ÍH 2022.41

A járművezetés bódult állapotban vétsége nem csak kábítószer fogyasztása útján követhető el, ezért a kábítószer birtoklása nem szükségszerű eszközcselekménye a járművezetés bódult állapotban vétségének; az anyagi heterogén bűnhalmazat valóságos. [Btk. 6. § (1) bekezdés; Btk. 237. § (1) bekezdés; Btk. 178. § (6) bekezdés].

R. Zs. M. vádlottat a kerületi bíróság 2020. szeptember 1. napján kihirdetett ítéletével bűnösnek mondta ki járművezetés bódult állapotban vétségében [Btk. 237. § (1) bekezdés]. Ezért őt kilencven nap elzárásra és két év három hónap közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Rögzítette, hogy az elzárást büntetés-végrehajtási intézetben kell foganatosítani, és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az ugyancsak vád tárgyává tett kábítószer birtoklása vétségében [Btk. 178. § (6) bekezdés] a vádlott bűnösségét nem állapította meg és - az alaki halmazatnak tekintett bűncselekményi többség látszólagos jellege miatt - felmentő rendelkezést sem hozott.

Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú, valamint a harmadfokú bíróság részéről helyesbített és kiegészített tényállás lényege a következő.

A vádlott 2016. december 24. napján 02 óra 03 perc körüli időben B. városban az A. utcán érvényes vezetői engedély nélkül bódult állapotban vezette a személygépkocsit, két utasával. A vádlottal szemben az A. utca 9. szám előtti helyen a rendőrség intézkedést kívánt foganatosítani, azonban a vádlott a járőr megállító jelzése ellenére az általa vezetett személygépkocsival továbbhajtott és csupán az N. utca 22. szám előtti helyen állt meg, ahol vele szemben rendőri intézkedésre került sor.

A vádlott 2016. december 24. napján 02 óra 03 percet megelőzően pontosan meg nem határozható helyen és időben kábítószernek minősülő kokaint, valamint új pszichoaktív anyagot is fogyasztott. A vádlott szervezetében kábítószer fogyasztásból származó kábítószer volt kimutatható.

Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért. Az ügyész az elsőfokú ítéletet tudomásul vette.

A törvényszék mint másodfokú bíróság 2021. április 29. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A vádlottat bűnösnek mondta ki kábítószer birtoklása vétségében [178. §. (6) bekezdés] is. A vádlottal szemben kiszabott elzárást halmazati büntetésként jelölte meg. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt dolgokról és a vádlottat négyszázkilencvenötezer-százegy forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság az ítéletével szemben fellebbezési jogot biztosított.

A másodfokú bíróság ítéletével szemben a védő jelentett be fellebbezést a vádlott bűnösségének a kábítószer birtoklása vétségében történő megállapítása miatt.

A fellebbviteli főügyészség átiratában a védelmi fellebbezést nem tartotta alaposnak, összegzően a másodfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta.

Az ítélőtábla elöljáróban vizsgálta a másodfellebbezés joghatályosságát.

A másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén. Ellentétes a döntés többek között, ha a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett [Be. 615. § (1), (2) bekezdés c) pont]. Nem tekinthető ellentétes döntésnek, ha a vádlott egy cselekménye több bűncselekményt valósít meg, és erre figyelemmel a másodfokú eljárásban az elsőfokú bíróság által megállapított minősítés megváltoztatásának lett volna helye, vagyis az alaki halmazatban álló bűncselekmény esetében egyazon magatartás jogi értékelésének változatairól, ekként minősítéséről van szó [Be. 615. § (1), (2a) bekezdés] (BH 2017.109., BH 2019.73.).

A másodfellebbezés sérelmezheti az ellentétes döntést, illetve kizárólag az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálatból eredő, a Be. 583. § (3) bekezdésében meghatározott rendelkezést vagy indokolást [Be. 615. § (3) bekezdés]. A fellebbezés bejelentésére a vádlott és védő is jogosult [Be. 616. § a) és c) pont]. Akivel a bíróság az ítéletet kihirdetés útján közli, a fellebbezését nyomban bejelentheti vagy erre három munkanapot tarthat fenn [Be. 582. § (1) bekezdés, 589. §].

A konkrét ügyben a védői fellebbezés joghatályossága tekintetében az ítélőtáblának előzetes kérdésként azt kellett vizsgálnia, hogy a kábítószer birtoklásának vétsége, ezen belül is, amikor e cselekmény kábítószer fogyasztással valósul meg [Btk. 178. § (6) bekezdés 1. fordulat], alaki vagy anyagi halmazatban állhat-e a járművezetés bódult állapotban vétségével [Btk. 237. § (1) bekezdés] abban az esetben, ha a bódult állapot a jelzett fogyasztásból származik. Az ítélőtábla e ponton kizárólag a lehetséges bűncselekményi többség jellegét vizsgálta, mert a halmazat valós vagy látszólagos jellegének értékelése az érdemi felülbírálat körébe tartozik.

Bűnhalmazat az, ha az elkövető egy vagy több cselekménye több bűncselekményt valósít meg, és azokat egy eljárásban bírálják el [Btk. 6. § (1) bekezdés] Alaki halmazat esetén az elkövető egyetlen - természetben azonos tényalapon álló - cselekménye több bűncselekményt valósít meg. Anyagi halmazat esetén az elkövető több - természetben elkülönülő tényalapon álló cselekménye - valósít meg több bűncselekményt. Az elkövetés mindkét esetben sérthet azonos (homogén halmazat), vagy különböző (heterogén halmazat) jogtárgyat. A halmazat jellegét a törvényi tényállások alapján, absztrakt módon és nem a konkrét eset elkövetési magatartásai alapján kell vizsgálni.

Jelen esetben a tényalapok elkülönülése megállapítható, vagyis a vádlott több, különböző jogtárgyakat sértő cselekményének a büntetőjogi értékelése jöhet számításba. A cselekmények megvalósítása szükségszerűen elválik egymástól, még abban az esetben is, ha a vezetéskori bódult állapotot kábítószerfogyasztás okozta. Ebben az esetben is először a kábítószernek minősülő anyag fogyasztása valósul meg, majd ezt követően alakul ki a fogyasztással célzott élettani állapot és történik meg a tényállásszerű járművezetés. Erre tekintettel bizonyosnak kell tehát tekinteni, hogy - amennyiben a halmazat nem látszólagos - a kábítószer fogyasztás vétsége és a járművezetés bódult állapotban vétsége kizárólag anyagi halmazatban állhat egymással.

Az elsőfokú bíróság mindkét bűncselekmény alapjául szolgáló tényeket megállapította, ugyanakkor csak a közlekedési bűncselekményről rendelkezett, míg az egészséget veszélyeztető bűncselekményről rendelkezés nem történt, ezt a bűnösség kimondása mellett a másodfokú bíróság pótolta, ebből következően törvényes lehetőség volt a másodfellebbezés bejelentésére [Be. 615. § (2) bekezdés c) pont]. A másodfokú nyilvános ülésen jelen lévő védő, az ellentétes döntés miatt, a másodfokú ítélet kihirdetése után nyomban bejelentette a jogorvoslat iránti igényét a joghatályos fellebbezés további feltételei is megvalósultak. A harmadfokú eljárás lehetősége megnyílt.

A harmadfokú bíróság az első és másodfokú bíróság eljárását, a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntést, valamint azon rendelkezését és részét, amelyet az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálat eredményezett, arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki milyen okból fellebbezett. Hivatalból dönt az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben, valamint a szülői felügyeleti jogra és a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezésekről [Be. 618. § (1) és (2) bekezdés]. A harmadfokú bíróság az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálja az elsőfokú bírósági eljárást arra tekintettel, hogy történt-e a Be. 607. § (1) bekezdés vagy a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés, a bűnösséget megállapító rendelkezést, ha a vádlottat fel kell menteni vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, illetve a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést [Be. 618. § (3) bekezdés a) pont].

A védői másodfellebbezés nem alapos.

Az eljárási szabályokat mind az első-, mind a másodfokú bíróság megtartotta.

A Be. 607. § (1) bekezdésében, illetve 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés egyik eljárásban sem történt.

A másodfokú eljárásban a súlyosítási tilalom szabályai nem sérültek. A súlyosítási tilalom alapszabályát a Be. 595. § (1) bekezdése tartalmazza, amely szerint: Az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét megállapítani, a vádlott büntetését, illetve a büntetés helyett alkalmazott intézkedést súlyosítani csak akkor lehet, ha a terhére fellebbezést jelentettek be [Be. 595. § (1) bekezdés]. A szankció megváltoztatásának a korlátait a Be. 595. § (4) bekezdése tételes, kimerítő jellegű, negatív felsorolással határozza meg. A súlyosítási tilalom tekintetében általános elvként érvényesül, hogy mindaz, ami nem ütközik az e törvényhely által felsoroltakba, az kiszabható, illetve alkalmazható, függetlenül attól, (...) hogy adott esetben a terheltre nézve hátrányosabb lehet (EBH 2018.B.14., továbbá BH 2019.296., BH 2017.364.,). A büntetőjogi főkérdés tekintetében a súlyosítási tilalom a felmentett vádlott bűnösségének a megállapítására vonatkozik. Ebből pedig az következik, hogy ha az elsőfokú bíróság valamely bűncselekmény elkövetésének a ténybeli alapjait a vádhoz kötöttség keretei között megállapította, de a bűnösségről - akár anyagi jogi megfontolásból eredően is - nem rendelkezett, így a vádlottat fel sem mentette, e cselekményben a bűnösségének a másodfokú bírósági általi megállapítása terhére bejelentett fellebbezés hiányában sem sérti a súlyosítási tilalmat. (Azonos tartalommal ÍH 2021.76.)

Jelen ügyben az elsőfokú ítélettel szemben az ügyész a vádlott terhére nem jelentett be fellebbezést, vagyis a másodfokú eljárásban érvényesült a súlyosítási tilalom. A másodfokú bíróság nem a felmentett vádlott bűnösségét állapította meg, hanem - az elsőfokú bíróságtól eltérő anyagi jogi megfontolásból - a vádlott bűnösségét olyan cselekményben állapította meg, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett, ezért a bűnösség megállapítása nem sérti a súlyosítási tilalmat. A másodfokú bíróság a vádlottal szemben alkalmazott ítéletével a szankciókat nem érintette, így e vonatkozásban is figyelemmel volt a súlyosítási tilalom érvényesülésére.

A másodfokú bíróság ítéletének megalapozottsága az egészséget veszélyeztető bűncselekményt érintően vizsgálható.

A törvényszék az elsőfokú ítéletben megállapított tényállást az iratok tartalma alapján kiegészítette. A kiegészítéssel a törvényszék az elsőfokú bíróságtól eltérő tényt nem állapított meg és okszerűen, egyetlen bizonyítékot sem értékelt az elsőfokú bíróságtól eltérően. Az elfogadott bizonyítékok köre pontosan megállapítható, ezek törvényes, másodfokú bíróság által is elfogadott értékelése megtörtént. Mindez lehetőséget nyújt a másodfokú ítélet megalapozottságának a harmadfokú vizsgálatára.

A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság által kiegészített tényállást is kisebb mértékben részlegesen megalapozatlannak, hiányosnak találta, ezért azt a Be. 619. § (3) bekezdése alapján a bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján kiegészítette és helyesbítette.

Az ellentétes döntéssel érintett kábítószer birtoklása vétsége tekintetében a cselekmény jogi értékelése körében a harmadfokú bíróság első lépésként a cselekmény tényállásszerűségét vizsgálta.

Súlyosabb bűncselekmény megvalósulásának a hiányában kábítószer birtoklás vétségét követi el az is, aki kábítószert fogyaszt. A vétség elkövetésének a másik lehetséges módja csekély mennyiségű kábítószer fogyasztás céljából történő megszerzése vagy tartása. A kábítószer fogyasztása alatt értendő az elkövető (a fogyasztó, kábítószer-használó) minden olyan magatartása, aminek közvetlen következménye, hogy a kábítószer a szervezetébe jut. (57. BK. vélemény II.1. pont). A fogyasztás tényét mind az első, mind a másodfokú bíróság rögzítette. A kokain a Btk. 459. § (1) bek. 18. pontjára tekintettel, az 1988. évi 17. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az Egységes Kábítószer Egyezmény módosításáról és kiegészítéséről szóló, Genfben, 1972. március 25-én kelt Jegyzőkönyvvel módosított és kiegészített, az 1965. évi 4. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a New Yorkban, 1961. március 30-án kelt Egységes Kábítószer Egyezmény melléklete szerint kábítószer. Megjegyzi a harmadfokú bíróság, hogy a kábítószerfogyasztás büntetőjogi értékelése körében közömbös annak a mennyiségére, így a csekély mennyiségre történő utalás [Btk. 461. § (1) bek. a) pont aj) alpont] indokolatlan volt.

A vádlott magatartása megvalósította a kábítószer birtoklás vétségét [Btk. 178. § (6) bekezdés 1. fordulat].

Ezt követőn vizsgálandó, hogy ez az egészséget veszélyeztető vétség, illetve a közlekedési vétség anyagi halmazata valóságos vagy látszólagos-e, ha a bódult állapotot kábítószerfogyasztás eredményezte.

Az ítélőtábla elöljáróban leszögezte, hogy mind az első, - mind a másodfokú bíróság részletes, magas színvonalú jogi indokokkal látta el a halmazat megítélésével kapcsolatos álláspontját. A vizsgált kérdéskörben a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság jogi értékelésével értett egyet.

Látszólagos anyagi halmazatot valósít meg a büntetlen eszköz, illetve utócselekmény és az összeolvadás. Az első két kategóriában meghatározó jelentősége van az időbeliségnek, vagyis, hogy melyik cselekmény valósult meg előbb, míg az összeolvadás jellegzetessége a sértett jogtárgyak azonos vagy egymással igen hasonló volta. Ezeket a szempontokat figyelembevéve megállapítható, hogy kizárólag az a kérdés merülhet fel, hogy a kábítószerbirtoklás jelzett vétsége büntetlen eszközcselekménye-e a járművezetés bódult állapotban vétségének. Az eszközcselekmény egyrészt akkor büntetlen, ha ugyanazt a jogtárgyat sérti, elkülönült mozzanatban, de kisebb mértékben, másrészt akkor, ha a korábban megvalósult bűncselekmény a szükségszerű eszköze a később megvalósult bűncselekmény elkövetésének, vagyis, ha két egyaránt tényállásszerű elkövetői magatartás megvalósítása egymást követő, és az utóbbinak a megvalósulását szolgálja (feltéve, hogy az előbbi nem súlyosabban büntetendő) (Bfv.III.1.413/2019/8.). Ezt a szükségszerűséget a jogalkotó a célcselekmény büntetési tételének a meghatározásakor figyelembe veszi. A taglalt két bűncselekmény tekintetében megállapítható, hogy időben elválva valósultak meg és különböző jogtárgyakat sértenek, a kérdés tehát az, hogy a járművezetés bódult állapotban vétsége megvalósítható-e úgy, hogy a terhelt nem kábítószernek minősülő anyagot fogyasztott.

Ezért volt helyes a másodfokú bíróság jogi megközelítése amikor azt vizsgálta, hogy a vezetési képességre hátrányosan ható szer, kizárólag kábítószer lehet-e és helyesen jutott a kérdés nemleges megválaszolására is. Ahogy a másodfokú bíróság is utalt rá a vezetési képességet hátrányosan befolyásolhatja valamely gyógyszer legális használata, kábítószernek nem minősülő, de kriminalizált pszichoaktív szer használata, kriminalitás szintjére el nem jutó pszichoaktív szerek használata, társadalmilag elfogadott használatú pszichoaktív szerek túlzott használata (pl. igen nagy mennyiségű kávé elfogyasztása) is. Ebből következően a járművezetés bódult állapotban vétsége nem csak szükségszerűen kábítószer fogyasztása útján követhető el, vagyis az utóbbi absztrakt értelemben nem eszköz cselekménye az előbbinek. Jelen esetre vetített példaként a közlekedési bűncselekmény akkor is megállapítható lett volna, ha a vádlott kizárólag az új pszichoaktív anyagokat fogyasztja el a vezetés előtt, míg az új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűncselekményének [Btk. 184. §] a megállapítása fel sem merülhet, mivel ott a fogyasztás nem kriminalizált magatartás.

Helyesen utalt arra is, a másodfokú bíróság, hogy az egészséget veszélyeztető vétség tekintetében büntethetőséget megszüntető ok nem áll fenn [Btk. 180. § (1) bekezdés].

A harmadfokú bíróság rá kívánt mutatni arra is, hogy a bűnösség megállapításának eljárásjogi feltétele volt továbbá annak kifejezett, a vád történeti tényállásában megjelenő vád tárgyává tétele. Ennek hiányában a bűncselekmény megállapítása a vád kereteit meghaladta volna.

A másodfokú bíróság tehát törvényesen állapította meg a vádlott bűnösségét kábítószer birtoklásának a vétségében. Alapvetően helyes a cselekmény Btk. szerinti megjelölése is [Btk. 178. § (6) bekezdés], annak a pontosítása azonban annyiban szükséges, hogy a fogyasztással történő elkövetés megjelölésére tekintettel azt is fel kell tüntetni, hogy ez az adott bekezdésen belül az 1. fordulat szerint valósult meg.

Az ellentétes döntéssel nem érintett cselekmény tekintetében törvényes a bűnösség megállapítása és annak minősítése is.

Az első és másodfokú bíróság a büntetéskiszabás körében számításba jövő körülményeket helyesen sorolta fel.

A kérdés vitatott jellege miatt utalt rá a harmadfokú bíróság, hogy az ittas vagy bódult vezetés éjszakai időpontjával kapcsolatos másodfokú állásponttal és annak indokaival maradéktalanul egyetért, az éjszakai elkövetés büntetéskiszabás szempontjából neutrális jellegét az is indokolja, hogy annak az éjszakai elkövetés a rendszerint előforduló időpontja, amely miatt enyhítő körülményként ugyancsak nem értékelhető.

A büntetés enyhítésére irányuló védelmi fellebbezés a másodfokon megállapított bűnösségi kör változatlansága folytán nem alapos, a súlyosítási tilalommal védett büntetés kifejezetten méltányos jellege miatt eltúlzottnak nem tekinthető. Megjegyzi a harmadfokú bíróság, hogy a járművezetéstől eltiltás büntetés a felülbírálattal nem érintett rendelkezési körhöz tartozik, amely mind alkalmazásában mind mértékében törvényes, így az további vizsgálat tárgya nem lehet (Be. 618. § (3) bek. b) pont bb) alpont).

Helyesen egészítette ki a másodfokú bíróság a büntetéssel kapcsolatos rendelkezéseket a büntetés "halmazati" jellegének a feltüntetésével. Ezt azonban indokolatlanul korlátozta az elzárás büntetésre, mert a büntetés halmazati jellege valamennyi büntetésre vonatkozik [Btk. 81. § (1) bekezdés].

A másodfokú bíróság törvényesen rendelkezett a bűnjelekről és pontosan határozta meg a bűnügyi költség összegét is.

Mindezekre tekintettel a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét - a jelzett pontosításokkal - helybenhagyta [Be. 623. §].

(Fővárosi Ítélőtábla 16.Bhar.227/2021/8.)