektív módon alkalmas arra, hogy a katonák körében bizalmatlanságot vagy ellenérzéseket ébresszen az elöljáró, a szolgálati rend vagy a parancsok iránt.

A törvény nem követeli meg a valótlan állítások terjesztését, vagyis az igaz tények rosszindulatú, felforgató szándékkal történő hangoztatása is beleeshet a bujtogatás körébe.

A lényeg, hogy legalább két katona szembesüljön ezzel a magatartással, és a rend bomlasztásának veszélye reálisan fennálljon.

A bujtogatást bármely katona elkövetheti, függetlenül attól, hogy a szolgálati viszonyban milyen rangot visel.

Lehet egyszerű közkatona, aki elégedetlen a felettese intézkedéseivel, de akár magasabb beosztású személy is, akinek megnyilvánulásai a beosztottak körében keltenek elégedetlenséget.

A bűncselekmény nem célzatos, vagyis nem feltétel, hogy a tettes kifejezetten lázadást vagy zendülést kívánjon elérni.

Az is elég, ha tudatában van annak, hogy a katonákban ezzel a magatartással ellenérzéseket generálhat, és e lehetőséget elfogadja.

Így akkor is beállhat a felelősség, ha a tettes „csak” meggondolatlanul nyilvánítja ki negatív véleményét, de tisztában volt annak szító hatásával.

A jogszabály súlyosabb büntetést rendel, ha a bujtogatás ténylegesen jelentős hátrányt okoz a fegyelem vagy a szolgálat szempontjából. I

lyen helyzet állhat elő például akkor, ha a katonák megtagadják a parancs végrehajtását, vagy a szolgálatot kritikus mértékben hátráltatja a fellázított állomány.

A „jelentős hátrány” mindig konkrétan értékelendő az ügy körülményei alapján: a parancs végrehajtásának veszélyeztetése, a szolgálati feladatok elhúzódása vagy a katonák közötti fegyelem felbomlása mind ide tartozhat.

Ha pedig a bujtogatás erőszakos cselekményhez vezet, akár súlyosabb bűncselekmények (például zendülés) gyanúja is felmerülhet.

A bujtogatás bűncselekménye azért kap hangsúlyos szerepet, mert a katonai szervezetekben a fegyelem fenntartása alapvető követelmény.

A Btk. 448. §-ában meghatározott rendelkezések arra figyelmeztetnek, hogy a katonák elégedetlenségének tudatos szítása károsan befolyásolhatja a hadsereg működését, veszélyeztetve ezzel a nemzetvédelmi érdekeket.

A törvényalkotó ennek megfelelően megköveteli, hogy a katonák közötti kritika vagy negatív véleményformálás ne ássa alá a szolgálati rendet.

Ha a bujtogatás ténylegesen a fegyelem összeomlásához vagy a parancsok teljesítésének ellehetetlenüléséhez vezet, a büntetés mértéke is növekszik.

Így a szabályozás nem csupán egyéni felelősségi kérdéseket érint, hanem az egész katonai rendszer stabilitásának védelmét is szolgálja, amivel végső soron a társadalom biztonságát óvja.