BH 2019.3.66

[1] A járásbíróság a 2014. december 10. napján megtartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki rablás bűntettének kísérletében [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. g) pont].

[2] Ezért őt - mint különös visszaesőt - 7 év szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte.

[3] A szabadságvesztést fegyházban rendelte végre­hajtani.

[4] Kimondta, hogy a terhelt a szabadságvesztés-büntetés háromnegyed részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[5] Az elsőfokú bíróság ítélete 2014. december 10. napján jogerőre emelkedett.

[6] A jogerős ítélet történeti tényállása szerint a terhelt pénzügyi gondokkal küzdött, ezért eltervezte, hogy a szülei házától nem messze lakó idős - 73 éves - egyedül élő, a terhelt által feltételezetten jó anyagi körülmények között élő sértett családi házába betör és a sértett arany ékszereit, valamint pénzét megszerzi. A terheltet a cselekmény elkövetésében és az áldozat kiválasztásában az motiválta, hogy az idős sértett részéről ellenállásra nem kellett számítania.

[7] A terhelt miután 2014. március 21-én B.-ről hazatért, italozni kezdett, melyet egészen az esti órákig folytatott. A terhelt a kezére egy gumikesztyűt, arra pedig egy villanyszerelő kesztyűt húzott, sötét ruhába öltözött, arcát pedig egy kötött sapkával takarta el, mindezek után szülei lakásából éjfél körül kiosont és a sértett közeli házához ment, ahol a kerítésen keresztül az udvarra bemászott. Az udvarra bejutva a terhelt megpróbálta kinyitni a bejárati ajtót, de azt zárva találta, ezért az épület ablakát a jobb kezének könyökével betörte és a kitört nyílászárón át a lakásba bement.

[8] A sértett az üvegcsörömpölésre felébredt és elindult a zaj forrása felé, hogy megnézze mi történt, a szobája ajtajában találkozott a befelé nyomuló terhelttel, aki amint meglátta a sértettet, azonnal a pénzét kezdte el követelni, majd megragadta az idős sértett védekezésül felemelt kezeit és azokat erősen megszorítva a sértettet a szobába vonszolta, majd az ágyára lökte.

[9] A terhelt ezt követően leszorította a sértettet az ágyára és tőle pénzét követelte, mire a sértett sikoltozni kezdett. A terhelt ekkor közölte, hogy a sértettnek nem esik bántódása, ha a pénzét átadja neki.

[10] A sértett a dulakodás során felismerte támadójában a közelben lakó terheltet, ezért közölte vele, hogy "Z. ne csináld", mire a terhelt enyhített a sértett karjának szorításán, amit a sértett kihasznált és hasba rúgta a terheltet, a terhelt ezt követően a helyszínről elmenekült.

[11] A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a kiszabott büntetés enyhítése érdekében arra hivatkozással, hogy a terhére megállapított rablás bűntettének elkövetésétől önként elállt, így cselekménye betöréses lopás bűntettének kísérletét valósította meg.

[12] Hivatkozott arra, hogy a sértett tárgyalási vallomása is azt igazolja, hogy nem a sértetti védekezés, hanem az ő önkéntes elállása következtében fejeződött be a cselekmény.

[13] Álláspontja szerint a kiszabott büntetés mértéke eltúlzottan súlyos tekintettel arra, hogy a helyszínről nem tulajdonított el semmit és személy sérülés sem történt.

[14] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta és indítványozta, hogy a Kúria a járásbíróság ítéletét hatályában tartsa fenn.

[15] Az irányadó tényállás alapján a cselekmény minősítését és a kiszabott büntetést is törvényesnek tartotta.

[16] A terhelt a Legfőbb Ügyészség átiratára észrevételt tett, melyben fenntartotta a felülvizsgálati indítványában foglaltakat.

[17] A terhelt védője beadványában arra hivatkozott, hogy az irányadó ítéleti tényállás szerint a sértett lerúgta magáról a terheltet. Ha a sértett ilyen magatartásra képes volt, ilyen elkövetői szándék megtörésére alkalmas módon tudott védekezni, akkor az ő viszonylatában az idős korból fakadó elhárításra alkalmatlanságot megállapítani nem lehet.

[18] Így érvelése szerint kizárólag a rablás alapesete állapítható meg a terhelt terhére.

[19] A meghatalmazott védő egyben kijelentette, hogy "Osztom a védencem által előadottakat, így magával a cselekmény alapminősítésével sem értek egyet", és indítványozta a jogerős ítélet megváltoztatását.

[20] A felülvizsgálati indítvány alaptalan.

[21] A Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a rablás bűntettét az követi el, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.

[22] A dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás esetében az elkövető kizárólag a dologra fejt ki erőszakot, ezzel ellentétben a rablási cselekmény esetében a személy ellen irányul az erőszak (EBH 2013.B19.).

[23] Az irányadó tényállás alapján a terhelt a sértettel szemben is erőszakos magatartást fejtett ki: lefogta a kezeit, leszorította az ágyra.

[24] A rablás bűntettét megalapozó kvalifikált erőszak az élet, testi épség elleni közvetlen erőszak, amely a sértett akaratát megtöri. Ennek megállapíthatósága tekintetében vizsgálni kell az elkövetés körülményeit és a sértett ellenálló képességének mértékét (EBH 2007.1591.; BH 1983.393.).

[25] Az irányadó tényállás alapján a 73 éves sértett egy különálló házban egyedül élt, a cselekmény az esti órákban történt, amikor a sértett már aludt, és a betörés zajára riadt fel. A 29 éves terhelt lefogta a sértett kezét, leszorította az ágyra a sértettet és eközben a pénzét követelte. Ezt követően a sértett felismerte a terheltet, nevén szólította és a terhelt ennek hatására enyhített a sértett leszorításán, így ez tette lehetővé, hogy a sértett hasba rúgta a terheltet.

[26] A sértett ellenállását tehát az tette lehetővé, hogy a terheltet felismerte.

[27] A védő beadványában vitatta, hogy a rablási cselekmény vonatkozásában a Btk. 365. § (3) bekezdés g) pontja szerinti minősített eset megállapítása törvényes.

[28] E jogszabályhely szerint a rablás bűntette minősített esete, ha a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követik el.

[29] A Kúria a 3/2013. BJE határozatban kifejtette, hogy "annak megítélése, hogy a sértett elhárításra korlátozottan volt-e képes egyrészt a sértett életkorának a mentális és fizikai állapotával összefüggésében kell jelentőséget tulajdonítani, másrészt a támadás jellegének és a kialakult erőviszonyoknak az egybevetését igényli".

[30] Az irányadó tényállás szerint a terhelt ismerte a sértettet és "a cselekmény elkövetésének és az áldozat személyének kiválasztásában az motiválta, hogy az idős sértett részéről ellenállásra nem kellett számítania". Az esti órákban megvalósított cselekmény során a 73 éves sértett a zajra ébredt fel álmából és mindaddig, amíg a támadójában a terheltet fel nem ismerte, nem tudott hatékony ellenállást tanúsítani támadójával szemben. A terhelt felismerését és néven szólítását követően kialakult - a terhelt számára váratlan - helyzet tette lehetővé számára a védekező magatartás kifejtését (BH 2017.143.).

[31] A Kúria utalni kíván arra, hogy a terhelt felülvizsgálati indítványában nem vitatta, hogy magatartása rablás bűntettét valósította meg. Érvelése kizárólag arra irányult, hogy önkéntes elállása folytán nem rablás bűntettének kísérletének, hanem dolog elleni erőszakkal elkövetett lopásnak - mint maradék-bűncselekménynek - minősül az általa elkövetett bűncselekmény.

[32] A Btk. 10. § (4) bekezdés a) pontja szerinti önkéntes elállását kizárólag az alapozza meg, ha a bűncselekmény befejezése a terhelt belső akaratelhatározásából marad el.

[33] Az irányadó tényállás szerint a cselekmény befejezésének és a terhelt elmenekülésének oka egyrészt az volt, hogy a sértett segítségért kiabált, másrészt felismerte a terheltet és a nevén szólította, ami a terhelt lelepleződését jelentette (BH 2011.1.).

[34] Így a terhelt a bűncselekmény elkövetését nem belső elhatározásból fejezte be, hanem külső tényező indokolta azt, ebből eredően - az irányadó tényállás szerint - az önkéntes elállás megállapítása kizárt.

[35] A Kúria megállapította, hogy az irányadó tényállás alapján a járásbíróság törvényesen minősítette a terhelt cselekményét a Btk. 365. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés g) pontja szerint minősülő rablás bűntettének.

[36] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában írt felülvizsgálati ok megállapítására kizárólag akkor kerülhet sor, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályainak megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. A törvénysértő minősítés alapján, a büntetőjog más szabályainak megszegése hiányában önmagában a büntetés nemének, mértékének sérelmezése a felülvizsgálatot nem alapozza meg (EBH 2011.2387.; BH 2016.264., 2012.239., 2005.337.).

[37] A Kúria nem észlelt olyan (más) abszolút eljárási szabálysértést sem, amelyet a Be. 423. § (5) bekezdése értelmében hivatalból vizsgálni köteles.

[38] Így a Kúria a terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványban foglaltaknak nem adott helyt, ezért a megtámadott határozatot - a Be. 426. §-a értelmében - a Be. 424. § (1) bekezdése alapján megtartott tanácsülésen hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 89/2018.)