BH 2018.10.269

[1] A járásbíróság 2014. április 8. napján megtartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rablás bűntettében [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. b) és c) pont], társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében [Btk. 194. § (1) bek., (2) bek. c) pont], társtettesként elkövetett okirattal visszaélés vétségében [Btk. 346. § (1) bek. c) pont].

[2] Ezért őt - halmazati büntetésül - 2 év 6 hónap szabadságvesztés-büntetésre, 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani.

[3] Az ítélettel szemben bejelentett ellentétes irányú fellebbezések folytán a törvényszék a 2015. február 11. napján meghozott és jogerőre emelkedett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a II. r. terhelt vonatkozásában a szabadságvesztés-büntetést 7 évre, a közügyektől eltiltást 7 évre felemelte, a szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt vonatkozásában helybenhagyta.

[4] A jogerős ítélet történeti tényállása szerint az I. r. terhelt és a sértett 2012 novemberében házastársak voltak és közös háztartásban éltek. Házasságuk régebb óta válságba került, mert korábban a sértett italozott. A bűncselekmény elkövetését megelőző 1-2 évvel az italozással már felhagyott, azonban az I. r. terhelt és a sértett között rendszeres anyagi természetű vita volt.

[5] Az I. r. terhelt 2012. november 13. napját megelőző napokban - utólag már pontosan meg nem határozható időpontban - megbeszélte a II. r. és a III. r. terheltekkel, hogy 2012. november 13-án az esti órákban elmennek a családi házukhoz, és telefonon küldött sms-sel jelzik egymásnak, ha már bemehetnek a házba. Megállapodtak abban is, hogy - mivel az I. r. terhelt úgy tudta, hogy aznap kap a férje fizetést - elveszik a sértett pénzét és őt bántalmazni is fogják. Az I. r. terhelt gyorskötözőt is vásárolt, annak érdekében, hogy a sértettet meg tudják kötözni. I. r. terhelt a II. r. és a III. r. terheltnek mindezekért pénzt is ígért.

[6] A sértett 2012. november 13-án családi házuk szobájában tévét nézett, majd elaludt. A szobában aludt ekkor a sértett és az I. r. terhelt 11 éves és 9 éves gyermeke is.

[7] Este 23 óra körüli időben az előzetes megbeszélésnek megfelelő sms üzenetváltást követően I. r. terhelt beengedte II. és III. r. terheltet a házba.

[8] A III. r. terhelt a magával vitt baseballütővel az alvó sértettet az oldalán kis-közepes erővel megütötte, majd ismét ütésre lendítette a baseballütőt. Az első ütésre azonban a sértett felriadt és felült az ágyban, így a második ütés a homlokát súrolta kis-közepes erővel. Ezt követően dulakodás alakult ki a sértett és a III. r. terhelt között, melybe beavatkozott II. r. terhelt is, aki 2-3 alkalommal kézzel arcul ütötte a sértettet, illetőleg segített lefogni őt. A II. r. és a III. r. terhelt a korábban az I. r. terhelt által vásárolt gyorskötözővel összekötözte a sértett kezét és lábát. Eközben a II. r. terhelt folyamatosan követelte a sértettől, hogy adja oda a pénzét, illetve árulja el a bankkártyájának a PIN-kódját.

[9] A cselekményben az I. r. terhelt részt vett oly módon, hogy amíg a sértettet a társai megkötözték, ő egy párnahuzatot húzott a fejére, valamint segített a gyorskötözővel is megkötözni és baseballütővel több esetben megütötte.

[10] A terheltek többször követelték a sértettől a pénzét, aki azt mondta, hogy még nem kapta meg a túlórapénzét és így nincs nála pénz. Végül rövid kutatás után megtalálták a sértett pénztárcáját, benne 2465 forint készpénzzel. A pénztárcában volt továbbá a sértett TAJ kártyája, személyi igazolványa, lakcímkártyája, adókártyája és bankkártyája is.

[11] A sértett bántalmazása közben leánya felébredt és látta, amint apját bántalmazza a három terhelt.

[12] Ezt követően elhatározták, hogy a sértettet a pincébe zárják, hátha ennek hatására elárulja, hogy hol van a többi pénze. Ennek érdekében a lábán lévő gyorskötözőt elvágták és az egy pólóban és alsónadrágban lévő sértettet - akinek a fején a párnahuzat változatlanul rajta volt -, a három terhelt lekísérte a ház melletti pincébe. A pincében a III. r. terhelt a sértett lábát ismét megkötözte. A földalapú pincén lévő pinceajtóra egy cseréptörmelékkel teli kosarat tettek. A sértettnek sikerült kilazítani a rajta lévő gyorskötözőt, így 24 óra körüli időben sikerült kiszabadulni.

[13] Miután a terheltek észlelték, hogy a sértett kiszabadult gondolták, hogy értesíti a rendőrséget, ezért a II. r. és a III. r. terhelt a házat elhagyta. A II. r. terhelt magával vitte a sértett pénztárcáját, de azt menekülés közben a szántóföldön eldobta, így az okozott kár lefoglalás útján megtérült.

[14] A sértett az őt ért bántalmazás következtében a hajas fejbőrének zúzódását, a homlok bal oldalán repesztett sebzését, mindkét csuklótájék körkörös vonalas jellegű bőrpírját szenvedte el. Sérülései büntetőjogi gyógytartama 8 napon belüli volt.

[15] A jogerős ügydöntő határozat ellen a II. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott okból a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet hatályában fenntartása érdekében.

[16] A II. r. terhelt indítványában részletesen kifejtette, hogy a másodfokú bíróság - a megalapozatlanság esetét kivéve - kötve van az elsőfokú bíróság által megállapított tényálláshoz. A törvényszék megállapította, hogy a járásbíróság ítéletének tényállása megalapozott, ugyanakkor a II. r. terhelt büntetésének mértékét "megtriplázta". A II. r. terhelt álláspontja szerint ezzel a fellebbviteli bíróság megsértette a tényálláshoz kötöttség elvét, mert a "ténybíróság funkcionalitását vette el, írta felül. Lényegében az elsőfokú bíróság tényállását vetette el".

[17] Érvelése alátámasztása során hivatkozott az Alkotmánybíróság 23/2014. (VII.15) AB határozatára, melyből kiemelte, hogy "egyes bűncselekmények természetéhez és súlyához igazodó büntetési rendszer és a büntetéskiszabás normatív előírásai együttesen szolgálják a jogállami büntetés funkcióját, a társadalom védelmét, a szankcióval történő arányos és megérdemelt viszonzást, valamint a speciális és a generális prevenciót".

[18] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság - fenti szabályrendszer tükrében - tévedett a büntetés súlyosítása körében és tévesen állapította meg, hogy a Btk. 79. §-ában írt büntetési célok, valamint a Btk. 80. §-ában rögzített büntetéskiszabási elvek sérelmét jelenti a II. r. terhelt esetében a Btk. 82. § (1) bekezdése és (2) bekezdés b) pontja alapján az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés mértéke.

[19] A II. r. terhelt a jogi minősítés vonatkozásában kifejtette, hogy a jogerős ügydöntő határozatban törvénysértően állapították meg a büntetőjogi felelősségét személyi szabadság megsértésének bűntettében. Az irányadó ítéleti tényállás alapján "a rablás törvényi tényállásának részét képező lenyűgöző erőszak egyik eleme volt a sértett pincébe zárása", így e cselekményrész személyi szabadság bűntetteként értékelése a kettős értékelés tilalmába ütközik.

[20] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, indítványozta, hogy a Kúria ne adjon helyt az indítványnak és a járásbíróság ítéletét, valamint a törvényszék ítéletét hatályában tartsa fenn.

[21] Hivatkozott arra, hogy a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott felülvizsgálati ok akkor állapítható meg, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése következtében vagy más anyagi jogszabálysértés miatt a kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés törvénysértő. Kizárólag a kiszabott büntetés csak abban az esetben képezi felülvizsgálat alapját, ha a büntetés vagy annak neme és mértéke a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik (BH 2012.239.).

[22] A Legfőbb Ügyészség osztotta a felülvizsgálati indítvány azon megállapítását, hogy az alapügyben eljárt bíróságok tévesen mondták ki a II. r. terhelt bűnösségét személyi szabadság megsértése bűntettében is, mert a személyi szabadságtól való megfosztás a többmozzanatú elvétellel megvalósított rablás eszközcselekménye volt, melyet a rablási cselekmény befejezéséig tartottak fenn.

[23] A Legfőbb Ügyészség a rablás bűntette vonatkozásában a bűnösség megállapítását és a cselekmény minősítését törvényesnek tartotta. Kifejtette, hogy a halmazat látszólagosságának megállapítása a cselekmény jogi minősítésének kérdése, ekként a bűnösség megállapítását nem érinti, pusztán a cselekmény egy bűncselekményként való értékelését jelenti, ami nem eredményezi a terhelt felmentését.

[24] A jogerős ügydöntő határozatban a II. r. terhelttel szemben kiszabott 7 év fegyházbüntetés tekintetében leszögezte, hogy a halmazati szabályok figyelmen kívül hagyásával sem éri el a kiszabott büntetés a csoportosan elkövetett rablás bűntettére irányadó büntetési tételkeret középmértékét. Így a személyi szabadság bűntettének alaki halmazatként való megállapítása nem eredményezte törvénysértő büntetés megállapítását.

[25] A Kúria a Be. 424. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítványt tanácsülésen bírálta el.

[26] A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a megtámadott határozatot csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül azzal, hogy a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján akkor is felülbírálja, ha az indítványt nem ebből az okból nyújtották be.

[27] Így a Kúria a felülvizsgálattal megtámadott jogerős ügydöntő határozatot - a Be. 423. § (1) bekezdése értelmében - az abban rögzített tényállás alapján a felülvizsgálati indítványban hivatkozott Be. 373. § (1) bekezdés c) pontjában írt eljárási szabálysértésre tekintettel a Be. 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjában meghatározott okból bírálta felül.

[28] A felülvizsgálati indítvány részben alaptalan, részben a törvényben kizárt.

[29] A felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, melyre a Be. 416. § (1) bekezdése értelmében a bíróság jogerős ügydöntő határozatával szemben van lehetőség.

[30] Felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatban megállapított tényálláshoz - a Be. 423. § (1) bekezdése értelmében - kötve van, az a felülbírálat során nem támadható. A Be. 423. § (2) bekezdés I. mondata szerint a felülvizsgálati indítványt a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni.

[31] A II. r. terhelt a felülvizsgálati indítványában a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott felülvizsgálati okot nem nevesítette, ugyanakkor a másodfokú bíróság eljárását a Be. 373. § (1) bekezdés I. c) pontjára hivatkozással sérelmezte.

[32] A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja értelmében felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.

[33] A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja felülvizsgálati okként határozza meg, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor, a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja értelmében akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályainak megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.

[34] Az eljárt bíróságok helyesen állapították meg II. r. terhelt bűnösségét rablás bűntettében, azonban tévedtek, amikor a cselekményt személyi szabadság megsértése bűntettének is minősítették.

[35] Az ítéleti tényállás szerint a terheltek először a családi házban követelték a sértettől a pénzét, valamint a bankkártyáját és annak PIN-kódját, ennek érdekében egy baseballütővel bántalmazták, kezét, lábát összekötözték, a sértett ennek ellenére nem tett eleget a követelésüknek, "ezután elhatározták, hogy a sértettet a pincébe zárják, hátha ennek hatására elárulja, hogy hol van a többi pénze", majd a sértettet a pincébe vitték, ahol összekötözve otthagyták és a pinceajtóra egy cseréptörmelékkel teli kosarat tettek. A későbbiekben a sértettnek sikerült kiszabadulni.

[36] A terheltek magatartásukkal egy többmozzanatos rablási cselekményt valósítottak meg, melynek eszközcselekménye volt a személyi szabadság megsértése. A sértett megkötözésének célja kizárólag az volt, hogy átadja a pénzét, illetve a bankkártyáját, majd a követelés nyomatékosabbá tétele érdekében zárták be összekötözve a ház pincéjébe. Így a terheltek a sértett kiszabadulásáig nem hagytak fel a pénz megszerzésére irányuló szándékukkal és a sértett a személyi szabadságtól történt megfosztása a rablás elkövetési magatartásának része volt.

[37] A következetes bírói gyakorlat értelmében a rablás bűntettének és a személyi szabadság megsértése bűntettének anyagi halmazata kizárólag akkor állapítható meg, ha a személyi szabadságtól megfosztás a rablási cselekményt megelőzően, vagy azt követően történik és nincs oksági kapcsolatban az idegen dolog elvétele érdekében kifejtett, az élet és testi épség elleni, közvetlen akaratot megtörő erőszakkal vagy fenyegetéssel (EBH 2012.B6., BH 2009.199.).

[38] Az alapügyben eljárt bíróságok a rablás bűntettét és a személyi szabadság megsértése bűntettét helytelenül állapították meg valós alaki halmazatban, mert a terheltek által megvalósított egy cselekmény csak látszólagosan valósított meg több bűncselekményt, mivel a rablás bűntettének eszközcselekménye volt a személyi szabadság megsértésének bűntette (BH 1996.295.).

[39] Az alaki halmazatban álló bűncselekmények egyazon magatartásra vonatkozóan büntetőjogi felelősség megállapítását eredményezik, melynek a jogi értékelése, minősítése változik meg, így felmentő rendelkezést nem alapoz meg (BH 2017.309., 2008.322.). Így a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott felülvizsgálat ok megállapítására nem alkalmas

[40] Mindezek tükrében a II. r. terhelt ítéleti tényállásban megállapított cselekménye - az okirattal visszaélés vétségének változatlanul hagyása mellett - helyesen a Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (3) bekezdés b) és c) pontja szerint minősülő társtettes­ként elkövetett rablás bűntettének minősül. A rablás bűntettével alaki halmazatban álló személyi szabadság megsértése bűntettében tévesen állapították meg az alapügyben eljárt bíróságok a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét, ami nem eredményezte a bűnösségének törvénysértő megállapítását, ugyanakkor a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában megfogalmazott törvénysértő minősítés megállapíthatóságát megalapozta.

[41] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja értelmében törvénysértő minősítés kizárólag akkor vezet felülvizsgálathoz, ha az törvénysértő büntetést eredményezett.

[42] A II. r. terhelt esetében a törvényes minősítés alapján a Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (3) bekezdés b) és c) pontja szerint minősülő csoportosan, felfegyverkezve elkövetett rablás bűntettének büntetési tétele 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztés, míg a Btk. 346. § (1) bekezdés szerint minősülő közokirattal visszaélés vétségéé 2 évig terjedő szabadságvesztés.

[43] A Btk. 81. § (2) bekezdése alapján a halmazati büntetést a bűnhalmazatban lévő bűncselekményekre megállapított büntetési nemek, illetve büntetési tételek közül a legsúlyosabbnak az alapulvételével kell kiszabni. A jogszabályhely (3) bekezdése szerint ha a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül legalább kettő határozott ideig tartó szabadságvesztéssel büntetendő, a büntetési tétel felső határa a legmagasabb büntetési tétel felével emelkedik, de nem érheti el az egyes bűncselekményekre megállapított büntetési tételek felső határának együttes tartamát.

[44] A Btk. 80. § (2) bekezdése értelmében a határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke irányadó, a 80. § (3) bekezdése szerint pedig akkor, ha a Btk. a büntetés kiszabása esetén a Különös Részben meghatározott büntetési tételek emelését írja elő, a (2) bekezdésben meghatározott számítást a felemelt büntetési tételekre tekintettel kell elvégezni.

[45] A fenti szabályozás alapján a II. r. terhelt vonatkozásában a halmazati büntetésre tekintettel a büntetési tételkeret 5 évtől 12 évig terjedő szabadságvesztés, és így az irányadó középmérték 8 év 6 hónap.

[46] Mindezek tükrében a jogerős ítéletben megállapított 7 év szabadságvesztés-büntetés nem tekinthető törvénysértőnek, így a felülvizsgálati indítvány ezen okból nem alapos.

[47] A Kúria rámutat arra, hogy a jogerős ítéletben megállapított büntetés mértékének vitatása a Btk. 416. §-a alapján önmagában felülvizsgálatot nem alapoz meg (BH 2012.239.).

[48] Mindezekre figyelemmel a II. r. terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványban foglaltaknak nem adott helyt, és miután nem észlelt olyan (más) abszolút eljárási szabálysértést sem, amelyet a Be. 423. § (5) bekezdése értelmében hivatalból vizsgálni köteles, így a megtámadott határozatokat - a Be. 426. §-a értelmében - a Be. 424. § alapján megtartott tanácsülésen hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 1.391/2017.)