BH 2009.3.72

A városi bíróság a 2004. szeptember 7. napján kihirdetett és jogerős ítéletével az I. r. terheltet hamis vád bűntette, folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűntette, nagyobb értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette miatt, mint bűnsegédet, lopás bűntettének kísérlete miatt, mint társtettest, valamint gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétsége miatt, mint többszörös visszaesőt - halmazati büntetésül - 2 év 4 hónap fegyházbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.

A felülvizsgálati indítvánnyal érintett I. r. terhelt a jogerős határozatban megállapított tényállás szerint több esetben állt bíróság előtt. A jelen eljárás tárgyát képező cselekmények elkövetését megelőzően a bíróság a 2001. június 26. napján jogerőre emelkedett ítéletével - többrendbeli lopás bűntette, hamis vád bűntette, közokirat-hamisítás bűntette és kábítószerrel visszaélés vétsége miatt - mint különös visszaesőt 3 év 4 hónap börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az I. r. terhelt 2001. szeptember 6-án társaival a felülvizsgálati indítvánnyal nem érintett II. r. és III. r. terheltekkel egy üres lakásba kívánt behatolni. Cselekményüket észlelve az egyik szomszéd a rendőrséget értesítette, így a kiérkező rendőrjárőr az I. r. terheltet elfogta, és mivel nem tudta magát igazolni, a rendőrkapitányságra előállította. Az ellene indult nyomozás során magát más létező személynek adta ki, és a lefoglalás elrendeléséről szóló határozatot, a lefoglalási jegyzőkönyvet, valamint a gyanúsított meghallgatásáról készült jegyzőkönyvet is F. Á. néven írta alá. Ezzel közreműködött abban, hogy valótlan tény, adat kerüljön közokiratba, továbbá ténylegesen létező más személyt, F. Á.-ot cselekményével hamisan vádolt.

2001. szeptember 5-én a II. és III. r. terhelt zártörés és ajtó­­befeszítés útján behatolt dr. K. I. sértett lakásába. Ez idő alatt az I. r. terhelt a gépkocsiban várakozott, és figyelt. Társai a lakásból 328 930 forint értékű arany-ezüst ékszereket, diktafont, videót, számítógépet, illetve különféle egyéb ingóságot vittek el. A rongálással okozott 1531 forint kár - a lopási kárral együtt - nem térült meg.

2001. szeptember 6-án a délelőtti órákban a terheltek ugyancsak lakásbetörés útján kíséreltek meg behatolni dr. B. G. sértett lakásába. Ez alkalommal a III. r. terhelt várakozott a gépkocsiban és figyelt, míg a zártörést az I. és II. r. terhelt kísérelte meg. Szándékuk 10 000 forintot meghaladó, de 200 000 forintot meg nem haladó értékű készpénz, illetve ékszer eltulajdonítására irányult. A kiérkező rendőrjárőrök az I. és II. r. terhelteket a helyszínen elfogták. B. Gy. az I. r. terheltet a rendőrök kiérkezéséig megpróbálta a helyszínen visszatartani. Az I. r. terhelttel kialakult dulakodás során a bal kéz V. ujjának törését szenvedte el, a sérülés tényleges gyógytartama 21 nap.

A jogerős ítélet ellen az I. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a jogszabályhely megjelölése nélkül, tartalmát tekintve a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában írt okból. Álláspontja szerint a rendőrség olyan állapotban hallgatta ki, hogy azt sem tudta mit beszél, ijedtében mondott más nevet, és személyi adatokat, ennek felhasználása azonban nem minősülhet hamis vádként. A terhére folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűntetté­nek megállapítását pedig részben azért tartotta törvénysértőnek, mert korábban már elítélték e személy adatainak felhasználása miatt, továbbá nem használt fel olyan közokiratot sem, amelyben a saját fényképével más személy adatai szerepeltek volna. A lopás bűntettében a büntetőjogi felelősségét azért vitatta, mert nem volt olyan bizonyíték, amely kétséget kizáróan alátámasztotta volna a bűnösségét. Végül az indítványozó sérelmezte a feltételes szabadságra bocsátásból történt kizárását is.

A Legfőbb Ügyészség az átiratában - és képviselője a nyilvános ülésen - a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak.

A Be. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A felülvizsgálati indítványban a megállapított tényállás nem támadható. Az irányadó tényállás nem tartalmaz olyan megállapításokat, amelyek a terhelt által hivatkozott ijedtséget, zavartságot alátámasztanák. A felülvizsgálati indítványnak a lopási cselekményekkel összefüggésben a jogerős határozat megalapozottságát, a bizonyítékok mérlegelését vitató okfejtése felülvizsgálati eljárás alapjául nem szolgálhat. A Be. 423. § (1) bekezdésére figyelemmel az indítvány e részében a törvényben kizárt.

A Btk. 47. § (4) bekezdés a) pontja szerint nem bocsátható feltételes szabadságra, akit olyan szándékos bűncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztésre, amelyet korábbi végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt követett el. A jogerős határozat már előzőekben is idézett tényállása szerint a terhelttel szemben szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztést kiszabó ítélet 2001. június 26. napján emelkedett jogerőre. Az újabb bűncselekmények elkövetésekor 2001 szeptemberében e szabadságvesztés-büntetés végrehajtása még nem fejeződött be, így a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből történő kizárás törvényes. Arra is utal a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Be. 557. § (1) bekezdése szerint a feltételes szabadságra vonatkozó nem a törvénynek megfelelő rendelkezés különleges eljárással orvosolható, így a felülvizsgálati indítvány e körben is a törvényben kizárt [Be. 416. § (4) bek. c) pont].

Alaptalan a felülvizsgálati indítványnak a hamis vád és a közokirat-hamisítás bűntettében történt bűnösség megállapításával kapcsolatos felvetése is. A felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló jogerős határozat tényállása tartalmazza az I. r. terhelt a 2001. június 26. napján jogerős ítélettel történt hamis vád és közokirat-hamisítás bűntette miatti 3 év 4 hónap börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélését.

E tényállás szerint az I. r. terhelt az üres lakásba való behatolás után történt elfogását követően más (létező) személynek adta ki magát. A rendőrségen készült okira­tokba ezen személy adatai kerültek, és az I. r. terhelt ezen okiratokat más személy nevével írta alá. E cselekmény a korábbi elítélése alapjául szolgálótól elkülönül, a korábbi eljárásban nem került elbírálásra. Az ugyanazon személy adatainak az újabb eljárásban való ismételt felhasználása önálló értékelést igényel. Téves ezért az arra való hivatkozás, hogy a korábbi elítélés az I. r. terheltet mentesíti az ugyanolyan módon megvalósított cselekmény miatti büntetőjogi felelősségre vonás alól.

Ha az elkövető az ellene indított büntetőeljárás során más létező személynek adja ki magát, és az ennek megfelelő adat kerül az ügyben eljáró hatóságok által készített közokiratba, a hamis vád bűntette (Btk. 233. §) mellett az "intellektuális" közokirat-hamisítás [Btk. 274. § (1) bek. c) pont] bűntettét is elköveti (2/2004. Büntető Jogegységi Határozat). Az I. r. terhelt ügyében a nyomozó hatóság által kiállított közokirat (lefoglalási határozat, gyanúsított meghallgatásáról felvett jegyzőkönyv stb.) azt helyesen tartalmazta, hogy mely szerv állította ki, az abban rögzített nyilatkozatot mikor és hol tették, illetve, hogy a hatóság milyen intézkedést tett és rendelkezést alkalmazott. Arra nézve azonban, hogy a nyilatkozatot ki tette, nem volt a valóságnak megfelelő. A fenti közokiratok a nyilatkozó személyét közhitelesen tanúsítják (alaki bizonyító erő). Amennyiben nem azonos a nyilatkozatot tevő személy az okiraton szereplővel, a közokirat hamis. Az I. r terhelt ugyanazon létező személy adtainak ismételt felhasználásával a büntetőeljárás során más, valós személynek adta ki magát, ezért az eljárt bíróság törvényesen állapította meg az újabb hamis vád (Btk. 233. §) és a közokirat-hamisítás [Btk. 274. § (1) bek. c) pont] bűntettét. A terhelt cselekménye ugyanis alkalmas volt arra, hogy olyan személy ellen folytatódjék büntetőeljárás, aki a terhére rótt bűncselekménynek nem volt elkövetője. A folytatólagosságot a közokirat-hamisítás bűntetténél pedig nem a korábbi ítéletben rögzített hasonló elkövetés, hanem 2001 szeptemberében az eljárás különböző szakaszaiban tett több, azonos tartalmú terhelti nyilatkozat alapozta meg.

Mindezekre figyelemmel az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megfelelően került sor, és ehhez igazodik a büntetés is.

A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, a megtámadott határozatot a Be. 426. § alapján hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Bfv. II. 892/2006.)