BH 2016.9.237

[1] A városi bíróság a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki

[2] - felbujtóként elkövetett rablás bűntettében [1978. évi IV. tv. 321. § (1) bek., (3) bek. c) pont];

[3] - felbujtóként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettében [1978. évi IV. tv. 175. § (1) bek., (3) bek. a) pont];

[4] - felbujtóként elkövetett testi sértés bűntettében [1978. évi IV. tv. 170. § (1) bek., (2) bek.];

[5] - társtettesként elkövetett lopás bűntettében [1978. évi IV. tv. 316. § (1) bek., (2) bek. a), c) d) pont, (6) bek. b) pont];

[6] - 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett lopás bűntettében [1978. évi IV. tv. 316. § (1) bek., (4) bek. b/1. pont, (2) bek. a), c), d) pont];

[7] - felbujtóként elkövetett lopás vétségében [1978. évi IV. tv. 316. § (1) bek., (2) bek. II. fordulat c) és d) pont] és

[8] - bűnsegédként elkövetett lopás vétségében [1978. évi IV. tv. 316. § (1) bek., (2) bek. II. fordulat a), c) és d) pont].

[9] Ezért halmazati büntetésül hét év hat hónap fegyházbüntetésre, nyolc év közügyektől eltiltásra és öt év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.

[10] A másodfokon eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt tekintetében megváltoztatta,

[11] - az ellene felbujtóként elkövetett testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1) és (3) bek.] miatt emelt vád alól felmentette,

[12] - a terhelt által elkövetett bűncselekményeket az alábbiak szerint minősítette:

[13] - felbujtóként elkövetett rablás bűntette [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. c), d) és g) pont],

[14] - felbujtóként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 194. § (1) bek., (2) bek. b) pont II. fordulat],

[15] - társtettesként elkövetett lopás bűntette [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont ba), bc) és bd) alpont, (5) bek. b) pont],

[16] - 2 rendbeli lopás bűntette [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont ba), bc) és bd) alpont, (3) bek. b) pont ba) alpont],

[17] - felbujtóként elkövetett lopás vétsége [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) és bd) alpont],

[18] - bűnsegédként elkövetett lopás vétsége [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont ba), bc) és bd) alpont].

[19] Ezt meghaladóan - bár helytelenül akként fogalmazott, hogy a terheltet e cselekmények miatt ismételten elítéli - a vele szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamát változatlanul hagyta, a járművezetéstől eltiltás tartamát három évre enyhítette, és akként rendelkezett, hogy a szabadságvesztést fegyházban kell a terheltnek letöltenie és abból a büntetés kétharmad részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra, megváltoztatta a polgári jogi igényekre és az eljárási illetékre, valamint a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezéseket, egyebekben az elsőfokú ítéletet e terheltre vonatkozó részében helybenhagyta.

[20] A jogerős ügydöntő határozat ellen a II. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a törvényi ok megjelölése nélkül, tartalma alapján azonban a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapítottan.

[21] Indokai szerint ő nem rablásra, hanem lopásra bujtotta fel terhelttársait, és ő maga abban a tudatban volt, hogy társai lopási cselekményt hajtanak végre; a bíróságok azonban nem vizsgálták a felbujtáshoz kapcsolódó tudattartalmát, a társai minőségi túllépéssel valósították meg a rablás bűntettét, ezért tévesen állapították meg lopás helyett rablás bűntettében a bűnösségét.

[22] Utalt arra is, hogy a rablási cselekmény kapcsán az eljárt bíróságok tévesen értékelték a bizonyítékokat és helytelenül következtettek tényekre, a tényállás VI. pontjában írtakat terhelttársai egymásnak és önmaguknak is ellentmondó, az eljárás egyéb adataival alá nem támasztott vallomásaira alapították.

[23] Ezért a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.

[24] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen hívta fel a vagyon elleni erőszakos bűncselekményt súlyosabban minősítő körülmények között a Btk. 365. § (3) bekezdésének c) és d) pontja mellett a g) pontját is; az utóbbi minősítő körülményt aggálytalanul megalapozó tényeket ugyanis az irányadó tényállás nem tartalmaz.

[25] Utalt arra, hogy e minősítő körülmény megállapítása szempontjából - értelemszerűen - irányadó a rablás esetében is az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 3/2013. BJE határozat 11. pontjában kifejtett azon álláspont, amely szerint az elhárításra korlátozottan képes személy sérelmére elkövetés akkor képez súlyosabban minősülő esetet, ha a korlátozottság a sértett idős korából vagy fogyatékosságából fakad, és annak megítélése, hogy a sértett elhárításra korlátozottan volt-e képes, egyrészt a sértett életkorának a mentális és fizikai állapotával összefüggésben kell jelentőséget tulajdonítani, másrészt a támadás jellegének és a kialakult erőviszonyoknak az egybevetését igényli.

[26] Megítélése szerint azonban az irányadó tényállás - bár idős, nyugdíjas, egyedülálló személyként jellemzi - egyáltalán nem tesz említést a sértett életkoráról, és a sértett mentális, illetőleg fizikai állapotára vonatkozó adatokat sem rögzít, így az irányadó tényállásból a sértett konkrét objektív (életkor) és szubjektív (testi-szellemi állapot) személyes jellemzőit nem lehet megállapítani, ezért - bár a két elkövető adott módon végrehajtott támadásával a tárgyi feltételek megvalósulni látszanak - nincs alap e minősítő körülmény felrovására.

[27] Ennek azonban álláspontja szerint az alkalmazott büntetésre nem volt kihatása, az törvényes, ezért a megtámadott határozatok hatályában tartását indítványozta.

[28] A II. r. terhelt az ügyészi nyilatkozatra tett észrevételében álláspontját fenntartotta. A már kifejtetteken túl arra is hivatkozott, hogy az I. r. terhelt ellentmondásos vallomásai kényszerítésre is utalnak, és miután a Legfőbb Ügyészség szerint sem minősíthető a rablási cselekmény elhárításra korlátozottan cselekvőképes személy sérelmére elkövetettként, a vele szemben kiszabott büntetés eltúlzott voltára és arra tekintettel, hogy az nem felel meg a belső arányosság követelményének sem, a rablás bűntette alóli felmentése mellett büntetésének enyhítését kérte.

[29] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen elbírálva a megtámadott a határozatokat a Be. 423. § (4) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján, a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében, valamint az (5) bekezdésre figyelemmel a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt esetleges eljárási szabálysértésekre tekintettel vizsgálta felül.

[30] Ilyen, a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) és c) pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - eljárási szabálysértést azonban nem észlelt.

[31] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a cselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.

[32] Az erre tekintettel benyújtott felülvizsgálati indítvány nem megalapozott.

[33] A Be. 423. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, az nem támadható. A tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, és ezen keresztül a bűnösség kérdésének a vitatására.

[34] A felülvizsgálati indítványnak a tényállást és a bíróságok bizonyítékok mérlegelését támadó része a törvényben kizárt.

[35] A felülvizsgálati eljárás során irányadó tényállás VI. pontja szerint a II. r. terhelt arra hívta fel az általa személygépkocsival a helyszínre szállított társait, az I. r. és a III. r. terhelteket, hogy az ott lévő jelentős összegű készpénz eltulajdonítása céljából törjenek be a sértett házába, ha kell, alkalmazzanak a sértettel szemben erőszakot, és amennyiben szükséges, fogják be a száját, kötözzék meg.

[36] Az I. és III. r. terheltek a sértett udvarára bemászva a házhoz mentek, ahova a nyitott ajtón keresztül jutottak be, és ott összetalálkoztak a sértettel, akit a III. r. terhelt azonnal lefogott, befogta a száját, miközben az I. r. terhelt a szobában pénz után kutatott. A sértett azonban ellenállt, megpróbált szabadulni és folyamatosan segítségért kiabált, ezért az I. r. terhelt a III. r. terhelt segítségére sietett, megpróbálta befogni a sértett száját, aki beleharapott a terhelt ujjába és továbbra is segítségért kiabált. Ezért az I. r. terhelt ököllel többször arcul ütötte, majd - miközben a III. r. terhelt az ellenálló sértettel a földön dulakodott - átkutatta a konyhát, ahol az asztalfiókból eltulajdonította a sértett 50 000 forintját, majd a szobából a sértett mobiltelefonját.

[37] Visszatérve az előtérbe a még mindig a társával dulakodó, földön fekvő sértettet többször megütötte, majd a házból a terheltek kiszaladtak és az I. r. terhelt a bejárati ajtót kívülről azért, hogy a sértett ne tudjon utánuk menni, valamint segítséget hívni, bezárta, a kulcsot a zárban hagyta.

[38] A II. r. terhelt a helyszín közelében várakozott, társai telefonhívására néhány perc után a kereszteződésbe érve fölvette őket, és a helyszínről eltávoztak.

[39] E tényállás alapján pedig egyértelmű, hogy a II. r. terhelt nem csupán az idegen dolog jogtalan eltulajdonítására, hanem az elvétel érdekében erőszak kifejtésére, azaz rablásra és emellett a sértett megkötözésére, azaz személyi szabadságától való megfosztására bírta rá társait, akik e rábírás keretei között cselekedtek, amikor a sértettel szemben pénzének elvétele érdekében erőszakot alkalmaztak, majd azért, hogy a házat ne tudja elhagyni és ne tudjon segítséget kérni, a sértettet a lakásába bezárva hagyták, és telefonját is elvitték.

[40] Azaz a felülvizsgálati indítványban kifejtettekkel szemben az I. r. és a III. r. terheltek a II. r. terhelt felbujtásának keretei között valósították meg a vagyon elleni cselekményt, a felbujtás ugyanis erőszak alkalmazására is kiterjedt, következésképpen a rábíráshoz képest a tettesek által megvalósított más, súlyosabb bűncselekmény megvalósítása, azaz minőségi túllépés fel sem merülhet.

[41] A felbujtáson túl a terhelt azzal, hogy társait a helyszínre, majd onnan elszállította, kétségtelenül bűnsegélyt is nyújtott nekik. Ez azonban a következetes bírói gyakorlatnak megfelelően a felbujtásba bele­olvad.

[42] Ahogy arra a Legfőbb Ügyészség is helytállóan utalt: az irányadó tényállásból nem következik az, hogy a rablási cselekményt a terheltek felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követték el. Ezért törvénysértő a rablás Btk. 365. § (3) bekezdés g) pontja szerint elkövetettkénti minősítése.

[43] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerint azonban felülvizsgálatnak a törvénysértő minősítés miatt csak akkor van helye, ha az törvénysértő büntetést vagy intézkedést eredményezett.

[44] A csoportosan és bűnszövetségben elkövetett rablás bűntettét - mely a terhelt terhére megállapított bűncselekmények közül a legsúlyosabb - mind az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 321. § (3) bekezdése, mind az elbíráláskor hatályos Btk. 365. § (3) bekezdése öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. Erre figyelemmel a terhelttel szemben irányadó halmazati büntetés mindkét törvény szerint - a halmazati büntetés szabályaira, az 1978. évi IV. törvény 85. § (3) bekezdésére, illetve a Btk. 81. § (3) bekezdésére figyelemmel - öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés.

[45] Az alkalmazott törvény, a Btk. 80. § (2) bekezdése szerint a határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásánál a középmérték az irányadó; ez a (3) bekezdésre is figyelemmel a terhelt esetében tízévi szabadságvesztés.

[46] A törvényes keretek közötti, a középmértéket el nem érő büntetés kiszabása során nem volt jelentősége az indítványban kifogásolt minősítő körülménynek. Erre is tekintettel a terhelttel szemben kiszabott hét év hat hónap szabadságvesztés semmiképp sem tekinthető törvénysértőnek, így annak megváltoztatására a felülvizsgálatban nincs lehetőség.

[47] Ezért a Kúria a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. I. 1957/2015.)