20+ év büntetőjogi tapasztalat
több, mint 2000 büntető ügy.
több, mint 2000 büntető ügy.
A vonatkozó szabályozás – többek között a Büntető Törvénykönyv (Btk.) 178–180. §-ában – szigorúan meghatározza, mely magatartások minősülnek bűncselekménynek, így a termesztés, az előállítás, a megszerzés, az ország területére történő behozatal céljából megrendelés, a tartás vagy éppen a szállítás (behozatal, kivitel, átszállítás) is büntetendő lehet.
A cél, hogy a társadalom tagjait megóvják a pszichoaktív szerek káros hatásaitól, ugyanakkor a törvény lehetőséget is biztosít bizonyos kedvezőbb elbírálásokra, ha az elkövető együttműködik vagy teljesíti a jogszabályban meghatározott feltételeket.
A kábítószereknek számos típusa is ismert: ópium, ópiumszármazékok, kokain, hasis, hallucinogének, a pszichotróp anyagok (nyugtatók, altatók és egyéb gyógyszerek), stb. Kábítószernek csak kifejezetten azok az anyagok, szerek számítanak, amelyek jogilag is kábítószernek minősülnek.
A büntető tényállás elkövetési tárgya tehát bármely olyan anyag lehet, amelyet a büntető törvény, annak is az értelmező rendelkezése [Btk. 459. § (1) bek. (1a) pont] első mondata kábítószernek minősít.
Eszerint a kábítószer birtoklása szempontjából kábítószer a 78/2022. (XII. 28.) BM rendelet 1. mellékletében a kábítószerek 1. vagy 2. jegyzékén szereplő anyag, 2. mellékletében a pszichotróp anyagok 1. vagy 2. jegyzékén szereplő anyag, valamint 3. mellékletében meghatározott anyag.
A „tudatmódosító anyaggal visszaélés” tényállása, továbbá a Btk-ban meghatározott 9 további bűncselekmény vonatkozásában kábítószernek minősülnek a fentieken túlmenően a bódult állapot előidézésére alkalmas, nem emberi fogyasztásra szánt egyéb tudatmódosító anyagok is (csavarlazító, hígító, stb.).
A kábítószer birtoklása gyűjtőfogalomként több fogyasztói magatartást foglal magába. A Btk. 178. § (1) bekezdése részletezi, hogy a termesztés, előállítás, megszerzés, tartás, az ország területére történő behozatal céljából történő megrendelés, az ország területére behozatal, onnan kivitel és az országon történő átszállítás mind ebbe a körbe tartozhat. Ide értendő az is, ha valaki anyagi eszközöket szolgáltat a fent említett cselekményekhez.
A Btk. 180. § (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy ne büntessék azt, aki csekély mennyiségű kábítószert saját használatra termeszt, szerez meg vagy tart, illetve fogyaszt, ha:
a vádemelésig az elkövetés körülményeit feltárja, illetve lehetővé teszi a kábítószert értékesítő személy kilétének a megállapítását.
Ez a rendelkezés tükrözi a jogalkotó azon szándékát, hogy a társadalom számára kevésbé veszélyes, személyes használatra korlátozódó cselekmények ne feltétlenül büntetőjogi eszközökkel kerüljenek szankcionálásra, hanem inkább a gyógyulás, megelőzés legyen a cél.
A kábítószerek mennyiség szerinti minősítése kulcsfontosságú.
A csekély mennyiség alsó határait a Btk. és az ahhoz kapcsolódó rendeletek határozzák meg (általában a hatóanyag-tartalom alapján).
A jelentős mennyiség az adott kábítószer csekély mennyiségének felső határát hússzorosan, a különösen jelentős mennyiség pedig kétszázszorosan meghaladó mennyiséget jelenti.
Ha valaki olyan kábítószert birtokol, amely nincs felsorolva a jogszabályban rögzített listákon, akkor a tiszta hatóanyag-tartalomból kiindulva határozzák meg, hogy csekély, jelentős vagy különösen jelentős mennyiségről van-e szó.
Ezek az értékhatárok kihatnak a kiszabható büntetés mértékére, így a védekezés során is meghatározó szerepet játszanak.
A kábítószer birtoklásának alapesete – például ha a mennyiség nem kiemelkedően nagy, és nincs semmilyen súlyosbító körülmény (pl. üzletszerűség vagy bűnszövetség) – 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Ha azonban csekély mennyiségről van szó, legfeljebb két évig terjedő szabadságvesztés szabható ki, ebben az esetben vétségnek minősül a bűncselekmény.
Ezzel szemben a jelentős mennyiségű kábítószer már súlyosabb, 5-től 10 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Különösen jelentős mennyiség pedig még szigorúbb büntetési tételt jelenthet, akár 5 évtől 15 évig.
A törvény több könnyítést, ún. privilegizált esetet is meghatároz.
Például csekély mennyiségű kábítószer birtoklása esetén (Btk. 178. § (5)–(6) bekezdés) a kiszabható szabadságvesztés alsó és felső határa általában enyhébb.
A fogyasztás önállóan két évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett, és ez a rendelkezés szubszidiárius jellegű: ha valaki például kábítószer-kereskedelmi bűncselekményt is megvalósít, a fogyasztás büntetését „elnyeli” a súlyosabb vétség vagy bűntett.
A Btk. olyan körülményeket sorol fel, amelyek mellett súlyosabb büntetés alkalmazható.
Ilyen lehet, ha valaki üzletszerűen követi el a bűncselekményt, vagy bűnszövetségben (többen, előre megszervezve) dolgozik össze.
Szintén súlyosabban minősül a cselekmény, ha hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy követi el, e minőségét felhasználva.
A mennyiség is fontos szempont: jelentős vagy különösen jelentős mennyiség esetén a törvényi minimum és maximum büntetési tétel is lényegesen magasabb.
Így például a kábítószer birtoklása esetén jelentős mennyiségnél 5–10 év a büntetés, különösen jelentős mennyiségnél pedig akár 5–15 év szabadságvesztés is szóba kerülhet.
Ha a bűncselekményt 18. életévét betöltött személy követi el, és 18 év alattiakat von be a cselekménybe, vagy az oktatási, nevelési intézmények területén vagy közvetlen közelében valósítja meg a kábítószer birtoklását (Btk. 179. §), máris szigorúbb büntetési tételekre lehet számítani. I
lyenkor két évtől nyolc évig, bizonyos súlyosabb esetekben pedig akár öt évtől húsz évig vagy életfogytig tartó szabadságvesztés is kiszabható, ha nagy mennyiségről van szó vagy bűnszervezetben valósul meg a cselekmény.
Valóban van egy olyan szabály, hogy korlátlan enyhítésre ad lehetőséget a Btk. egyes esetekben, ha az terhelt a vádemelésig lehetővé teszi a kábítószert értékesítő személy kilétének megállapítását.
A 180. § (3) bekezdése egy másik fontos enyhítő szabályt tartalmaz.
Eszerint a bíróság korlátlanul enyhítheti a büntetést, ha az elkövető (aki nem jogosult elterelésre, vagy az elterelés feltételei nála nem állnak fenn) még a vádemelésig lehetővé teszi a kábítószert értékesítő személy kilétének megállapítását.
Ezt a lehetőséget azonban nem lehet alkalmazni, ha a bűncselekményt bűnszervezetben követték el. A jogalkotó ezzel is ösztönzi a fogyasztókat, hogy közreműködjenek a kábítószer-kereskedelem felszámolásában.
Mielőtt élne ezzel a lehetőséggel, érdemes kikérni büntetőügyvéd tanácsát.
A kábítószer birtoklása többféle magatartást ölel fel, és nagyon különböző súlyú esetek fordulhatnak elő: az egyszerű, személyes fogyasztástól egészen a kiterjedt bűnszervezeti tevékenységig.
A jogszabályok ezért részletesen taglalják, milyen mennyiségnél, milyen körülmények között, kinek a bevonásával és milyen célból történik az adott cselekmény.
A büntetőeljárás során gyakran mérlegeli a bíróság, hogy a cselekmény valóban kizárólag személyes szükségletekre korlátozódott-e, és hogy az elkövető együttműködő magatartást tanúsít-e.
A fenti szabályozási rendszerben tehát számos tényező befolyásolja, milyen büntetés várható, ha kábítószer birtoklása miatt indul büntetőeljárás.
A mennyiség, a körülmények, a korábbi büntetőjogi előélet, valamint az együttműködés mértéke mind meghatározó.
A büntetőjog sajátossága, hogy szigorú kereteket határoz meg, ám a tényleges ítélet meghozatala során az egyedi körülmények komolyan számítanak.
Jelen cikk kizárólag általános tájékoztatást nyújt, és nem minősül személyre szabott jogi tanácsadásnak.
