Az elöljárói gondoskodás elmulasztása

A Büntető Törvénykönyv 451. §-a alapján bűncselekményt követ el az az elöljáró, aki elmulasztja az alárendeltjeivel kapcsolatos, jogszabályban meghatározott gondoskodási kötelezettségét.

A mulasztás akkor minősül büntetendőnek, ha az elöljáró rendelkezésére álltak az intézkedés megtételéhez szükséges eszközök és lehetőségek, de ezekkel nem élt, és az elmulasztott intézkedés a szolgálati rendet vagy az alárendelt védelmét veszélyeztette.

A jogi tárgy több elemből áll: egyrészt a fegyveres szervek szolgálati rendjének és fegyelmének fenntartásához fűződő közérdek, másrészt az alárendelt életének, testi épségének, biztonságos szolgálatteljesítésének és alapvető anyagi ellátásának védelme.

A katonai szervezetek működése különösen nagyfokú szervezettséget és biztonságot igényel.

Ezt a biztonságot veszélyezteti, ha az elöljáró elhanyagolja gondoskodási kötelességét, például nem biztosít megfelelő védelmet vagy ellátást alárendeltjei számára.

A passzív alany az alárendelt, akit közvetlenül érint az elöljáró mulasztása.

A bűncselekmény lényege az elöljárói kötelesség elmulasztása, amely háromféle magatartásban nyilvánulhat meg:

1. Anyagi ellátás biztosításának elmulasztása
   Az elöljáró köteles biztosítani alárendeltjei számára a jogszabályokban, szabályzatokban előírt alapellátást: például megfelelő mennyiségű és minőségű élelmet, az időjárásnak megfelelő ruházatot, valamint felszerelést. A bűncselekmény akkor valósul meg, ha ezek az eszközök az elöljáró rendelkezésére állnak, de ő azokkal szándékosan nem él, és ezzel veszélyezteti az alárendelt ellátását vagy szolgálatképességét.
   
   
2. Fenyegető veszélytől való megóvás elmulasztása
   A szolgálatteljesítés során előálló veszélyhelyzetekben az elöljárónak kötelessége a reálisan elvárható intézkedések megtétele, amennyiben azok nem veszélyeztetik a szolgálat célját (pl. harcfeladat teljesítését). Ha az elöljáró ennek ellenére nem tesz meg minden tőle telhetőt az alárendelt testi épségének védelme érdekében, az mulasztásként értékelendő.
   
   
3. Megmentéshez szükséges intézkedés elmulasztása
   Amennyiben az alárendelt közvetlen életveszélyben vagy súlyos testi sérülés kockázatának van kitéve, az elöljárónak haladéktalanul intézkednie kell. Ha erre lehetősége lenne, de ennek ellenére nem cselekszik – például nem rendel el mentést, nem biztosítja az orvosi ellátást –, az a bűncselekmény megvalósulását jelenti.
   
   

Ezekben az esetekben a bűncselekmény befejezett, amint a szükséges intézkedés elmarad. Kísérleti alakzat a tényállás sajátosságai miatt kizárt. A jogszabály szubszidiárius jelleggel alkalmazható: azaz csak akkor állapítható meg, ha a mulasztás nem minősül súlyosabb bűncselekménynek.

Tettesként csak az a személy vonható felelősségre, akit az adott szervezeti szabályzat, parancs vagy jogszabály kifejezetten az alárendeltjei anyagi és személyi védelméről való gondoskodásra kötelez.

Ez jellemzően elöljáró beosztású katonát vagy más, szolgálati irányítási jogkörrel rendelkező személyt jelent.

A bűncselekmény alapesetben egyenes vagy eshetőleges szándékkal valósítható meg: azaz akkor is büntetendő, ha az elöljáró belenyugszik a mulasztás lehetséges következményeibe.

A törvény súlyosabb büntetéssel fenyegeti a cselekményt, ha az a szolgálatra vagy a fegyelemre nézve jelentős hátrányt okoz. Jelentős hátrány áll fenn például akkor, ha az alárendelt a mulasztás következtében:

• életét veszti,
• súlyosan megrokkan,
• végleg alkalmatlanná válik szolgálatra.

Ilyenkor a bűncselekmény bűntetté minősül, és az elkövetőt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti a jogszabály.

Amennyiben a cselekményt háború idején követik el, a büntetés két évtől nyolc évig terjedhet.

A törvény az elöljárói gondoskodás elmulasztásának gondatlan alakzatát is büntetni rendeli, amennyiben az a szolgálatra vagy a fegyelemre jelentős hátránnyal jár.

A gondatlan elkövetés esetén az elöljáró nem szándékosan, de a kellő körültekintés elmulasztása révén okozza az alárendelt kárát vagy veszélyeztetését. Ebben az esetben:

• általános helyzetben egy évig,
• háború idején pedig három évig terjedő szabadságvesztés szabható ki.

Az elöljárói gondoskodás elmulasztása olyan bűncselekmény, amely kiemelt jelentőséggel bír a katonai szervezetek működése szempontjából.

A fegyveres testületekben az elöljáró nem csupán parancskiadásra jogosult, hanem a rábízott állomány védelméért is személyes felelősséggel tartozik.

A bűncselekmény célja ennek a felelősségnek a szankcionálása akkor, ha a mulasztás az alárendelt életét, testi épségét vagy szolgálatképességét veszélyezteti.

A szándékos és gondatlan mulasztás egyaránt büntetendő, különösen háborús helyzetben, amikor az elöljárói döntések még közvetlenebb hatással lehetnek az állomány biztonságára és a katonai feladatok végrehajthatóságára.

Ez a szabályozás egyértelműen a parancsnoki felelősség komolyságát és a katonák védelmét helyezi a középpontba.