BH 2017.10.317

[1] A járásbíróság ítéletével a terheltet foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége [2012. évi C. tv. - a továbbiakban: Btk. - 165. § (1) bek. és (2) bek. a) pont] miatt 2 év 6 hónapi időtartamra próbára bocsátotta.

[2] A terhelt védőjének fellebbezése alapján eljárva a törvényszék végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős ítéletében megállapított tényállás lényege szerint a terhelt, mint az M.-L. Kft. szerelésvezetője Cs. A. sértettel és D. F.-fel együtt 2011. november 17-én M.-en, egy kültéri lépcsőszerkezet összeállításán és beszerelésén dolgozott. Cs. A. és D. F. az R. Kft. alkalmazásában álltak. Az M.-L. Kft. az építkezés fővállalkozójának egyik alvállalkozója, az R. Kft. az M.-L. Kft. egyik alvállalkozójának az alvállalkozója volt. A lépcsőszerkezet kivitelezését az M.-L. Kft. végezte, Cs. A. és D. F. munkavállalók az alvállalkozói szerződések keretében az M.-L. Kft. irányítása alatt végezték a munkát, a helyszínen a terhelt szerelésvezető irányításával.

[4] A lépcsőszerkezet elemeit daruval emelték a helyükre, annak rögzítését a második födémszinten Cs. A. végezte. A lépcsőkarokat a terhelt utasítása alapján ideiglenesen rögzítették az épület falához, illetve födémjéhez, majd ezt követően - 16 óra körüli időben - Cs. A. kimászott a lépcsőkarra abból a célból, hogy a darura rögzített kötelet eloldja. A rögzítőkötél eloldását követően az ideiglenes hegesztés elengedett, és ennek következtében a lépcsőkaron tartózkodó Cs. A. sértett kb. 5 méter magasságból az alul elterülő betonlépcsőre zuhant, melynek folytán benyomatos koponyatörést és agysérülést szenvedett. A sértett sérülései 8 napon túl gyógyultak, a tényleges gyógytartam 6 hónap volt. A sérülésekből, a koponyacsont hiányából, annak műanyaggal való pótlásával, a bal felső végtag gyengeségével, zsibbadásával járó, maradandó fogyatékosságként és súlyos egészségromlásként értékelhető állapot alakult ki; ezen állapot a sértettnél 16%-os mértékű össz-szervezeti egészségkárosodást okozott.

[5] Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkafeltételek - így a megfelelő és biztonságos leesés elleni védelem - biztosítása a munkát a helyszínen közvetlenül irányító terhelt feladata volt.

[6] A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 28. § (1) bekezdése szerint az olyan munkahelyen, ahol be- vagy leesési veszély van [...], elkerítéssel, lefedéssel, vagy más alkalmas módon kell a védelemről gondoskodni. Az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről szóló 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet 4. számú melléklet III. fejezet 5.2. pontja szerint a magasban munkát csak megfelelő és alkalmas berendezéssel, illetve kollektív műszaki védelem biztosításával szabad végezni. Amennyiben a munka természete miatt ilyen berendezések alkalmazása nem lehetséges, megfelelő hozzáférési megoldásról kell gondoskodni, és a munkát végző részére a magasból való lezuhanás megelőzésére kialakított egyéni védőeszközt kell biztosítani. Az 5.3. pont szerint a munkavállalók lezuhanása és a felhasznált anyagok leesése ellen elsődlegesen biztonságot nyújtó berendezésekkel kell a védelmet kialakítani. Amennyiben erre nincs mód, akkor egyéni védőeszközt kell alkalmazni.

[7] Az 5.4. pont szerint a leesés elleni védelem méretezett és megfelelően rögzített lefedéssel, vagy [...] korláttal, illetve ezekkel egyenértékű védelmet nyújtó megoldással biztosítható. Az 5.6. pont szerint az 5.4. pontban meghatározott védelmet kell biztosítani azokban az esetekben, amikor a munkavégzés magassága meghaladja a 2 métert. Az I. fejezet 19.2. pontja szerint, amennyiben a III. fejezet 5. pontjában meghatározott leesés elleni védelmet nem lehet kielégítően biztosítani, akkor a munkavállaló a munkát csak munkaöv, biztonsági hevederzet, illetve zuhanásgátló használatával végezheti. Ilyen esetben előzetesen ki kell alakítani vagy jelölni azokat a teherhordó szerkezeteket, ahová a munkavállaló a védőeszközt megfelelő biztonsággal rögzíteni tudja.

[8] Az épület második födémszintjén - ahol a sértett a munkáját végezte - nem volt biztosítva a munkavállalók leesés elleni védelme, nem voltak kialakítva, illetve kijelölve azok a kikötési pontok, melyekhez a sértett biztonságosan rögzíthette volna magát. Cs. A. a baleset idején nem viselt egyéni védőfelszerelést, a helyszínen rendelkezésre álló védőeszközök zuhanásgátló hiányában egyébként sem voltak erre alkalmasak, mint ahogy a második födémszinten kiépített kétsoros védőkorlát sem, mert a sértettnek a darukötözés eloldozása érdekében át kellett bújnia azon.

[9] A terheltnek - mint a szervezett munkavégzés helyszíni irányítójának - lett volna kötelessége biztosítania a sértett részére a megfelelő leesés elleni védelmet. A terhelt megszegte a hivatkozott rendelet 4. számú melléklet III. fejezet 5.2. és 5.3. pontjában, valamint a 4. számú melléklet I. fejezet 19.2. pontjában írtakat, mely szakmai szabályszegése közvetlen ok-okozati összefüggésben áll a bekövetkezett balesettel és annak eredményével.

[10] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés a) és c) pontjára alapítva terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását és a terhelt felmentését, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását indítványozta.

[11] Indokai szerint a bíróság jogerős ítéletében megsértette a büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezéseket. Álláspontja szerint ugyanis az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) és a bíróság által alkalmazott, elbíráláskori Btk. (2012. évi C. törvény) szabályozása között lényeges különbség, hogy míg utóbbi szerint a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetést bárki elkövetheti, addig az elkövetés idején hatályos jogszabály alapján az csak annak felróható, aki az adott foglalkozási szabály hatálya alatt áll.

[12] Ezért - az indítvány szerint - az ügyben azt kellett volna vizsgálni, hogy a terhelt feladatát képezte-e a munkavédelmi szabályok betartatása, illetve a munkavédelem biztosítása. Az eljárás során becsatolásra került a terhelt munkaszerződése és munkaköri leírása, melyben nem szerepelnek az említett feladatok; következésképp - a védő álláspontja szerint - a terhelt nem állt a vádiratban megjelölt foglalkozási szabályok hatálya alatt, így büntetőjogi felelőssége sem állapítható meg.

[13] A védő utalt arra, hogy a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 2. § (2) bekezdése szerint az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés körülményeinek megvalósulásáért a munkáltató felelős. Ezzel összhangban az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről szóló 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet 11. § (1) bekezdése szerint az építési munkahelyen a biztonság megvalósítása és az egészség védelme érdekében a munkáltató köteles az e rendelet 10. §-ában foglalt intézkedéseket megtenni. A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 87. § 8. pontja szerint a munkáltató a munkavállalót szervezett munkavégzés keretében foglalkoztató.

[14] A védő hivatkozott a BH 2005.236. számon közzétett eseti döntésre, miszerint a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy az elkövető munkáltatóként tartozik-e felelősséggel a munkavédelmi szabályok betartásáért, valamint a Kúria Bfv.II.426/2009/7. számú határozatára, miszerint aki nem saját munkakörében, hanem azon kívül észlel olyan helyzetet, amely a munkavédelmi, biztonságtechnikai szabályokkal ellentétes, a következményekért nem felel. Kifejtette: a munkáltatóval szemben a munkavédelmi szabályok érvényesítésével kapcsolatban a jogszabályokban előírt számos kötelezettségnek a munkáltató csak akkor tud eleget tenni, ha a munkában részt vevőkkel szemben utasítási joggal rendelkezik.

[15] A biztonságtechnikai előírásokat mindenki a saját munkakörében köteles betartani; a munkajogilag alárendeltségi viszonyban nem álló személy utasítására - jogi - lehetőség nincs, utasítási jogkör hiányában pedig a mulasztás nem állapítható meg. Jelen esetben a terhelt és a sértett is munkavállaló volt, egymással alá-fölé rendeltségi viszonyban nem álltak. Sem a terhelt munkaszerződésében, sem munkaköri leírásában nem szerepel, hogy a vele mellérendeltségi viszonyban álló munkavállalókat utasíthatja, a munkavállalók szabálytalan munkavégzése miatt a munkafolyamatot leállíthatja. Ilyen felhatalmazást a bíróság sem tudott megjelölni; az elsőfokú ítéletben felhívott eseti döntésben (BH 2001.7.) a terhelt és a sértett egymással munkajogilag alá-fölé rendeltségi viszonyban állt. Jelen esetben azonban nem ez a helyzet, sőt a terhelt és a sértett nem is ugyanazon munkáltató alkalmazásában állt.

[16] A védői álláspont szerint a bíróságnak azt is vizsgálnia kellett volna, hogy a terhelt tudata átfogta-e a sértett mulasztását. D. F. tanú a bíróság által elfogadott vallomásában elmondta, hogy a terhelt - aki a baleset idején alul a darut irányította - helyzetéből fakadóan nem láthatta, van-e a sértetten védőhám, így - értelemszerűen - azt sem, hogy sisak van-e rajta. Következésképp, mivel a terhelt nem tudhatta, hogy a munkálatot a biztonsági előírások megtartása nélkül végzik, büntetőjogi felelőssége nem állapítható meg.

[17] A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálati ok indokaként az indokolási kötelezettség elmulasztására hivatkozott [Be. 373. § (1) bek. III. pont a) alpont]. Eszerint sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem indokolta meg, hogy amennyiben az M.-L. Kft. feladata is lett volna az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkafeltételek biztosítása, úgy mi alapján állapította meg azt, hogy a szervezeten belül a terhelt volt köteles azt ellátni. Ez - az indítvány szerint - nem következik automatikusan abból, hogy a terhelt szerelésvezető volt. Ezzel ellentétes álláspontját a bíróság nem indokolta meg, mint ahogy nem jelölte meg azt sem, hogy - a csatolt munkaszerződés és munkaköri leírás ellenére - milyen dokumentum alapján állapítható meg, miszerint az M.-L. Kft. munkavállalói közül a terheltet terhelték e kötelezettségek.

[18] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, és a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

[19] Indokai szerint az irányadó tényállás tartalmazza, hogy a fővállalkozó és az M.-L. Kft. alvállalkozó között kötött szerződés alapján a munkavédelmi feladatok ellátása ez utóbbi céget terhelte. A kft. által vállalt kültéri fém lépcsőszerkezet kivitelezésénél a terhelt szerelésvezetőként dolgozott. A szerelési munkákban vett részt a sértett és társa, akik egy másik kft. alkalmazásában álltak, és a terhelt szerelésvezetői irányítása alatt végezték a munkát. A biztonságos munkafeltételek - így a megfelelő leesés elleni védelem - biztosítása a munkát a helyszínen közvetlenül irányító terhelt feladata volt.

[20] Ennek ellenére a tetőszerkezeten a munkaöv, a heveder részére nem került sor kikötési pontok kijelölésére. A darus beemelést a terhelt irányította, ő utasította a sértettet a darukötél eloldására és ebből a célból lépcsőkarra való kimászásra. Következésképp a terhelt volt a munkafolyamat irányítója, és tudatában volt annak is, hogy a sértett a biztonsági előírások betartása nélkül végzi a munkát. Ezért - az ügyészi álláspont szerint - a terhelt bűnösségének megállapítására az anyagi jogszabályok megsértése nélkül került sor, és törvényes az elbíráláskor hatályos rendelkezések szerinti minősítés is.

[21] A Legfőbb Ügyészség átirata szerint az eljárt bíróságok az indokolási kötelezettségüknek is kellően eleget tettek. A bíróság az indítványban hiányolt dokumentumokat indokolásában megjelölte és idézte, következésképp abból megismerhető, hogy a bíróság a jogi álláspontját mely bizonyítékokra alapította.

[22] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (2) bekezdése szerint nyilvános ülésen bírálta el.

[23] A nyilvános ülésen a terhelt védője az indítványt változatlan formában tartotta fenn, és az abban foglaltaknak megfelelő határozat meghozatalát kérte.

[24] A Legfőbb Ügyészség képviselője az indítványra tett írásbeli nyilatkozatukat ugyancsak fenntartotta; az indítványt nem tartotta alaposnak. Indokai szerint a védő lényegében az utasítási jog hiányára alapítja a terhelt felelősségének hiányára vonatkozó álláspontját. Ezzel szemben a felek között volt egy szerződéses kapcsolat, ami egyértelműen tartalmazta, hogy a munkavédelmi feladatok ellátására az alvállalkozó köteles. Ennek a munkának az irányításával a terhelt volt megbízva, azonban már az egyéni védőfelszereléshez szükséges furatok helyének kijelöléséről sem gondoskodott. A terhelt volt a szerelésvezető, akinek feladata volt a munkavédelmi feladatok ellátása; tudatában volt annak, hogy ezen feltételek biztosítása nélkül került sor a munka ellátására. Az ügyészi álláspont szerint az eljárt bíróság az indokolási kötelezettségének is eleget tett, a döntéshez szükséges adatokat beszerezte és megjelölte.

[25] Ezért a Legfőbb Ügyészség képviselője azt indítványozta, hogy a Kúria a terhelt védője indítványának ne adjon helyt, és a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fent.

[26] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[27] Felülvizsgálatban a felülbírálat

- az indítványhoz [Be. 423. § (4) bek.],

- a jogerős határozatban megállapított tényálláshoz [Be. 423. § (1) bek.]

- és főszabályként a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályokhoz [Be. 423. § (2) bek.]

kötött. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.]. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[28] A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján valóban felülvizsgálati ok, ha a bűnösség megállapítása a büntető anyagi jog megsértésével történt. Jelen esetben azonban nem sértett törvényt az alapügyben eljárt bíróság, amikor a terhelt bűnösségét megállapította, a büntetőtörvény megválasztása, valamint annak alkalmazása is törvényes.

[29] A Btk. 165. § (1) bekezdése szerint a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségét követi el, aki foglalkozási szabály megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz. A 165. § (2) bekezdés a) pontja szerint pedig a büntetés 3 évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget okoz.

[30] A bűncselekmény elkövetési magatartása a foglalkozási szabályszegés, amely lehet akár szándékos, akár a kötelezettség elhanyagolásában jelentkező gondatlan magatartás. A szabályszegés megvalósulhat aktív tevőleges magatartással vagy mulasztással is.

[31] Az elkövető büntetőjogi felelőssége tehát akkor állapítható meg, ha a foglalkozási szabályt szándékosan, vagy gondatlanul megszegő tevékenységével okozati összefüggésben áll elő más (mások) életének, testi épségének közvetlen veszélybe kerülése, vagy testi sérülése, illetve az elkövető szabályszegő mulasztása folytán - bár erre lehetősége volt - nem akadályozza meg a tényállásszerű eredmény bekövetkezését, feltéve, hogy a káros következmény tekintetében gondatlan bűnössége is fennáll.

[32] A Btk. 165. §-a szerinti törvényi tényállás ún. keretdiszpozíció, annak tartalmát az egyes foglalkozási szabályok töltik ki. A foglalkozási szabályok tartalmát írott jogi normák, igazgatási szabályok, rendeletek, utasítások, de a szakma általánosságban elfogadott, íratlan szokásszerű szabályai is meghatározhatják.

[33] Ez azonban nem jelenti, hogy a szabályszegések önmagában, objektíve tesznek felelőssé. Az anyagi jogi bűnösség az alany tudati gondolati világával függ össze. Azt fejezi ki, hogy az alany tehet a bűncselekményt megvalósító magatartás tanúsításáról és magatartásával előidézett következményekről. Tehet, mert az elkövetéskor belátta, felismerte magatartása jellegét és annak lehetséges következményeit (eredményét); illetőleg tehet, mert beláthatta volna, felismerhette volna cselekménye jellegét, lehetséges következményeit. A bűnösség tehát a törvényi tényállás tárgyához és tárgyi oldalához (materiális cselekmény esetében az eredményhez) fűződő aktuális pszichikus viszony.

[34] Ez a kapcsolat a rágondolásban fejeződik ki. Az alany akkor bűnös, ha az elkövetési magatartás tanúsításakor rágondol a magatartás jellegére és következményére, és ebben a tudatban mégis végrehajtja.

[35] A bűnösség azonban nem csak az aktív rágondolásban, hanem a rágondolás hiányában is kifejeződhet, tehát, ha az elkövető az eredményt éppen azért okozza, mert nem gondol magatartása lehetséges következményeire, pedig gondolnia kellett volna. Ez esetben a megkívánt és elvárható rágondolás hiánya róható fel. A szándékosság és a tudatos gondatlanság esetében tehát a rágondolás kimutatható, míg a hanyag gondatlanság esetében éppen a megkövetelt rágondolás hiányáról van szó.

[36] Tudatos gondatlanság, ha az elkövető előre látja magatartása következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában. Hanyag gondatlanság pedig, ha azért nem látja előre magatartása következményeit, mert a tőle elvárható körültekintést elmulasztja.

[37] A könnyelműség és a hanyagság egyaránt bírói értékelés alá eső kategória. A könnyelműség az alappal bizakodás és az alaptalan bizakodás között helyezkedik el.

[38] A könnyelműség (tehát a tudatos gondatlanság) jellemzője, hogy az eredmény lehetőségével számol, de azt nem veszi komolyan; vagy bár komolyan veszi, de el akarja kerülni, ami kifejezésre is jut, viszont magatartása mégis előidézi a sérelmet. A hanyagság esetében az elkövető nem azért bűnös, mert az eredményt nem látta előre, hanem azért, mert előre kellett volna látnia és előre lehetett volna látnia.

[39] Az alapügyben eljárt bíróság valójában nem mondta ki, hogy a gondatlanság melyik fajtájáról van szó, tudatos, avagy hanyag gondatlanságról, ezzel nem számolt el, a védő pedig valójában épp ezt vitatja.

[40] A tudatosan gondatlanul cselekvő előrelátása kiterjed

- az elkövetési tárgyra (passzív alanyra), valamint

- a tárgyi oldali ismérvekre, ekként a cselekményre, azzal elindított okozati kapcsolatra és az eredményre.

[41] Az utóbbi kettőre kiterjedő tudat jelentősége a tudatos gondatlanság esetében alapvető. Az ilyen elkövető előre látja a törvényi tényállás szerinti eredmény bekövetkezésének lehetőségét és a magatartásával elindított okozati folyamat lehetséges alakulását. Egyszóval tárgyszerű - ekként uralma alatt tartható - alapja van könnyelműségének, vagyis választási lehetősége észszerűen adott. Ha hiányzik a következmény tényleges előrelátása, akkor legfeljebb a hanyag gondatlanság jöhet szóba, ami a rágondolás hiánya, a tudattalanság, amikor tehát nincs tudat, viszont kellő figyelem és körültekintés mellett megvan a lehetősége.

[42] Azt, hogy milyen figyelem volt elvárható, illetve hogy az elvárható figyelem vagy körültekintés tanúsítása esetén milyen következményt láthatott előre, kétlépcsős gondolati folyamatban fogható meg.

[43] Az első egy objektív mérce, az objektív gondossági kötelesség. E mérce körülhatárolása más akkor, amikor valamely foglalkozás és más, ha magánemberi viszonylatról, tevékenységről van szó. Ehhez képest fogalmazható meg az e törvényi tényállásra tartozó elvárhatóság.

[44] A Btk. 165. §-a (korábbi büntetőtörvény szerinti 171. §, még korábban az 1961. évi V. törvény 258. §, illetve azt megelőző 1948. évi XLVIII. törvény szerint 20. §) szerinti törvényi tényállás alapján foglalkozás alatt az a tevékenység értendő, amit az elkövető éppen végez. Ezzel kapcsolatos elvárhatóság pedig az, hogy legyen biztonságos, biztonságos pedig az, ami nem kockázatos a másikra. Nem kockázatos az, ami nem tesz ki közvetlen veszélynek mást. Közvetlen veszély akkor valósul meg, amikor az élet, testi épség vagy az egészség sérelmének a helyzetre és a személyre konkretizált reális lehetősége jelentkezik; ha pedig sérülés is bekövetkezik, akkor ez értelemszerűen fennáll.

[45] Tehát egyrészt vizsgálni kell, hogy az adott munkavégzés magán vagy szervezett, ezen belül közös (együttes) vagy irányított. Ha pedig irányított, akkor vizsgálni kell, hogy az irányításért felel-e a terhelt. Másrészt vizsgálni kell, hogy amiért felel, annak elmulasztásából következik-e a közvetlen veszély, illetve a sérelem.

[46] A bűnösség megállapítására vonatkozó kifogások esetében tehát arra kell választ adni, hogy volt-e, és ha igen, mi volt a terhelttől elvárható.

[47] Az irányadó tényállás szerint a terhelt volt a konkrét munkahelyi vezető, a helyszíni szerelésvezető. E körben nincs jelentősége annak, hogy a terhelt és a sértett - legalábbis névleg - két különböző gazdasági társaság alkalmazásában állt. A büntetőjog alapvetően az akarati - és nem pedig az okirati - elv alapján áll; egyébként a sértett a terhelti kft. alvállalkozójának a dolgozója, foglalkoztatottja volt, és a munkavégzés láncolatos alvállalkozás keretében történt. A balesetre pedig akkor került sor, amikor a második emeleti magasságban egy lépcsőelemet beillesztő daruzás végén, a lépcsőelem ideiglenes hegesztéssel rögzítése után a sértett a darutól eloldás végett az ideiglenes hegesztéssel rögzített lépcsőelemre ment, aminek hegesztése elengedett.

[48] Következésképpen kétségtelen, hogy

- a sértett a terhelt vezetése, irányítása alatt állt; és

- a sértett - mintegy légtornászként - két emelet magasságból a daruval éppen odaillesztett elemre állt, mindenféle kibiztosítás nélkül; vagyis

- a sértett által elvégzendő tevékenység, a daruzás megtörténte után a szállított dologtól a daru eloldása, nyilvánvalóan nem váratlan munkafolyamat, hanem előre látható, ehhez képest annak biztonságossága, illetve annak megszervezése elvárható.

[49] Erre vonatkozóan az eljárt bíróság helyesen állapította meg - a szabályszegéseket rögzítve és azok nyomán - az elvárhatóságokat, ami egyben azt is jelenti, hogy azok elmulasztása valójában tudatos gondatlanság, vétkes merészség volt. Ez a terhelt felelősségének alapja. Következésképp a jogerős ítéletben a terhelt bűnösségének megállapítására a Btk. 165. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt anyagi jogszabálysértés nélkül került sor.

[50] Az indítványban foglaltak kapcsán megjegyzi a Kúria, hogy a védő által a törvényi tényállás szerinti foglalkozása/foglalkozási fogalom különbségre hivatkozásnak nincs büntetőjogi jelentősége; az a büntetőjogi felelősség, illetve annak terjedelme szempontjából közömbös (amint a korábbi és a jelenlegi Btk. szerinti törvényi tényállás záróbekezdésében írt értelmező rendelkezés is egyaránt a "foglalkozási" szabály fogalmat használja).

[51] Az indítvány sérelmezte az indokolási kötelezettség megsértését, viszont annak címén valójában szintén az irányadó tényállást támadta, annak eltérő megállapítását célozta. A tény- vagy jogkérdéssel összefüggő indokolási kötelezettség kapcsán - felülvizsgálatban - csupán az vizsgálható, hogy a kifogásolt határozatban nyomon követhető-e a bíróság értékelő tevékenysége, annak eredménye azonban vitássá nem tehető (BH 2013.10.).

[52] Ez pedig jelen ügyben, a Be. 373. § (1) bekezdés III. pontja által meghatározott körben, a szükséges és elégséges mértékben megtörtént. Az eljárt bíróság tényállást állapított meg, és az alkalmazott anyagi és eljárási jogi szabályhoz vezető következtetéseit, álláspontját rögzítette. Ezért az indítvány a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt felülvizsgálati okból sem alapos.

[53] Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a szerint hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. III. 63/2017.)