BH+ 2008.3.107

BH+ 2008.3.107 Közúti veszélyeztetés és hivatalos személy elleni erőszak bűntettét valósítja meg, aki a közterület felügyelőt a vele szembeni intézkedésben oly módon akadályoz, hogy a gépkocsija vészhárítójával többször a lábának ütközik, aki emiatt nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenved [Btk. 186. § (1) bek., 229. § (1) bek., 1999. évi LXIII. tv. 1. §, KRESZ 3. § (1) bek. c) pont].

I. Az elsőfokú bíróság a 2005. április 15. napján hozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 1 rb. közúti veszélyeztetés bűntettében és 1 rb. hivatalos személy elleni erőszak bűntettében. Ezért őt - halmazati büntetésül - 300 napi tétel, napi tételenként 1500, összesen: 450 000 Ft pénzbüntetésre és 1 év 3 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Az elsőfokú határozat tényállása szerint a terhelt 2003. február 20-én 15 óra körüli időben Sz. lakott területén, a T. M. úton a polgármesteri hivatal gazdasági kapubejárójában megállt az általa vezetett személygépkocsival. A terhelt a gépkocsiból kiszállt mivel a kapubejárót nem nyitották ki az élettársát a jobb első ülésen hagyva a főbejárathoz ment. A jármű mögött álló, és az udvarra behajtani szándékozó autósok dudálására az élettársa kiszállt, és közölte, hogy nem tud félre állni. Az 5-10 perces várakozás alatt a közterület-felügyelők központjába bejelentés érkezett a behajtást akadályozó járműről, ezért P. B. és Cs. L. közterület-felügyelők a helyszínre mentek, rögzítették az üresen álló jármű forgalmi rendszámát, és lefényképezték, továbbá megkezdték a bírságoló cédula kiállítását. Az időközben visszaérkező terhelt megtagadta személyi igazolványának átadását. Beült a gépkocsiba, és hátratolatva megpróbálta a helyszínt elhagyni. Ennek megakadályozása érdekében két gépkocsi V-alakban a háta mögött megállt, és először P. B., majd Cs. L. is a gépkocsi hátuljához ment. A terhelt annak ellenére, hogy észlelte a mögötte tartózkodó személyeket, alacsony sebességgel hátramenetben elindult, ennek során többször a sértettek lábának ütközött.

A kapubejáró kinyitását követően a terhelt az udvarra előremenetben behajtott, majd rövid idő múlva ismételten megpróbálta a helyszínt elhagyni. Ekkor a gépkocsi elé álló sértettek a megkezdett intézkedést megpróbálták befejezni. A terhelt alacsony sebességgel ismét elindult, a gépkocsi homlokfali vészhárítójával többször a sértettek lábának ütközött. P. B. sértett 8 napon belül gyógyuló, horzsolásos sérülést szenvedett.

A terhelt közlekedése során a KRESZ 33. § (1) bekezdés, továbbá a 24. § (1) bekezdés, illetve a 41. § (2) bekezdését szegte meg szándékosan, és ezzel a vele szemben jogszerűen intézkedő közterület-felügyelők eljárását akadályozta.

A másodfokon eljáró bíróság a 2005. november 11. napján jogerős végzésében az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta.

A másodfokú bíróság a cselekmény büntetőjogi értékelését pontosította, a KRESZ 41. § (2) bekezdés c) pontjának megszegését rótta a terhelt terhére.

II. A jogerős határozat ellen a terhelt képviseletében a védő terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, mivel az eljárt bíróságok a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.

Az indítványban kifejtettek szerint a történeti tényállás megállapításakor jelentős körülményeket és tényeket figyelmen kívül hagyott a bíróság: így azt, hogy a helyszínre kiérkező rendőrök nem intézkedtek a terhelttel szemben a közúti közlekedési szabályok megsértése miatt, és eljárást sem kezdeményeztek a sérülés ellenére sem.

A védő vitatta a közterület-felügyelők eljárásának jogszerűségét, az igazolvány felmutatásának, továbbá egyikük névkitűzőjének hiánya miatt. Nem látta megállapíthatónak ezért a terhelt bűnösségét - tényállási elem hiányában - a hivatalos személy elleni erőszak bűntettében, míg a közúti veszélyeztetés bűntettében történt marasztalást azért sérelmezte, mert az ítélet indokolása a megsértett KRESZ rendelkezésekre nem tért ki.

A védő a felülvizsgálati indítványban az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a terhelt felmentését kérte.

A Legfőbb Ügyészség átiratában - valamint képviselője a nyilvános ülésen - a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartva, a megtámadott határozatok hatályban tartására tett indítványt. Álláspontja szerint az indítványnak a tényállás megalapozatlanságával - a közúti veszélyeztetés bűntette nem kellő bizonyítottságával - összefüggő megállapításai a felülvizsgálat keretei között nem vizsgálhatóak, a hivatalos személy elleni erőszak bűntettével összefüggő érvelés pedig alaptalan.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak.

A felülvizsgálati eljárásban Be. 423. § (1) bekezdés rendelkezése értelmében a jogerős ítéletben megállapított tényállás kötelezően irányadó. A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogi értékelését kizárólag az ítéletben tényként rögzített megállapításokra alapozhatta. A tényállástól eltérő tényekre alapozott részében az indítvány a törvényben kizárt.

A Legfelsőbb Bíróság a minősítés törvényességét támadó részében alaptalannak találta a felülvizsgálati indítványt.

A Btk. 229. § (1) bekezdésében írt hivatalos személy elleni erőszak bűntettét az követi el, aki a hivatalos személyt jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozza, intézkedésre kényszeríti, vagy eljárása alatt, illetőleg emiatt bántalmazza.

A közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény 1. § (5) bekezdése szerint a felügyelő a feladatkörében eljárva hivatalos személy.

A hivatalos személy intézkedése akkor minősíthető jogszerűtlennek, ha az eljárás minden mérlegelés nélkül, felismerhetően és mindenki számára egyértelműen jogszerűtlennek mutatkozik.

Az 1978. évi IV. tv. (Btk.) 229. §-ához fűzött miniszteri indokolás tartalmazza, hogy az eljárás mikor jogszerűtlen, és ezt több bírósági döntés is megerősítette. Az adott esetben az eljárás alaki jogszerűsége a kulcskérdés, hiszen csak az alaki jogilag is jogszerűtlen intézkedés minősül jogszerűtlennek.

A közterület-felügyelők eljárása alakilag jogszerű volt. Ennek eldöntése során nem annak van jelentősége, hogy a terheltnek a gépkocsival a kapubejáróban történt megállása tilos volt-e, hanem annak, hogy az emiatti intézkedés a közterület-felügyelők jogkörébe tartozik. A másodfokú határozat - annak ellenére, hogy az elsőfokú ítélet tényállását ezzel nem egészítette ki - tartalmazza, hogy "az intézkedő közterület-felügyelők szolgálati igazolványukat nem mutatták fel az intézkedés megkezdésekor, azonban jelvénnyel ellátott egyenruhában voltak". Az igazolvány felmutatásának az elmaradása az intézkedésüket nem tette jogszerűtlenné. Ez nem támaszthatott a terheltben olyan kétséget, hogy az intézkedést nem közterület-felügyelők hajtják végre. Ezért alaptalan az a hivatkozás is, hogy a terhelt tévedésben volt a vele szemben intézkedő személyek hivatalos személy voltát illetően.

A terhelt közterületen, a kapubejáróban történt szabálytalan megállásával a közlekedés résztvevőit indokolatlanul akadályozta. A vele szemben egyenruhában, és jelvénnyel ellátott közterület-felügyelők ezért kezdtek intézkedésbe. Az 1999. évi LXIII. törvény 1. § (4) bekezdés a) pontja szerint a felügyelet feladata a közterület jogszerű használatának az engedélyezése. Az (5) bekezdés szerint e feladatkörében eljáró felügyelő jogosult és köteles ellenőrizni. A felügyelők intézkedése tehát jogszerű volt. E jogszerű intézkedés befejezését a terhelt erőszakkal megakadályozta. A gépkocsijával először hátramenetben, majd előre elindulva, bár alacsony sebesség mellett a sértett személyek biztonságát veszélyeztette, mégpedig oly módon, hogy P. B. 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. Hivatalos személy elleni erőszak bűntettét a terhelt e cselekményével megvalósította.

A Btk. 186. § (1) bekezdésébe ütköző közúti veszélyeztetés bűntette megállapíthatóságának szempontjából nem a terhelt által végzett tolatásnak [KRESZ 33. § (1) bek.], és nem a várakozási tilalom megszegésének [KRESZ 42. § (2) bekezdés c) pont] van jelentősége. A KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontja szerint "úgy kell közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon, és ne zavarjon". E közlekedési szabály szándékos megszegésére figyelemmel helytálló a közúti veszélyeztetés bűntettében a bűnösség megállapítása.

A kiszabott büntetés érdemi felülvizsgálatára a védői hivatkozások nem szolgáltattak jogi alapot: a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerint erre csak akkor kerülhet sor, ha a büntetés a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő. Ilyen anyagi jogsértést a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg. Az eljárt bíróságok határozatai mentesek a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott eljárási jogsértésektől is. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 426. § alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.II.510/2006)