BH+ 2011.1.1

Az elsőfokú bíróság 2008. december 4. napján kihirdetett ítéletében a terhelt bűnösségét 3 rendbeli lopás vétségében [Btk. 316. § (1) bekezdés, (2) bekezdés II. fordulat c) pont], hamis vád bűntettében [Btk. 233. § (1) bekezdés a) pont, (2) bekezdés] és 3 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségében (Btk. 276. §) állapította meg, ezért őt mint többszörös visszaesőt, halmazati büntetésül 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A bíróság korábbi ítéletével kiszabott 8 hónapi, illetve 10 hónapi - végrehajtásukban mindkét esetben 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetés végrehajtását elrendelte és a terheltet kizárta a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből.

A másodfokú bíróság, a 2009. október 8. napján meghozott ítéletével a kerületi bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terhelt különös visszaesői minőségét megállapította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A kerületi bíróság ítéletének tényállása szerint a terhelt 2007. március-május hónapjaiban a következő bűncselekményeket követte el:

2007. március 13. napján 14.45 óra körüli időben illatszer üzletében a ruházata alá rejtett 1 darab Tom Tailor parfümöt, 1 darab Panten sampont és 1 darab Nivea hajbalzsamot, melyeket a pénztárnál nem fizetett ki. Cselekményét az üzlet dolgozói észlelték, így az elvétellel okozott összesen 4997 forint kár megtérült.

2007. március 18. 9.15 óra körüli időben áruházban a ruházata alá rejtett 2 üveg Jägermeister keserűlikőrt, majd a pénztárak vonalát fizetés nélkül elhagyta. A biztonsági őrök észlelték a terhelt cselekményét, így az elvétellel okozott összesen 4798 forint kár megtérült.

2007. május 12. napján önkiszolgáló boltban a ruházata alá rejtett 1 üveg Jägermesitert, melyet a pénztárnál nem fizetett ki. Cselekményét a bolt dolgozói észlelték, így az elvétellel okozott összesen 3690 forint kár megtérült.

2. A terhelt a 2007. március 13. és 18. napján, valamint 2007. május 12. napján elkövetett fenti bűncselekmények alkalmával az ellenőrzést végző biztonsági őröknek a saját neve és személyi adatai helyett unokatestvére, P. E. nevét és személyi adatait adta meg, az ellenőrzésekről készült mindhárom jegyzőkönyvet a saját neve helyett P. E. névaláírással látta el.

3. A terhelt tudatában volt annak, hogy a biztonsági őrök által felvett jegyzőkönyvek csatolásával a sértett üzletek feljelentést fognak tenni, valamint, hogy az üzletszerűen elkövetett lopási cselekmény miatt büntetőeljárás indul. Tisztában volt azzal is, hogy mivel a saját neve és személyi adatai helyett P. E. neve és személyi adatai, valamint névaláírása került a jegyzőkönyvbe, e büntetőeljárás P. E.-val szemben fog megindulni. A B. Önkormányzat Polgármesteri Hivatala 2007. május 22. napján terjesztett elő feljelentést P. E. ellen üzletszerűen elkövetett lopás vétsége miatt. A feljelentés folytán a rendőrségen 2007. május 27. napján lopás vétségének gyanúja miatt P. E.-val szemben a nyomozás elrendelésre került, mely büntetőeljárásban P. E.-át 2007. július 16. napján gyanúsítottként hallgatta meg.

A bíróság jogerős ügydöntő határozatával szemben a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Indítványát a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapította és arra hivatkozott, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. Erre tekintettel a jogerős határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. Álláspontja szerint az alapeljárás során a bíróság figyelmen kívül hagyta a Btk. 282/C. § (1) bekezdésében, a Btk. 283. § (1) bekezdés (1) bekezdés e) pont 1. fordulatában és 2. fordulat f) pontjában foglaltakat, mivel a terhelt a cselekmények elkövetésekor kábítószer-fogyasztó (esetleg kábítószer-függő) személy volt. E körülmény értékelése esetén a terhelt kedvezőbb büntetőjogi elbírálásban (elterelés) részesülhetett volna.

A bíróságok tévesen értelmezték a büntetés kiszabásának a Btk. 83. § (1) bekezdésében foglalt elveit és nem vették figyelembe a terhelt elkövetést követően tanúsított magatartását.

A bíróságok tévesen értelmezték a Btk. 233. § (1) bekezdésének a) pontját, a rögzített tényállás szerint a terhelt unokatestvére személyi adatait nem a hatóság előtt diktálta be, a rendőrséget az árúház dolgozói hívták a helyszínre.

A Legfőbb Ügyészség a védő felülvizsgálati indítványát részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak jelölte meg és erre tekintettel a megtámadott határozat hatályban fenntartására tett indítványt.

A Legfelsőbb Bíróság a védő felülvizsgálati indítványával támadott határozatot a Be. 423. § (4) és (5) bekezdése értelmében a védő által megjelölt Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában írt okokból, illetve hivatalból, a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt eljárásjogi okok szempontjából vizsgálta felül.

Ennek során megállapította, hogy hivatalból észlelendő eljárási szabálysértést - amilyenre egyébként a felülvizsgálati indítvány sem hivatkozott - az eljárt bíróságok nem valósítottak meg.

A védő által megjelölt három felülvizsgálati ok tekintetében a Legfelsőbb Bíróság - a Legfőbb Ügyészség álláspontjával egyezően - azt állapította meg, hogy közülük kettő a törvényben kizárt, egy pedig alaptalan.

A Be. 423. § (1) bekezdésében rögzíti, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A terhelt kábítószer-fogyasztói, kábítószer-függői mivoltával kapcsolatban a tényállás egyetlen megállapítást sem tartalmaz, ebből következően az ehhez kapcsolódó "elterelés" vizsgálata sem jöhetett szóba. E körben a védő a tényállást támadta.

A büntetés mértékének felülvizsgálatát - ekként a bűnösségi körülmények újraértékelését - a törvény nem teszi lehetővé.

A terheltnek felrótt hamis vád bűntettével összefüggő védői érveléssel a Legfelsőbb Bíróság - a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja okából - érdemben foglalkozott.

A hamis vád bűntettét érintően a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletben kifejtettekkel maradéktalanul egyetértett. A terhelt hamis tartalmú nyilatkozata megtételének célja a felelősségre vonás alóli mentesülés volt. Tisztában volt azzal, hogy közlése a hatóság tudomására jut, hiszen közismert, hogy a biztonsági őrök tettenérés esetén rendőrségi feljelentéssel élnek. A terhelt tehát tettenérésekor tudta, hogy unokatestvére nevének közlése révén a hatóság az általa megnevezett személy ellen alaptalan büntetőeljárást indít. A hamis vád bűncselekménye törvényi tényállásában írtak megvalósításakor pedig ennél több nem szükséges. A hamis vád ugyanis szándékos, de nem célzatos bűncselekmény. Nem szükséges annak célzata, hogy az elkövető a hamis név bediktálásakor a bediktált nevű személlyel szembeni büntetőeljárás megindítását kifejezetten kívánja. Elégséges a vétlen személy megjelölésekor, ha büntetőeljárás megindításának lehetőségével tisztában van és e következménnyel szemben közömbös, ebbe belenyugszik. A hamis vád eshetőleges szándékkal is megvalósítható.

A kifejtettekből következően a terhelt a jogerős ítélet tényállásában rögzített magatartásával a maradéktalanul kimerítette a Btk. 233. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott tényállás elemeit, ekként bűnössége megállapítására e körben is a büntető anyagi jog szabályainak megtartásával került sor.

A Legfelsőbb Bíróság ezért a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatokat a Be. 426. §-a értelmében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.II.1.046/2009.)