BH+ 2010.2.55

Az elsőfokú bíróság a 2008. november hó 4. napján tárgyalás előkészítése keretében meghozott végzésével a hamis vád bűntette miatt dr. D. M. M. terhelttel szemben indított büntetőeljárást megszüntette.

Dr. B. J. pótmagánvádló vádindítványa szerint a Dr. B. Ügyvédi Iroda 2003. június hó 3. napján öröklési szerződést szerkesztett és jegyzett ellen, mely szerint M. J. örökhagyó eltartása fejében G. Gy.-né sz. B. E. örökölje halála esetén az ingatlanát. Az öröklési szerződés számítógépen készült. Kinyomtatás után mind a négy oldalát a szerződéskötő felekkel, tanúkkal aláíratták. Az öröklési szerződés többi példányát egy lapból álló, dupla íven, A3-as lapon nyomtatták ki, mely végén aláíratták a felekkel és a tanúkkal. Ebből az okiratból több példány készült. Az egyik egy lapos példányhoz az ügyvédi iroda viaszpecsétjével hozzáfűztek egy fedlapot, melyre rávezették az öröklési szerződés elnevezést.

M. J. örökhagyó 2005. szeptember hó 29. napján elhunyt. A közjegyző előtt folyamatban volt hagyatéki eljárásban B. E. becsatolta a fedlappal ellátott öröklési szerződést. A közjegyző azt alaki hibára hivatkozva nem fogadta el érvényesnek, ezért a hagyatékot 2006. május hó 15. napján ideiglenes hatállyal a dr. D. M. M. ügyvéd által képviselt M. A. törvényes örökösnek adta át.

A hagyatékátadó végzés ellen B. E. fellebbezéssel élt a megyei bírósághoz, amelyhez becsatolt egy alakilag kifogástalan öröklési szerződés fénymásolatot.

A megyei bíróság a végzésével a közjegyző határozatát hatályon kívül helyezte és újabb hagyatéki tárgyalás tartására, és határozat hozatalára utasította.

A hagyatéki eljárás során B. E. becsatolta a Dr. B. Ügyvédi Irodában őrzött, több lapból álló, minden oldalon aláírt öröklési szerződés eredeti, ún. házi példányát, mely alapján a közjegyző 2007. február hó 21. napján a hagyatékot teljes hatállyal átadta B. E-nek.

A hagyatéki eljárás során, 2006. november hó 27. napján dr. D. M. M. ügyvéd M. A. nevében feljelentést tett az ügyészségen ismeretlen tettes ellen magánokirat-hamisítás vétsége miatt, amelyben vitatta a több lapból álló öröklési szerződés érvényességét.

"Az öröklési szerződést ügyvéd készítette, így nyilvánvaló, hogy amennyiben a készítéskor valamennyi oldal aláírásra került, akkor csak ez kerülhetett volna a hagyatéki eljárásban bemutatásra, így számomra teljesen érthetetlen, hogy a közjegyző felhívása ellenére honnét került elő egy olyan öröklési szerződés, ami már aláírásokkal ellátva csatolásra kerülhetett. Megszemlélve a fénymásolatot kétséges az, hogy az öröklési szerződés oldalain szereplő aláírások a szerződés készítésekor kerültek oda és az örökhagyó aláírása sem származik - ismerve az örökhagyó aláírását - az örökhagyótól."

A nyomozás során dr. B. J.-t 2007. szeptember hó 28. napján tanúként hallgatták ki. A rendőrkapitányság a 2007. szeptember hó 28. napján kelt határozatával a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntette, mivel a kézeredetek azonossága megállapítást nyert.

Dr. B. J. 2007. szeptember hó 24. napján a rendőrkapitányságon ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a Btk. 233. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott, a (2) bekezdése szerint minősülő és büntetendő hamis vád bűntette miatt, mivel álláspontja szerint ugyan dr. D. M. M. a feljelentését ismeretlen tettes ellen tette okirat-hamisítás vétsége miatt, azonban nyilvánvaló, hogy a feljelentés ellene irányult.

Az ügyészség a 2007. december hó 18. napján kelt határozatával a nyomozást a Be. 190. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján, mivel a cselekmény nem bűncselekmény, megszüntette. A határozat ellen dr. B. J. sértett a törvényes határidőn belül panasszal élt. A megyei főügyészség a 2007. december hó 28. napján kelt határozatával a panaszt - a Be. 199. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján - elutasította. A határozatot pontosan meg nem határozható időpontban közvetlenül kézbesítették dr. B. J.-nak.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a vádindítvány a Be. 230. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelel, azonban a panaszt elutasító határozat kézbesítésének időpontját megállapítani nem lehetett, így a vádindítványt sem lehetett elutasítani a törvényes határidő elmulasztása miatt.

Kifejtette továbbá a bíróság, hogy a dr. D. M. M. terhelt által benyújtott feljelentés ismeretlen tettes ellen irányul. A feljelentésben olyan tényállítás nem található, amelyben a szerződést készítő ügyvédet vádolja a bűncselekmény elkövetésével. A hagyatéki eljárás során az eredeti érvényes öröklési szerződés 2006 januárjától 2006 májusáig nem került elő. A megyei bírósághoz B. E. által benyújtott fellebbezéshez csupán annak fénymásolata került csatolásra. Minderre figyelemmel tartotta a terhelt a feljelentésében aggályosnak, hogy a fénymásolat első oldalain szereplő aláírások a szerződés készültekor kerültek-e oda.

A feljelentés tényállítást csupán annyiban tartalmaz, hogy a fénymásolt oldalakon szereplő aláírások ránézésre nem az örökhagyótól származnak, de ezen magatartást sem tulajdonítja egy konkrétan beazonosítható személynek, így a pótmagánvádlónak sem. A feljelentés valóban rögzíti, hogy a szerződést ügyvéd készítette, tehát nyilvánvalóan létezik az eredeti szerződés, és ezért tartja érthetetlennek, hogy a hagyatéki eljárás során, de a bíróságon sem tudta azt B. E. csatolni.

Mivel a dr. D. M. M. által tett feljelentés ismeretlen tettes ellen irányult, illetve arra utaló tényállítást sem tartalmaz, mely szerint a hamis aláírás dr. B. J. tudtával vagy közreműködésével került volna az iratra, ezért a hamis vád bűncselekményének törvényi tényállási elemei hiányoznak. A bíróság ezért a hamis vád bűntette miatt indított büntetőeljárást - a Be. 267. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján - bűncselekmény hiányában megszüntette.

A pótmagánvádló fellebbezése folytán másodfokon eljárt bíróság a 2008. november hó 28. napján megtartott fellebbezési tanácsülésen meghozott végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen dr. B. J. pótmagánvádló nyújtott be felülvizsgálati indítványt dr. D. M. M. terhelt elmarasztalása érdekében a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján.

Az indítvány szerint önmagában az, hogy az elkövető név szerint nem nevezi meg azt a személyt, aki ellen a feljelentés nyilvánvalóan irányul, nem mentesítheti őt a felelősségre vonás alól.

Azon az iraton, amely a közjegyzőhöz került, rajta volt a Dr. B. Ügyvédi Iroda bélyegzője. Vitathatatlan, hogy csak az követhette el a hamisítást, vagy legalábbis annak kellett közreműködnie benne, aki igazolta, hogy az okiratot ő szerkesztette. Ennél fogva megcáfolhatatlan, hogy végeredményben ki ellen irányult a feljelentés.

Minden okiraton, amely a feljelentő ügyvéd kezébe került, rajta volt az okiratot szerkesztő ügyvéd bélyegzője. Az okirat-hamisítás vádját nem közömbösítheti az, hogy a feljelentésben ismeretlen tettes elkövetőre utalnak, hiszen az semmiképpen nem volt ismeretlen. Az erre hivatkozás egyszerű elkendőzése egy durva bűncselekménynek, amely más személy egzisztenciája ellen irányult, sőt személyes szabadságát veszélyeztette.

A pótmagánvádló mindezek alapján a jogerős megszüntető határozat hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését indítványozta.

A védő szerint a terhelt a feljelentésében a bűncselekmény elkövetésével konkrét személyt nem vádolt meg, nem is utalt rá. Ismeretlen tettes ellen tette a feljelentését. Véleményét közölte a hatósággal, így a bűncselekmény törvényi tényállása - tényállási elem hiányában - nem valósult meg. A védő ezért a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak, a védő nyilatkozatát alaposnak találta.

Az elsőfokú bíróság a tárgyalás előkészítése keretében a pótmagánvádló feljelentésében foglalt tények alapján szüntette meg az eljárást. A feljelentésben foglalt cselekmény lényege, hogy a hagyatéki eljárásban a végintézkedés szerinti örökös a közjegyző előtt egy érvénytelen öröklési szerződést csatolt be. Az eljárás - fellebbezés folytán - a megyei bíróság előtt folytatódott, ahol ugyanaz a szerződéses örökös már egy másként szerkesztett öröklési szerződés fénymásolatát csatolta be. A törvényes örökös jogi képviselőjeként eljáró dr. D. M. M. terhelt az eljárásnak ebben a szakaszában tett feljelentést magánokirat-hamisítás vétsége miatt ismeretlen tettes ellen.

A Btk. 233. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott hamis vád bűntettét az követi el, aki mást hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol.

A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a szóhasználata szerint ismeretlen tettes ellen tett feljelentés is megvalósíthatja a hamis vád bűncselekményét, ha valójában egyedileg meghatározott személyre tereli a gyanút (BJD 2811). Helyesen állította tehát felülvizsgálati indítványában a pótmagánvádló, hogy önmagában az a körülmény, hogy az elkövető név szerint nem nevezi meg azt a személyt, aki ellen a feljelentés nyilvánvalóan irányul, nem mentesítheti őt a felelősségre vonás alól.

A Btk. 233. §-ában büntetni rendelt hamis vád sértettjének - a megvádolt személynek - azonban egyedileg azonosíthatónak kell lennie. A vádban olyan adatokat kell megjelölni, amelyek alapján csak egy személy kerülhet gyanúba. Ha a közölt adatok legalább két személyre illenek, akkor hamis vádat már nem lehet megállapítani.

Dr. D. M. M. ismeretlen tettes ellen tett feljelentése - amint azt az eljárt bíróságok is helyesen kifejtették - nem tartalmaz olyan állítást vagy arra történő utalást, mely szerint a hamis aláírás dr. B. J. által, illetve tudtával vagy közreműködésével került volna a hagyatéki eljárásban becsatolt iratra.

A pótmagánvádló a Legfelsőbb Bíróság nyilvános ülésen előadott nyilatkozatában is úgy érvelt, hogy az okirat-hamisítás miatt történt feljelentés meghatározott érdekelti körre vonatkoztatható, amelybe egyrészről az öröklési szerződés kedvezményezettje, másrészről pedig az az ügyvéd sorolható, akinek a neve az öröklési szerződésen szerepelt. Már ebből következik egyrészről, hogy elméletileg maga is legalább két személyre vonatkoztatja a feljelentést, másrészről pedig az is, hogy ez csupán valószínűségi ítélet a részéről és nem tartja kétséget kizáró ténybeli következtetésnek.

Azt pedig már a Legfelsőbb Bíróság találta téves következtetésnek, hogy miután a közjegyzőhöz került iraton a Dr. B. Ügyvédi Iroda bélyegzője volt, ebből a tényből vitathatatlan, hogy csak az követhette el a hamisítást, vagy legalábbis annak kellett közreműködnie benne, aki az iraton igazolta, hogy az okiratot ő szerkesztette. Alakilag hamis okirat készítése esetén ugyanis az okirat nem a rajta feltüntetett kiállítótól ered. Dr. D. M. M. terhelt éppen azt vonta kétségbe az ismeretlen tettes ellen tett feljelentésében, hogy a hagyatéki eljárásban becsatolt először fedlappal ellátott, másodszor pedig fénymásolt öröklési szerződés az azon feltüntetett kiállítóktól ered.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a terhelt a végintézkedés szerinti örökös érdekében eljárva indokolható kétségeit fogalmazta meg a feljelentésében. A véleményét közölve állította, kétséges számára az, hogy az öröklési szerződés oldalain szereplő aláírások a szerződés készítésekor kerültek oda, illetve, hogy az örökhagyó aláírása az örökhagyótól származik.

A Legfelsőbb Bíróság szerint sem gondolta tévesen, hogy amennyiben az öröklési szerződést ügyvéd készítette és annak készítésekor valamennyi oldala aláírásra került, akkor csak az kerülhetett volna a hagyatéki eljárásra bemutatásra. Miután pedig nem ez történt, így indokoltan találta érthetetlennek, hogy utóbb honnan került elő fénymásolatban, de egyébként alakilag kifogástalan formában egy öröklési szerződés.

Dr. D. M. M. feljelentése tehát nem irányult egyedileg meghatározott személy ellen, ezért - tényállási elem hiányában - a hamis vád bűntettét nem valósította meg.

A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat - a Be. 426. §-a alapján - a hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.II.30/2009.)