Zendülés a büntetőjogban

A Btk. 442. §-a a Honvédség és a rendvédelmi szervek szabályos működésének jogi védelmét célozza.

Ha egy katona aktívan és nyilvánosan száll szembe parancsnokával vagy a kiadott parancsokkal, és ehhez többen is csatlakoznak, akkor a szolgálati fegyelem megtörhet, veszélybe sodorva a parancsuralmi rendszert és a katonai szervezet eredményes tevékenységét.

Az alábbi cikk bemutatja, mikor minősül egy cselekedet zendülésnek, milyen feltételek teszik súlyosabbá, és milyen büntetésekre lehet számítani.

A zendülés a szolgálati rend, fegyelem és a függelmi viszonyok elleni csoportos, nyílt ellenszegülés, amely jelentősen akadályozza vagy megzavarja a szolgálati feladatok végrehajtását.

A szolgálati rend a szabályozások, parancsok és intézkedések összessége, míg a fegyelem a katonák kötelessége, hogy e szabályoknak és a parancsoknak engedelmeskedjenek.

Ha többen – legalább hárman – együtt utasítják el a parancs végrehajtását vagy bármilyen más módon követnek el nyílt engedetlenséget, és ez a szervezet működését veszélyezteti, az elkövetők zendülés miatt vonhatók felelősségre. 

• Csoportos elkövetés:
• Zendülésről akkor beszélünk, ha legalább három katona vesz részt a közös fellépésben. Nem szükséges, hogy valamennyien azonos cselekményt valósítsanak meg; elég, ha egy részük például a parancs végrehajtását tagadja meg, míg mások megtámadják vagy bántalmazzák az elöljárót.
• Nyílt ellenszegülés:
• A résztvevők magatartása más katonák számára is egyértelművé válik, így fennáll a veszély, hogy a megmozdulás „ragadóssá” válik, és egyre több katona csatlakozik.
• Jelentős zavar:
• A tényálláshoz szükséges, hogy a cselekmény ténylegesen akadályozza a katonai szervezet egyik egységének feladatellátását, vagy jelentős fennakadást okozzon a rendeltetésszerű működésben.

Ha ezek a feltételek egyszerre teljesülnek, az elkövető egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A Btk. a zendülés súlyosabban minősülő eseteit is meghatározza, amikor a cselekmény társadalomra veszélyessége megnő.

(2) bekezdés:

• Kezdeményező, szervező, vezető:
• Ők azok a kulcsfigurák, akik létrehozzák a zendülést vagy irányítják azt. A kezdeményező javaslatára indul a csoport, a szervező koordinálja az egyes résztvevőket, a vezető pedig – sokszor e két szerepkört összefogva – döntéshozóként áll a zendülők élén.
• Az ilyen szereplők két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztésre számíthatnak.
• Erőszakos fellépés a zendüléssel szemben intézkedővel vagy elöljáróval szemben:
• Azok a résztvevők is súlyosabb büntetés alá esnek (két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés), akik fizikai erőszakot alkalmaznak a felsőbbség vagy a zendülést megfékezni kívánók ellen. Ilyen lehet például ütés, rugdosás, lefogás vagy bármiféle tettleges támadás.

(3) bekezdés:

• Különösen súlyos következmény:
• Ha a zendülés során például nagy értékű katonai eszközök semmisülnek meg, vagy több ember súlyosan megsérül, a büntetési tétel öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztésre emelkedik.

(4) bekezdés:

• Halált okoz:

Ha a zendülés egy vagy több ember halálával jár, a törvény még súlyosabb, öt évtől húsz évig terjedő, illetve életfogytig tartó szabadságvesztést ír elő. Közömbös, hogy a halál szándékosan következett-e be, vagy sem; a lényeg az okozati kapcsolat.

Az előkészület azért minősül büntetendőnek, mert már maga a csoportos ellenszegülés szervezésének megkezdése is kiemelkedően veszélyezteti a szolgálati rendet.

• Alapesetben három évig terjedő szabadságvesztés,
• Háború idején vagy harchelyzetben pedig egy évtől öt évig terjedő büntetés szabható ki, még mielőtt a zendülés megvalósulna.

A résztvevő büntetése korlátlanul enyhíthető, ha:

• A zendülést maga hagyja abba, mielőtt komolyabb, súlyosabb következmény beállna.
• A felszólításnak haladéktalanul eleget tesz, tehát nem folytatja a megmozdulást.

Ez a lehetőség azonban kizárólag a zendülés alapesetének elkövetőjére nézve adott, nem vonatkozik péládul a zendülés kezdeményezőjére, szervezőjére, vezetőjére.

Náluk a törvény nem enged ilyen mértékű enyhítést, mert felelősnek tartja őket az egész cselekmény kirobbanásáért és irányításáért.

A zendülés szigorú büntetőjogi védelem alatt áll, mivel alapjaiban rengeti meg a katonai és rendvédelmi szervek működését, a parancsuralmi rendszert.

A törvény ezért eltérő súlyossággal értékeli a résztvevőket, a vezetőket és az erőszakot alkalmazókat, figyelembe véve a fellépés mértékét és annak következményeit – egészen a halált okozó, illetve háborús vagy harchelyzeti helyzetre is kiterjedő esetekig.