Kábítószer birtoklása

Hogy milyen anyagok minősülnek kábítószernek, milyen büntetéssel lehet számolnia az elkövetőnek, mi az az elterelés, mi határozza meg a kábítószer mennyiségét a büntetőjogban, az alábbiakban olvashatja el.

A kábítószereknek számos típusa is ismert: ópium, ópiumszármazékok, kokain, hasis, hallucinogének, a pszichotróp anyagok (nyugtatók, altatók és egyéb gyógyszerek), stb. Kábítószernek csak kifejezetten azok az anyagok, szerek számítanak, amelyek jogilag is kábítószernek minősülnek.

A Btk. értelmező rendelkezése határozza meg azt, hogy a büntetőjogi szempontból mi minősül kábítószernek. Ez alapján kábítószer: az egészségügyért felelős miniszter ellenőrzött anyagokról szóló rendelete 1. mellékletében a kábítószerek 1. és 2., valamint 2. mellékletében a pszichotróp anyagok 1. és 2. jegyzékén szereplő anyag;

A büntető tényállás elkövetési tárgya tehát bármely olyan anyag lehet, amelyet a büntető törvény, annak is az értelmező rendelkezése [Btk. 459. § (1) bek. 18. pont] kábítószernek minősít. Ez az értelmező rendelkezés azonban nem önállóan, hanem alapvetően egy másik jogforrásra utalva határozza meg a kábítószerek körét.

Ez a jogszabály a 78/2022. (XII.28.) BM rendelet az ellenőrzött anyagokról. Ennek a rendeletnek a mellékletei tartalmazzák a kábítószernek , a pszichotróp anyagoknak és a pszichoaktív anyagoknak minősülő szereknek a jegyzékét.

A kábítószer birtoklása tényállása számos magatartással elkövethető. Aki a kábítószert termeszti, előállítja, megszerzi, tartja, az ország területére behozza, onnan kiviszi, azon átszállítja, illetve ezek elkövetéséhez anyagi eszközöket szolgáltat, mind ezt a bűncselekményt valósítja meg. 

Az alapeset büntetési tétele is súlyos, 1 évtől öt évig terjedő szabadságvesztés kiszabását teszi lehetővé. Ha a bűncselekményt például bűnszövetségben, vagy üzletszerűen követik el, a büntetés már kettő és nyolc év között lehet. A kábítószer nagyobb mennyisége is minősítő körülmény lehet.

Ha a kábítószer jelentős mennyiségű, akkor már birtoklás esetén is öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel lehet számolni. Ráadásul, ha a mennyiség különösen jelentős mennyiségű, a büntetés öt évtől tizenöt évig tartó szabadságvesztés lehet.

A kábítószer mennyisége a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából fontos szempont. A csekély mennyiségként meghatározott érték felső határát el nem érő mennyiségű kábítószerre történő elkövetés privilegizált eset, tehát enyhébb büntetéssel fenyegetett.

A jelentős vagy különösen jelentős mennyiségként meghatározott mértékű kábítószerrel kapcsolatos elkövetés minősített esetként szerepel az új Btk.-ban és így a jogalkotó ezen esetekre súlyosabb büntetést helyezett kilátásba. Annak meghatározása, hogy az egyes kábítószerek esetében mi minősül csekély, jelentős vagy különösen jelentős mennyiségnek, az új Btk. értelmező rendelkezései között kapott helyet. Így például a heroin esetében a legfeljebb 0,6 gramm, míg a kannabisz növény esetében a legfeljebb öt tő minősül csekély mennyiségnek.

Az elterelés teremti meg annak a lehetőségét, hogy az alkalmi fogyasztóknak legyen lehetőségük a súlyos büntetés elkerülésére. Tudni kell azonban, hogy ehhez is több feltételnek kell megfelelni.

Egyrészt el kell ismerni a bűncselekményt. Ezen kívül vállalnia kell a terheltnek, hogy részt vesz legalább hat hónapig egy úgynevezett, kábítószer-függőséget gyógyító kezelésen, kábítószer-használatot kezelő más ellátásban, vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson. Ráadásul kizárt az elterelés lehetőségéből az aki már ezt az utat két éven belül igénybe vette. Ha pedig ezalatt az időtartam alatt kábítószer-kereskedelem vagy kábítószer birtoklása bűncselekmények miatt elítélték, szintén megszűnik ez a lehetőség.

Az elterelés további feltétele, hogy a kábítószer birtoklását csekély mennyiségű kábítószerrel kövesse el a terhelt. Ha a kábítószer mennyisége a csekély mennyiséget meghaladja, úgy az alapeseti büntetési tételek alkalmazandóak. új szabály, hogy korlátlan enyhítésre ad lehetőséget az új Btk. egyes meghatározott bűncselekmények esetében, ha az elkövető a vádemelésig lehetővé teszi a kábítószert értékesítő személy kilétének megállapítását.

Valóban van egy olyan szabály, hogy korlátlan enyhítésre ad lehetőséget a Btk. egyes esetekben, ha az terhelt a vádemelésig lehetővé teszi a kábítószert értékesítő személy kilétének megállapítását. Mielőtt élne ezzel a lehetőséggel, érdemes kikérni büntetőügyvéd tanácsát.

Az új Btk. megszüntette a büntetési rendszerben a korábban a kábítószerfüggő személyekre vonatkozó enyhébb büntetések kiszabásának a lehetőségét, az elkövető kábítószerfüggése a tényállásokban nem jelenik meg.

A fogyasztás mint új elkövetési magatartás jelenik meg az új Btk.-ban (ez korábban más elkövetési magatartások keretében volt kezelhető) és a csekély mennyiségű kábítószer fogyasztása, illetve csekély mennyiségű kábítószer fogyasztás céljából történő megszerzése, illetve tartása enyhébben büntethető esetnek számít.

Az egyes bűncselekményeken belül a tizennyolc év alattiak sérelmére vagy az ilyen személyek felhasználásával elkövetett magatartások elkülönülten, külön szakaszban jelennek meg.

Ez egy viszonylag új tényállás a Btk-ban. A Btk. ezzel kívánja védeni a 18. életévét be nem töltött fiatalok egészségét. A kóros szenvedélykeltést az követi el, aki kábítószer vagy kábítószernek nem minősülő anyag fogyasztására rábír vagy rábírni törekszik. Tehát az is büntetendővé vált, ha a nagykorú fiatalkorút kábítószer fogyasztására sikertelenül törekszik rábírni.

A Btk. önálló tényállásban szabályozza a kóros szenvedélykeltés bűncselekményét. A tényállás azt tilalmazza, hogy felnőttkorú személy fiatalkorút kábítószernek nem minősülő kábító hatású anyag fogyasztására rábírjon, erre törekedjen vagy ehhez segítséget nyújtson, illetve kábítószer fogyasztására próbáljon rábírni. Ez a magatartás komoly, határozott, egyértelmű biztatás, rábeszélés kell hogy legyen. Ez történhet szóban, írásban, ráutaló magatartással is.

A kóros szenvedélykeltés kizárólag szándékosan követhető el. Az elkövetőnek tudnia kell, hogy az elkövetés tárgya lehet hogy kábító hatású anyag, illetve szer, vagy kábítószer. Szintén tudnia kell azt is, hogy a passzív alany a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be.

Az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó alapvető szabályozást az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló 2005. évi XCV. törvény tartalmazza.

A jogalkotó 2012. március 1-jétől vezette be a jogrendszerbe az új pszichoaktív szer fogalmát. Az új kategória kialakítását az a tapasztalat indokolta, hogy az utóbbi években ugrásszerű növekedés volt megfigyelhető a nagyrészt interneten keresztül forgalmazott új típusú, úgynevezett „dizájner drogok” fogyasztásában.

A „dizájner drogokat” legtöbbször valamely jogilag kábítószernek minősülő anyag kémiai szerkezetének kisebb módosításával hozzák létre abból a célból, hogy az új szer hatásában az eredetihez hasonló maradjon, de legálisan forgalmazható, használható legyen. Szükségessé vált tehát ezeknek a köztes, jogilag ugyan kábítószernek még nem minősített, de valószínűsíthetően a kábítószerekkel megegyező hatásmechanizmusú anyagoknak a jogi szabályozása.

Az, hogy mely konkrét vegyületek vagy vegyületcsoportok minősülnek ilyen pszichoaktív szernek, a kábítószerekkel és pszichotróp anyagokkal, valamint az új pszichoaktív anyagokkal végezhető tevékenységekről, valamint ezen anyagok jegyzékre vételéről és jegyzékeinek módosításáról szóló 66/2012. (IV. 2.) Korm. rendelet 1. mellékletének C) fejezetéből derül ki, ez a lista tartalmazza az összes ilyennek minősített anyagot.

Az új Btk. a korábbi büntető törvénykönyvben 2012. március 1-jétől szereplő tényálláshoz hasonlóan, a fenti anyagokkal való kereskedői típusú magatartásokat rendeli büntetni, így az követi el az új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntettét, aki új pszichoaktív anyagot az országba behoz, onnan kivisz, vagy az ország területén átszállít; illetve előállít, kínál, átad, forgalomba hoz vagy azzal kereskedik. Az új pszichoaktív anyag fogyasztása vagy megszerzése tehát nem számít bűncselekménynek.