BH 2016.9.231

[1] A terheltet az elsőfokú bíróság hamis vád bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 233. § (1) bek. a) pont és (2) bek.], valamint folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [korábbi Btk. 274. § (1) bek. c) pont] mondta ki bűnösnek, és ezért halmazati büntetésül 3 évi börtönbüntetésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

[2] A terhelt és védőjének fellebbezése alapján eljárva a másodfokú bíróság a börtönbüntetés tartamát 2 évre enyhítette, egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő:

[4] a rendőr-főkapitányság számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény miatt folytatott nyomozást. Ennek során 2012. március 1. napján került sor a terhelt elfogására, aki ekkor a P. R. létező szlovák állampolgár adatait tartalmazó hamisított szlovák útlevéllel igazolta magát.

[5] Ennek következtében a nyomozati iratokban - 2012. március 1. és 2012. április 3. napja között - több alkalommal P. R. adatai kerültek rögzítésre. E néven közölték a terhelttel szemben a megalapozott gyanút is.

[6] A terhelt a hamis közokiratok egy részét P. R. néven alá is írta.

[7] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melynek jogszabályi alapjaként a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontját jelölte meg.

[8] Ugyanakkor az indítvány további jogi indokolása szerint az eljárt bíróságok a Be. 373. § (1) bekezdés III. pont a) és b) alpontját sértették meg; emellett a Be. 375. § (1) bekezdésének és a Be. 376. § (1) bekezdésének az alkalmazására is okot látott.

[9] Az indítvány érdemi indokai szerint a bíróság jogerős ítéletében tévedett, amikor határozatának meghozatalakor az elkövetéskor hatályos jogszabályt - az 1978. évi IV. törvényt - alkalmazta. Álláspontja szerint ugyanis a jogerős ítélet meghozatalakor hatályos 2012. évi C. törvény - a továbbiakban: Btk. - 268. § (2) bekezdése egyértelművé teszi: a hamis vád bűntette csak akkor valósul meg, ha a hamis vád alapján az érintett személlyel szemben indul büntetőeljárás.

[10] Ezzel szemben a korábbi Btk. 233. § (2) bekezdése csupán a büntetőeljárás - bárkivel szemben való - megindulását írta elő feltételként.

[11] Jelen esetben - az indítvány szerint - P. R. ellen ténylegesen nem indult büntetőeljárás, mert a terhelt által használt adatok nem egyeztek meg mindenben a valódi P. R. személyes adataival.

[12] Utalt a terhelt a még korábbi Btk. hatálya alatt született 2/2004. BJE határozatra is, mely szerint akkor valósul meg a hamis vád és az "intellektuális" közokirat-hamisítás bűntette, ha az elkövető az ellene indult büntetőeljárás során más létező személynek adja ki magát. P. R. azonban - a terhelt által használt adatokkal - nem létező személy.

[13] Az indítvány szerint tehát nem P. R.-rel, hanem csak egy azonos nevű, hamis okiratot használó személy - ténylegesen: Sz. Sz., azaz maga a terhelt - ellen indult és folyt a büntetőeljárás, valamennyi eljárási cselekmény vele szemben folyt le. Ezért - álláspontja szerint - vele szemben a Btk. 2. §-a alapján az elkövetéskor hatályos, korábbi Btk.-t kellett volna alkalmazni, és annak alapján marasztaló ítélet nem születhetett volna vele szemben; így tehát a jogerős ítéletben téves anyagi jogszabály került alkalmazásra, és törvénysértő büntetés került kiszabásra.

[14] A hamis vád bűntette miatti bűnösségének megállapítását a bíróság arra alapította, hogy más nevére szóló személyi igazolvánnyal igazolta magát, aki nem volt beazonosítható.

[15] Figyelmen kívül hagyta, hogy a 2/2004. BJE határozat szerint ennek feltétele, hogy az elkövetőnek más nevére szóló, valódi közokiratot kellett volna használnia. Az általa használt útlevél azonban - az eljárás során megállapítottak szerint - tartalmilag hamis.

[16] Végül a terhelt megjegyezte, hogy - álláspontja szerint - az általa elkövetett bűncselekmény helyes minősítése: hatóság félrevezetésének vétsége.

[17] A Legfőbb Ügyészség a terhelt felülvizsgálati indítványát nem tartotta alaposnak, és a megtámadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.

[18] Az ügyészi álláspont szerint a jogerős ítéleti tényállásban megállapítottakkal áll szemben az indítvány azon állítása, miszerint a terhelt nem létező személynek adta ki magát, továbbá az, hogy P. R. adatai nem egyeznek meg az általa használt adatokkal.

[19] A Be. 375. § (1) bekezdésének és a 376. § (1) bekezdésének megsértése azonban nem felülvizsgálati ok.

[20] A Be. 373. § (1) bekezdés III. pont a) és b) alpontjára való hivatkozás pedig - az ügyész álláspontja szerint - alaptalan, mert a bíróságok indokolási kötelezettségüknek eleget tettek, és az ítéletek indokolása sem ellentétes a rendelkező részükkel.

[21] Miután az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos büntető törvénykönyv szerint a hamis vád bűntettének törvényi tényállása - a lényegét tekintve - mindkét törvényben azonos, a terhelt cselekménye mindkét törvény alapján egyformán bűncselekmény és egyenlően büntetendő, ezért a minősítés az ügyészi álláspont szerint törvényes, mind az alkalmazott jogszabályoknak, mind a 2/2004. BJE határozat rendelkezéseinek megfelel.

[22] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.

[23] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[24] A Kúria elöljáróban arra utal: a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[25] Ezért elsőként azt kellett vizsgálni, hogy az indítványban foglaltak kimerítik-e bármelyik, törvényben foglalt felülvizsgálati ok feltételeit. Az indítvány e körben a tényállással ellentétes adatokat tartalmaz.

[26] A külön kiemelt jogszabálysértések közül a Be. 375. § (1) bekezdése (relatív eljárási szabálysértés) és a Be. 376. § (1) bekezdése (megalapozatlanság) nem felülvizsgálati ok.

[27] A felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértéseket ugyanis a Be. 416. § (1) bekezdés c) és d) pontja taxatíve felsorolja. Ezek között a fenti két, hivatkozott törvényhely nem szerepel.

[28] A Be. 373. § (1) bekezdés III. pont a) és b) alpontja szerinti eljárási szabálysértés viszont a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálati ok. E felülvizsgálati ok ténybeli alapját az indítvány nem jelölte meg, azaz nem derül ki: az elsőfokú bíróság mely mulasztásai eredményezték az ítéleti indokolás oly mértékű hiányosságát, aminek következtében az ítélet felülbírálatra alkalmatlan, valamint mely részeiben és milyen indokok alapján tartja a terhelt az ítélet indokolását a rendelkező részével teljes mértékben ellentétesnek.

[29] Ilyen körülmények között - az indítvány eddig említett részei alapján - a felülvizsgálat törvényben kizárt (EBH 2007.1596.).

[30] Ugyanakkor érdemben az indítványt a Kúria egyik okból sem találta alaposnak.

[31] A hamis vád bűntette kapcsán a büntetőjogi felelősség hiányára vonatkozó terhelti érvelés alapvető tévedése, hogy figyelmen kívül hagyja: az, hogy a hamis vád alapján büntetőeljárás indul - mind a korábbi, mind a jelenleg hatályos Btk. alapján -, nem a hamis vád alapesetének, hanem a minősítő körülményének a tényállási eleme. Ehhez képest annak, hogy a terhelt magatartása nyomán indult-e más személlyel szemben büntetőeljárás, csak a minősítés körében van jelentősége, így csak a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerinti felülvizsgálati ok kapcsán vizsgálható.

[32] A hamis vád alapesete a büntetőeljárás tényleges megindulása nélkül, már akkor megvalósul, ha az elkövető hatóság előtt tett állítása alkalmas arra, hogy annak alapján más személlyel szemben büntetőeljárás induljon. Ennek pedig az az alapfeltétele, hogy a megjelölt személy létező - azaz élő, és egyedileg azonosítható - legyen. A bűnösség kérdése kapcsán e körülmény vizsgálandó.

[33] Ezt a tényt azonban a bíróság megállapította és jogerős ítéletében rögzítette, így azt az indítvány - ahogy arra a Legfőbb Ügyészség is helyesen rámutatott - a Be. 423. § (1) bekezdése értelmében nem teheti vitássá.

[34] Ugyanakkor a Kúria rámutat: a bíróság ezen megállapítása jogi értelemben is helytálló. Az irányadó tényállás szerint a bűncselekmény elkövetése miatt elfogott terhelt a más személy adatait tartalmazó útlevelet adta át saját személyazonosságának igazolása végett a rendőröknek. Ezzel a hamis vád bűntette befejezetté vált.

[35] Az átadott útlevél pedig - a terhelt fényképével - a valós személy, P. R. nevét, születési helyét és születési idejét tartalmazta. Az útlevél a tulajdonosának anyja nevét és lakcímét - ahogy azt az elsőfokú ítélet is rögzíti - nem tünteti fel. Ekkor tehát - a hamis vád megvalósulásának pillanatában - a terhelt által megadott valamennyi személyes adat a valós, létező P. R. személyes adataival megegyezett.

[36] Ehhez képest közömbös, hogy utóbb, személyes adatainak felvételekor a hiányzó adatokat a terhelt a saját anyja nevével és a saját lakcímével egészítette ki, mint ahogy az is, hogy utóbb előkerültek olyan további - vád tárgyává nem tett - hamis közokiratok is, melyek P. R. neve és születési adatai mellett ugyancsak részben a terhelt adatait tartalmazták. Ettől még a hamis vád P. R. létező személlyel szemben valósult meg, akkor is, ha a későbbiekben anyja neveként és lakcímeként a terhelt ezen a saját személyi adatait közölte.

[37] A Kúria rámutat ugyanakkor arra is, hogy az elkövető által megjelölt más személy létező volta csak a hamis vád bűntette megállapításának feltétele. A korábbi Btk. 274. § (1) bekezdés c) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntette már akkor is megvalósul, ha nem a terhelt saját neve és (kizárólag) a valós személyes adatai kerülnek a bűnügyi iratokban közokiratba foglalásra; így például akkor is, ha az elkövető nem létező - kitalált vagy már meghalt - személy adataival igazolja magát.

[38] Ezért a közokirat-hamisítás tekintetében az indítványban foglaltak közömbösek, mert az már pusztán azáltal megvalósult, hogy - a terhelt magatartása folytán - nem Sz. Sz. neve és adatai kerültek feltüntetésre a 2012. április 10. napját megelőzően keletkezett bűnügyi iratokban.

[39] E körben annak sincs jelentősége, hogy jelen esetben a terhelt nem más nevére szóló valódi, hanem más nevére szóló hamisított közokiratot használt fel személyazonosságának igazolására. A 2/2004. BJE határozat 2. pontja a más nevére szóló közokirat felhasználása kapcsán a korábbi Btk. 274. § (1) bekezdés b) pont III. fordulata szerinti közokirat-hamisítás bűntettének - az "intellektuális" közokirat-hamisítás bűntettével és a hamis váddal halmazatban való - megállapíthatóságára ad iránymutatást, amelyet jelen esetben a jogerős ítélet - egyébként a hivatkozott jogegységi határozat kötelező rendelkezésével ellentétesen - nem is rótt a terhelt terhére. A korábbi Btk. 274. § (1) bekezdés c) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntettének megállapíthatóságát azonban a jogegységi határozat ezen része nem érinti.

[40] A terhelt bűnösségét tehát mind az igazságszolgáltatás elleni, mind a közbizalom elleni bűncselekmény kapcsán helyesen, az anyagi jogszabályok sérelme nélkül állapította meg jogerős ítéletében a bíróság.

[41] A terhelt felmentésére a jelenleg hatályos Btk. alapján sem kerülhetne sor.

[42] Ezt követően vizsgálta a Kúria, hogy sor került-e az ügyben téves minősítésre, vagy más anyagi jogszabálysértésre - az indítvány alapján: a Btk. 2. §-ának téves alkalmazására - oly módon, hogy az egyúttal törvénysértő büntetés kiszabását is eredményezte. A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja ugyanis csak ebben az esetben teszi lehetővé a jogerős ítélet felülvizsgálatát.

[43] A terheltnek a jogi minősítésre tett indítványa kapcsán a Kúria előrebocsátja: a hamis vád és a hatóság félrevezetése (korábbi Btk. 237. §) egymást kizáró bűncselekmények; utóbbi törvényi tényállása kifejezetten rögzíti, hogy azt csak a hamis vádon kívül eső bejelentés alapozhatja meg. E körben pedig az követi el, aki a hatóságnál büntetőeljárás alapjául szolgáló olyan bejelentést tesz, amelyről tudja, hogy valótlan.

[44] Ekként a hatóság félrevezetésének elkövetője éppen hogy ténylegesen meg sem történt bűncselekmény miatt tesz - konkrétan meg nem határozható személy ellen - büntetőeljárásra alapot adó bejelentést.

[45] Jelen esetben azonban az általa tudottan bűncselekmény miatt keresett és előállított terhelt adta ki magát más személynek. Az a bűncselekmény, aminek az elkövetésével a terhelt más személyt - azzal, hogy a büntetőeljárásban magát P. R.-nek adta ki - megvádolt, nem kitalált, hanem valós, elkövetett bűncselekmény volt.

[46] Ez pedig a hatóság félrevezetése vétségének megvalósulását önmagában kizárja; ha az elkövető személyének valótlan megjelölése nem egyedileg azonosítható, létező személyre vonatkozott volna, úgy az a közokirat-hamisítás bűntettén kívül más bűncselekményt nem valósított volna meg.

[47] Mivel azonban a terhelt az ellene indított büntetőeljárás során - a kifejtettek szerint - más, létező személynek adta ki magát, a 2/2004. BJE határozat 1. pontjában írtaknak megfelelően a hamis vád bűntette és a közokirat-hamisítás bűntettének valódi halmazata valósult meg.

[48] Ugyanakkor a jogi minősítés körében mégis van jelentősége annak - de az indítványban foglaltaktól eltérő okokból -, hogy az eljárás ténylegesen valóban nem a hamis vádban megjelölt személy, hanem - P. R. nevén - a terhelt ellen folyt. Ennek oka azonban nem az, hogy a nyomozati iratokban szereplő terhelti személyi adatok - a korábban jelzett okból - nem mindenben feleltek meg a valós P. R. személyi adatainak, hanem az, hogy - valódi személyazonosságának kiderüléséig - a terhelt végig fogvatartásban volt, és eljárási cselekményre ténylegesen csak vele szemben került sor, P. R.-rel szemben pedig nem.

[49] Kétségtelen, hogy a korábbi Btk. 233. § (2) bekezdése nem jelölte meg, hogy a minősítő körülmény megvalósulásához kivel szemben kell büntetőeljárásnak indulnia; míg a jelenleg hatályos Btk. 268. § (2) bekezdése - pontosabb fogalmazással - már rögzíti, hogy csak a (hamis váddal) érintettel szemben megindult eljárás alapozza meg e minősítő körülmény megállapíthatóságát. Ez azonban jelen esetre nézve nem eredményez tényleges változást.

[50] A minősített eset súlyosabb büntetendősége azon alapul, hogy az ilyen cselekmény már nem csupán az igazságszolgáltatás (bűnüldözés) rendjét, és a hamisan megvádolt becsületét sérti, hanem ténylegesen is büntetőeljárásnak tesz ki ártatlan személyt, aki ezért elviselni kényszerül az eljárás jogi és nem jogi jellegű hátrányait, noha bűncselekményt nem követett el.

[51] Következésképp, már a korábbi Btk. alapján is az a helyes gyakorlat alakult ki, hogy amennyiben a hamis vád alapján az eljárás ténylegesen a magát más létező személynek kiadó terhelttel szemben indul meg, és kizárólag vele szemben folyik, a hamis vád alapesete valósul meg. Ennek feltétele, hogy ténylegesen a hamisan megvádolt személlyel szemben ne kerüljön sor olyan eljárási cselekményre, ami jellegénél fogva csak a terhelttel szemben, vagy a terheltre tekintettel (pl. lefoglalás, házkutatás stb.) foganatosítható.

[52] Ideértendő minden olyan hatósági intézkedés is, ami a fenti feltételeknek megfelel (pl. gyanúsítotti idézés kibocsátása).

[53] Jelen esetben azonban ilyenre nem került sor. A terhelt került - az alapügyben - előzetes letartóztatásba, a gyanúsítotti kihallgatásokon ő vett részt; és mivel P. R. lakcímeként a terhelt valós lakóhelye szerepelt, még a házkutatást is a terhelt lakóhelyén foganatosították.

[54] Nem sértették meg tehát az eljárt bíróságok a büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezést; amennyiben az elkövetéskori törvény alapján a minősített eset, az elbíráláskor hatályos jogszabály alapján pedig már csak az alapeset megállapításának lett volna helye, úgy az valóban ez utóbbi alkalmazását tette volna szükségessé. Az új Btk. azonban - a kifejtettek szerint - csak egyértelműsítette a törvény szövegezését, a minősített eset a korábbi Btk. alapján sem lett volna megállapítható.

[55] Így helyesen alkalmazták az eljárt bíróságok az ügy elbírálása során az elkövetéskor hatályos jogszabályt, a terhelt igazságszolgáltatás elleni cselekményének minősítése azonban helyesen a korábbi Btk. 233. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző hamis vád bűntette lett volna. Ennyiben tehát a jogerős ítéleti minősítés valóban téves.

[56] A téves minősítés ugyanakkor - ahogy arra a Kúria már utalt - csak akkor eredményez felülvizsgálatot, ha törvénysértő büntetés kiszabását is eredményezte. A büntetés pedig akkor törvénysértő, ha a büntetés neme vagy mértéke a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik, vagy a helyes minősítés mellett nemében vagy mértékében eltúlzott.

[57] Jelen esetben kétségtelen, hogy a téves minősítéshez egy évtől hét év hat hónapig, a helyeshez pedig két hónaptól négy év hat hónapig terjedő büntetési tétel kapcsolódik. A jogerős ítéletben kiszabott 2 évi, az alkalmazott büntetési tétel törvényi minimuma közelében meghatározott börtönbüntetés tehát a helyes minősítés keretei között sem eltúlzott, így nem minősíthető törvénysértőnek sem.

[58] Következésképp a jogerős ítélet a felülvizsgálati eljárásban nem változtatható meg.

[59] Megjegyzi a Kúria: a jogerős ítéleti minősítés téves abban a tekintetben, hogy az eljárt bíróságok nem értékelték büntetőjogilag a terhelt azon ún. materiális közokirat-hamisításként értékelendő cselekményét, amikor elfogásakor a hamis útlevelet személyazonosságának igazolása végett felhasználta. Márpedig a korábbi Btk. 274. § (1) bekezdés c) pontja szerinti ún. intellektuális közokirat-hamisítás bűntette csak a hamis okirat adatainak a büntetőügy irataiba való belefoglalásában való közreműködését fedi le.

[60] A más nevére hamisított közokirat felhasználása önmagában (a büntetőügy irataiban történő valótlan adatrögzítéstől függetlenül) ugyanazt a bűncselekményt valósítja meg, mint a más nevére szóló valódi közokirat használata; azonban a korábbi Btk. 274. § (1) bekezdés b) pontjának nem a harmadik, hanem a második fordulatába ütközik.

[61] Ennélfogva ugyanúgy vonatkozik rá a 2/2004. BJE határozat 2. pontja, miszerint a materiális közokirat-hamisítás a hamis vád bűntette és az "intellektuális" közokirat-hamisítás bűntette mellett valódi halmazatban állapítandó meg.

[62] Mivel azonban az indítványt a terhelt javára jelentették be, a Kúria mindezeket csak észlelhette, de - a Be. 423. § (5) bekezdésére figyelemmel - a felülvizsgálati eljárás során nem vehette, és nem vette figyelembe.

[63] Mindezek alapján a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és miután egyéb, a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból vizsgálandó eljárási szabálysértést nem észlelt, a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. III. 1.517/2015.)