BH+ 2014.3.101

Az ítélőtábla a 2013. október 24-én tartott tanácsülésen meghozott végzésével - a megyei bíróság ítéletével és az ítélőtábla ítéletével a felügyelete alatt álló, tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére, folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette [1978. évi IV. törvény 198. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont, (3) bekezdés] és szemérem elleni erőszak bűntette [1978. évi IV. törvény 198. § (1) bekezdés] miatt elítélt - H. J. védőjének az alapügyben hozott első- és másodfokú ítéletek ellen benyújtott perújítási indítványát elutasította.

Az ítélőtábla végzése ellen a terhelt védője jelentett be fellebbezést, amelyben kifejtette, hogy a perújítási kérelem mellékleteként becsatolt - K. N. által adott nyilatkozat - a korábbi perújítási indítványokban nem szerepelt, nem lett még elbírálva, így új bizonyítéknak tekinthető. Nevezett előadása szerint az ügy sértettje elmondta neki, hogy H. J. a terhére megállapított bűncselekményt nem követte el, a sértett ennek ellenkezőjét az alapeljárásban csak azért állította, mert félt az anyukájától. K. N. ezenkívül tud nyilatkozni arról is, hogy a sértett törvényes képviselőit a kárenyhítésként megkapható pénz motiválta a terhelő vallomás megtételében. E két tényállítás alapján álláspontja szerint helye van a perújítás elrendelésének.

A terhelt a határozatot 2013. november 15. napján átvette, ellene jogorvoslatot nem jelentett be.

A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozata szerint a védő fellebbezése nem alapos, ezért az ítélőtábla végzésének helybenhagyását indítványozta.

A Kúria a védő fellebbezését alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség indítványát alaposnak találta.

Az ítélőtábla határozatának indokolásában kifejtettek lényege szerint a perújítási indítvány egyrészt a bíróság mérlegelő tevékenységét támadja, amelyre a perújítási eljárás keretében nincs törvényes lehetőség; másrészt - a cselekmény helyszínének beláthatóságára vonatkozóan - olyan bizonyítékra hivatkozik, ami újnak nem tekinthető, hiszen azt már az alapeljárás során az elsőfokú, illetőleg a másodfokú bíróság is értékelte. Így azok nem tekinthetők új bizonyítékoknak mivel a nem azonosítható helyen és időben készült fényképek, és az azokhoz kapcsolódó iratok a perújítási indítványban vitatott tanúvallomások alapján eltérő tényállás megállapítására nem adnak okot.

A bíróság a tényállás megállapításakor figyelembe vette a közvetlen észlelő tanúk, továbbá az esetek időpontjában a vádlott környezetében jelen volt tanúk vallomásait, valamint a gyermekek értelmi-lelki állapotát véleményező szakértői véleményt.

A perújítás megengedhetősége körében nem a bizonyítási eszköznek, illetve az eszköz forrásának, hanem az ugyanazon tényre vonatkozó bizonyítéknak kell újnak lennie, míg a hamis bizonyíték esetén perújításnak csak abban az esetben van helye, ha kifogásolt tanúvallomások miatt a hamis tanúzást, illetőleg hamis vád elkövetését jogerős ítélet megállapította, illetve ilyen ítélet meghozatalát nem a bizonyítottság hiánya zárta ki.

A fentieknek megfelelő jogerős bírósági ítélet hiányában ez okból a perújítás elrendelésére - perújítási ok hiányában - nem kerülhet sor.

Megjegyzi a Kúria, hogy K. N. hallomáson nyugvó vallomásától eltekintve a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a 2007. december 17. napján meghozott határozatával az ítélőtábla az elítélt által lényegében ugyanezen tartalommal benyújtott perújítási indítványt elutasító végzését helybenhagyta.

Mindezekre figyelemmel a Kúria az ítélőtábla végzését - a Be. 414. §-ának (2) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva - a Be. 371. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával helybenhagyta.

(Kúria, Bpkf. I. 45/2014.)