BH 2019.5.124

[1] A törvényszék a - megismételt eljárásban - 2017. május 23. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a III. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rablás bűntettében [2012. évi C. tv. (Btk.) 365. § (2) bek., (3) bek. c) pont, (4) bek. b) pont] és testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) bek., (3) bek.].

[2] Ezért őt - halmazati büntetésül - 6 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható.

[3] A kétirányú fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla a 2018. március 29. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet a III. r. terhelt tekintetében megváltoztatta: a vagyon elleni erőszakos cselekményét társtettesként elkövetett rablás bűntettének [Btk. 365. § (1) bek. a) pont 1. ford., (3) bek. c) pont, (4) bek. b) pont] minősítette, a szabadságvesztést 7 évre súlyosította, míg egyebekben járulékos korrekciók mellett helybenhagyta.

[4] A tényállás lényege: 2014. április 1. napján 20.30 óra tájban K. belvárosában közlekedett a három terhelt. A III. r. terhelt vezette a tulajdonát képező személygépkocsit, utasai az I-II. r. terheltek voltak. A terheltek felfigyeltek a pénzváltóból kijövő, a parkoló személygépkocsijához igyekvő sértettre. Látták, hogy nála pénz van és valamelyikük ötletére eldöntötték, hogy követni fogják a pénz megszerzése érdekében.

[5] A sértett a pénzváltóban 6 324 250 forint értékben vásárolt 20 500 eurót betette a személygépkocsijában lévő táskájába. A táskában volt még összesen 184 000 forint értékben a laptopja, a mobiltelefonja és egyéb ingóságai. A táskát a gépkocsi hátsó ülésére helyezte. Az autó sötétített üvegei miatt az utasterébe kívülről belátni nem lehetett.

[6] A sértett elindult, a terheltek követték. A sértett megállt egy üzlet előtt (amely a tulajdonában áll) és oda bement. A terheltek az üzlethez közel álltak meg. A III. r. terhelt járó motorral a személygépkocsiban maradt. A II. r. terhelt kiszúrta a sértetti személygépkocsi jobb oldali első kerekét, az I. r. terhelt pedig könyökével betörte az autó jobb oldali hátsó ablakát és onnan kivette a sértett táskáját. A sértett az üzletből távozni kívánt. Ekkor vette észre kb. 8 méter távolságból a kocsija körül lévő terhelteket, s ezért kiszaladt a boltból. Ennek hatására az I-II. r. terhelt futni kezdett a III. r. terhelt személygépkocsija felé. A sértett kiabált, hogy álljanak meg, adják vissza a táskáját, és követte az I-II. r. terhelteket. A kiabálást a III. r. terhelt is hallotta.

[7] Az I-II. r. terhelt beugrott a III. r. terhelt személygépkocsijába: a II. r. terhelt a jobb oldali első ülésre, míg az I. r. terhelt a sértett táskájával a hátsó ülésre ült. Közben odaért a sértett. Azért, hogy az eltulajdonított táskát visszaszerezze, illetve hogy megakadályozza a terheltek menekülését - s miután a vezetőülés ablaka le volt húzva -, jobb kézzel belekapaszkodott a személygépkocsi bal oldali B-oszlopába. Akkor a gépkocsi már mozgásban volt. Miután a terheltek mindezt észlelték, a III. r. terhelt, mindkét társa azon buzdítására, hogy adjon gázt, nagyobb sebességre kapcsolt.

[8] A sértett próbálta megállítani a személygépkocsit. Benyúlt a lehúzott ablakon, hogy megfogja a III. r. terhelt vállát, azonban ez nem sikerült, mivel ennek ellenére a III. r. terhelt nem lassított, hanem a gépkocsi sebességét tovább növelte. A sértett a kezével kapaszkodva futott a személygépkocsi mellett, de annak sebessége miatt ez egy idő után már nem sikerült. Továbbra is kapaszkodott, de a III. r. terhelt ennek ellenére kb. 30-40 méter hosszon húzta őt a földön a gépkocsival akként, hogy a jobb oldala, deréktól lefelé a betonhoz ért. A sértett még kapaszkodott a személygépkocsiba, amikor a III. r. terhelt azt az utca bal oldalán parkoló autó felé kormányozta, amit a sértett észlelt. Félve attól, hogy nekiütközik az autónak, elengedte a személygépkocsi B-oszlopát, levált arról és arccal előre a földre zuhant. A terheltek elhajtottak.

[9] A terheltek a táskában lévő pénzen egyenlő arányban megosztoztak, majd a táskát kidobták.

[10] A sértett sérüléseket szenvedett. Eltört az orrcsontja, ami nyolc napon túl gyógyult. Ezt meghaladóan nyolc napon belül gyógyultak a homloka jobb oldalán, az orrán, a bal kezének I. ujján és a jobb térdén keletkezett bőrhorzsolódások.

[11] Az elsőfokú bíróság jogi értékelésének lényege szerint az I-III. r. terheltek célja a sértett táskájának (pénzének) eltulajdonítása volt. A lopást az I. r. terhelt hajtotta végre az értékekkel teli táska elvételével, amiben segítségére volt a II. r. terhelt, aki a személygépkocsi kerekét kiszúrta. A lopás befejeződött. Azt követően menekültek el a lopott táskával együtt. Ezután pedig a lopott dolgok megtartása végett utóbb erőszakot alkalmaztak azzal, hogy a sértettet 30-40 méteren keresztül a földön húzták, s végül a III. r. terhelt próbálta úgy kormányozni a személygépkocsit, hogy a sértett azt elengedje. Ez az erőszak lenyűgöző hatású volt a sértettre.

[12] Az elsőfokú bíróság szerint a rablást, tényállási elemet megvalósítva az I. r. terhelt (a táska elvételével) és a III. r. terhelt (az erőszak alkalmazásával) társtettesként, míg a II. r. terhelt (a személygépkocsi kerekének kiszúrásával) bűnsegédként követte el.

[13] Összegezve: az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a sértett tetten (lopáson) érte a tolvaj I-II. r. terhelteket, majd a sértettel szemben a menekülés és a dolog megtartása érdekében az I-III. r. terhelt lenyűgöző erejű (vis absoluta) erőszakot alkalmazott.

[14] A másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy az I-III. r. terheltek nem rablási, hanem lopási célzattal közelítették meg a sértettet. Kifejtette, hogy a lopás elkövetési magatartását képező elvétel a dologra gyakorolt kétmozzanatú behatás: az első szakasza az addigi tényleges uralom (birtokállapot) megszüntetése, a második szakasza az új, tényleges uralom megszerzése az elkövető által. Következésképpen a lopás akkor befejezett, ha az eredeti birtokosnak már nincs reális lehetősége a korábbi birtoklás helyreállítására.

[15] Hivatkozott a Kúria Bfv.III.859/2017/13. számú ítéletére, amely szerint a lopás mindaddig kísérleti stádiumban marad, amíg a jogtalan eltulajdonítást célzó magatartás a birtokos jelenlétében, a szeme előtt történik, a birtokos azt folyamatosan figyelemmel kíséri és tettenérés okán, követve, üldözve az elkövetőket lehetősége is van közbeavatkozni [71].

[16] A sértett a dolga elvételének a megkezdésétől folyamatosan figyelemmel kísérte a terheltek magatartását. Üldözte őket, ezért nem tekinthető befejezettnek a lopás. Kísérleti szakban maradt mindaddig, amíg az elkövetők a dolgot ténylegesen a birtokukba tudták venni a sértettnek a gépkocsiról való leesése révén. Az elkövetők üldözése azt eredményezte, hogy a sértett jogosan lépett fel a terheltekkel szemben a dolgainak a visszaszerzése végett (ún. visszaszerzés elve), és így jogos védelmi helyzetben volt mindaddig, amíg le nem esett a gépkocsiról.

[17] Az erőszakos magatartást az I-II. r. terheltek felszólítására a III. r. terhelt fejtette ki. Mindhárom terhelt belenyugodott abba, hogy amennyiben a sértett leesik a személygépkocsiról, súlyos sérülést is szenvedhet.

[18] A személygépkocsi felgyorsítása a sértett testi épségének a támadása, a sértett dolgainak megszerzését is célozta, nemcsak a terheltek menekülését. Ezáltal a lopás átalakult rablássá. "A lopás kísérleti szakban maradt a sértett gépjárműről történt leválásának a pillanatáig, ezért az időközben alkalmazott erőszak - a gépjármű felgyorsítása révén a sértett testi épsége elleni támadás - nem a már megszerzett dolog megtartását, hanem annak megszerzését (is) célozta."

[19] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a III. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján: a rablásnak minősített bűncselekmény törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetés kiszabása miatt, eltérő minősítés, lopás megállapítása és enyhébb büntetés kiszabása érdekében.

[20] Az indítvány szerint a III. r. terhelt terhére megállapított súlyos testi sértés bűntettének minősítése helytálló, míg a minősítésében kifogásolt cselekménye helyesen bűnsegédként elkövetett lopás bűntettének [Btk. 370. § (1) bek., (5) bek. b) pont] minősül.

[21] Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság az I-III. r. terheltek cselekvőségét "mindaddig lopás kísérletének értékelte, amíg a végleges és tényleges uralom a dolog felett be nem következett". A III. r. terhelt viszont a dolog elvételében nem vett részt. Feladata figyelő és a menekülést biztosító tevékenység volt, ami klasszikusan bűnsegédi magatartás.

[22] A III. r. terheltnek arról nem volt tudomása, hogy az I-II. r. terhelt mit vett el (lopott el) vagy egyáltalán elvett-e valamit. Csupán azt észlelte, hogy a sértett belekapaszkodik a személygépkocsiba, közben a nyakát is fogja, de az elvett dolog (táska) tényleges birtokosa akár időlegesen sem volt. Miután pedig a dolog elvételében nem vett részt, a sértett táskája a hátsó ülésen volt, így azt nem is tudta volna kidobni. Magatartása kizárólag menekülésként értékelhető, ezért a rablásnak nem lehet sem tettese, sem bűnsegédje, ám ezt az elemzést a másodfokú bíróság nem végezte el.

[23] A lopás bűntette két évtől nyolc évig, míg a súlyos testi sértés bűntette három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, így halmazati büntetésként két évtől tizenegy évig terjedő szabadságvesztés szabható ki, amelynek középmértéke hat év hat hónap. A III. r. terhelt büntetlen előéletű, a nyomozó hatósággal együttműködött, kiskorú gyermekét egyedül neveli, asztmatikus légzőszervi és magas vérnyomásos betegségben szenved és jelentős az időmúlás. Minderre tekintettel a III. r. terhelttel szemben a büntetés enyhítése és végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása indokolt.

[24] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.

[25] Elöljáróban utalt arra, hogy a védő felülvizsgálati indítványában hivatkozott felülvizsgálati ok a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában meghatározott oknak felel meg.

[26] Az irányadó tényállás alapján a sértettel szemben alkalmazott erőszakot a III. r. terhelt nemcsak a menekülés, hanem a társai által magukhoz vett idegen dolog birtokának végleges megszerzése érdekében valósította meg. Ekként a cselekmény rablásként történt minősítése törvényes. A kiszabott büntetés pedig önmagában nem támadható.

[27] A Legfőbb Ügyészség a megtámadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartását indítványozta a III. r. terhelt tekintetében.

[28] A védő az észrevételében változatlan tartalommal tartotta fenn a felülvizsgálati indítványában foglaltakat. Egyebekben megismételte a felülvizsgálati indítványának lényegét, s a Legfőbb Ügyészség álláspontját a megállapított tényállással ellentétesnek jelölte meg.

[29] A III. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa nem alapos.

[30] A védő a felülvizsgálati indítványt a korábbi Be. hatálya alatt nyújtotta be. Időközben, 2018. július 1. napjától hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.), ezért a Kúria a Be. 868. § (1) bekezdése alapján az új büntetőeljárási törvényt alkalmazta.

[31] A védő szerint a rablásként minősített cselekmény minősítése törvénysértő. A III. r. terhelt e cselekménye helyesen bűnsegédként elkövetett lopás bűntettének [Btk. 370. § (1) bek., (5) bek. b) pont] minősül.

[32] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés b) pont 1. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.

[33] Ezen az új büntetőeljárási törvény nem változtatott. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen [Be. 648. § a) pont] a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályai­nak megsértésével a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt szabott ki törvénysértő büntetést [Be. 649. § (1) bek. b) pont 1. ford. ba) alpont].

[34] Változatlan a szabályozás abban, hogy a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható, a védő azonban nem mindenben igazodott ehhez. Azt állította, hogy a III. r. terheltnek arról nem volt tudomása, hogy az I-II. r. terhelt mit vett el (lopott el) vagy egyáltalán elvett-e valamit. Ez szemben áll az irányadó tényállással. Aszerint ugyanis az I-III. r. terheltek látták, hogy a sértettnél pénz van. Eldöntötték, hogy követni fogják a pénz megszerzése érdekében. A személygépkocsijában a társaira várakozó III. r. terhelt az autó elindításakor tudta, hogy társai a sértett táskáját megszerezték.

[35] A védő ugyancsak a tényállástól eltérően állította, hogy a sértett a lehúzott ablakon keresztül benyúlva a III. r. terhelt nyakát is megfogta. Az irányadó tényállás azt tartalmazza, hogy a sértett nem tudta megfogni a III. r. terhelt vállát.

[36] A védő megjelölt állításait a Kúria figyelmen kívül hagyta.

[37] A Btk. 365. § (1) bekezdése szerint rablást követ el, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből a) valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, vagy b) öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyezi, s a (2) bekezdés alapján rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.

[38] A rablás a vagyon elleni erőszakos bűncselekmény (Btk. XXXV. Fejezet). Ebből következően: a rablás tényállása a tulajdonviszonyok védelmét szolgálja, és a személyes szabadságot is védi. Elkövetési tárgya értékkel bíró, az elkövető számára idegen ingó dolog lehet. Ezt a Btk. törvényjavaslat miniszteri indokolása fogalmazza meg, de az ítélkezési gyakorlat számára ez nem kérdéses.

[39] A Btk. törvényjavaslatának miniszteri indokolása tartalmazza még, hogy a rablás háromféle elkövetési magatartással valósítható meg: erőszakkal, avagy élet, vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel [(1) bek. a) pont]; öntudatlan, vagy védekezés képtelen állapotba helyezéssel [(1) bek. b) pont]; a tetten ért tolvaj által erőszak, avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés alkalmazásával a lopott dolog megtartása végett [(2) bek.].

[40] A jelen ügyben irányadó tényállás szerint a sértett tetten érte a tolvaj I-II. r. terheltet.

[41] A tettenérés fogalmát a Btk. vagy a Be. nem határozza meg. Így volt ez a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) és a korábbi Be. - valamint a megelőző büntetőjogi szabályozás - hatálya alatt is.

[42] A tettenérés fogalmát - a bírói gyakorlatra alapozva - először a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény javaslatának a 91. §-hoz fűzött miniszteri indokolása adta meg: tettenérés "akkor áll fenn, ha az elkövető a bűncselekmény törvényi tényállását egészben vagy részben szemtanú jelenlétében valósítja meg, illetőleg őt a helyszínről távoztában vagy üldözése közben fogják el".

[43] Ezt vette át a korábbi Be. 126-128. §-ához készített miniszteri indokolás: "tettenérés akkor áll fenn, ha az elkövető a bűncselekmény törvényi tényállását szemtanú (az elfogó) jelenlétében valósítja meg. Tettenérés az is, ha az elkövetőt a helyszínről távoztában vagy üldözés után fogják el."

[44] A Legfelsőbb Bíróság EBH 2006.1496. szám alatt közzétett határozatának indoklása szerint "tettenérésnek az az eset minősül, ha az elkövető részben vagy egészben szemtanú jelenlétében viszi véghez a cselekményt, és eközben vagy közvetlenül a végrehajtás után a szemtanú vagy az ő felhívására más személy a helyszínen vagy nyomon üldözés, menekülés során fogja el az elkövetőt anélkül, hogy szem elől tévesztette volna".

[45] A Kúria az EBH 2013.B13. számú elvi határozatában kimondta, hogy a tettenérés kapcsán a jogszabály olyan feltételt nem fogalmaz meg, hogy az elfogásnak anélkül kell megtörténnie, hogy az elkövetőt szem elől tévesztették volna. A döntés indokolása kimondja továbbá: A tettenérés feltételezi a bűncselekmény észlelését; és ahhoz képest a cselekményt éppen elkövetőnek, az éppen eltávozó elkövetőnek, és az eltávozó elkövető üldözésből való elfogását, ekként visszatartását. Tettenérés alatt értendő, ha a cselekmény az adott személy - a tetten érő - szeme láttára, észlelése mellett történik; olyan fizikai közelségben, amikor reális lehetősége van az elkövetőt elérni, az elkövető után eredni. Mindez a "forró nyom", az időveszteség nélküli üldözés lehetősége; és éppen ezen alapul a társadalmi elismertsége.

[46] A Kúria utóbb - ugyancsak elvi határozat szintjén - az EBH 2018.B11. számú döntés II. pontjában rögzítette: A jogos védelem körében a javak ellen intézett jogtalan támadás a jogszerűen tulajdonban tartott vagy birtokolt vagyontárgy eltulajdonítást célzó elvétele, elragadása. A saját, illetve más javai ellen az elvétellel intézett jogtalan támadás elhárításának törvényes módja az elvétel folyamatának a védekező általi megszakítása, amely megvalósul a dolognak a tetten ért tolvajtól visszaszerzésével, ha a dolog feletti jogos uralmi helyzet így visszaállítható. Ennek az elhárító cselekménynek szükséges, jogszerű módja az, ha a tulajdonos (védekező) - a javak védelme, azok visszaszerzése érdekében - forró nyomon üldözőbe veszi a tetten ért tolvajt.

[47] Az utalt elvi határozatok tehát követték az ismertetett miniszteri indokolásban foglaltakat, azt tovább pontosították, valamint az EBH 2018.B11. számú elvi határozat kibontotta a tettenérés és a jogos védelmi helyzet viszonyrendszerét.

[48] A tettenérés alapvető lényege, hogy az elkövető a lopás törvényi tényállását egészben vagy részben szemtanú jelenlétében valósítja meg azzal, hogy ideértendő az elkövetőnek a helyszínről távoztában vagy üldözés utáni elfogása is.

[49] A jelen esetben nem kétséges és nem is vitatott, hogy az I-III. r. terheltek a pénzváltóból kijövő sértettnél pénzt látva elhatározták a pénz megszerzését. Utóbb a pénzt meg is szerezték oly módon, hogy amíg a sértett az üzletében volt, a II. r. terhelt kiszúrta a sértett személygépkocsijának jobb oldali első kerekét (ami értelemszerűen az esetleges sértetti észleléssel való számolást és az esetleges sértetti üldözés megakadályozását szolgálta) és az I. r. terhelt betörte a sértett személygépkocsijának jobb oldali hátsó ablakát, majd kivette a sértett pénzt és egyéb ingóságokat tartalmazó táskáját.

[50] Mindkét bíróság helyesen állapította meg, hogy az I-III. r. terhelt jogtalan eltulajdonítási szándékkal járt el a számukra idegen dolog elvétele érdekében. Ez tehát eddig tisztán nem más, mint lopás [Btk. 370. § (1) bek.].

[51] A Kúria abban egyetértett a másodfokú bírósággal, hogy a lopás kétmozzanatú cselekmény: áll egyfelől a dolog birtokosának a birtokosi helyzetből való kivetéséből és másfelől a dolog visszaszerzésének a lehetőségét kizáró új birtokállapot létrejöttéből.

[52] A Kúria egyetértett a másodfokú bíróság által felhívott kúriai döntéssel (Bfv.III.859/2017/13.) is, miszerint "a lopás mindaddig kísérleti stádiumban marad, amíg a jogtalan eltulajdonítást célzó magatartás a birtokos jelenlétében, szeme előtt történik, a birtokos azt folyamatosan figyelemmel kíséri és tettenérés okán, követve, üldözve az elkövetőket lehetősége is van közbeavatkozni".

[53] Ezt meghaladóan a Kúria nem értett egyet a másodfokú bíróság ebből kiinduló azon végkövetkeztetésével, hogy a jelen esetben nem a rablás Btk. 365. § (2) bekezdésében meghatározott második alapesetét látta megállapítandónak.

[54] A rablás kapcsán az (1) vagy (2) bekezdésében meghatározott alapeset elhatárolása a lopás törvényi tényállási elemei részben vagy egészben történt megvalósulásának függvénye.

[55] A javai ellen intézett jogtalan támadás folytán jogos védelmi helyzetbe [Btk. 22. § (1) bek.] került sértett üldözőbe vette a táskájával a helyszínről elfutó I-II. r. terheltet. Az I-II. r. terhelt beugrott a III. r. terhelt által vezetett személygépkocsiba és annak ajtaját becsukta. A lopás legkésőbb ekkor befejeződött. Az erőszakos magatartás tanúsítására ezt követően, a már eltulajdonított dolog megtartása végett került sor. A gépkocsi megindult, a sértett pedig a bal oldali vezető ülés lehúzott ablakán át belekapaszkodott a személygépkocsi B-oszlopába és sikertelenül próbálta benyúlva megfogni a III. r. terhelt vállát.

[56] A III. r. terhelt - az I-II. r. terhelt azon buzdítására, hogy adjon gázt - nagyobb sebességre kapcsolt. A személygépkocsiba kapaszkodó sértettet 30-40 méteren át a földön húzta, majd az utca bal oldalán álló autó felé kormányozta. A sértett az erőszak hatására levált a személygépkocsiról, a földre esett. A sértett több helyütt megsérült, és részben orrtörésben álló súlyos sérülést is szenvedett.

[57] A személygépkocsi felgyorsításával a III. r. terhelt már a sértett testi épsége elleni erőszakot alkalmazta [ezért nem lehet szó közúti veszélyeztetésről - Btk. 234. § (1) bekezdés], melynek folyamatában a sértett sérülése bármikor bekövetkezhetett. A sértett a földön húzása és a leválás utáni földre esés következtében szenvedte el a sérüléseit.

[58] Az erőszak vitán felül olyan mérvű volt, hogy lenyűgöző hatást (vis absoluta) gyakorolt a sértettre, akinek a személygépkocsi gyorsuló sebessége miatt már nem volt reális lehetősége a javai visszaszerzésére.

[59] A rablási erőszak alkalmazására tehát a lopás befejezését követően a tetten ért tolvajok által a már eltulajdonított dolog megtartása végett került sor.

[60] Az erőszak alkalmazása tehát nem csupán az I-III. r. terhelt menekülése érdekében, hanem - mivel a sértett javaival távoztak - az idegen dolgok megtartása végett is történt.

[61] Mindezeknek megfelelően a Kúria az elsőfokú bíróság minősítésével értett egyet, amely szerint az elbírált cselekmény a rablás Btk. 365. § (2) bekezdés 1. fordulata szerinti változatát valósította meg a másodfokú bíróság által megállapított elkövetői alakzatban: az I. r. terhelt társtettesként (a dolog elvételével, amibe beleolvadt az "adjon gázt" buzdítás, ami önmagában felbujtói magatartás), a II. r. terhelt felbujtóként ("adjon gázt" buzdítással, amibe beleolvadt a személygépkocsi kerekének kiszúrása, ami önmagában bűnsegédi magatartás), míg a III. r. terhelt társtet­tesként (az erőszak alkalmazásával, amibe beleolvadt a dolog elvételében játszott szerepe, ami önmagában pszichikai és fizikai bűnsegédi magatartás).

[62] A fentiekből kitűnően a Kúria nem találta alaposnak a III. r. terhelt védőjének a felülvizsgálati indítványban megfogalmazott érvelését.

[63] A védő alapvetően azzal érvelt, hogy a III. r. terhelt nem volt az elvett dolog (a táska) tényleges birtokában. Ennek azonban nincs kihatása a bűncselekmény minősítésére. A III. r. terhelt ugyanis társainak a személygépkocsihoz idegen táskával visszatérése alapján észlelte, hogy az eleinte célzott elvétel (lopás) megtörtént, majd a sértett felbukkanásából megtudta, hogy a sértett tetten érte a társait, és ez után a sértettel szembeni erőszakot már ő alkalmazta, mégpedig egyidejűleg a lopott dolog megtartása és a menekülés érdekében. A III. r. terhelt a társaival szándékegységben cselekedve alkalmazta az erőszakot, és ezzel a rablás tényállási elemét valósította meg.

[64] Mindez azt jelenti, hogy a III. r. terhelt vitatott cselekménye a Btk. 365. § (2) bekezdés 1. fordulata (a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot alkalmaz), továbbá a (3) bekezdés c) pontja és a (4) bekezdés b) pontja szerint minősül.

[65] A téves minősítés azonban az azonos büntetési tételekre figyelemmel nem hathatott ki a kiszabott büntetés nemére és/vagy annak mértékére.

[66] A kiszabott büntetés csak akkor tekinthető törvénysértőnek, és esne felülvizsgálat alá, ha az - a minősítésen túl - a büntető anyagi jogszabály valamely mérlegelést nem tűrő, azaz parancsoló jellegű rendelkezésébe ütközve volna a nemében és/vagy mértékében törvénysértő (BH 2012.239., 2005.337., 2016.264.II.). Ilyen törvénysértésre a védő nem hivatkozott, s ilyen törvénysértést a Kúria sem észlelt.

[67] A kifejtettek értelmében a Kúria - a Be. 660. § (1) bekezdés főszabálya alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdés főszabálya szerinti összetételben eljárva - a III. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta [Be. 662. § (1) bek.].

(Kúria Bfv. II. 861/2018.)