BH 2022.2.35

[1] A járásbíróság a 2018. december 6. napján kihirdetett ítéletében az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rablás bűntettében [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. c) pont] és társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) bek., (3) bek.]. Ezért halmazati büntetésül 6 év 9 hónap szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház és abból a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Az I. r. terhelttel szemben 167 297 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Az I. r. terhelt tekintetében az elsőfokú bíróság ítélete ellen bejelentett kétirányú fellebbezéseket elbírálva a másodfokon eljárt törvényszék a 2019. július 2. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet e terhelt tekintetében érdemben helybenhagyta.

[2] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint az I. r., a II. r. és a III. r. terheltek 2017. június 15-én az esti órákban lakóhelyükről az I. r. terhelt által használt Renault Megane személygépkocsival K.-ra mentek, és a Balaton-parton a V. szórakozóhely térségében lévő útszakaszon leparkoltak. A terheltek sétálva, körbe tekingetve, meg-megállva, egymással beszélgetve haladtak a városi strand bejárata irányából a vasúti sín irányába, a Cs. F. sétánnyal való felfestett gyalogátjárós kereszteződésig.

[3] Az I. r. és a II. r. terhelt haladásuk közben észlelték a sétányon a sértett érkezését Porsche gépkocsijával, és azt, hogy a sértett a gépkocsival a pavilonsor járda-gyalogosátjáró folytatása után megáll, a kocsiból kiszáll. Ekkor az I. r. és a II. r. terhelt jelzett a tőlük távolabb álló III. r. terheltnek.

[4] Közös megbeszélést követően a három terhelt a sértett irányába indult, aki ez idő alatt a pavilonsor járda - Cs. F. sétány kereszteződésétől északra, a pavilonsor járda folytatását képező ligetes részen, a járda melletti padhoz ment, amely a vasúti átjáró előtt helyezkedik el.

[5] A terheltek közös megbeszélése szerint a III. r. terhelt a sértetthez ment, megszólította, míg az I. r. és a II. r. terheltek - a III. r. terhelt mozgását és tevékenységét figyelemmel kísérve - a pavilon járda és a Cs. F. sétány kereszteződésénél jobbra elkanyarodva sétáltak tovább.

[6] A sértett és a III. r. terhelt együtt, 22 óra 20-25 perckor a padra ültek.

[7] A III. r. terhelt a terhelttársaival való, a sértett értékeinek akár erőszakkal történő elvételére irányuló megbeszélést követően a sértettet - beszélgetés, önmaga iránti részvét és együttérzéskeltés közben - a padtól a H. liget bejáratához csalta séta ürügyével, majd az innen különböző irányba induló több sétaút közül egy kivilágítatlan, gyöngykavicsborítással felszórt ösvényen folytatták útjukat. Ez az ösvény párhuzamosan fut a vasútállomás-Volán-telep irányába, a K. úttal és az azzal párhuzamos, de már a H. ligetben futó kivilágított, aszfaltozott sétaúttal is, de a H. park belső területe felé esően.

[8] A sötét ösvényen az állomásépület-Volán-telep irányába mintegy 15 métert a III. r. terhelt és a sértett tovább beszélgetve tett meg.

[9] Mindez idő alatt a III. r. terhelt mobiltelefonján az I. r. terhelttel tartotta a kapcsolatot, 22 óra 22 perc 20 másodperc, 22 óra 27 perc 38 másodperc időpontokban.

[10] A sötét ösvényen a III. r. terhelt hirtelen - a terhelttársakkal közös megállapodásnak megfelelően - a sértettet elhagyta, az ösvényről még egy olyan helyen, ahonnét az egyébként fás, bokros parki részről akadálymentesen a K. úti - vasútállomás-épület-Volán-telep irányába futó - járdára ki tudott haladni.

[11] Miután a III. r. terhelt a sértettet elhagyta, vele szemben megjelent az I. r. és a II. r. terhelt, akik a sértett háta mögé kerülve őt hátulról leütötték. Az ütések erejétől a földre eső sértettet földön fekvő állapotában tovább ütlegelték a fején lábbal, illetve kézzel, miközben a sértettnél lévő válltáskát - amelyet a sértett szorosan fogva tartott, testéhez szorított - megszerezni igyekeztek.

[12] Az I. r. és a II. r. terheltek részéről a sértett testi épsége ellen kifejtett erőszak mértéke, hirtelensége megtörte a sértett ellenállását, aminek következtében a terheltek a sértettől a táskáját a benne lévő készpénzzel, személyes tárgyakkal együtt magukhoz vették, és azzal a helyszínről a vasútállomás-Volán-telep irányába, a H. parkon át eltávoztak.

[13] Ez idő alatt, 22 óra 30 perc körüli időben a III. r. terhelt már a K. úton, az állomás-Volán-telep irányába haladt.

[14] 22 óra 33 perckor az I. r. és a II. r. terheltek a H. park területét már elhagyva a Volán-telep M. utcai végénél, az M. utca K. utca sarkán lévő V. B. Sörözőnél tartózkodtak, ahol az időközben a K. úton ugyanebbe az irányba haladó III. r. terhelttel összecsatlakoztak.

[15] Innét mindhárom terhelt a vasútállomás területére, a MÁV K. úti kerítése és a sínpályák közötti sötétebb részre futott. Ott a sértett táskáját átkutatták, és a vasútállomás épülete felé visszaindultak úgy, hogy a sértett táskáját az I. r. terhelt tartotta magánál, majd a vasútállomás épületéhez érve azt a III. r. terheltnek átadta, aki azt a testén átvetve magára akasztotta.

[16] Ezt követően a terheltek a MÁV épületein áthaladva a síneken keresztül a Balaton-parti V. szórakozó hely irányába menekültek el.

[17] A sértett az I. r. és a II. r. terheltek ütlegelése következtében a jobb oldali szemhéj zúzódásában, vérömlenyében, a jobb arcfél zúzódásában, az állkapocscsont bal oldali zúzódásában, valamint az állcsont jobb oldalának törésében megnyilvánuló, 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, azok gyógytartama 40 nap volt.

[18] A sértett válltáskájában volt a sértett 26 000 forint és 800 euró készpénze, férfi bőr pénztárcája, vászon pénztárcája, Sony Xperia X Compact F 5321 típusú érintőképernyős mobiltelefonja, ingatlanainak kulcsai tartóval együtt, valamint Zeiss márkájú dioptriás multifokális napszemüvege, összesen 501 890 forint értékben, továbbá személyi igazolványa, forgalmi engedélye, 2 darab bankkártyája és 2 darab Tb-kártyája.

[19] A jogerős ügydöntő határozat ellen az I. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a terhére rótt bűncselekmény minősítését és a halmazati büntetés kiszabását kifogásolva a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja és a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára hivatkozással, melyben a támadott határozat megváltoztatását kérte.

[20] Indítványa szerint a terhére rótt bűncselekmények közül a rablás minősítése téves, tekintettel arra, hogy azt kizárólag ketten, a II. r. terhelttel együtt, hirtelen ötletből eredően követték el. A cselekményben rajtuk kívül más, így a III. r. terhelt sem vett részt, a cselekményhez semmi köze nem volt és abban semmiféle szerepet sem vállalt; ennek ellenkezője kétséget kizáróan bizonyításra nem került. Kifejtette, hogy ezáltal a rablás súlyosabban minősülő esete, a csoportos elkövetés megállapítása jogszabálysértő, amely - a rablás alapesetéhez képest - jóval súlyosabb joghátrányra vezet.

[21] Álláspontja szerint a halmazati büntetés kiszabására is törvénysértően került sor, miután tévesen minősítették a cselekményét a rablás bűntettével halmazatban testi sértés bűntettének is. Kifejtette, hogy a rablás - mint erőszakos bűncselekmény - magában foglalja mind a fizikai, mind a pszichikai erőszakos ráhatást, így az elvételhez társuló erőszak okán van helye lopás helyett rablás megállapításnak.

[22] Mindezek alapján a jogerős ítélet és a téves minősítésre tekintettel törvénysértően súlyos büntetés felülvizsgálatát kérte.

[23] A Legfőbb Ügyészség átiratában az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványát részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta, és az I. r. terhelt tekintetében a megtámadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.

[24] Kifejtette, hogy a felülvizsgálati eljárásban a tényállás támadhatatlanságának törvényi előírására tekintettel törvényben kizárt a III. r. terheltnek a cselekmény elkövetésében való részvételét, illetve annak bizonyítottságát vitató hivatkozása, melyre a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség.

[25] Az indítványnak a rablás csoportosként elkövetettségével kapcsolatos kifogását alaptalannak találta azzal, hogy az I. r. és a II. r. terhelt társtettesi, a III. r. terhelt bűnsegédi magatartása a rablás csoportosan elkövetett minősített esetének megállapítására vezet.

[26] Ugyancsak alaptalannak találta a súlyos testi sértés bűntettének megállapítását és a halmazati büntetés kiszabását sérelmező terhelti hivatkozásokat a töretlen ítélkezési gyakorlat alapján, amely - a védett jogi tárgyak különbözőségére is figyelemmel - az erőszak nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozó eredményét külön bűncselekményként értékeli a rablási cselekmény mellett.

[27] A kiszabott büntetéssel összefüggésben megjegyezte, hogy az a terhelt indítványának alapossága, a bűnfelelősség rablás alapesete megállapítása mellett sem törvénysértő.

[28] Az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványa - részben és eltérő indokok alapján - alapos.

[29] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a értelmében kizárólag a bíróság vádról rendelkező jogerős ügydöntő határozata ellen, a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárási okokból vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényben meghatározott köre nem bővíthető, az ott meghatározottakon kívül más okból felülvizsgálatnak nincs helye.

[30] Az I. r. terhelt indítványában a felülvizsgálat törvényi hivatkozásaként a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját és a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontját egyaránt megjelölte.

[31] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint valóban felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelt büntetőjogi felelősségét a büntető anyagi jogi szabályok megsértésével állapította meg. E felülvizsgálati ok akkor valósul meg, ha a jogerős ítéleti tényállásban foglalt terhelti magatartás nem meríti ki bűncselekmény törvényi tényállási elemeit, avagy - ugyancsak az irányadó tényállásból kitűnően - büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok ellenében került sor a terhelt elítélésére. Ilyen esetben az indítvány célja a terhelt felmentése vagy vele szemben az eljárás megszüntetése.

[32] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont első fordulat ba) alpontja szerinti felülvizsgálati ok viszont nem a terhelt büntetőjogi felelőssége alóli mentesülést, hanem a téves minősítés kiküszöbölését és - ezen keresztül - (a terhelt javára előterjesztett indítvány esetén) a büntetés enyhítését célozza; következésképp a két felülvizsgálati ok ugyanazon ténybeli alapon, egyidejűleg nem valósulhat meg.

[33] Jelen esetben az I. r. terhelt nem a bűnfelelősség megállapítását, hanem azt sérelmezte, hogy a bíróság jogerős ítéletében a terhére megállapított vagyon elleni bűncselekményt rablás alapesete helyett csoportosan elkövetettnek és azt a súlyos testi sértéssel halmazatként minősítette, így emiatt a kiszabott büntetés törvénysértően súlyos.

[34] A rablás tekintetében tehát az alapeset helyett a minősített eset megállapítását kifogásolta az indítvány, azaz kifejezetten téves minősítést állított. Emellett ugyancsak a téves minősítés állítását jelenti annak sérelmezése is, hogy a bíróság jogerős ítéletében a terhelt cselekményét egység helyett rablás és súlyos testi sértés halmazataként minősítette. Halmazat esetében a Be. 649. § (1) bekezdés a) pontja szerinti törvénysértő felmentés, eljárásmegszüntetés és bűnösség megállapítása - értelemszerűen - az anyagi halmazatban álló bűncselekmény kapcsán képez felülvizsgálati okot. Az alaki halmazatban álló bűncselekmény esetében ugyanis valójában egyazon magatartás jogi értékelésének változatairól, ekként minősítéséről van szó. Ekként az ilyen jogi értékelés (illetve annak megléte vagy hiánya miatti kifogás) nem a Be. 649. § (1) bekezdés a) pontja szerint, hanem az említett törvényhely b) pontjának első fordulata szerint képezheti felülvizsgálat tárgyát; amint az ilyen értékelés téves mivolta sem vezet sem a bűnösség kimondásához (EBD 2012.B.15.), sem pedig felmentéshez (BH 2008.322., 2017.109.I.).

[35] A terhelt indítványa tehát (kizárólag) a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerinti felülvizsgálati oknak felel meg, amiatt viszont az indítvány alapján a felülvizsgálatnak helye van.

[36] A felülvizsgálati eljárásban ugyanakkor a tényálláshoz kötöttség megkerülhetetlen szabály. A felülvizsgálati indítványban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]; a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.].

[37] A terhelti kifogások tehát felülvizsgálati okot alapoznak meg, amelyeket azonban a felülvizsgálati eljárás törvényi kötelezettségeként szabályozott tényálláshoz kötöttség alapján, a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapulvételével kell elbírálni. Következésképp a terhelti magatartás megítélése során a jogerős ítéleti tényállásban nem szereplő vagy azokkal ellentétes ténymegállapítások nem vehetők figyelembe.

[38] Az irányadó tényállás szerint a III. r. terhelt a társaival előzetesen megállapodott a sértett értékeinek akár erőszakkal történő elvételében, majd e megbeszélést követően csalta a sértettet a park egy kivilágítatlan területére, miközben az I. r. terhelttel telefonon tartotta a kapcsolatot. Ezt követően ugyancsak a társaival közös megállapodásnak megfelelően hagyta el a sértettet, majd pedig társai ennek megfelelően hajtották végre a rablást, és vették el erőszakkal a sértett által szorosan tartott válltáskát a benne lévő készpénzzel és személyes tárgyakkal, majd adták át azt később a III. r. terheltnek.

[39] Mindezek alapján az I. r. terhelt indítványának a III. r. terheltnek a cselekmény elkövetésében való részvételét, illetve annak bizonyítottságát vitató hivatkozása a törvényi tilalom ellenére ténylegesen az irányadó tényállást támadja, amire a felülvizsgálati eljárásban nincs törvényes lehetőség. Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti, hogy a három terhelt a bűncselekmény elkövetését előzetesen elhatározta és megbeszélte. E ténymegállapítás a felülvizsgálati eljárásban nem vonható kétségbe, és a jogkövetkeztetések nem alapíthatók ettől eltérő, olyan tényállásra, miszerint a III. r. terhelt az I. r. és a II. r. terhelt szándékáról nem tudott, és utóbbiak az előbbi tudtán kívül követték el a bűncselekményt.

[40] Ugyanakkor az I. r. terhelt indítványa az eljárt bíróságok határozatai ellen a rablás bűntettének csoportosan elkövetettkénti minősítése miatt más indokok alapján alapos.

[41] A Btk. 459. § (1) bekezdésének 3. pontja szerint csoportosan követik el a bűncselekményt, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt. E jogszabályi hivatkozás helyes értelmezése szerint a csoportos elkövetés akkor valósul meg, ha három vagy több személy a bűncselekmény helyszínén vagy annak közelében tettesként (társtettesként), illetve - a tettes (társtettes) mellett - részesként: bűnsegédként vagy önállóan nem értékelhető bűnsegédi magatartást is kifejtő felbujtóként vesz részt a bűncselekmény elkövetésében (2/2000. BJE jogegységi határozat). Az időben és térben kifejezetten elkülönülő magatartás nem alapozza meg a csoportos elkövetés megállapítását (BH 1993.482.).

[44] A rablás csoportos elkövetése akkor állapítható meg tehát, ha három vagy több személy - akár tettesi, akár részesi minőségben - a bűncselekmény helyszínén vagy annak közelében együtt, egy időben tevékenykedve valósítja meg a bűncselekményt.

[45] Jelen esetben az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a III. r. terhelt a rablás elkövetésekor nem volt jelen a bűncselekmény helyszínén. A tényállás kifejezetten azt tartalmazza, hogy az I. r. és a II. r. terheltek csak azt követően jelentek meg a sértettel szemben, miután a III. r. terhelt a sértettet és ekként a bűncselekmény közvetlen helyszínét már elhagyta, majd ezután - a sértett háta mögé kerülve - került sor a sértettnek az I. r. és a II. r. terheltek általi bántalmazására és értékei elvételére. A jogerős ítéleti tényállás kifejezetten kidomborítja a terheltek egyidejű magatartásának kettős helyszínét: egyfelől a bűnsegéd III. r. terhelt a tettesi magatartás kifejtésének megkezdése (a törvényi tényállásba való belépés) előtt elhagyta a helyszínt, majd a rablás végrehajtása során már más helyszínen tartózkodott; míg az I. r. és a II. r. terhelt a H. park területén belül egy ösvényen bántalmazták a sértettet, a III. r. terhelt már a parkon kívül, a K. úton, az állomás-Volán-telep irányába haladt.

[46] A megállapított tényállás alapján tehát a III. r. terhelt a sértett kivilágítatlan, rejtett helyszínre csalásával megvalósított segítő, vagyis bűnsegédi magatartás kifejtése után - de még a sértett bántalmazása előtt - eltávozott onnan, ahol aztán a személy elleni erőszakos, jogtalan, értékelvétellel járó magatartást az I. r. és a II. r. terheltek megvalósították, vagyis a bűncselekmény helyszínéről. A tényállásban részletesen, időpont szerint leírt mozgásának iránya is kétségkívül a helyszín mihamarabbi elhagyásának célzatát igazolja.

[47] Mindezek alapulvételével nem vitás, hogy a csoportos elkövetésnek az a feltétele, miszerint legalább három személy vegyen részt az elkövetési tevékenység végrehajtásában, megvalósult, az pedig közömbös, hogy a három elkövető egyike csak részesi (bűnsegédi) tevékenységet fejtett ki. A cselekmény súlyosabb minősítése szempontjából az elkövetésében való részvétel a döntő, nincs jelentősége annak, hogy a három vagy több elkövető közül a bűncselekményben melyik, milyen magatartással működött közre, tehát hogy ki valósította meg teljes egészében a törvényi tényállásban foglalt elkövetési magatartást, és ki az, aki ehhez segítséget nyújtott.

[48] A 2/2000. BJE határozat azonban a csoportos elkövetés megállapíthatósága kapcsán egyértelművé teszi, hogy a minősítő körülmény megállapításának további feltétele az is, hogy a legalább három elkövető "a bűncselekmény helyszínén vagy annak közelében" fejtse ki a bűnösségét megalapozó tevékenységét.

[49] A "bűncselekmény helyszíne" és különösen a "bűncselekmény helyszínének közelsége" relatív meghatározás, ami nyilvánvalóan nem írható le mértékegységekben. Ezért vizsgálni kellett, hogy a bűncselekmény helyszínén vagy annak közelében való elkövetés milyen indokok alapján válik a csoportos elkövetés megállapíthatóságának feltételévé; ez alapján nyílik mód e követelmény tartalmi mibenlétének meghatározására.

[50] A 2/2000. BJE határozat III. pontja rámutat: a csoportos elkövetés annyiban eltér az egyszerű többes elkövetéstől, hogy legalább három személy közreműködését feltételezi. Ennél lényegesebb további különbség, hogy a csoport tagjai a bűncselekmény, pontosabban a tettesi (társtettesi) magatartás helyszínén vagy annak közelében, tehát azonos alkalommal, jól körülhatárolható térbeli és időbeli határok között együttműködve vesznek részt a cselekmény véghezvitelében. A csoport tagjainak együttes jelenléte és összehangolt tevékenysége egyfelől megkönnyíti a bűncselekmény elkövetését, másfelől megnehezíti az ellene való védekezést. Ebben nyilvánul meg a csoportos elkövetés fokozott társadalomra veszélyessége az egyszerű többes elkövetéshez képest.

[52] A fentiekből szembetűnő, hogy a csoportos elkövetésnek a térbeli feltétel mellett időbeli követelménye is van: a három tettes magatartását egy időben kell kifejtenie. Jelen esetben azok időben nem esnek egybe, és még csak nem is egybefüggően, folyamatosan kapcsolódnak egymáshoz. A III. r. terhelt már elhagyta a (közvetlen) helyszínt, amikor az I. r. és a II. r. terhelt szemből megjelent, elhaladtak a sértett mellett, majd a sértett háta mögött visszafordulva a tettesi elkövetési magatartást megkezdték.

[53] Ez idő (azaz a tettesi magatartás kifejtése) alatt pedig - ahogy azt az elsőfokú ítélet rögzíti is - a III. r. terhelt már más helyszínen haladt, folyamatosan, gyors ütemben távolodva a bűncselekmény helyszínétől.

[54] Kétségkívüli tehát, hogy a III. r., illetve az I. r. és a II. r. terhelt általi elkövetési magatartás kifejtése ugyan egymásra tekintettel történt és időben is közeli, de nem egyidejű, együttes cselekvőség. A három terhelt együttes jelenléte azonos helyszínen a bűncselekmény elkövetése során - az erőszak megkezdésétől az elvétel befejezéséig - nem valósult meg, sőt az elkövetés megkezdésekor sem volt már jelen a III. r. terhelt.

[55] Tekintettel azonban arra, hogy a III. r. terhelt távozása után lényegében azonnal megjelent az I. r. és a II. r. terhelt, majd a sértett mellett elhaladva és visszafordulva meg is kezdték az elkövetést, nyilvánvaló, hogy addigra a III. r. terhelt még "nem juthatott messzire" a cselekmény közvetlen helyszínétől. Kérdésként merül fel tehát, hogy ez a bűncselekmény helyszínének közelében való jelenlétnek tekinthető-e.

[56] A Kúria e körben jelentőséget tulajdonított annak, hogy a III. r. terhelt ekkor már végig folyamatos, határozott és sietős távolodó mozgást végzett. A csoportos elkövetés fokozott társadalomra veszélyessége - a fent írtak szerint - egyrészt az egyidejű tevékenység cselekmény elkövetését könnyítő hatásában, másrészt a bűncselekmény elleni nehezebb védekezésben nyilvánul meg. Ebből következik, hogy ha a bűncselekmény elkövetése előtti részességet megvalósító elkövető egyértelmű, a külvilágban felismerhető jelét adja annak, hogy a további elkövetésben már nem fejt ki magatartást és a helyszín elhagyására törekszik, úgy a helyszínhez való ideiglenes fizikai közelsége a csoportos elkövetés térbeli feltételét sem meríti ki. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a helyszínt elhagyó és folyamatosan, sietve távolodó, korábban bűnsegélyt nyújtott személy a továbbiakban a sértett védekezési lehetőségeit már nem nehezíti, a tettesek számára pedig már nem jelenti az elkövetés segítésének elméleti lehetőségét sem.

[57] Így jelen ügyben a III. r. terheltnek a helyszínen még a bűncselekmény megkezdése előtt kifejtett cselekvősége, majd a még a bűncselekmény megkezdését megelőző gyors távozása és folyamatos távolodása nem meríti ki a bűncselekmény helyszínén vagy annak közelében kifejtett bűnsegédi magatartás fogalmát. Ekként a bűncselekmény helyszínén, egyidőben és együttesen csak két személy (az I. r. és a II. r. terhelt) vett részt az elkövetésben, a III. r. terhelt megelőző bűnsegélyét követően. Így azonban a csoportos elkövetés feltételei nem valósultak meg.

[58] Mindezek alapján az I. r. terhelt magatartása csak a Btk. 365. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti rablás bűntettének az alapesetét valósította meg, amelyet a II. r. terhelttel együtt a Btk. 13. § (3) bekezdése szerint társtettesként követett el.

[59] Ugyanakkor az indítványnak a rablás és a testi sértés halmazatban való megállapítását sérelmező része alaptalan.

[60] A Btk. Különös Részében több bűncselekmény tényállási eleme az erőszaknak bizonyos magasabb foka, mint például a szexuális erőszak vagy a rablás esetében. Az ilyen bűncselekmények körében az ítélkezési gyakorlat szerint, ha az erőszak alkalmazása folytán a sérülés 8 napon belüli gyógytartamú, az ekként létrejött könnyű testi sértés beolvad a súlyosabb bűntettbe, ugyanakkor, ha a sérülés jelentősebb, mert a sérülés gyógytartama a 8 napot meghaladja, úgy a súlyos testi sértés ezekkel a bűncselekményekkel bűnhalmazatban áll (BJD 2988., BJD 4811.).

[61] A rablás elkövetése érdekében kifejtett személy elleni erőszak általában a sértettnek - 8 napon belül gyógyuló, azaz könnyűnek minősülő - sérülést okoz; ezért a könnyű testi sértés és a rablás bűncselekménye a beolvadás folytán csak látszólagos alaki halmazatot képez. Ugyanakkor az idegen dolog jogtalan elvétele érdekében alkalmazott személy elleni erőszak nem szükségképpen jár együtt súlyos sérülés keletkezésével. Ezért a töretlen ítélkezési gyakorlatnak megfelelően (BH 2004.41.) - a védett jogi tárgyak különbözőségére is figyelemmel - az erőszak nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozó eredménye a rablási cselekménnyel valóságos alaki halmazatot alkot (BH 2016.265.).

[62] Minderre figyelemmel a bíróság jogerős ítéletében törvényesen minősítette az I. r. terhelt cselekményét a rablás bűntette mellett súlyos testi sértés bűntettének is, amelynek ugyancsak társtettese volt.

[63] A bűncselekmény törvénysértő minősítése akkor teszi lehetővé a felülvizsgálatot, ha egyben törvénysértő büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására is sor került. Jelen esetben a rablási cselekmény alapesete helyett csoportosan elkövetettként való minősítése ennek vizsgálatát megnyitotta.

[64] Kétségtelen, hogy felülvizsgálati eljárásban megállapított törvénysértő minősítés esetén a büntetés abban az esetben is lehet törvénysértő, ha a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között került kiszabásra (BH 2011.97.). A Be. 649. § (1) bekezdésének b) pontja esetében - a 2018. július 1. napját megelőző, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényhez hasonlóan - a Be. nem tartalmaz a büntetőeljárásról szóló, 2003. június 30. napjáig hatályos 1973. évi I. törvény 284. § (2) bekezdése szerinti szabályt, ami kizárta a felülvizsgálatot, ha a büntetést a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között szabták ki.

[65] Ez lényeges különbség. Azt jelenti ugyanis, hogy a téves minősítést kifogásoló és egyben a kiszabott büntetést is sérelmező felülvizsgálati indítvány esetében a felülvizsgálat nem kizárt pusztán azért, mert a kiszabott büntetés a helyes minősítés szerint is az arra vonatkozó törvényes büntetési tételkeretek közé esik.

[66] Következésképp, ha a minősítés valóban törvénysértő, akkor mindig vizsgálni kell, hogy a kiszabott büntetés - a helyes minősítéshez képest - törvényes-e. Ez - éppen a korábbi törvényi rendelkezés elhagyása folytán - azt jelenti, hogy a Kúriának az új minősítéshez képest vizsgálnia kell az adott büntetés kiszabásának valamennyi törvényi feltételét; nem elegendő tehát önmagában arra szorítkozni, hogy a téves minősítés alapján kiszabott büntetés a helyes minősítéshez tartozó törvényi kereten belüli-e. A Be. szerinti szabályozás értelme éppen az, hogy a törvénysértő minősítés esetében akkor is szükséges a kiszabott büntetés vizsgálata, ha az a helyes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretén belüli, és a vizsgálat eredményétől függ, hogy a kiszabott büntetés is törvénysértővé vált-e.

[67] Jelen esetben ez a helyzet. Az I. r. terhelt terhére rótt cselekmény büntetési tétele - szemben a másodfokú bíróság által alapul vett 5 évtől 13 évig terjedő, de azt el nem érő szabadságvesztéssel - a helyes minősítés alapján 2 évtől 11 évig terjed, de azt nem érheti el. Ehhez képest a jogerős ítéletben kiszabott 6 év 9 hónapi - azaz a helyes minősítéshez képesti törvényi középmértéket meghaladó - szabadságvesztés a visszaesőnek nem tekinthető bűnismétlő, erőszakos vagyon elleni bűncselekmény miatt még nem büntetett terhelttel szemben eltúlzott.

[68] Ezért a Kúria a főbüntetés mértékét, a jogerős ítéletben megállapított enyhítő és súlyosító körülményeket a helyes minősítés szerinti büntetési tételkeretek között értékelve némileg mérsékelte. A jelentősebb enyhítést kizárta, hogy a helyes minősítés mellett súlyosító körülményként a terhelt terhére értékelendő, hogy tettét előre kitervelten, bűnsegédet is bevonva követte el. Arányosan enyhítette a Kúria a közügyektől eltiltás mellékbüntetésnek a helyes minősítéshez képest ugyancsak eltúlzott tartamát is.

[69] A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát illetően a Kúria előre bocsátja, hogy a Be. 650. § (1) bekezdésének c) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatása útján orvosolható. Ez azonban csak a felülvizsgálat kezdeményezését zárja ki olyan törvénysértés miatt, amely egyszerűsített felülvizsgálat útján is orvosolható, nem jelenti azonban a Kúria döntési jogkörének korlátozását akkor, ha a rendkívüli jogorvoslattal támadható terheltre hátrányos törvénysértés kiküszöbölése - következményesen - érint egyébként egyszerűsített felülvizsgálatban orvosolható rendelkezést is. Ezért a Kúria e körben is maga hozhat a törvénynek megfelelő határozatot.

[70] A Btk. 92/B. § (1) bekezdés első mondata szerint, ha - egyebek mellett - a felülvizsgálat eredményeként hozott ítélet az alapügyben hozott határozatot megváltoztatja, az alapügyben kiszabott és végrehajtott büntetést vagy intézkedést be kell számítani. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha az ügyben a felülvizsgálat nyomán - megismételt eljárásban - új jogerős ügydöntő határozat keletkezik, vagy a megváltoztatott határozatban eltérő büntetési nem kerül kiszabásra és emiatt kell a beszámításról dönteni. Amennyiben - miképp jelen ügyben is - a Kúria maga hoz a törvénynek megfelelő határozatot, és a törvénysértő rendelkezések megváltoztatása mellett a jogerős ítéletet egyebekben hatályában fenntartja, úgy továbbra is az eredeti ítélet marad az ügyben a jogerős ügydöntő határozat, és az kerül végrehajtásra a Kúria által megváltoztatott tartalommal.

[71] Ezért a jelen ügyben az I. r. terhelt továbbra is a járásbíróság, illetve a törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletével kiszabott szabadságvesztését tölti majd, a Kúria jelen ítéletével megváltoztatott tartamban. Ezért a beszámításról rendelkezni nem lehetséges és nem is szükséges. A fentiekre tekintettel a Kúria - mivel nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak helyt adott, és a jogerős ítéletet a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontjának első fordulata alapján megváltoztatta: az I. r. terhelt erőszakos vagyon elleni cselekményét - az elkövetői alakzatra vonatkozó jogerős ítéleti rendelkezést nem érintve - rablás bűntettének [Btk. 365. § (1) bek. a) pont] minősítette, a kiszabott fő- és mellékbüntetést a korábban írtak szerint enyhítette, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát pedig a Btk. 35. § (1) bekezdésére tekintettel, a Btk. 37. § (2) bekezdésének a) pontja alapján börtönben határozta meg.

[72] Ezt meghaladóan pedig a jogerős ítéletet az I. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta [Be. 662. § (1) bek.].

(Kúria Bfv. II. 554/2021.)