Ez a szabályozás azt célozza, hogy a katonai és rendvédelmi szervek tagjai (például katonák, rendőrök, őrök, ügyeleti szolgálatok) a jogszabályokban rögzített feladatukat félelem nélkül láthassák el.
A bűncselekmény alapesete alapesetben három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható, de minősített körülmények között – például fegyveres elkövetés, csoportos fellépés, vagy súlyos sérülés okozása esetén – jóval súlyosabb büntetések is kiszabhatók.
A bűncselekmény jogi tárgya nem csupán a testi épség védelme, hanem magának a szolgálati rendnek és a függelmi viszonyoknak a biztosítása is.
A hadseregben és a rendvédelmi szerveknél elvárható, hogy az elöljárók, feljebbvalók, őrök vagy más szolgálati közeg törvényben meghatározott jogosítványaikat akadály nélkül gyakorolhassák.
Ez fontos a katonai hierarchia működésében és a rendvédelmi feladatok ellátásában egyaránt.
A bűncselekmény sértettjei lehetnek olyan személyek, akik jogosultak parancs vagy utasítás kiadására, illetve a szolgálati rend fenntartására.
Ilyenek például a katonai elöljárók, a rendőrségnél a magasabb rendfokozatú rendőrök, vagy az őrszolgálatot teljesítők.
Az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak többféle elkövetési magatartást foglal magába:
A bűncselekmény megvalósításához szükséges, hogy a cselekményre a szolgálat teljesítése közben, vagy amiatt kerüljön sor.
Ez lényeges különbség más erőszakos bűncselekményekhez képest, hiszen a törvény kiemelten védi azt a személyt, aki a közhatalmat gyakorolja.
A védelem akkor is fennáll, ha már lezárult a konkrét intézkedés, de a támadást kifejezetten azért követik el, mert a szolgálati személy korábban intézkedett.
A törvényalkotó abból indul ki, hogy ha a szolgálatot teljesítő közegnek attól kell tartania, hogy később emiatt éri erőszakos cselekmény, az jelentősen akadályozza a hivatása betöltését.
Az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszakot tipikusan az elöljáró alárendeltje, illetve a feljebbvaló esetén nála alacsonyabb rendfokozatú katona, vagy bármely más, a felügyeleti-szolgálati viszonyban álló személy követheti el.
A lényeg, hogy a függelmi viszony vagy a szolgálati jelleg érvényben legyen.
A motiváció – legyen az személyes bosszú, megtorlás, dühkitörés vagy egyéb indok – a jogi minősítés szempontjából közömbös.
Már a cselekmény ténye, az erőszakos vagy fenyegető fellépés önmagában elegendő a bűncselekmény megállapításához.
Az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak tényállása a katonai és rendvédelmi szervezetek zavartalan működését hivatott garantálni.
A törvény szigorúbb elbírálással él azokkal szemben, akik a szolgálatot teljesítő személyeket – például katonákat, rendőröket – erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozzák.
Ennek oka, hogy az állam számára nélkülözhetetlen a szolgálat biztonságos és hatékony ellátása, amely elképzelhetetlen lenne, ha a parancsnokoknak vagy járőröknek állandóan tartaniuk kellene a támadásoktól.