Kibúvás harci kötelezettség teljesítése alól

Az büntethető a “kibúvás a harci kötelezettség teljesítése alól” bűncselekmény elkövetése miatt, aki háború vagy harci helyzet idején szándékosan kivonja magát a szolgálati kötelezettsége alól.

A törvény öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti ezt, jelezve, hogy a harci tevékenység eredményessége nem szenvedhet csorbát.

A jogi tárgy a hadműveletek zavartalan lefolytatása: a katona csak akkor segíti a hadsereg céljait, ha aktívan kiveszi részét a harcból.

A törvény többféle magatartást nevesít:

a) Szolgálati hely önkényes elhagyása, elrejtőzés vagy megfutamodás. A katona engedély nélkül nem hagyhatja el azt a pozíciót, ahol feladata van.

b) Harcképtelenség szándékos előidézése, megtévesztő magatartás. Ide tartozik például az öncsonkítás, amellyel a katona alkalmatlanná teszi magát.

c) Harceszköz elhagyása, megrongálása vagy használatának elmulasztása.

d) Önkéntes megadás az ellenségnek. Aki akkor teszi le a fegyvert, amikor képes lenne tovább harcolni, kibújik a kötelesség alól.

e) A szolgálati kötelesség egyéb súlyos megszegése. Minden olyan cselekmény ide tartozhat, ami a harcból való tudatos kivonást eredményezi.

Ezt a bűncselekményt csak olyan katona követheti el, akit harchelyzetben rendelnek szolgálatra.

Elvárás a szándékosság: a tettes tudja, hogy magatartásával a harcból vonja ki magát.

A cselekmény befejezettnek tekinthető abban a pillanatban, amikor a katona ténylegesen elkerüli a rábízott feladatot.

A kiszabható szabadságvesztés öt évtől tizenöt évig terjed.

Ez jelzi, milyen fontosnak tartja a jogalkotó a hadsereg ütőképességének megőrzését.

A katonának nincs joga önkényesen dönteni arról, hogy feladja-e a küzdelmet: mindenkinek kötelezettsége a harcra való alkalmasság megőrzése és a parancsok betartása.