A parancsnoki kötelességszegés

A „parancsnoki kötelességszegés” a katonai büntetőjog egyik legsúlyosabban bírált magatartása, amelyet a Btk. 455. § szabályoz.

A törvény a hadsereget mint szervezetet védi: azt kívánja biztosítani, hogy a parancsnokok a rendelkezésre álló erőforrásokkal, emberi és anyagi feltételekkel maximálisan támogassák a sikeres hadviselést.

A parancsnok a katonai hierarchia egyik legfontosabb eleme; ha ő szegi meg kötelezettségét, a következmények minden esetben a harcképességet gyengítik és veszélyeztetik a közös védelem eredményességét.

A törvény kifejezetten három módját különbözteti meg a kötelességszegésnek.

Az első eset, amikor a parancsnok – indokolatlanul, a körülmények által nem kényszerítve – megadásra kényszeríti az alárendelt katonákat, vagy hagyja, hogy az ellenség elfogja őket. Ez azt jelenti, hogy bár a rendelkezésre álló erőkkel még folytatható lenne a harc, a parancsnok „lemond” róla.

A második forma azt öleli fel, amikor a parancsnok fontos harcállást, berendezést, fegyvert vagy más hadianyagot szükségtelenül megsemmisít, vagy használható állapotban átengedi az ellenségnek.

Ide tartoznak például erődített állások, fegyverek, lőszerek, hadműveleti járművek, valamint minden eszköz, amely közvetlenül szolgálja a katonai feladatok ellátását.

Kifejezetten csak akkor áll fenn a büntetőjogi felelősség, ha nincs valódi kényszer vagy olyan körülmény, amely indokolná a megsemmisítést vagy a feladását.

A harmadik elkövetési magatartás az, amikor a parancsnok nem fejti ki azt az ellenállást, amelyet a rendelkezésére álló erőkkel és eszközökkel megtehetne.

Ez tulajdonképpen az ellenséges támadással szembeni cselekvési lehetőségek szándékos kihasználatlanságát jelenti.

Nem elég tehát a formális jelenlét: a vezetőnek kötelessége mindent megtenni a védekezés sikeréért, sőt, ha lehetséges, ellentámadást is indítania kell.

E bűncselekmény alanya kizárólag az lehet, aki tényleges parancsnoki beosztásban szolgál.

A katonai ranglétrán elfoglalt hely, illetve a beosztási viszony dönti el, hogy valaki rendelkezik-e a parancsnokoknak biztosított döntési és irányítási jogosítványokkal.

Például egy rajparancsnok vagy századparancsnok is beletartozhat ebbe a körbe, amennyiben valós hatalommal irányítja alárendeltjeit.

Az elkövetés csak szándékosan valósulhat meg.

Ez azt jelenti, hogy a parancsnoknak tudnia kell, hogy cselekedetével (vagy passzivitásával) megsérti kötelességeit, s ezzel reálisan veszélyezteti a harctevékenység sikerét. 

A Btk. nem tartalmaz külön célzatot a parancsnoki kötelességszegés kapcsán.

Mindegy, hogy az elkövető menekülni akart, meg akarta kímélni saját egységét, esetleg személyes meggyőződésből nem akarta folytatni a harcot – amint hiányoznak a kényszerítő körülmények, és a parancsnok ezzel együtt nem tesz eleget a feladatának, büntetőjogi felelősséggel tartozik.

A törvény kifejezetten rögzíti, hogy a parancsnoki kötelességszegés kizárólag harchelyzetben valósulhat meg.

Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy már zajló fegyveres összetűzésnek kell lennie, de a körülményeknek mindenképpen olyanoknak kell lenniük, hogy a parancsnoknak kötelessége legyen megszervezni a védekezést vagy adott esetben a támadást.

A parancsnoki kötelességszegés jogintézménye annak biztosítását szolgálja, hogy a hadsereg parancsnoki állománya a harchelyzetben a lehető legfelelősebben irányítsa az alárendeltjeit, védje a rájuk bízott területet, harcállást, fegyvereket vagy hadianyagot.

Ha a parancsnok indokolatlanul dönt a feladás mellett, kényszerítő ok nélkül pusztítja el a rábízott eszközöket, vagy nem állítja le az ellenséges erők támadását, akkor nemcsak a harcképességet gyengíti, hanem katonatársai életét is veszélybe sodorja.

A katonai szabályzatok egyértelműen azt várják el a parancsnoktól, hogy bátran, következetesen szervezze a védekezést, és ha lehetőség van rá, ne vonjon vissza erőket idő előtt, illetve ne adjon meg olyan kulcsfontosságú állásokat, amelyek megtartása alapvető a siker vagy a katonák életének védelme szempontjából.

Aki parancsnoki beosztásban szándékosan vét ezek ellen a kötelességek ellen, számolhat vele, hogy tette a Btk. 455. §-a alapján súlyos bűncselekménynek minősül, és ennek megfelelő büntetést kockáztat.