BH 2020.8.230

Az oktatási feladatok ellátására rendelt épület fogalma nem szűkíthető le kizárólagosan a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény hatálya alá tartozó közoktatási intézményekre, hanem a campus (egyetem zárt területe és a hozzá tartozó épületek) mint felsőoktatási intézmény teljes területe annak minősül [Btk. 177. § (1) bek. c) pont cb) alpont; 2011. évi CCIV. tv. 2. § (1) bek., 8. § (7) bek.].

[1] A járásbíróság a 2018. szeptember 10. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki kereskedéssel, oktatási feladatok ellátására rendelt épület területén, annak közvetlen közelében elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettében [Btk. 177. § (1) bek. c) pont cb) alpont], ezért őt két év börtön végrehajtási fokozatú, három év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a végrehajtás elrendelése esetén a terhelt a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a terhelt pártfogó felügyeletét, továbbá vele szemben 136 000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el, rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék a 2019. március 7. napján meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a terhelt cselekményét a Btk. 176. § (1) bekezdés 4. fordulata szerinti kábítószer-kereskedelem bűntettének minősítette, a pártfogó felügyelet elrendelését mellőzte és a bűnjelekre vonatkozó rendelkezések pontosításával az elsőbírói határozatot egyebekben helybenhagyta.

[3] Az elsőfokú ítélettel megállapított - és a másodfokú bíróság által kiegészített - tényállás lényege szerint a terhelt 2015. év elején elhatározta, hogy saját fogyasztásra és értékesítésre kábítószert szerez meg, és 2015 márciusától ismeretlen személytől azt beszerezve az Ny.-i Egyetem területén lévő S. Hotel közvetlen közelében - az előtte lévő parkolóban, a sörözőben, az I. elnevezésű szórakozóhelyen és a botanikus kertnél - 44 alkalommal kilenc személynek értékesített kannabiszt alkalmanként 3-4 ezer forint/gramm áron. A terhelt 2017. február hónap végén kábítószert tartott tartózkodási helyén, az Ny.-i Egyetem S. Hotel egyik szobájában azzal a szándékkal, hogy különböző személyeknek értékesítse; 2017. március 10. napját megelőzően, pontosan már meg nem határozható időben maga is fogyasztott kannabiszt, kokaint vagy hasist. A terhelt által értékesített és tőle lefoglalt kábítószer összhatóanyag-tartalma meghaladta a csekély mennyiség felső határát, de nem érte el a jelentős mennyiség alsó határát.

[4] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a törvény ugyan nem határozza meg, milyen távolságot ölel fel a "közvetlen közelében" meghatározás, azonban tekintve azt, hogy az I. kávézó az S. Hotellel szemben helyezkedik el az úttest túloldalán, tehát gyakorlatilag pár méterre a szállótól, a minősített eset megállapítható.

[5] A törvényszék a másodfokú ítélet indokolásában rögzítette, hogy a terhelt kábítószert értékesített az Ny.-i Egyetem környékén és közvetlen közelében, ám akként foglalt állást, hogy ez a tény nem alapozza meg a Btk. 177. § (1) bekezdés c) pont cb) alpontja szerinti minősítést. A törvényszék álláspontja szerint a jogalkotó célja az volt, hogy jogharmonizáció keretében átvegye azokat az uniós jogszabályokat, amelyek alapvetően a 18. életévüket be nem töltött gyermekek védelmét szolgálják; a büntetőtörvényben szereplő oktatási intézmény fogalma nem azonos a hétköznapi értelemben vett oktatási intézmény fogalmával, mert ellenkező esetben minden olyan intézmény, ahol oktatás - akár kizárólag felnőttképzés - folyik, e fogalom alá tartozna. A törvényszék az oktatási intézmény fogalmát a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 7. § (1) bekezdése, illetőleg a korábban hatályban volt közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 2. § (1) bekezdése és 37. § (1) bekezdése szerinti meghatározásra korlátozta.

[6] A törvényszék további indokai között szerepelt, miszerint a tényállásban nevesített fogyasztók valamennyien betöltötték 18. életévüket, és a törvényszék álláspontja szerint a minősített eset bevezetése a 18. életévüket be nem töltött személyek erkölcsi, testi fejlődésének védelmét hivatott szolgálni, azaz a jogalkotó tényleges célja az volt, hogy azokban az intézményekben, ahol gyermekek tanulnak, megfordulhatnak, ne jussanak kábítószerhez.

[7] A törvényszék másodfokú jogerős ítélete ellen a megyei főügyészség a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában írt okból a terhelt terhére, anyagi jogszabály megsértése és ezzel összefüggésben törvénysértően enyhe büntetés kiszabása miatt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.

[8] Indokai szerint a törvényszék fenti - a cselekmény minősítése körében tett - jogi okfejtése téves jogszabály-értelmezésen alapul, így a másodfokú bíróság törvénysértően minősítette a terhelt cselekményét kereskedéssel elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette alapesetének, ebből következően a terhelttel szemben törvénysértően enyhe büntetés kiszabására került sor.

[9] A főügyészség szerint a kábítószer-kereskedelem Btk. 177. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjaiban szabályozott súlyosabban minősülő esetei elemzésével megállapítható, hogy a jogalkotói szándék nem szűkíthető le a 18. év alatti fiatalkorúak, illetőleg a gyermekek védelmére, mert egyrészt ezen bekezdés a) pontja szabályozza a 18. életévét be nem töltött személynek történő kábítószer kínálását, átadását, illetőleg a b) pont az ilyen személy felhasználását a kábítószer forgalomba hozatala vagy azzal való kereskedés során, majd a c) pont külön nevesíti az oktatási, köznevelési, gyermekjóléti, vagy gyermekvédelmi feladatok ellátására rendelt épület területén, illetve annak közvetlen környezetében való kábítószer kínálását, átadását, annak forgalomba hozatalát vagy azzal való kereskedést.

[10] Kifejtette: a törvényszék által is hivatkozott nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 7. § (1) bekezdése értelmében köznevelési intézménynek minősül az óvoda, az általános iskola, a gimnázium, szakgimnázium, a szakközépiskola és a szakiskola, így amennyiben a jogalkotó kizárólag a 18. év alatti - tehát általános iskolás vagy középiskolás korú, vagy még fiatalabb - gyermekek védelmét tartotta volna szem előtt, akkor a Btk. 177. § (1) bekezdés c) pontjában az oktatási feladatok ellátására rendelt épület megjelölésnek semmilyen tényleges jogi tartalma nem lenne, hiszen a köznevelési intézmények lefedik azt a védelmi kört, melyet a törvényszék tulajdonított a jogszabálynak.

[11] A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy a felsőoktatási intézmény az e törvényben meghatározottak szerint - az oktatás, a tudományos kutatás, a művészeti alkotótevékenység mint alaptevékenység folytatására - létesített szervezet.

[12] A főügyészség álláspontja szerint a fenti jogszabályi rendelkezések köznapi, illetve nyelvtani, logikai és jogdogmatikai értelmezése alapján sem vitatható, hogy az egyetem mint felsőoktatási intézmény oktatási feladatokat lát el, így annak épületei - beleértve az egyetemi campus területén lévő kollégiumokat, diákszállókat is - oktatási feladatok ellátására rendelt épületnek minősülnek.

[13] Hivatkozott az ítélőtábla egy másodfokú ítéletére, melyben rögzítette, hogy nem fogadható el az a védelmi hivatkozás, mely szerint a súlyosabb minősítés megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha 18. életévét be nem töltött személyek képzésére, elhelyezésére rendelt épület közvetlen közelében követik el a bűncselekményt, ugyanis ezen értelmezést éppen az zárja ki, hogy a jogalkotó külön szabályozta a Btk. 177. § (1) bekezdés a) pontjában azt az esetet, amikor a 18. életévét betöltött személy 18. életévét be nem töltött személynek kábítószert kínál vagy átad.

[14] Erre tekintettel, álláspontja szerint a tényállásban leírt cselekmény helyes minősítése a Btk. 177. § (1) bekezdés c) pont cb) alpont II. fordulatában írt kereskedéssel, oktatási feladatok ellátására rendelt épület területén, illetve annak közvetlen környezetében elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette, melynek törvényi büntetési tétele öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, míg az irányadó középmérték a Btk. 80. § (2) bekezdése alapján 7 év 6 hónap szabadságvesztésnek felel meg.

[15] A főügyészség szerint a kiszabott büntetés törvénysértő voltát támasztja alá a másodfokú ítélet indokolása is, mely szerint a törvényszék az általa alkalmazott enyhébb minősítésre is figyelemmel nem tartotta indokoltnak az elsőfokú bíróság által - egyébként a helyes jogi minősítés mellett - kiszabott büntetés ügyészi fellebbezés szerinti súlyosítását.

[16] Hivatkozott arra, miszerint a Kúria következetes gyakorlata szerint önmagában az a tény, hogy a kiszabott büntetés a helyes minősítés megállapítása esetén is elvileg [az adott esetben a Btk. 82. § (2) bekezdés b) pontjában írt enyhítési lehetőség maximális kihasználásával] kiszabható lenne, nem teszi kizárttá a felülvizsgálatot (BH 2011.97., 2014.174., 2017.359.).

[17] A kifejtettek alapján indítványozta a törvényszék másodfokú ítéletének megváltoztatását, a terhelt cselekményének kábítószer-kereskedelem bűntetteként [Btk. 177. § (1) bek. c) pont cb) alpont II. ford.] való minősítését, a vele szemben kiszabott szabadságvesztés tartamának lényeges felemelését, annak végrehajtási fokozatának fegyházban való meghatározását, a szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztő rendelkezés mellőzését, valamint a főbüntetéshez igazodó tartamú közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását.

[18] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt, annak indokaival egyetértve, fenntartotta.

[19] A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Kúria a Be. 660. § (2) bekezdés a) pontja alapján a védő indítványára nyilvános ülést tűzött ki, melyen a Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt változatlanul fenntartotta, és indítványozta a megtámadott határozat felülvizsgálati indítvány szerinti megváltoztatását.

[20] A terhelt meghatalmazott védője felszólalásában kifejtette, miszerint álláspontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak. A bíróság a kétévi szabadságvesztést egyéniesítve, a személyi körülményekre is kiterjedő széles körű bizonyítás felvétele után szabta ki, amely nem törvénysértő, az enyhe büntetés nem jelent törvénysértést. Az első fokon eljárt ügyészség sem hivatkozott törvénysértő büntetésre. Az ügyészség által hivatkozott ítélőtáblai határozat megállapította, hogy a campus az oktatási intézmény része. Az ny.-i campus ezzel szemben egy szálloda, ott bárki megszállhat. Be van kamerázva az egyetem külső homlokzata, védence ezért nem is akart az egyetem környezetében árusítani. Függő volt, de ez már megszűnt, változtatott az életmódján. Az elsőfokú bíróság megismerte a terhelt személyiségét, ezért szabott ki ilyen büntetést. Időközben elvégezte az egyetemet, prevenciós előadásokat tart, köszönőleveleket kapott az intézményektől. Egyetértett a másodfokú bíróság érvelésével, miszerint jogharmonizáció során vettük át a szabályozást. Véleménye szerint nem az egyetemistákat fertőzik meg a terjesztők, hanem már a közoktatásban megjelennek, ezért a jogalkotó nem az egyetemre gondolt, nem a felnőttet kell megvédeni az oktatási intézményben. Dokumentumokat csatolt, amik a büntetéskiszabás helyességét igazolják. Összességében azt indítványozta, hogy a Kúria a törvényszék határozatát hatályában tartsa fenn.

[21] A terhelt az utolsó szó jogán a személyi körülményeiről nyilatkozott. Előadta, hogy befejezte az egyetemi közgazdász tanulmányait, gazdaság és menedzsment szakon végzett. Jelenleg M.-en egy kft.-nél dolgozik más munkakörben. Élete megváltozott, kábítószerfüggő volt, ez megszűnt, próbál másokat is ösztönözni.

[22] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[23] A Be. 649. § (5) bekezdése szerint a Kúria a megtámadott határozatot - a (6) bekezdés szerinti kivétellel - csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében, és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül, emellett a 659. § (6) bekezdése alapján vizsgálta a 649. § (2) bekezdésében meghatározott esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.

[24] Az elsőfokú bíróság által alkalmazott, és a felülvizsgálati indítvány szerint törvényes minősítés szerinti bűncselekményt [Btk. 177. § (1) bek. c) pont cb) alpont] az a tizennyolcadik életévét betöltött személy követi el, aki oktatási, köznevelési, gyermekjóléti vagy gyermekvédelmi feladatok ellátására rendelt épület területén, illetve annak közvetlen környezetében kábítószert forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik. E minősített eset büntetési tétele öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[25] Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti a terhelt azon magatartását, miszerint a tényállásban rögzített időszakban különböző személyeknek többször értékesített kábítószernek minősülő anyagot. Tartalmazza a tényállás azt is, hogy e cselekményeket az Ny.-i Egyetem S. Hotel területén, illetve az annak közvetlen közelében lévő I. és III. F. szórakozóhelyeken, valamint az S. Hotel előtti parkolóban vitte végbe.

[26] Az indítvány lényegében azt sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a jogerős ítéletében a minősített esetet nem, csupán a kábítószer-kereskedelem bűntettének alapesetét állapította meg.

[27] A másodfokú bíróság álláspontjának központi eleme a jogalkotás uniós jogharmonizációra való törekvése, "ami alapvetően a gyermekek, vagyis a 18. év alatti gyermekek védelmét szolgálja".

[28] A Btk. 176-177. §-ához írott indokolás szerint "A törvény 176-177. §-a az alábbi nemzetközi egyezményeknek és uniós jogi aktusnak való megfelelést biztosítja:

- az 1965. évi 4. törvényerejű rendelettel kihirdetett, New Yorkban, 1961. március 30-án kelt Egységes Kábítószer Egyezmény (a továbbiakban: Egységes Kábítószer Egyezmény),

- az 1979. évi 25. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a pszichotróp anyagokról szóló, Bécsben az 1971. évi február hó 21. napján aláírt egyezmény (a továbbiakban: Pszichotróp Egyezmény),

- az 1998. évi L. törvénnyel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében a kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott forgalmazása elleni, 1988. december 20-án, Bécsben kelt Egyezmény (a továbbiakban: ENSZ Kábítószer-Egyezmény),

- az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény (a továbbiakban: Gyermekjogi Egyezmény),

- a 2001. évi XXVII. törvénnyel kihirdetett, a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és felszámolására irányuló azonnali lépésekről szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1999. évi 87. ülésszakán elfogadott 182. számú Egyezmény (a továbbiakban: 182. számú ILO Egyezmény),

- a tiltott kábítószer-kereskedelem területén a bűncselekmények tényállási elemeire és a büntetésekre vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2004/757/IB kerethatározat (a továbbiakban: 2004/757/IB kerethatározat)."

[29] Az 1965. évi 4. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a New Yorkban, 1961. március 30-án kelt Egységes Kábítószer Egyezmény büntető rendelkezései (36. cikk) ehhez képest nem foglalkoznak a gyermekekkel kapcsolatos visszaélésekkel.

[30] Az 1979. évi 25. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a pszichotróp anyagokról szóló, Bécsben az 1971. évi február hó 21. napján aláírt egyezmény büntető rendelkezései (22. cikk) szintén nem foglalkoznak a gyermekekkel kapcsolatos visszaélésekkel.

[31] Az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény 33. cikke szerint az Egyezményben részes államok megtesznek minden alkalmas intézkedést, ide értve a törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelésügyi intézkedéseket, arra, hogy megvédjék a gyermekeket az erre vonatkozó nemzetközi egyezményekben meghatározott kábító- és pszichotróp szerek tiltott fogyasztásától, és hogy megakadályozzák a gyermekeknek e szerek tiltott előállításában és kereskedelmében való felhasználását.

[32] Az 1998. évi L. törvénnyel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében a kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott forgalmazása elleni, 1988. december 20-án, Bécsben kelt Egyezmény (ENSZ Egyezmény) 3. cikk (Bűncselekmények és büntetések) 5. bekezdés g) pontja szerint a Felek biztosítják, hogy hatáskörrel rendelkező bíróságaik és más illetékes hatóságaik figyelembe vehessék azokat a ténybeli körülményeket, amelyek az e cikk 1. bekezdése szerinti bűncselekmények elkövetését különösen súlyossá teszik, úgymint: g) az a tény, hogy a bűncselekményt büntetés-végrehajtási intézetben, oktatási intézményben vagy szociális szolgáltatásokat nyújtó központban, illetőleg ezek közvetlen közelében követték el, vagy más olyan helyen, amelyet iskolás gyermekek vagy tanulók látogatnak tanulási, sport- vagy társadalmi tevékenység céljából.

[33] Az egyezmény eredeti angol szövege a következő: "The fact that the offence is committed in a penal institution or in an educational institution or social service facility or in their immediate vicinity or in other places to which school children and students resort for educational, sports and social activities;".

[34] Az ENSZ Egyezmény kommentárja (Commentary on the United Nations Convention againt Illicit Traffic in Narcotic Drugs and Psychotropic Substances, 1988, Done at Vienna 20 December 1988, United Nations, New York, 1998, Unites Nations Publications Sales No.E.98.XI.5. ISBN 92-1-148106-6) a 3.122. pont alatt magyarázza a 3. cikk 5. alparagrafus (bekezdés, pont) g) pontja alá felvett rendelkezést a következők szerint: "The other concern is a wish to give the maxizm possibile protection to children and other groups especially at risk. For that reason, the subparagraph will be properly invoked when the circumstances are such that children, students or person attending a social service facility are likely to become involved."

[35] Nyers magyar fordítása az alábbi: "A másik az a kívánság, hogy maximális védelmet nyújtsanak a különösen veszélyeztetett gyermekek és más csoportok számára. Ezért az albekezdés alkalmazására akkor kerül sor, ha a körülmények olyanok, hogy gyermekek, hallgatók vagy szociális szolgáltató intézményben részt vevő személyek valószínűleg bekapcsolódnak (a kábítószer-visszaélésbe)."

[36] A "student" szó jelentése magyarul: "1. (egyetemi/főiskolai) hallgató, főiskolás, egyetemista" [Országh László (főszerk.) Angol-magyar Kéziszótár, 11. kiadás, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989]; "1. (GB) főiskolás, egyetemista, 2. (US) diák, iskolai tanuló, főiskolás, egyetemista" (Thompson's Dictionary for hungarian learners of english, Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest, 1991).

[37] A 2001. évi XXVII. törvénnyel kihirdetett, a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és felszámolására irányuló azonnali lépésekről szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1999. évi 87. ülésszakán elfogadott 182. számú Egyezmény 2. cikke szerint az egyezmény alkalmazásában a "gyermek" fogalma alatt valamennyi 18 év alatti személy értendő, a 3. cikk c) pontja alapján a "gyermekmunka legrosszabb formái kifejezés" magában foglalja egy gyermek illegális tevékenységre, különösen a vonatkozó nemzetközi szerződések szerint meghatározott kábítószerek előállítására és az azokkal való üzérkedésre történő használatát, vásárlását és felajánlását.

[38] A tiltott kábítószer-kereskedelem területén a bűncselekmények tényállási elemeire és a büntetésekre vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2004/757/IB kerethatározat nem tartalmaz külön rendelkezést gyermekekre vagy tanulókra vonatkozóan.

[39] Szemben tehát a törvényszék - alaptalan - álláspontjával, a jogalkotó célja nem az volt, hogy jogharmonizáció keretében átvegye azokat az uniós jogszabályokat, "ami alapvetően a gyermekek, vagyis a 18. év alatti gyermekek védelmét szolgálja", mivel ilyen uniós jogszabályok nincsenek; a jogalkotó célja az 1988. évi ENSZ Egyezmény fentebb bemutatott 3. cikk 5. g) pontjának történő megfelelés volt. Annak tartalmára nézve pedig az egyezmény angol nyelvű szövege és kommentárja ad egzakt útmutatást.

[40] Az ENSZ Egyezményt Magyarország az 1998. évi L. törvénnyel hirdette ki. Ezt követően a büntető jogszabályok módosításáról rendelkező 1998. évi LXXXVII. törvény 62. §-ával az akkor hatályos (1978. évi IV. törvény szerinti) Btk.-ba iktatta az egyezmény e pontjának megfelelő minősített esetet: "(4) A büntetés a (2) bekezdés - kínál, átad, forgalomba hoz vagy azzal kereskedik - esetén öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt oktatási, köznevelési, gyermekjóléti és gyermekvédelmi, közművelődési feladatok ellátására rendelt épületek területén, annak környezetében, a fegyveres erők vagy a büntetés-végrehajtási szervezet objektumaiban követik el."

[41] A törvényhelyhez fűzött miniszteri indokolás szerint "a törvény a kábítószerrel visszaélés bűncselekményénél új minősített eseteket is meghatároz. A kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott forgalmazása elleni, 1988. december 20-án Bécsben kelt egyezmény alapján új minősített esetként rendeli büntetni a hivatalos vagy közfeladatot ellátó személyként, a közművelődési intézmény, közhasznú tevékenységet végző szervezet területén, annak környezetében, egyébként közművelődési vagy közhasznú tevékenység helyszínén, továbbá a fegyveres erők és a büntetés-végrehajtás objektumaiban történő elkövetést."

[42] Ez a minősített eset a korábbi Btk. 2003. évi II. törvénnyel történt újabb módosítása folytán kikerült a törvényből, a jelenleg hatályos büntetőtörvény megalkotásakor a törvényhozó ezt a hiányosságot pótolta.

[43] Helytállóan hivatkozott a megyei főügyészség az ítélőtábla ítéletére. Az ítélőtábla helyesen foglalt állást, amikor kifejtette, hogy a Btk. 177. § (1) bekezdés c) pont cb) alpontja szerinti minősítő körülmény, azaz az oktatási, köznevelési, gyermekjóléti vagy gyermekvédelmi feladatok ellátására rendelt épület területén, illetve annak közvetlen környezetében történő elkövetés megvalósult, mert az egyetem, a campus nem vitásan ilyen intézménynek minősül. Nem csak azért, mert a campuson is folyik oktatás, hanem azért is, mert a D.-i Egyetemhez az universitas jellegéből adódóan közép- és általános iskolai oktatás is tartozik.

[44] A jelen ügyben kifejtett védői álláspont szerint a D.-i Egyetem zárt területen fekszik, ellentétben az Ny.-i Egyetem épületeivel. A Kúria álláspontja szerint ez irreleváns. Magyarországon a legtöbb egyetem több épületben helyezkedik el, az elméleti oktatás színhelyeihez pedig szükségképpen kapcsolódnak gyakorlati képzési helyek és a hallgatók lakhatását szolgáló campusok.

[45] Helyesen mutatott rá a megyei főügyészség, hogy a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 2. § (1) bekezdése alapján a felsőoktatási intézmény oktatás folytatására létesített szervezet. A törvény 8. § (7) bekezdése alapján a hallgatók lakhatási feltételeinek biztosításához felsőoktatási intézmény részeként kollégium működtethető, illetve a felsőoktatási intézményhez szervezetileg nem tartozó intézményként diákotthon hozható létre.

[46] Ez utóbbival kapcsolatban a Kúria megjegyzi: a büntetőjogi szabályozás szempontjából indokolatlan lenne különbséget tenni a diákok lakhatását szolgáló létesítmények között azon az alapon, hogy közigazgatási jogi szempontból a felsőoktatási intézmény részeként vagy attól elkülönülten működnek, mivel az ENSZ Egyezmény alapján egyértelmű nemcsak a magyar törvényhozás, de a világszervezet nézőpontja is: ezt juttatja kifejezésre a "rendelt épület" kifejezés.

[47] Osztotta tehát a Kúria a főügyészség indítványában foglalt jogértelmezést. Az pedig az irányadó tényállás alapján nem vitatható, hogy az elkövetés helye az oktatási feladatok ellátására rendelt épület területe, illetve annak közvetlen környezete.

[48] A törvényszék ezért tévesen foglalt állást akként, hogy a Btk. szerinti, oktatási feladatok ellátására rendelt épület kizárólag a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény hatálya alá tartozó közoktatási intézmény lehet.

[49] A főügyészség felülvizsgálati indítványa ezért ebben a részében alapos.

[50] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.

[51] Következésképpen az esetlegesen hibás minősítés nem önmagában, hanem csak akkor képez felülvizsgálati okot, ha a helyes minősítéshez képest a kiszabott büntetés törvénysértő.

[52] Ha a minősítés törvénysértő ugyan, de az annak alapján kiszabott büntetés a helyes minősítés mellett is kiszabható, általában nincs lehetőség a jogerős határozat megváltoztatására.

[53] A megyei főügyészség a kiszabott büntetés megváltoztatásának szükségességével érvelve hivatkozott a BH 2011.97., 2014.174. és 2017.359. számon közzétett eseti döntésre.

[54] - A BH 2011.97. számon közzétett eseti döntésében a Legfelsőbb Bíróság annak elvi kimondása mellett, hogy felülvizsgálati eljárásban megállapított törvénysértő minősítés esetén a büntetés abban az esetben is lehet törvénysértő, ha az a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között került kiszabásra, a korábbi Btk. 321. § (3) bekezdés a) és c) pontja szerinti minősítésről megállapította ugyan, hogy a c) pont szerinti minősített eset nem állapítható meg, de a helyes minősítéshez egyébként is kapcsolódó öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéshez képest a ténylegesen kiszabott hat év hat hónap tartamú szabadságvesztést nem találta törvénysértőnek, ezért a támadott határozatot hatályában fenntartotta.

[55] - A BH 2014.174. számú eseti döntésben bemutatott ügyben a másodfokú bíróság lényegesen súlyosabb minősítésű (egy két évtől nyolc évig és egy három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény halmazata helyett egy tíz évtől húsz évig vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett) bűncselekményben állapította meg a terhelt bűnösségét, azonban a terhére bejelentett ügyészi fellebbezés hiányában a súlyosítási tilalom miatt az első fokon kiszabott hét év börtönbüntetést nem súlyosíthatta. A terhelt terhére, a kiszabott büntetés súlyosítása érdekében bejelentett ügyészi felülvizsgálati indítvány alapján azonban a Kúria a terhelt büntetését tizenöt év fegyházra súlyosította. A Kúria ezen ügy kapcsán foglalt állást úgy, miszerint a törvénysértő büntetés kiszabása miatt előterjesztett indítvány alapján folytatott felülvizsgálati eljárásban annak megállapításánál, hogy a büntetés törvénysértő tartamú-e, kizárólag a bűncselekmény minősítéséhez tartozó büntetési tételeknek és a Különös Részben írt tételkeretet emelő rendelkezésnek van jelentősége, az enyhítő rendelkezés alkalmazhatósága és az ebből eredő leszállási lehetőség figyelmen kívül marad. Az enyhítő szakasz alkalmazása vagy nem alkalmazása önmagában nem felülvizsgálati ok.

[56] - A BH 2017.359. számon közzétett eseti döntésben a Kúria megismételte: A korábbi (1998. évi XIX. törvény szerinti) Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja esetében a törvény nem tartalmaz az 1973. évi I. törvény 284. § (2) bekezdése szerinti szabályt, ami kizárta a felülvizsgálatot, "ha a büntetést a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között szabták ki". Ehhez képest a jogi érvek alapján minősítést kifogásoló és egyben a kiszabott büntetést is sérelmező felülvizsgálati indítvány esetében a felülvizsgálat nem lehet eleve kizárt. A (korábbi) Be. szerinti szabályozás értelme, hogy törvénysértő minősítés esetében akkor is szükséges a kiszabott büntetés vizsgálata, ha az a helyes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretén belüli. Ez - éppen a korábbi (1973. évi I. törvény szerinti) törvényi rendelkezés elhagyása folytán - azt jelenti, hogy a Kúriának az új minősítéshez képest vizsgálnia kell az adott büntetés kiszabásának valamennyi törvényi feltételét. Nem elegendő tehát önmagában, hogy a téves minősítés alapján kiszabott büntetés a helyes minősítéshez tartozó törvényi kereten is belül van.

[57] Törvényes keretek között kiszabott büntetés esetén az nem képezheti felülvizsgálat tárgyát, hogy a bíróság a büntetéskiszabás során a Btk. 79. és 80. §-ának előírásait, a súlyosító és enyhítő körülményeket, illetve az 56. BK véleményt miként veszi figyelembe (EBH 2011.2387.II., BH 2016.264.II., BH 2012.239., 2005.337.III.).

[58] A hivatkozott bírósági határozatok közösek abban, miszerint elvi szinten leszögezik, hogy a korábbi Be. - melynek szabályozási logikáját a hatályos törvény is átvette - a minősítés helyességét vitató és ezen keresztül a kiszabott büntetés törvényességét is támadó felülvizsgálati indítvány esetén a felülvizsgálat nem lehet eleve kizárt. Felülvizsgálati eljárásban megállapított törvénysértő minősítés esetén a büntetés abban az esetben is lehet törvénysértő, ha az a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között került kiszabásra. Az, hogy a büntetés törvénysértő-e, kizárólag a bűncselekmény minősítéséhez tartozó büntetési tételeknek és a Különös Részben írt tételkeretet emelő rendelkezésnek van jelentősége, az enyhítő rendelkezés alkalmazhatósága és az ebből eredő leszállási lehetőség figyelmen kívül marad. Az enyhítő szakasz alkalmazása vagy nem alkalmazása önmagában nem felülvizsgálati ok.

[59] Jelen ügyben is erről van szó. A Kúria megállapította, hogy a törvényszék ítéletében a cselekmény minősítése törvénysértő, ezért a felülvizsgálati eljárás lefolytatása nem eleve kizárt.

[60] A felülvizsgálati indítvány azonban az enyhítő rendelkezés [Btk. 82. § (1) bek., (2) bek. a) pont] alkalmazását támadja. Az elsőfokú bíróság által enyhítő körülményként értékelt szempontok alapján azonban a Kúria álláspontja szerint a törvényes minősítés mellett is lehetővé teszik a büntetés enyhítését, és nem szükséges a végrehajtás próbaidőre történő felfüggesztésének mellőzése sem.

[61] Itt jegyzi meg a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 659. § (1) bek.]. Ezért a védő által becsatolt, a terhelt életvezetésének pozitív változását igazoló okiratokat nem vizsgálta, ellenben a nyilvános ülésen elhangzott terhelti előadást a Be. 599. § (2) bekezdés b) pontja szerinti terhelti nyilatkozatot figyelembe vette.

[62] Mindezt mérlegelve a Kúria álláspontja az, hogy a helyes minősítés mellett irányadó öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés (melynek középmértéke a Btk. 80. § (2) bekezdése alapján hét év hat hónap) helyett az enyhítő szakasz alkalmazásával a lehetséges legkisebb büntetés a két év, végrehajtásában három év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazása jelen ügyben nem tekinthető törvénysértőnek.

[63] Ekként a Kúria a felülvizsgálati indítványt összességében nem találta alaposnak, így a törvényszék megtámadott ítéletét a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján - bár az a jogszabályoknak nem mindenben felel meg - hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. III. 1.179/2019.)