Csődbűncselekmény

Aki a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete esetén a vagyon vagy annak egy része elrejtésével, eltitkolásával, megrongálásával, megsemmisítésével, használhatatlanná tételével; színlelt ügylet kötésével vagy kétes követelés elismerésével; vagy az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes más módon a gazdálkodó szervezet vagyonát ténylegesen vagy színleg csökkenti, és ezzel a hitelező vagy a hitelezők kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja, csődbűntettet követ el.

Ugyanígy büntetendő az elkövető, ha a gazdálkodó szervezet fizetésképtelenné válását vagy annak látszatát a fentebb írt magatartások valamelyikével idézi elő, és ezzel hiúsítja meg részben vagy egészben a hitelező vagy a hitelezők kielégítését.

Megvalósítja a bűncselekményt az is, aki a gazdálkodó szervezet fizetésképtelensége esetén hiúsítja meg a hitelező vagy a hitelezők kielégítését a fentebb írt magatartások valamelyikével.

A vagyon a gazdálkodó szervezet minden – tulajdonában, illetve kezelésében lévő – vagyona, amellyel a csődeljárás, a felszámolási eljárás vagy a végelszámolás kezdeti időpontjában rendelkezik. Az a vagyon is ide tartozik, amelyet ezt követően az eljárás tartama alatt szerez. Ez lehet befektetett eszköz – tárgyi eszközök vagy forgóeszköz -, például tulajdoni részesedést jelentő befektetés.

Az elkövetési magatartás

A tartozás fedezetéül szolgáló vagyon elrejtése valósul meg, ha az elkövető a vagyontárgyakat elszállíttatja a hitelező előtt nem ismert helyre. Eltitkolás valósul meg akkor, ha például azt nyilvántartásaiban nem szerepelteti, létezését letagadja. Lényeges elem, hogy ezzel a még létező vagyont a hitelezők részére hozzáférhetetlenné teszi.

A vagyontárgyak megrongálása azok állagsérelmével – többnyire értékcsökkenésével is – együtt járó magatartás. A megrongálás nem zárja ki a tárgy használhatóságát, illetve annak a lehetőségét, hogy az eredeti állapot visszaállítható, szemben a megsemmisítéssel. A megsemmisítés a vagyontárgy állagának megszűnésével jár együtt. A használhatatlanná tétel esetén pedig a vagyontárgy állaga nem sérül, azonban időlegesen vagy véglegesen kizárt annak rendeltetésszerű használata.

Színlelt ügylet kötése esetén az elkövető célja általában vagy valamely jogszabályi rendelkezés, vagy egy harmadik személy – itt a hitelező – jogának vagy érdekeinek kijátszása. Az ilyen szerződés semmis.

Kétes a követelés, ha annak ténybeli vagy jogi alapját az adós vitatja. Ilyennek minősül az is, ha annak behajtása nem biztosított, mint például az elévült követelés.

Az ésszerű gazdálkodás

Ésszerű a gazdálkodás, ha a kitűzött gazdasági eredmény bekövetkezésének lehetősége nagyobb, mint a veszteségé. Ennek követelményeivel ellentétes, ha az elkövető olyan üzletbe kezd, amely vagyoncsökkenéshez vezet (veszteséges üzlet), vagy ha az eredmény döntően a véletlenen múlik. Természetesen az ésszerű gazdálkodással is szükségszerűen együtt jár bizonyos kockázat, azonban ennek aránya nem haladhatja meg a megengedett kockázatvállalás mértékét. Ha ezen kereteken belül marad, a megengedett kockázat eredményeként beálló veszteség mellett sincs bűncselekmény. Sőt, épp a csőd- vagy a felszámolási eljárásokra jellemző, hogy a hitelezők kisebb veszteségeket is vállalnak a nagyobbak elkerülése végett. Az adós mindenkori kötelezettsége, hogy hitelezői érdekében vagyonát úgy őrizze meg, hogy az biztosítsa a gazdasági szervezet rendeltetésszerű működésének lehetőségét.

Színlelt vagyoncsökkenés

Az adós vagyona a kiemelt eseteken kívül más formában is csökkenthető. Tényleges vagyoncsökkentés esetén az elkövetési magatartással okozati összefüggésben vagy az aktívum csökken, vagy a passzívum nő, míg színlelt vagyoncsökkentés esetén ez valójában nem áll fenn, csupán ennek látszata jelenik meg. Az adós hitelezői érdekében köteles a gazdasági szervezetet olyan állapotban tartani, hogy a gazdasági rendeltetésének megfeleljen, általában abból a célból, hogy a hitelezői igények fedezetéül szolgáló vagyon rendelkezésre álljon.

A bűncselekmény csak akkor válik befejezetté, ha az elkövetési magatartásokkal okozati összefüggésben a hitelező vagy hitelezők igényeinek kielégítése részben vagy teljesen meghiúsul. A törvény egyértelművé teszi, hogy egy jogviszonyon belül akár egyetlen hitelező igényének a részbeni meghiúsítása is már befejezetté teszi a bűncselekményt.

A törvény értelmében e magatartások csak az adós gazdasági tevékenysége körében bekövetkezett fizetésképtelenségével összefüggésben értékelhetőek bűncselekményként.

Fizetésképtelenség megállapításának feltétele, hogy az adós elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 15 napon belül se egyenlítse ki vagy ne vitassa, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra se teljesítse, vagy a jogerős bírósági határozatban megállapított teljesítési határidőn belül tartozását ne egyenlítse ki, vagy a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen legyen, avagy a csődeljárásban kötött egyezségben meghatározott fizetési kötelezettségét ne teljesítse, függetlenül attól, hogy tartozásai meghaladják-e vagyonát, vagy sem.

A törvény értelmében a büntetőjogi felelősségre vonás feltétele a csőd- vagy felszámolási, kényszertörlési, illetve kényszer-végelszámolási eljárások megindítása, vagy az, hogy a felszámolási eljárás megindítása törvény kötelező rendelkezése ellenére sem történt meg.

A csődeljárás olyan eljárás, amelynek során az adós – a csődegyezség megkötése érdekében – fizetési haladékot kezdeményez, illetve csődegyezség megkötésére tesz kísérletet. A felszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők e törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek. A végelszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek során a nem fizetésképtelen gazdálkodó szervezet – a jogutód nélküli megszűnését elhatározva – a hitelezőit kielégíti.

A törvény meghatározza, hogy e fordulat esetén a bűncselekmény elkövetője csak az lehet, aki az adós gazdálkodó szervezet vagyonával vagy annak egy részével rendelkezni jogosult, vagy arra lehetősége van, akkor is, ha a vagyonnal történő rendelkezés alapjául szolgáló jogügylet érvénytelen.

A gazdálkodó szervezet (adós) vagyonával vagy annak egy részével rendelkezni jogosultak körét jogszabály vagy szerződés – például társasági szerződés, alapszabály -, de akár bírósági vagy hatósági határozat is meghatározhatja. Általában a gazdálkodó szervezet magasabb beosztású alkalmazottai vagy vezetője, de a csőd- vagy felszámolási eljárás beindulását követően ilyennek minősül a vagyonfelügyelő, a felszámoló vagy a végelszámoló. Az új Btk. kezeli azt a helyzetet, amikor a felszámolás elrendelését követően jogilag ugyan megszűnnek a tulajdonosnak a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos, külön jogszabályban meghatározott jogai és a vagyonnal való rendelkezésre kizárólag a felszámoló jogosult, de ennek ellenére a vagyontárgyak feletti tényleges rendelkezésre – ha nem vette fel a kapcsolatot a felszámolóval, vagy a tulajdonos, vezető tisztségviselő a kapcsolatfelvételt megelőzően rendelkezett a vagyontárggyal – mégis reális lehetősége van és él is ezzel. Erre tekintettel tartalmazza a törvény azt az esetet, amikor a vagyonnal jogszerűen már nem rendelkezhet a tulajdonos cégképviselő, de erre lehetősége van.

A bűncselekmény csak szándékosan követhető el. Az elkövető tudatának át kell fognia a bűncselekmény valamennyi lényeges elemét, így a fizetésképtelenség állapotát, a tartozások fennálltát, s azt, hogy magatartása a hitelezőkre nézve milyen hátrányos következményekkel jár.

A gazdálkodó szervezet meghatározása

Gazdálkodó szervezet a Ptk.-ban meghatározott gazdálkodó szervezet, valamint az a szervezet, amelynek gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira a Ptk. szerint a gazdálkodó szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Így gazdálkodó szervezet tehát az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az európai szövetkezet, a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, az európai területi együttműködési csoportosulás, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, a végrehajtói iroda, az egyéni cég, továbbá az egyéni vállalkozó; valamint a helyi önkormányzat, a költségvetési szerv, az egyesület, a köztestület és az alapítvány.

Súlyosabban büntetendő, ha a csődbűncselekményt stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetre nézve követik el. Súlyosabban minősül az is, ha a tényleges vagy színlelt vagyoncsökkenés mértéke különösen jelentős, tehát meghaladja az 500 millió forintot.

A fizetésképtelenség, illetve a fizetésképtelenség fenyegető helyzete a csődbűncselekmény elkövetésének feltétele. A törvény a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet megfogalmazásával gyakorlatilag a vétkes gazdálkodás keretében már a csődhelyzet alapját képező fizetésképtelenség bekövetkezését megelőzően is büntetni rendeli a hitelezők kielégítésének fedezetéül szolgáló vagyon jogellenes elvonását. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fogalmát a csődtörvény (Cstv.) 33/A.§ (1) bekezdése határozza meg, amely szerint „a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket.”

Ez az új gazdasági jogintézmény gyakorlatilag csak büntetőjogi védelemmel képes betölteni gazdasági funkcióját.

A Cstv. megfogalmazása egyértelművé teszi, hogy a gazdálkodó szervezet működése a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően is jogszerű. A gazdasági társaságokról szóló törvény 30.§ (3) bekezdése szerint a gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezető tisztségviselők ügyvezetési feladataikat a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. Külön törvény  előírhatja a vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettségét.

E külön törvény a Cstv. Ennek módosítása egy, a hazai jogrendszerben eddig nem létező új jogintézményt vezetett be. Ez a jogellenes továbbműködés felelősségi alakzatának a lényege, amely megteremti a gazdálkodó szervezet vezetőinek a hitelezőkkel szembeni közvetlen, magánvagyonukra is kiterjedő polgári jogi felelősségét arra az esetre, ha a gazdálkodó szervezet fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezését követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége, illetve a környezeti terhek rendezésének kötelezettsége alapján látták el, és ezáltal a társaság vagyona csökkent.

A csődbűncselekmény ezen esetében épp a törvényben meghatározott elkövetési magatartások idézik elő az adós fizetésképtelenségét – vagy annak látszatát -, ezért ezeket a csődeljárás vagy a felszámolási eljárás elrendelése előtt kell megvalósítani. E magatartások utóbb azáltal válnak büntethetővé, hogy az adott eljárásokat megindítják. A megindítás időpontjának meghatározásakor csődeljárás esetén az adós kérelmének bírósághoz történő megérkezése, felszámolási eljárás esetében pedig az illetékes törvényszékhez való beérkezési időpontja az irányadó.

Csalárd bukás esetén az elkövető általában kívánja magatartásának eredményét, hogy fizetésképtelenné váljon, vagy legalább annak látszatát keltse, és meneküljön hitelezői igényeinek kielégítése elől.

A korábban önálló bűncselekményként szereplő hitelező jogtalan előnyben részesítése a csődbűncselekmény önálló alapesetévé vált. Ez a tényállás ugyanúgy a vagyon védelmén keresztül védi a hitelezők érdekeit. Az követi el, aki a felszámolás elrendelését követően hitelezőjét a csődtörvényben meghatározott kielégítési sorrend megsértésével előnyben részesíti. Gyakorlatilag a csődbűncselekmények legenyhébb alakzata, mert azon túlmenően, hogy nem jár vagyonvesztéssel, nem is sérti az összes hitelező érdekét.

A bűncselekmény elkövetésének nem feltétele az elkövető részéről a fizetésképtelenség tudata. Ugyanakkor viszont a bűncselekmény csak a felszámolás elrendelését követően valósulhat meg.

A Cstv.-ben meghatározott kielégítési sorrend kötelező szabályai ugyanis csak a felszámolási eljárás megindítását követően érvényesülhetnek.