BH 2017.7.212

[1] A törvényszék a 2015. május 21. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki (jelentős mennyiségre átadással elkövetett) kábítószer-kereskedelem bűntettében [2012. évi C. tv. (Btk.) 176. § (1) bek. II. fordulat, (3) bek. - tényállás 1. pont] és (megszerzéssel elkövetett) kábítószer birtoklása bűntettében [Btk. 178. § (1) bek. III. fordulat - tényállás 2. pont].

[2] Ezért őt - halmazati büntetésül - 8 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte.

[3] A kétirányú fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla a 2016. április 7. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett végzésével azzal hagyta helyben az elsőfokú ítéletet, hogy a kábítószer-kereskedelem bűntettének jogszabályhelyét korrigálta [Btk. 176. § (1) bek. IV. fordulat, (3) bek.].

[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontját megjelölve: a tényállás 2. pontbeli bűncselekmény törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetés kiszabása miatt; kábítószer birtoklása vétségeként [Btk. 178. § (1) bek., (5) bek. a) pont] minősítés és a büntetés enyhítése érdekében.

[5] Az indítvány szerint "a kábítószer-fogyasztás pillanatnyi megszerzés és az azt követő megsemmisítés láncolatából áll, így a saját fogyasztás csak a csekély mennyiségre nézve állapítható meg" a megjelölt minősítési igénynek megfelelően.

[6] Az indítvány úgy látta, hogy a terhelt által elfogyasztott kábítószer mennyiségére nézve egyedül a terhelt elmondása áll rendelkezésre, azt egyéb bizonyítékok nem támasztják alá, ezért nincs elegendő adat annak megállapítására, hogy a terhelt által elfogyasztott kábítószer mennyisége meghaladta volna a csekély mennyiség felső határát.

[7] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta.

[8] A Legfőbb Ügyészség utalt rá, az irányadó tényállás tartalmazza, hogy a terhelt mekkora hatóanyag-tartalmú kábítószert fogyasztott, s ez milyen mennyiségnek felel meg. A tényállás tilalmazott támadását jelenti a terhelt által elfogyasztott kábítószer mennyiségének a vitatása. E részében az indítvány a törvényben kizárt.

[9] A Legfőbb Ügyészség egyebekben alaptalannak találta az indítványt. Egyrészt abban, hogy az 1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) 282. §-ában írt megszerzésnek nem volt feltétele a kábítószer tartós birtoklásának szándéka. Idézte az 1/2007. BJE határozat II.4. b)-c) pontjaiból, hogy a korábbi Btk. "a fogyasztást nem határozza meg elkövetési magatartásként. Ugyanakkor a kábítószer fogyasztása - amint arra a 2003. évi II. törvény 17. §-ához fűzött miniszteri indokolás 2. pontja utal - továbbra is büntetendő azáltal, hogy szükségképpen feltételezi valamely, a törvény által büntetendő elkövetési magatartás megvalósulását. Ez tipikusan a megszerzés és tartás elkövetési magatartása, de valójában a fogyasztás - illetve azáltal a kábítószer-megsemmisülés - bekövetkezhet bármely más elkövetési magatartás megvalósulása mellett.

[10] A hatályos Btk. csak annyiban hozott új helyzetet, hogy a kábítószer fogyasztását önálló elkövetési magatartásként is nevesíti. Azonban változatlanul természetes egységet képeznek az azonos törvényi tényállásba illeszkedő magatartások, ebben az esetben pedig a kábítószer-mennyiségek tiszta hatóanyag-tartalmát össze kell adni (BH 2016.76.).

[11] Az alapügyben eljárt bíróságok helytállóan minősítették a terhelt tényállás 2. pontbeli cselekményét a Btk. 178. § (1) bekezdésében meghatározott kábítószer birtoklása bűntettének. A szubszidiaritás csak a Btk. 178. § (6) bekezdésében írt esetben érvényesül. Ekként a jelen ügyben a kábítószer-kereskedelem bűntette és a kábítószer birtoklása bűntette valóságos halmazatot képeznek.

[12] A Legfőbb Ügyészség másrészt azért is alaptalannak találta az indítványt, mert az igényelt átminősítés mellett sem lenne a kiszabott büntetés törvénysértő. Ugyanis a tényállás 1. pontbeli - nem támadott - cselekmény miatt önmagában is kiszabható életfogytig tartó szabadságvesztés is.

[13] A Legfőbb Ügyészség feltételen eljárási szabálysértést nem észlelve indítványozta a támadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartását.

[14] A terhelt és a védő nem tett észrevételt az ügyészi álláspontra.

[15] A terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa nem alapos, részben pedig a törvényben kizárt.

[16] A felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 423. § (1) bek.]. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.]. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[17] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által helyesbített irányadó tényállás egyértelműen tartalmazza, hogy a terhelt 2007. szeptember 13. és 2012. szeptember 13. napjai között saját fogyasztásra megszerzett kábítószereket (amfetamintartalmú speed, THC-tartalmú marihuána) fogyasztott, melynek összegzett tiszta hatóanyag-tartalma a csekély mennyiség felső határának 5,295-szeresét tette ki, de nem érte el a jelentős mennyiség alsó határát.

[18] A Kúria megjegyzi, hogy a másodfokú bíróság nyilvánvalóan az 57. BK vélemény II.c) pontját alkalmazta: "A kábítószer mennyiségének megállapításakor - a vegyész szakvélemény alapulvételével - annak tiszta hatóanyag-tartalma mérvadó. Ha a bűncselekményt többféle kábítószerre követték el, a különböző alapegységek alapján kiszámított mennyiségeket, arányosan átszámítva, összegezni kell, és így kell kiszámítani, hogy együttesen meghaladják-e a csekély mennyiség felső határát, illetve a jelentős mennyiség alsó határát. (Így pl. ha a bűncselekményt kétféle kábítószerre követték el, és - a rájuk vonatkozó alapegységek figyelembevételével - az egyik mennyisége a csekély mennyiség felső határának 50%-át, a másiké a 66%-át éri el, az összegzés folytán kapott 116% meghaladja a csekély mennyiség felső határát.)"

[19] A Kúria nem vehette figyelembe a védő mennyiséget vitató állításait, miután azok sértik az irányadó tényállás törvényben előírt támadási tilalmát. E részében az indítvány a törvényben kizárt.

[20] A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjának 1. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.

[21] A védő indítványának lényege az, hogy a kábítószer megszerzése több a pillanatnyi birtoklásnál, feltételezi a dolog feletti uralom tartós voltát, a fogyasztás azonban nem birtokot, hanem megsemmisítést jelent, ami nem bűncselekmény.

[22] A korábbi Btk. 1999. március 1. (lásd 1998. évi LXXXVII. tv. 62-63. §) és 2003. március 1. (lásd 2003. évi II. tv. 17-18. §) napjai között a fogyasztást a kábítószerrel visszaélés egyik elkövetési magatartásaként határozta meg. A 2003. évi II. törvény 17. §-ához a törvényjavaslat 2. pontja a "kábítószert fogyaszt" elkövetési magatartás beiktatását szükségtelennek tekintette, ám hangsúlyozta, ez "nem azt jelenti, hogy a kábítószer-fogyasztás ne lenne változatlanul büntetendő cselekmény: a »megszerez«, »tart« elkövetési magatartások révén továbbra is büntetendő a fogyasztás és büntethető a kábítószer-fogyasztó, ezzel a törvény visszatér az 1999. március 1. előtti állapothoz."

[23] A Legfőbb Ügyészség által hivatkozott 1/2007. BJE határozat II.4. b)-c) pontja a "kábítószert fogyaszt" elkövetési magatartást kiiktató törvényjavaslat indokolására utalást egyúttal ki is egészíti azzal, hogy tipikus elkövetési magatartásnak a megszerzést és a tartást veszi azzal, hogy "valójában a fogyasztás - illetve azáltal a kábítószer-megsemmisülés - bekövetkezhet bármely más elkövetési magatartás megvalósulása mellett".

[24] Ennek következtében helyesen rögzítette a másodfokú bíróság, hogy "A bírói gyakorlat, így sem az 1/2007. BJE határozat, sem az 57. BK vélemény a megszerzés megállapíthatóságához nem fűz olyan követelményt, hogy azzal összefüggésben tartós birtoklás, illetve annak szándéka is megállapítható kell hogy legyen, mint ahogyan ez adott esetben más bűncselekmény megvalósulásához szükséges (például lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés esetén)."

[25] A 2013. július 1. napjától hatályos - és a jelen ügyben helytállóan alkalmazott - Btk. 178. § (6) bekezdése ismét kifejezett módon rendeli büntetni a kábítószer fogyasztását: "Aki kábítószert fogyaszt, illetve csekély mennyiségű kábítószert fogyasztás céljából megszerez vagy tart, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

[26] Az 57. BK vélemény II.1. pontja pedig kimondja, hogy "A kábítószer fogyasztása alatt értendő az elkövető (a fogyasztó, kábítószer-használó) minden olyan magatartása, aminek közvetlen következménye, hogy a kábítószer a szervezetébe jut. A kábítószer fogyasztója a kábítószer birtoklásának bűncselekményét akkor is elköveti, ha nem maga termesztette, állította elő vagy tartotta a kábítószert, hanem mástól, a saját használatára szerezte meg."

[27] Mindezek összevetésével látható, hogy az alapügyben a csekély mennyiséget meghaladó kábítószer fogyasztás céljából való megszerzése folytán súlyosabb bűncselekmény, éspedig a Btk. 178. § (1) bekezdés 3. fordulata alapján minősülő, és önmagában egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő kábítószer birtoklása bűntette valósult meg.

[28] Már az 5/1998. BJE határozat 2. pontja előírta, hogy "Az azonos vagy különböző kábítószereknek a tiszta hatóanyag-tartalom alapulvételével kiszámított részmennyiségeit - amelyekre nézve a kábítószerrel visszaélésnek a természetes egység keretébe tartozó részcselekményeit elkövették - összegezni kell, és a bűncselekmény minősítése (a csekély vagy jelentős mennyiség megállapítása) szempontjából az összmennyiség az irányadó."

[29] Az 1/2007. BJE határozat I. pontja ezzel van megfelelésben: kábítószerrel visszaélés megvalósulásakor természetes egységet csak az azonos törvényi tényállásba ütköző magatartások képeznek, és a kábítószer-mennyiségek tiszta hatóanyagának összeszámítására az adott törvényi tényálláson belül van lehetőség.

[30] Következésképpen nem alapos a védő fölvetése a Btk. 178. § (5) bekezdés a) pontja szerinti két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő (csekély mennyiségre elkövetett) kábítószer birtoklása vétségeként minősülésre.

[31] A kifejtettek értelmében a Kúria - a Be. 424. § (1) bekezdés 1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be. 420. § (1) bekezdés 1. mondat 1. fordulata szerinti összetételben eljárva, és hivatalból vizsgálandó feltétlen eljárási szabálysértést nem észlelve - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a támadott határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 1.013/2016.)