BH 2021.9.250

[1] A járásbíróság a 2018. május 11. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki rablás bűntettében [Btk. 365. § (2) bek.] és zsarolás bűntettében [Btk. 367. § (1) bek., (2) bek. b) pont]. Ezért a terheltet halmazati büntetésül 6 év 6 hónap szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani és megállapította, hogy abból a terhelt a büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe beszámítani rendelte a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt. A terhelttel szemben 71 400 forint vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költségről.

[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2018. november 15. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet akként változtatta meg, hogy a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetés mértékét 5 évre, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés mértékét 5 évre enyhítette. Megállapította, hogy a terhelt házi őrizetének kezdő időpontja 2018. április 27. napja. Pontosította az előzetes fogvatartásban és a házi őrizetben töltött időnek a szabadságvesztés-büntetésbe történő beszámítását. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.

[4] Az indítvány szerint a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével törvénysértően minősítette a bűncselekményeket.

[5] A védő álláspontja szerint az irányadó tényállás mellett a bíróság a terhelt cselekményét tévesen minősítette a Btk. 365. § (2) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő rablás bűntettének. Kifejtette, hogy az erőszak alkalmazására nem közvetlenül a dolog elvétele, hanem a terhelt házának elhagyása céljából került sor, melynek eredményeként, mivel nem tudta az értékeit magához venni, a sértettnek vagyoni hátránya, a terheltnek pedig jogtalan haszna keletkezett.

[6] Álláspontja szerint az irányadó tényállásból egyértelműen megállapítható, hogy a terhelt által alkalmazott erőszak és fenyegetés közvetlenül arra irányult, hogy a sértett hagyja el a terhelt lakóingatlanát úgy, hogy az értékeit nem veheti magához, azaz tegyen meg valamit, amiből a sértettnek vagyoni hátránya, míg a terheltnek jogtalan haszna keletkezett. Mindez a zsarolás bűncselekmény megállapítására ad alapot.

[7] Vitatta a terhelt által alkalmazott erőszak fokának tekintetében levont bírói következtetés helytállóságát, mivel véleménye szerint a bíróság összemosta a terhelt által alkalmazott erőszakot, fenyegetést az annak alapján tanúsított sértetti magatartás következményével, mégpedig azzal, hogy az eltávolítását követően már nem volt reális lehetősége a dolgai visszaszerzésére. Álláspontja szerint a terhelt által alkalmazott erőszak, fenyegetés mértékének megállapítása során csak azok a cselekvőségek vizsgálhatók, melyeket a terhelt addig tanúsított, amíg a sértett a megkövetelt magatartást, nevezetesen az ingatlan elhagyását véglegesen meg nem tette. A kifejtett erőszak és fenyegetés nem a sértett értékeinek a megszerzésére irányult, hanem arra, hogy elhagyja az ingatlant. Az ingatlan elhagyásáig alkalmazott erőszak pedig nem volt alkalmas sérülés okozására. Kifejtette a védő, hogy az ingatlan elhagyásáig alkalmazott fenyegetés - "ha nem, akkor agyonverlek" - szó szerinti értelmezéssel lehet akár élet ellen irányuló fenyegetés is, azonban ezt a kifejezést a köznyelvben senki nem a szó szoros értelmében használja, azaz, ha nem tenné meg a megfenyegetett személy a kívánt magatartást, akkor sem váltaná be a fenyegető személy a szó szerinti következményt, azaz a halálra verést.

[8] Mindezekből megállapítható, hogy az ingatlan elhagyása érdekében kifejtett terhelti magatartás az erőszak és fenyegetés alapesetét valósította meg.

[9] A sértett későbbi magatartásából, hogy nem kívánta a terheltet feljelenteni, szintén az következik, hogy nem is akarta a dolgait visszaszerezni, mert nem tekintette a sérelmét olyan súlyúnak, amellyel érdemes foglalkozni.

[10] A védő kifejtette, hogy az irányadó tényállás mellett, a második tényállási pont tekintetében sem helytálló a terhelt cselekményének a minősítése. A védő szerint a terhelt által alkalmazott erőszak és fenyegetés közvetlenül az értékkel bíró dolog megszerzésére irányult. Álláspontja szerint a bíróság jogi indokolása megalapozatlan, logikátlan, önmagával és a megállapított tényállással is ellentétes. Ugyanis a pénztárca átadása nem a terhelt által alkalmazott erőszakkal vagy fenyegetéssel áll közvetlen okozati összefüggésben, hiszen ez pénzátadás kikényszerítésére irányult. A pénztárca átadása a sértett egyfajta védekezési mechanizmusa, mely annak érdekében történt, hogy a terheltet a cselekményének abbahagyására bírja rá. Mindez a védő szerint azt jelenti, hogy a terhelt által alkalmazott erőszak nem arra irányult, hogy a sértett valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, hanem közvetlenül az értékkel bíró dolog átadására. Azaz a zsarolás törvényi tényállásában rögzített elkövetési magatartás a megállapított tényállás alapján nem valósult meg. Ugyanakkor a terhelt által alkalmazott erőszak mértéke az eljárt bíróság megállapítása szerint sem érte el az akaratot megtörő mértékű erőszakot, tehát a rablás törvényi tényállásának megvalósulása is kizárt. A védő szerint a terhelt cselekményének helyes minősítése garázdaság vétsége lenne.

[11] Mindezek alapján a terhelt védője a jogerős ítélet megváltoztatását indítványozta akként, hogy a Kúria a terhelt bűnösségét a Btk. 367. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő zsarolás bűntettében és a Btk. 339. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő garázdaság vétségében állapítsa meg, valamint a kiszabott büntetést enyhítse, és az így megállapított bűnösséghez igazodó büntetést szabjon ki.

[12] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta.

[13] Az ügyész kifejtette, hogy az első tényállási pontban írt történeti tényállás tartalmazza a Btk. 365. § (2) bekezdésében írt rablás bűntette törvényi tényállási elemeit. A rablás ezen fordulatánál az erőszak, illetőleg az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés kifejtése nem a dolog elvételét megelőzően, hanem azt követően történik. Az erőszak és a fenyegetés a megszerzett dolog megtartására irányul, vagyis az erőszak utócselekménye a lopásnak. Kétségtelen, hogy a terhelt el akarta távolítani a lakóingatlanából a sértettet, de az irányadó tényállás szerint ezt egy ürügyre hivatkozva tette jogtalan haszonszerzési szándékkal. A lopást a sértett utóbb észlelte, ezt követően könyörgött az értékei visszaadásáért, amelyre a terhelt életveszélyes fenyegetéssel és tettlegességgel reagált. A terhelt többször meglökte, megütötte és meg is rúgta a sértettet. A terhelti magatartás akaratot megtörő mértékű volt.

[14] Az ügyész szerint a második tényállási pontban írt magatartás lényege, hogy a terhelt a sértettől kábítószer-vásárlásra átvett összeget nem adta vissza neki az ügylet meghiúsulásakor, ekkor még nem alkalmazott erőszakot annak megtartása érdekében, hanem újabb összeget követelt, aminek azzal kívánt nagyobb nyomatékot adni, hogy megveréssel fenyegette a sértettet, illetve többször bántalmazta is. A sértett átadta a pénztárcáját, amiben nem volt pénz, így a terhelt tovább bántalmazta őt. Végül, mivel nem ért célt, magatartásával felhagyott a terhelt és elment.

[15] Álláspontja szerint összességében a terhelt cselekvősége nem volt alkalmas arra, hogy a sértett ellenállását megtörje. Arra viszont elégséges volt, hogy a sértett az akaratával ellentétesen átadja a pénztárcáját, amit azonban előtte kiürített. A terhelt fenyegetései testi épség ellen irányultak.

[16] Az ügyész álláspontja szerint mindkettő tényállás kapcsán helytállóan minősítették az eljárt bíróságok a terhelt által elkövetett bűncselekményeket, ezért a felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[17] Az ügyész indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot hatályában tartsa fenn.

[18] A terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa nem alapos.

[19] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. A Be. 648. § a)-d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[20] Kétségtelen, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.

[21] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[22] Az indítványozó kifejtette, hogy az irányadó tényállás mellett a terhelt cselekményeinek minősítése törvénysértő.

[23] Nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor a terhelt bűnösségét a 2016. december 18-i és a 2017. augusztus 30-i cselekmények tekintetében megállapította, a kiszabott büntetés is törvényes. Ami pedig a cselekmények jogi minősítését illeti, az a következő.

[24] A Btk. 365. § (2) bekezdése szerint rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.

[25] E bűncselekmény védett jogi tárgya kettős, védi a tulajdonviszonyokat, és a cselekvési, személyi szabadságot. Az elkövetési tárgya az idegen, ingó és értékkel rendelkező dolog.

[26] A (2) bekezdésben meghatározott rablás elkövetési magatartása kétmozzanatú, az első mozzanat a dolog elvétele, a második mozzanat a lopott dolog megtartása végett alkalmazott kényszerítés. A kényszerítés erőszak, avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés alkalmazásával valósítható meg.

[27] Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti a következőket:

- a terhelt eltávolította a sértettet a szobából,

- a terhelt eleve úgy dobta a sértett után a kabátját, hogy abból előbb kivette a készpénzt, és a telefont sem adta oda,

- a jelen lévő sértett (így a terhelt és a saját értékei közvetlen közelében) értékei visszaszerzése végett kérlelte a terheltet, aki azonban vele szemben (az elvett - ekként nála lévő - dolgok megtartása érdekében) erőszakot (mellkason lökés), és élet, illetve testi épség ellen irányuló fenyegetést alkalmazott.

[28] Az adott fenyegetés mindig az ügy konkrét körülményeire, a fenyegető tartalomra és annak a sértettet érintő hatására kiterjedő vizsgálat alapján lehetséges. A védő érvelése, mely szerint a terhelt fenyegetése - agyonverlek - nem volt komoly, mivel a köznyelvben senki nem a szó szoros értelmében használja, azaz nem halálra verést jelent, alaptalan.

[29] Rámutat a Kúria, hogy a fenyegetés olyan veszély kilátásba helyezése, amely ránehezedik az akaratra, azaz pszichikailag hat. Súlyos az a fenyegetés, mely a fenyegetett képzetében ilyennek tűnik fel. Nem azon múlik a fenyegetés súlyossága, hogy a fenyegető komolyan gondolta-e, hanem hogy a fenyegető fellépésével a sértett akaratának megbénítására törekedett-e, és hogy olyan volt-e a fellépés, mely e cél elérésére a sértett szemszögéből alkalmasnak látszott.

[30] A védő érvelése szerint az ingatlan elhagyásáig a terhelt által alkalmazott erőszak olyan fizikai ráhatás volt, mely nem alkalmas sérülés okozására.

[31] Az erőszaknak nem önmagában, hanem a sértetthez való viszonylatában kell vis absolutának lennie. Az erőszak az ellenálló erő lenyűgözésére irányuló olyan erőkifejtés, mely az ellenállás akaratát kizárja, azaz fizikailag hat.

[32] Az irányadó tényállás szerint a sértett könyörgött az értékei visszaadásáért, azonban sem fenyegetően, sem tettlegesen nem próbált fellépni a terhelttel szemben. A terhelt az életveszélyes fenyegetés mellett a sértettet többször meglökte, megütötte és meg is rúgta.

[33] Mindezek alapján kétségtelen, hogy a terhelt magatartása megvalósította a Btk. 365. § (2) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő rablás bűntettét. Éppen ezért nem alapos a védői indítvány, miszerint a terhelt cselekményének helyes minősítése a Btk. 367. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő zsarolás bűntette.

[34] Megjegyzi a Kúria, hogy a tényállás többi része a sértett kitartó követelése volt az értékei visszaadása érdekében, ami azonban eredménytelen maradt (ha eredményes lett volna, akkor is megvalósult volna a rablás bűncselekménye).

[35] A második tényállási pont vonatkozásában a következőkre mutat rá a Kúria. A Btk. 365. § (1) bekezdésébe ütköző rablás bűntette összetett bűncselekmény, egyrészt vagyon, másrészt személy elleni bűncselekmény.

[36] Az elkövető számára idegen dolog jogtalan eltulajdonítása a lopáshoz képest akként történik, hogy a mástól elvétel végett személy elleni erőszakos cselekményt is elkövet, azaz az elvétel módja az, amely a rablást megkülönbözteti a lopástól.

[37] A 2017. augusztus 30. napján elkövetett cselekmény tekintetében az irányadó tényállás a következőket rögzíti:

- a terhelt a sértettől pénzt követelt,

- a pénz követelésének teljesítése érdekében a sértettet ököllel állon ütötte,

- a terhelt a sértett nadrágjának zsebeit átkutatta, a sértett ekkor önként átadta a pénztárcáját abban bízva, hogy a terhelt felhagy a cselekményével,

- a terhelt nem törődött bele, hogy nem talált elegendő pénzt, ezért erőszakosan továbbra is folytatta a követelőzést, a hátráló sértettet lökdösni kezdte, végül bordatájékon kétszer megrúgta.

[38] Ehhez képest e cselekmény az irányadó tényállás szerint bűncselekmény, aminek minősítése helyesen nem zsarolás, hanem rablás lenne, ugyanis zsarolásról akkor lehet szó, ha az egyébként rablási erőszak a dolog nem azonnali elvételére, átadásának teljesítésére irányul. Jelen ügyben a terhelt pénzt követelt a sértettől, és miután a sértett ezt megtagadta, azonnal erőszakot alkalmazott, és elvette a sértett pénztárcáját.

[39] Ami az eljárt bíróság jogi álláspontját illeti, a következőkre mutat rá a Kúria. Az irányadó tényállás alapján kétségtelen, hogy a terhelt magatartásának célja a sértett pénzének az eltulajdonítása volt. E célból ütötte és rúgta meg, illetve lökdöste a sértettet. Az eljárt bíróság is kifejtette, hogy a terhelt által tanúsított erőszak és fenyegetés hatására akaratával ellentétesen cselekedve adta át a terheltnek a sértett a pénztárcáját.

[40] Téves azonban a bíróságnak az erőszak vonatkozásában kifejtett álláspontja.

[41] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint az erőszak lenyűgöző, akaratot törő volta nem jelent egyet a védekezés kizártságával, a támadás elháríthatatlanságával. A megtámadottnak elvitathatatlan joga a védekezés. A támadás, az erőszak vis absoluta jellege pedig nem a védekezés eredményességének vagy eredménytelenségének a függvénye, azaz az erőszaknak nem önmagában, hanem a sértetthez való viszonylatában kell vis absolutának lennie (BH 2019.292., Bfv.III.800/2010/8.). Az irányadó tényállás szerint a sértett az erőszak hatására hagyta, hogy a terhelt átkutassa a ruházatát, és átadta a pénztárcáját. A terhelt a cselekményével - helyesen - rablásnak és nem pedig zsarolásnak minősülő bűntettet valósított meg.

[42] A felülvizsgálati indítvány védelmi indítvány, terhelt javára szóló, így viszont utóbbi jogi álláspont érdemben közömbös. A kiszabott büntetés pedig - a téves minősítés ellenére - nem törvénysértő.

[43] Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a megtámadott határozatot a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. III. 707/2020.)