Ellenőrzés elmulasztása a büntetőjogban

A jogi tárgy nem más, mint a katonai szervezet rendeltetésszerű, hatékony működéséhez fűződő társadalmi érdek.

A fegyelem és a szolgálati rend biztosítása elsődleges fontosságú a fegyveres erők esetében.

Ha az elöljáró nem ellenőrzi kellő alapossággal azt, hogy parancsait miként hajtják végre, vagy hogy a jogszabályokban, szabályzatokban előírt kötelezettségek milyen módon teljesülnek, az a működés lényegi elemét ássa alá.

A megfelelő ellenőrzés elmaradása miatt akár folyamatos szabályszegések is rejtve maradhatnak, ami komoly, olykor visszafordíthatatlan károkat okozhat a szolgálati feladatok ellátásában és a csapatmorálban.

A katonai szervezetekben az elöljárói ellenőrzés kulcsfontosságú eszköz a fegyelem és a rend fenntartásában.

A parancsnok vagy vezető beosztású katona nem pusztán kiadja az utasításokat, hanem személyesen vagy rendszeres beszámoltatás útján ellenőrzi is azok végrehajtását.

E kötelezettség hátterében az a megfontolás áll, hogy a katonák speciális feladatok és veszélyhelyzetek ellátására készülnek, ezért különösen nagy felelősség hárul az irányítást és felügyeletet gyakorló személyekre.

Maga az ellenőrzési kötelezettség lehet jogszabályi, szabályzati, parancsbeli vagy utasítási előírás.

Az elöljáró feladata tehát nem korlátozódhat a parancs kiadására: a teljes folyamatot végig kell kísérnie, ideértve a szervezet tagjai által alkalmazott módszerek, eszközök és megoldások legalább alapvető felülvizsgálatát.

Az ellenőrzés elmulasztása lehet teljes vagy részleges.

Előfordulhat, hogy a vezető egyáltalán nem végez semmiféle kontrollt, de az is, hogy csak formális vagy felületes módon teszi azt meg – mindkét eset a bűncselekmény körébe tartozhat.

A törvényi feltételhez tartozik az okozati összefüggés: a felügyelet hiánya vagy hiányossága következtében „jelentős hátrány” kell, hogy bekövetkezzen a szolgálatra vagy a fegyelemre nézve.

Ez a hátrány legtöbbször azt jelenti, hogy a szervezet tartósan vagy átmenetileg nem képes hatékonyan működni, súlyosan megzavarodik a kiképzés folyamata, a napi feladatok ellátása vagy éppen a fegyelmi szint.

Nem elhanyagolható továbbá, hogy mindez megteremtheti a visszaélés, szabályszegés vagy akár veszélyhelyzet kialakulásának lehetőségét.

Az „ellenőrzés elmulasztása” kapcsán a bűncselekmény elkövetője kizárólag az lehet, akit valamely katonai szabályzat vagy utasítás hivatalosan feljogosít (és egyben kötelez) az alárendeltek felügyeletére.

Mivel katonai hierarchiáról beszélünk, egyértelmű, hogy egy közkatona nem vonható felelősségre ezen a jogcímen, ellenben a parancsnok, az egységvezető vagy akár egy magasabb rangú tiszt, aki közvetlen vagy közvetett ellenőrzési feladatokkal bír, megvalósíthatja a bűncselekményt.

Az alapesetben a szándék lehet egyenes vagy eshetőleges: ha az elöljáró tudja, hogy a mulasztásából gond lehet, de mégis belenyugszik, már fennállhat a büntetőjogi felelősség.

Ha a mulasztás következtében a szolgálatra vagy a fegyelemre nem csak jelentős, hanem „különösen nagy hátrány” keletkezik, a törvény már bűntettként rendeli büntetni a cselekményt.

Ilyen esetről beszélünk például akkor, ha a szervezet huzamosabb ideig alkalmatlanná válik a feladatellátásra, vagy a fegyelmi helyzet teljesen összeomlik.

Háború idején, a fokozott kockázatok és következmények miatt, az ilyen jellegű mulasztás még súlyosabban ítélendő meg, hiszen egy elöljáró tévedése vagy nemtörődömsége akár a harci tevékenység sikerességét, sőt a katonák és civilek biztonságát is veszélyeztetheti.

Ebben az esetben a büntetési tétel két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés lehet.

A törvény – figyelemmel a cselekmény súlyos társadalmi veszélyességére – a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli.

Ez azt jelenti, hogy a parancsnok nemcsak akkor vonható felelősségre, ha szándékosan nem végez ellenőrzést, hanem akkor is, ha azt hanyagságból, vagy az elvárható körültekintés hiánya miatt mulasztja el.

A gondatlanság azt a helyzetet jelenti, amikor az elöljáró előre láthatta volna, hogy a felügyelet nélkül maradó alárendelt magatartása jelentős vagy különösen nagy kárt okozhat, de a szükséges intézkedéseket mégsem tette meg.

Ebben az esetben a büntetési tétel enyhébb, de így is elérheti a három évet, ha háború idején történik a mulasztás.