BH 2022.8.201

II. Nincs helye az ítélet jogerőre emelkedése megállapításának mindaddig, amíg az arra jogosultak az őket megillető fellebbezési jogukat nem gyakorolhatták [Be. 459. § (1) bek.].

[1] Az ítélőtábla a 2021. december 9-én meghozott végzésével a fellebbviteli főügyészségnek az ítélőtábla ítélete jogerősítő záradékának a II. r. terhelt vonatkozásában történő hatályon kívül helyezését, illetőleg e terhelt tekintetében fellebbezési jog biztosítását célzó indítványát elutasította.

[2] A törvényszék a 2020. szeptember 17-én kihirdetett ítéletében a II. r. terheltet - más bűncselekmény mellett - kábítószer-kereskedelem bűntettében [Btk. 176. § (1) bek. IV. ford., (3) bek.] mondta ki bűnösnek, és 8 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az elsőfokú bíróság tényállásának 2. pontjában rögzítette, hogy a II. r. terhelt 2018. január 6. napján - a jelen ügyben történt első letartóztatásából való szabadulását követően - a P., M. utca 4. szám alatti tartózkodási helyén egy karláncért cserébe 0,0006 gramm totál-THC tartalmú kábítószert (kannabiszt) adott át P. L.-nének. A II. r. terhelt által átadott kannabisz hatóanyag-tartalma 0,0006 gramm volt, amely a jelentős mennyiség alsó határának 0,0005%-a. A II. r. terhelt 2018. október 16. napján 10 óra 15 perckor a vele szemben foganatosított rendőri intézkedés során legalább 0,0671 gramm hatóanyag-tartalmú amfetamint tartott magánál, illetve a II. r. terhelt a rendőri intézkedést megelőzően - közelebbről meg nem határozható időpontban - amfetamin kábítószert fogyasztott, melynek pontos mennyisége nem állapítható meg.

[3] Az ítélőtábla a 2021. május 18-án kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a II. r. terhelttel szemben a Btk. 178. § (6) bekezdésébe ütköző kábítószer birtoklásának vétsége miatt indult büntetőeljárást megszüntette, és a II. r. terhelt tekintetében a kerületi bíróság ítéletével kiszabott 1 év börtönbüntetés végrehajtásának elrendelését mellőzte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[4] Az ítélőtábla végzésének indokai alapján az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a II. r. terhelt saját kábítószer fogyasztása a kereskedésen túl szintén tényállásszerű magatartás, csupán alávetettsége okán nem képezheti külön felelősségre vonás alapját a Btk. 178. § (6) bekezdésére figyelemmel. Ezért ugyanis - annak szubszidiaritása folytán - csak akkor lehetne büntethető, ha más, súlyosabb bűncselekményt nem valósított volna meg.

[5] Ehhez képest a másodfokú bíróság az ítéletében megállapította, hogy a II. r. terhelt 2018. október 16-i cselekménye csakugyan a Btk. 178. § (6) bekezdése szerinti kábítószer fogyasztásaként, illetve a csekély mennyiségű kábítószer fogyasztás céljából történő tartásaként értékelhető. Mivel azonban e cselekményre a Btk. 176. § (1) bekezdés szerinti bűncselekmény befejező időpontjához - 2018. január 6. - képest több, mint 10 hónappal később került sor, e szubszidiárius vétség nem olvad bele a kábítószer-kereskedelembe, mert a kereskedés és fogyasztás, illetve a fogyasztási célú tartás egyidejűsége nem állapítható meg.

[6] Ugyanakkor a másodfokú bíróság álláspontja szerint a két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő kábítószer birtoklása vétségének a II. r. terhelt terhére megállapított jelentősebb tárgyi súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége. Ezért e cselekmény miatt indult büntetőeljárást a Be. 567. § (1) bekezdés f) pontjának értelemszerű alkalmazásával megszüntette.

[7] Az ítélőtábla álláspontja szerint az, hogy jelen ügyben az első fokon eljárt törvényszék tévesen állapította meg a látszólagos alaki halmazatot a II. r. terhelt kábítószer-kereskedelem bűntetteként értékelt cselekménye és a 2018. október 16-án elkövetett, kábítószer-fogyasztásként, illetve csekély mennyiségű kábítószer fogyasztás céljából történő tartásaként értékelhető cselekménye között. Figyelemmel arra, hogy a két cselekmény között eltelt idő miatt a kereskedés és fogyasztás, illetve fogyasztási célú tartás egyidejűsége nem volt megállapítható, valóságos anyagi halmazatról van szó.

[8] Az elsőfokú ítéletben e ténynek, illetőleg ezzel összefüggésben a 2018. október 16-i cselekménynek az értékelése elmaradt, tehát a törvényszék e bűncselekményről gyakorlatilag nem rendelkezett, az e cselekmény miatti elítélés ezért fel sem merülhet, így a Be. 615. § (2) bekezdés b) pontja szerinti ellentétes döntés sem állapítható meg. Mivel pedig a másodfokon eljárt ítélőtábla e bűncselekmény tekintetében a II. r. terhelt bűnösségét nem állapította meg, ebből következően a Be. 615. § (2) bekezdés c) pontjában írt ellentétes döntés sem áll fenn. A másodfokú bíróság ítélete elleni, a Be. 615. § (1) bekezdésén alapuló fellebbezés lehetősége II. r. terhelt vonatkozásában ezért nem áll fenn.

[9] A végzés ellen a fellebbviteli főügyészség jelentett be fellebbezést az ítélőtábla ítélete jogerősítő záradékának a II. r. terhelt tekintetében történő hatályon kívül helyezése, és a másodfokú ítélet ellen a II. r. terhelt vonatkozásában jogorvoslati jog biztosítása érdekében.

[10] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbviteli főügyészség fellebbezését - annak indokaival egyetértve - fenntartotta

[11] A fellebbezés indokai szerint az ítélőtábla téves jogértelmezéssel állapította meg, hogy döntése a Be. 615. § (2) bekezdés b) pontja alapján nem nyitotta meg a harmadfokú eljárás lehetőségét.

[12] Tévesen helyezkedett az ítélőtábla arra az álláspontra, hogy az elsőfokú ítéletben a 2018. október 16-i cselekménynek az értékelése elmaradt, és a törvényszék e bűncselekményről gyakorlatilag nem rendelkezett, az e cselekmény miatti elítélés ezért fel sem merülhet, így ellentétes döntés sem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatban ugyanis kifejtette, hogy a terheltek saját kábítószer-fogyasztása, a kereskedésen túl szintén tényállásszerű magatartás, csupán alávetettsége okán nem képezheti külön felelősségre vonás alapját a Btk. 178. § (6) bekezdésére figyelemmel, ezért ugyanis annak szubszidiaritása folytán, csak akkor lehetne büntethető, ha más súlyosabb bűncselekményt nem valósított volna meg. Ez alapján pedig megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság megállapította a II. r. terhelt bűnösségét a 2. tényállási pontban szerepeltetett bűncselekményben, csak a szubszidiaritás tévesen megállapított, látszólagos alaki halmazatára figyelemmel nem minősítette önálló bűncselekményként.

[13] Az ügyészség szerint erre utal az is, hogy a bíróság a II. r. terhelt vonatkozásában a kerületi bíróság 2018. szeptember 4. napján jogerős ítéletével kiszabott 1 év szabadságvesztés-büntetés végrehajtását is elrendelte, amelyre a II. r. terheltnek a Btk. 87. § b) pontja alapján a próbaidő alatt - tehát 2018. szeptember 4. napját követően - elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélésére tekintettel került sor.

[14] Rámutatott, hogy a Be. 615. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén. A (2) bekezdés b) pontja szerint ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság az első fokon elítélt vádlottat felmentette vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette. Kifejtette, hogy jelen ügyben megállapítható: az elsőfokú bíróság a II. r. terheltet elítélte a 2. tényállási pont szerinti kábítószer fogyasztásával és csekély mennyiségű kábítószer fogyasztás céljából megszerzésével, tartásával elkövetett kábítószer birtoklásának vétségében is, csak tévesen a kábítószer-kereskedelem bűntettével fennálló látszólagos alaki halmazatra figyelemmel e cselekményét nem minősítette önállóan.

[15] Jelen esetben a II. r. terhelt nem egy, hanem több cselekménye valósított meg több bűncselekményt, tehát nem alaki, hanem - amint arra az ítélőtábla is helyesen utalt - anyagi halmazat állapítható meg, ezért a Be. 615. § (2a) bekezdése alkalmazásának nincs helye.

[16] Az ügyészség szerint a másodfokú bíróság az első fokon elítélt II. r. terhelttel szemben a büntetőeljárást megszüntette, azonban a határozata ellen törvénysértő módon nem biztosított fellebbezési lehetőséget, ennek hiányában viszont a másodfokú ítélet nem emelkedett jogerőre, mivel nincs helye az ítélet jogerőre emelkedése megállapításának mindaddig, amíg az érdekelt az őt megillető perorvoslati jogát nem gyakorolhatta.

[17] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla végzését változtassa meg akként, hogy helyezze hatályon kívül a másodfokú ítélet jogerősítő záradékát a II. r. terhelt vonatkozásában, és biztosítson e terhelt tekintetében fellebbezési jogot.

[18] A fellebbviteli főügyészség által bejelentett fellebbezés a következők szerint alapos.

[19] Az elsőfokú bíróság ügydöntő határozata elleni fellebbezés jogát a Be. 579. § (1) bekezdése általánosságban - a Be. 580. §-ban foglalt szűk körű kivételekkel, további feltétel előírása nélkül - biztosítja. Ezzel szemben a Be. 615. § (1) bekezdése a másodfokú bíróság ügydöntő határozata elleni fellebbezés lehetőségét kizárólag a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén biztosítja.

[20] A Be. 615. § (1) és (2) bekezdése meghatározza a másodfellebbezés törvényi okát, a (3) bekezdés pedig a másodfellebbezés törvényi jogát.

[21] A Kúria azt vizsgálta, hogy jelen ügyben helye van-e harmadfokú eljárásnak.

[22] A Be. 615. § (1) bekezdése szerint a másodfokú ítélet ellen (másod)fellebbezésnek van helye, ha a másodfokú bíróság döntése az elsőfokú bíróságéval ellentétes.

[23] A Be. 615. § (2) bekezdése alapján ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság

a) olyan vádlott bűnösségét állapította meg, vagy olyan vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett, vagy vele szemben az eljárást megszüntette,

b) az első fokon elítélt vádlottat felmentette, vagy vele szemben az eljárást megszüntette,

c) a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett.

[24] Az ellentétes rendelkezés mint a másodfellebbezés törvényi okának rendeltetése, nyilvánvalóan az, hogy lehetőség nyíljon az ellentétet, illetve eltérést eldöntő - így az első bűnösségmegállapítás, illetve a felmentés vagy megszüntetés ellenében igénybe vehető - új eljárási fokra.

[25] Jelen esetben az elsőfokú bíróság a kábítószer-kereskedelem bűntettének a kábítószer birtoklásának vétségével fennálló látszólagos alaki halmazatára figyelemmel nem minősítette önállóan a kábítószer birtoklásának vétségét a II. r. terhelt vonatkozásában.

[26] A másodfokú bíróság a II. r. terhelt cselekményeit látszólagos alaki halmazat helyett valódi anyagi halmazatként, azaz több cselekményét több bűncselekményként értékelve hozott a Be. 567. § (1) bekezdés f) pontja alapján eljárást megszüntető rendelkezést a kábítószer birtoklásának vétsége vonatkozásában.

[27] A Be. 615. § (2) bekezdés b) pontja szerinti ellentétes döntés, ha a bíróság az első fokon elítélt vádlottat felmentette vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette.

[28] A harmadfokú eljárás lehetőségét megteremti, ha az elsőfokú bíróságnak a vád tárgyává tett valamennyi bűncselekmény miatt bűnösséget megállapító ítéletével szemben a másodfokú bíróság a jelentősebb tárgyi súlyú bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából jelentéktelennek ítélt bűncselekmény miatt az eljárást megszünteti [Be. 567. § (1) bek. f) pont].

[29] Tévesen helyezkedett az ítélőtábla arra az álláspontra, hogy az elsőfokú bíróság nem rendelkezett a 2. tényállási pontban leírt valamennyi bűncselekményről, azaz a kábítószer birtoklásának vétségéről [Btk. 178. § (6) bek.].

[30] Az elsőfokú bíróság ítélete a látszólagos alaki halmazatra figyelemmel nem minősítette önállóan a II. r. terhelt 2018. október 16-i cselekményét.

[31] Látszólagos alaki halmazat esetében az elkövető cselekménye egyidejűleg több különböző törvényi tényállást valósít meg, de az egyik törvényi tényállás megvalósulása a másikat kizárja. A szubszidiaritás elve alapján az alárendelt, a kisegítő tényállás csak akkor alkalmazható, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg; erről a törvény kifejezetten rendelkezik. A Btk. 178. § (6) bekezdése szerint minősülő kábítószer birtoklásának vétsége szubszidiárius bűncselekmény.

[32] Rámutat a Kúria: a másodfokú ítélet indokolása is kifejti, hogy a II. r. terhelt 2. tényállási pontban leírt, 2018. október 16-i cselekménye "csakugyan" a Btk. 178. § (6) bekezdése szerinti kábítószer birtoklása vétségének értékelhető, azonban jelen ügyben e szubszidiárius vétség nem olvad bele a kábítószer-kereskedelembe.

[33] A látszólagos (alaki) halmazat valójában bűncselekményegység. Ebből az következik, hogy az egymással ilyen viszonyban lévő cselekménnyel egységesen, egy bűncselekményként kerülnek elbírálásra.

[34] Az elsőfokú bíróság a II. r. terheltet a 2018. október 16-i cselekmény kapcsán is bűnösnek mondta ki azzal, hogy e cselekményét a terhére rótt kábítószer-kereskedelem bűntette részének tekintette.

[35] Következésképpen, ahogyan azt az ítélőtábla is megállapította az elsőfokú bíróság rendelkezett a 2018. október 16-i cselekményről is, csak tévesen látszólagos alaki halmazatot állapított meg, a valóságos anyagi halmazat helyett.

[36] Egyetértett a Kúria a Legfőbb Ügyészség álláspontjával, mely szerint erre utal az is, hogy az elsőfokú bíróság a II. r. terhelt vonatkozásában a kerületi bíróság 2018. szeptember 4. napján jogerős ítéletével kiszabott 1 év szabadságvesztés-büntetés végrehajtását is elrendelte, amelyre a II. r. terheltnek a Btk. 87. § b) pontja alapján a próbaidő alatt - tehát 2018. szeptember 4. napját követően - elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélésére tekintettel került sor. Ez pedig kizárólag a 2. tényállási pontban leírt, 2018. október 16-i cselekmény lehet.

[37] Ehhez képest a másodfokú bíróság azon döntése, hogy a II. r. terhelttel szemben megszüntette a kábítószer birtoklásának vétsége miatt indult büntetőeljárást, ellentétes döntésnek minősül a Be. 615. § (2) bekezdés b) pontja szerint.

[38] A másodfellebbezési jog megnyílta szempontjából tehát annak van jelentősége, hogy az ellentétes döntés fennáll-e.

[39] A másodfokú bíróság döntése lehetett volna - a valódi anyagi halmazatra figyelemmel - bűnösséget megállapító, felmentő vagy eljárást megszüntető. A másodfokú bíróság úgy döntött, hogy az eljárást a felelősségre vonás szempontjából jelentéktelennek ítélt bűncselekmény miatt megszünteti.

[40] Ez - értelemszerűen - a másodfellebbezés lehetőségét megnyitotta.

[41] Mindennek az a jelentősége, hogy az ügyészség, a terhelt és a védő számára is kitárgyalhatóvá teszi a megszüntetés jelentőségének a súlyát. A terhelt és védője önállóan is vitathatják a megszüntetésre tekintettel a kiszabott büntetést, miként az ügyész akár a megszüntetés helyénvalóságát, és akár a kiszabott büntetést.

[42] Mindezek alapján az ítélőtábla részéről az ítélet tekintetében a jogerő megállapítása tévesen történt.

[43] Nincs helye az ítélet jogerőre emelkedése megállapításának mindaddig, amíg az arra jogosultak az őket megillető perorvoslati jogukat nem gyakorolhatták.

[44] A Be. 459. § (1) bekezdése szerint az egyesbíró vagy a tanács elnöke az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően a határozatra vezetett záradékkal tanúsítja az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésének tényét és a jogerőre emelkedés napját (jogerősítő záradék).

[45] Ebből a rendelkezésből következik, hogy a jogerősítő záradék nem olyan bírósági döntés, amelyhez önálló jogerőhatás fűződik, hanem a végrehajtást lehetővé tevő olyan megállapítás, amelyhez a bíróság nincs kötve. Valamely bírósági határozat jogerőssé és végrehajthatóvá nyilvánítása tárgyában hozott záradék helyességét a bíróság utóbb maga is módosíthatja, megváltoztathatja (BH 2015.151., Kúria Bfv.II.890/2014/9.).

[46] Másképpen szólva, ha a bíróság tévesen látja el jogerősítő és végrehajthatósági záradékkal az ítéletet, ahhoz jogerőhatás nem fűződik, így azt a bíróság utóbb módosíthatja.

[47] A másodfokú bíróság a II. r. terhelt vonatkozásában a jogerősítő záradék hatályon kívül helyezésével egyidejűleg lesz abban a helyzetben - immár a nem jogerős ügydöntő határozatra figyelemmel -, hogy a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés szükségességéről határozhat [Be. 552. § (1) bek.].

[48] A jogerősítő záradék hatályon kívül helyezését követően a másodfokú bíróságnak az ítéletét ismételten kézbesítenie kell az arra jogosultaknak, ennek során figyelemmel kell lenni a Be. 451. § (4) bekezdésére, melynek értelmében, ha a határozatot kézbesítés útján közlik, a jogorvoslati rész tartalmazza azt, hogy a határozat ellen van-e helye jogorvoslatnak - jelen esetben van -, és azt az eljárás mely résztvevője, hol és milyen határidőn belül terjesztheti elő.

[49] Ekként a Kúria a megtámadott határozatot a Be. 614. § (3) bekezdés b) pontjára figyelemmel, a 614. § (4) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva - a Be. 579. § (3) bekezdése folytán irányadó - Be. 606. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta.

(Kúria Bpkf.III.87/2022/4.)