Alárendelt megsértése

A jogi védelem középpontjában az emberi méltóság és a katonai beosztási függésből származó elöljárói hatalom szabályszerű gyakorlása áll.

Passzív alanynak az a katona tekinthető, aki az elöljáró irányítása alatt végzi a szolgálatát, vagyis az alárendelt.

A jogalkotó célja, hogy megóvja az alárendeltet a megalázó vagy megbecstelenítő bánásmódtól, különösen abban a helyzetben, amikor a függelmi viszony miatt az érintett fél kiszolgáltatottabbnak bizonyulhat.

Ezzel egyidejűleg megakadályozza azt is, hogy az elöljáró a beosztásából fakadó hatalmát önkényesen vagy indokolatlanul kemény eszközökkel gyakorolja.

A törvény értelmében az emberi méltóság megsértése jelenthet szóbeli, írásbeli vagy akár tettleges bántást. Ilyennek minősül minden olyan magatartás, amely a sértettet megalázza, lejáratja vagy valamely közösség, személy előtt becsmérli.

Az alárendelt kiszolgáltatottságát a szolgálati viszony fokozza, ezért a jogalkotó külön hangsúlyt fektet arra, hogy már a sértés tényének megvalósulása is büntetendő lehet, ha legalább egy harmadik személy előtt történik, vagy feltűnően durva a megnyilvánulás.

Nem szükséges, hogy ez a harmadik személy ténylegesen felfogja a sértő szavakat vagy cselekményt – már az is elég, ha ott tartózkodik, és reális esély lenne a bántó kijelentés észlelésére.

A feltűnően durva megsértés például kimerülhet tettleges becsületsértésben, tiltott fegyelmezési módszerek használatában vagy olyan szóbeli támadásban, amely az emberi méltóságot mélyen lealacsonyítja.

A bűncselekményt tipikusan az alárendelt elöljárója vagy bármely olyan személy követheti el, aki szolgálati feladatából fakadóan jogosult a másik katonával szemben intézkedni.

Emellett a feljebbvaló is elkövetővé válhat, ha olyasvalakivel szemben nyúl durva módszerekhez, aki nem áll közvetlen beosztási viszonyban, de az adott körülmények között mégis függésbe kerül.

Az elkövetéshez szándékosság szükséges, azonban mind az egyenes, mind az eshetőleges szándék megalapozhatja a büntetőjogi felelősséget.

Ez azt jelenti, hogy ha az elöljáró tudatában van annak, hogy sértő vagy megalázó magatartást tanúsít, és belenyugszik annak következményeibe, már fennállhat a bűncselekmény megvalósulása.

Amikor az alárendelt megsértését súlyosbító körülmények kísérik, a törvény szigorúbb büntetési tételt rendel. Ilyen körülmények többek között az aljas indok, a súlyos testi vagy lelki gyötrelem okozása, valamint az a helyzet, ha az elkövetés több alárendelt sérelmére, illetve több katona jelenlétében történik.

Az aljas indok arra utal, hogy a bántás mögött erkölcsileg mélyen elítélendő motiváció, például bosszú vagy gyűlölet húzódik meg.

Súlyos lelki vagy testi gyötrelemnél gyakran előfordul, hogy az elöljáró a nyilvános megaláztatást választja, vagy épp fizikailag terheli meg túlzott mértékben az alárendeltet.

A több alárendelt sérelmére elkövetett cselekmények összefoglalóan, egyetlen bűncselekménynek minősülnek, ha az elkövetés sorozatosan, azonos vagy eltérő időpontokban zajlik.

A törvény ezzel a szabállyal is egyértelművé teszi, hogy a hierarchiával való visszaélés nem maradhat megtorlás nélkül akkor sem, ha több katona ellen irányul, és az elkövető akár ugyanabban a helyzetben, akár különböző alkalmak során valósítja meg a tetteit.

Amennyiben a cselekmény során súlyos testi sértés is bekövetkezik, vagy a katonai szolgálatra nézve jelentős hátrány jön létre, a büntetési tétel tovább emelkedik.

Emellett a „szolgálatra jelentős hátrány” fogalma kiterjedhet például arra az esetre, amikor a sértett a megaláztatások miatt alkalmatlanná válik a további katonai feladatok ellátására, egészségi állapota tartósan megromlik, vagy olyan lelki összeomlás következik be, amely lehetetlenné teszi az ismételt szolgálatba állást.

Ezek mind olyan tényezők, amelyek már nem csupán az egyénre, hanem a katonai szolgálat egészére kihatnak, így a társadalmi rendet is súlyosan veszélyeztetik.

Az alárendelt megsértésének bűncselekménye tehát nem csupán egy egyszerű konfliktusról szól a hierarchikus rendszerben, hanem olyan visszaélésről, amely aláássa a katonai fegyelem alapjait és sérti az emberi méltóságot.

A védelem legfontosabb célja az, hogy az elöljáró megfelelő határok között gyakorolja a parancsnoki jogkörét, és semmiképp ne éljen vissza helyzetével.