BH 2012.9.216

A városi bíróság a 2010. május 13. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 4 rendbeli, részben folytatólagosan elkövetett hamis vád [Btk. 233. § (1) bekezdés a) pontja szerinti] bűntettében, amiért 1 év 8 hónapi börtönbüntetésre és mellékbüntetésül 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte, valamint megszüntette az összbüntetési ítélettel megállapított szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadságát és rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátásának kizárásáról.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a terhelt a 2007. január 22. napján kelt, az Országgyűlés Emberi Jogi Bizottságához címzett, de az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumba is megküldött beadványában leírt valótlan állítása szerint az F. Bíróság elnöke kapcsolatrendszerének felhasználásával elérte, hogy olyan büntetés-végrehajtási intézetbe helyezzék el őt, ahol a meggyilkolását öngyilkosságnak tudják beállítani, valamint a folyamatban levő büntetőügyébe is beavatkozik. Ugyanezen beadvány további valótlan állítása szerint az ügyben 2006. november 30. napján tartott tárgyaláson a bíró és az ügyész presszionálták a bíróság ítéletének elfogadása érdekében és azt is kijelentették, hogy a bíróság elnökének utasítására tartják fogva. A terhelt mindezt a nyomozó ügyészséghez címzett, 2007. július 2. napján kelt beadványában is megismételte, kiegészítve azzal, hogy a büntetés-végrehajtási ügyész 2007. április 26-án az ügyészi meghallgatása során súlyosan megfenyegette azzal, hogy rossz sorsa lesz a börtönben, ha nem fejezi be a bíróság elnöke elleni rágalmazó hadjáratát. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz intézett 2007. január 30. napján kelt beadványában valótlanul azt állította a terhelt, hogy a bíró a B. Bíróság végzését, az ügyész pedig a vádmódosítást hamis dátummal készítette el.

A súlyosabb büntetés kiszabása céljából bejelentett ügyészi, illetőleg az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, valamint felmentésre, továbbá enyhítésre is irányuló védelmi fellebbezések folytán eljárt megyei bíróság a 2011. február 22. napján kihirdetett ítéletével a terhelt főbüntetését 2 év 6 hónapra, mellékbüntetését pedig 3 évre felemelte, egyéb vonatkozásban helybenhagyta az ítéletet.

A jogerős ítéletek ellen a terhelt felülvizsgálati indítványt nyújtott be a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott okból, a támadott határozatok hatályon kívül helyezése és új ítélet meghozatala céljából. A felülvizsgálati indítvány lényege a következőkben foglalható össze.

A terhelt álláspontja szerint a kerületi bíróságon ellene folyamatban volt büntetőügyben a bíróság megsértette a soron kívüli eljárásra vonatkozó rendelkezést, figyelmen kívül hagyta a tárgyalás kitűzésére irányuló kérelmeit és indokolatlanul elutasította a másik kerületi bíróságon párhuzamosan folyó büntetőügyének egyesítése iránti kérelmét is, amivel súlyos hátrányt okozott számára. Ezért fordult az Országgyűlés Emberi Jogi Bizottságához és küldte meg beadványát az államtitkár részére is, mivel úgy vélte, hogy a bíróság elnöke beavatkozik az ügyébe. Jóhiszeműen járt el, s ebből következően legfeljebb a hamis vád gondatlan alakzatát lehet a terhére megállapítani.

A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatban utalt arra, hogy a felülvizsgálati indítvány egyrészt a törvényben kizárt, mert az elsőfokú bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységén keresztül a tényállást támadja, ami felülvizsgálati eljárásban nem vitatható; másrészt alaptalan, mert a terhelt eshetőleges szándéka kétséget kizáróan megállapítható. Ennek megfelelően - abszolút eljárási szabálysértés hiányában - a Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítvánnyal támadott ítéletek hatályban tartását indítványozta.

A Kúria nyilvános ülésén a terhelt és a Legfőbb Ügyészség képviselője írásbeli indítványát fenntartotta, a védő pedig a felülvizsgálati indítvány szerinti határozat meghozatalát indítványozta.

A Kúria nem adott helyt a felülvizsgálati indítványnak a következők miatt.

A Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakra figyelemmel mindenekelőtt azt szükséges rögzíteni, hogy a felülvizsgálati indítványában a terhelt kifogásolja ugyan a bizonyítási indítványának elutasítását, de nem az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozottságát, hanem a szerinte nem tisztességes eljárást kifogásolva, hiszen a megállapított tényállás a lényegét illetően a beadványainak tartalmán alapul. Ebből következően a felülvizsgálati indítványt az anyagi jogszabálysértés szempontjából vizsgálva kellett elbírálni.

A jogerős ítéletben megállapított és a Be. 423. §-ának (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a terhelt a Btk. 225. §-ában meghatározott hivatali visszaélés bűntettének, illetőleg a Btk. 275. §-a (1) bekezdésének b) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettének elkövetésére vonatkozó olyan valótlan tényeket hozott a Btk. 233. §-ának (1) bekezdésében meghatározott hamis vád megvalósulása szempontjából hatóságnak minősülő igazságügyi szervek tudomására, amelyek alapján az érintett hivatalos személyek ellen büntetőeljárás indulhatott volna. Ezzel a terhelt a legsúlyosabb igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény törvényi tényállási elemeit maradéktalanul megvalósította. Ebből következően csupán a bűncselekmény szubjektív tényállási elemét jelentő bűnösség formája képezheti további vizsgálat tárgyát, a felülvizsgálati indítvány fő irányára is figyelemmel.

Ennek megítélésénél a Btk. 13. §-ából kell kiindulni, amely szerint szándékosan az követi el a bűncselekményt, aki magatartásának következményeit kívánja vagy e következményekbe belenyugszik. Ez utóbbi fogalmi elem

- amely az elkövető által felismert következményhez való viszonyán keresztül határozza meg az eshetőleges szándék elhatároló ismérvét - az általánosan elfogadott felfogás szerint közömbösséget jelent. Az ilyen érzelmi viszonyulás olyan esemény vagy eredmény vonatkozásában jöhet szóba, amelynek megtörténtével, illetőleg bekövetkezésével reálisan számolni kell. Jelen esetben ez megállapítható, miután a Be. 171. §-ának (2) bekezdése kötelezővé teszi a hatáskörében tudomására jutott bűncselekmény miatti feljelentés megtételét a hivatalos személy számára, aminek a Btk. 137. §-ának 1. pontjában foglaltak értelmében a terhelt beadványainak címzettjei is minősülnek. Ezzel a terheltnek is tisztában kellett lennie, mint ahogy - jellegükre tekintettel - az általa állított tények valótlanságával is, amelyek "felületes, elhamarkodott" hangoztatásának megállapíthatósága a felülvizsgálati indítványban kifejtettekkel ellentétben szóba sem jöhet a terhelt terhére a jogerős ítéletekkel megállapított bűncselekmények elkövetésének körülményeire figyelemmel. A különböző időpontokban több igazságügyi szervezethez is eljuttatott beadványok tartalmának következetessége ugyanis egyáltalán nem felületességre vagy elhamarkodottságra, hanem nagyon is átgondolt tudatosságra vall.

Ebből következően az ügyben eljárt bíróságok törvényesen minősítették a terhelt által elkövetett bűncselekményeket, ezért a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal támadott ítéleteket a Be. 426. §-a alapján hatályukban fenntartotta, miután a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti eljárási szabálysértést sem észlelt. Így minden alapot nélkülöz a terheltnek - a felülvizsgálat keretein egyébként kívül eső - azon állítása, hogy tisztességtelen eljárást folytattak le vele szemben, miután tartózkodási helyének ismertté válását követően az elsőfokú bíróság a személyes részvétele és a Be. vonatkozó rendelkezéseinek maradéktalan betartása mellett teljes körűen lefolytatta az ítélete alapjául szolgált bizonyítást, amelynek terjedelmét a vád keretei határozzák meg, s a bíróságnak nem csupán lehetősége, hanem kötelessége is a szükségtelen bizonyítás felvételére irányuló indítványok elutasítása.

(Kúria Bfv. III. 1.353/2011.)