BH 2017.5.145

[1] A járásbíróság a 2015. április 10-én meghozott és kihirdetett ítéletében a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki hamis vád bűntettében, melyet mint felbujtó követett el [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 233. § (1) bek. a) pont és (2) bek.].

[2] Ezért őt 2 év börtönbüntetésre, mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra ítélte és kötelezte a terhére felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

[3] Az elsőfokú bíróság ítéletét az ügyész a II. r. terhelt tekintetében tudomásul vette, ellene a II. r. terhelt és védője felmentésért jelentett be fellebbezést.

[4] A törvényszék a 2016. február 10-én tartott nyilvános ülésen meghozott végzésében az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[5] A jogerős ítélet tényállása szerint az I. r. terhelt 2010. május 2-án a rendőrkapitányságon bejelentést tett arról, hogy őt a V. Rendőrkapitányság állományában szolgálatot teljesítő O. K. rendőr őrmester bántalmazta. Az I. r. terhelt bejelentése alapján 2010. május 3-án a nyomozó ügyészségen nyomozás indult O. K. rendőr őrmester ellen hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette miatt. Ennek az eljárásnak a keretében 2010. május 4-én a nyomozó ügyészség hivatalos helyiségében tanúként hallgatta ki az I. r. terheltet, aki törvényes figyelmeztetés után előadta, hogy O. K. rendőr őrmester ököllel négyszer-ötször megütötte, amelynek következtében a szája felrepedt, vérzett. Nyolc napon túl gyógyuló sérülése keletkezett, amely valósága esetén testi sértés bűntette elkövetésének megállapítására lett volna alkalmas. Az I. r. terhelt valótlanul állította továbbá, hogy amikor a bántalmazáskor a földre esett, a lába kicsuklott, a térde egy kissé kifordult, aminek következtében a térdszalagja meghúzódott a jobb lábán.

[6] Az I. r. terhelt vallomását az eljárás során, majd a vádemelést követően a bírósági eljárás során lényegében végig fenntartotta.

[7] A törvényszék a 2012. március 27-én jogerős ítéletében O. K.-t hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntettében marasztalta. Az ítélet indokolása szerint azonban a rendőr őrmester csak két pofont adott az I. r. terheltnek, amitől sérülése nem keletkezett.

[8] A nyomozó ügyészség a testi sérülés következményeinek tisztázása céljából 2010. május 5-én igazságügyi orvos szakértőt rendelt ki, 2010. május 6-án pedig bizonyítási kísérletet foganatosított, melynek keretében nyomkutatást is végzett.

[9] A nyomozó ügyészség 2010. augusztus 6-án kelt határozatával könnyű testi sértés vétsége miatt a nyomozást arra tekintettel szüntette meg, hogy azt nem a rendőr őrmester követte el, hanem ismeretlen személyek.

[10] Az I. r. terhelt a nyomozó ügyészség büntetőügyében hamisan vádolta a rendőr őrmester sértettet a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő testi sértés vétségével.

[11] A II. r. és a III. r. terheltek, miután tudomást szereztek arról, hogy ismerősüket, az I. r. terheltet a rendőr őrmester sérülést nem eredményező módon kétszer pofon ütötte, arra bírták rá az I. r. terheltet, hogy amennyiben az arra illetékes hatóság kihallgatja, valótlanul vallja azt, hogy őt O. K. ököllel, négy-öt alkalommal ütötte meg, amelynek következtében az I. r. terhelt szája felrepedt, vérzett, és 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. Az I. r. terhelt a nyomozó ügyészségen 2010. május 4-én a hamis vallomást megtette.

[12] A hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette miatt indult büntetőügyben a törvényszék előtt a nyilvános tárgyaláson tett vallomásaik során a II. r. és a III. r. terheltek megerősítették az I. r. terhelt állításait, miszerint őt O. K. bántalmazta, aminek következtében vérző sérüléseket szenvedett. A bíróság előtt megtett nyilatkozatok során azonban a II. r. és a III. r. terheltek mind egymással, mind az I. r. terhelttel, mind az eljárás adataival ellentmondásba keveredtek.

[13] A jogerős ítélet ellen a II. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt jogszabályhely megjelölése nélkül, tartalmát tekintve azonban a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján arra hivatkozással, hogy az eljárt bíróságok törvénysértő módon ítélték el hamis vád bűntettében. Álláspontja szerint a terhére rótt bűncselekmény elkövetése a bíróságok által értékelt bizonyítékok alapján nem állapítható meg. A hamis vád bűntette azért sem valósult meg, mert az I. r. terheltet bántalmazó rendőr ellen elítélésével zárult büntetőeljárás indult. Erre figyelemmel a minősítő körülményt sem látja megállapíthatónak.

[14] A II. r. terhelt felülvizsgálati indítványának elbírálására tárgyalás kitűzését, és a tárgyaláson való meghallgatását indítványozta.

[15] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta, ezért az ügyben hozott elsőfokú ítélet, illetőleg a másodfokú végzés hatályában fenntartását indítványozta.

[16] A Legfőbb Ügyészség szerint a tényállást támadta a II. r. terhelt az indítványában, amikor azt sérelmezte, hogy aszerint ő bírta rá az I. r. terheltet hamis vád bűntettének elkövetésére. E részében az indítvány a törvényben kizárt.

[17] Az ügyészség alaptalannak ítélte meg a terhelt felülvizsgálati indítványát abban a részében is, amikor a bíróságok bizonyítékokat értékelő tevékenységén keresztül kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok az indokolási kötelezettség teljesítését elmulasztották. A bíróságok bizonyítékértékelő tevékenysége ugyanis a felülvizsgálati eljárásban ugyancsak nem támadható.

[18] A II. r. terhelt bűnösségének megállapítását és a bűncselekmény minősítését ugyanakkor a Legfőbb Ügyészség törvényesnek ítélte meg. Indokolása szerint tény, hogy a nyomozó ügyészség a nyomozást - valós tényeken alapuló - bántalmazás hivatalos eljárásban bűntette miatt rendelte el. Ennek során azonban a testi sértést érintő eljárási cselekményeket - így a bizonyítási kísérlet során végrehajtott nyomkutatás, a sérülések gyógytartamának meghatározása céljából igazságügyi orvos szakértő kirendelése - is végeztek. A testi sértés tekintetében ezen eljárási cselekmények a büntetőeljárás megindulásaként értékelendők.

[19] A II. r. terhelt a Kúriához benyújtott észrevételében a Legfőbb Ügyészség álláspontjával nem értett egyet. Előadta, hogy őt (és a III. r. terheltet, aki a testvére) nem azért ítélték el ártatlanul, mert azt állították, hogy látták, amint megveri az I. r. terheltet O. K. rendőr őrmester, hanem azért, mert állítólag ők azt mondták az I. r. terheltnek, hogy jelentse fel a rendőrt. Ezzel kapcsolatban ismét kijelentette, hogy sem ő, sem a testvére nem mondtak ilyet az I. r. terheltnek. A bíróságok által figyelembe vett bizonyítékokra utalva kiemelte, az I. r. terhelt az eljárás folyamán mindvégig tagadta, hogy őt bárki felbujtotta volna arra, hogy a rendőr őrmester által elkövetett bántalmazás kapcsán több és súlyosabb bántalmazással terhelje a rendőrt. Az I. r. terhelt már 2010. május 2-án megtette a feljelentését, ami miatt a rendőrrel szemben azonnal megindult az eljárás. Az pedig nem igaz, hogy ő a III. r. társával ezt követően hamis vallomásra bujtotta fel az I. r. terheltet. A hamis vád alapesetét sem követték el, ezért bűncselekmény hiányában való felmentését indítványozta.

[20] A II. r. terhelt felülvizsgálati indítványa alapos.

[21] A Kúria a felülvizsgálati indítvány elbírálása során abból indult ki, hogy a Be. 423. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.]. Azt a kérdést tehát, hogy valamely ügyben a terhelt elítélésére törvénysértően került-e sor, az érdemi felülbírálat során a tényálláshoz kötöttség folytán a Kúria is kizárólag az ítéletben rögzített tények alapulvételével vizsgálhatja. Ezért a felülvizsgálati indítványnak mindazon érvei, amelyek a lefolytatott bizonyítási eljárást, a terhelt védekezésének elutasítását, a bizonyítékok értékelését érintik, valójában az ítéleti tényállást támadják, ami törvényben kizárt.

[22] A II. r. terhelt azt állította, hogy az eljárt bíróságok jogsértéssel állapították meg a bűnösségét felbujtóként elkövetett hamis vád bűntettében. E körben az indítványt a Kúria a következő indokok alapján alaposnak találta:

[23] Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján akkor van helye, ha a terhelt bűnösségének a megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.

[24] A Be. 423. § (2) bekezdése értelmében a rendkívüli jogorvoslati indítványt a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Erre figyelemmel a megtámadott határozat meghozatala idején hatályban volt, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényben (a továbbiakban: Btk.) foglalt büntető anyagi jogszabályok alapján döntött a felülvizsgálati indítvány tárgyában.

[25] A korábbi Btk. 233. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a hamis vád bűncselekményét az követi el, aki a hatóság előtt mást bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol.

[26] A hamis vád bűncselekményéhez megkívánt valótlan tartalmú vádolást a törvény alakszerűséghez nem köti. Az bármilyen formában és elnevezéssel megtörténhet, feltéve, hogy a hamis tartalom konkrétan megjelölt személy által elkövetett, konkrétan körülírt bűncselekményre utal. Mindebből következik, hogy a vádolás bármilyen formában, szóban, írásban, telefonon és bármilyen elnevezéssel megtörténhet.

[27] A bűncselekmény veszélyeztető jellegű és eshetőleges szándékkal is megvalósítható. Befejezettségéhez elegendő, ha az elkövető felismeri, hogy a passzív alany ellen büntetőeljárás indulhat. Végül annak sincs jelentősége, ha utóbb a terhelt ellen indított büntetőeljárást megszüntették.

[28] A hamis vádolásnak hatóság előtt kell történnie, és bűncselekmény elkövetésére kell irányulnia. Ez azt jelenti, hogy olyan magatartás tanúsítását kell állítani a megvádoltról, amely megfelel valamely, a Btk.-ban szabályozott bűncselekmény különös részi tényállásának.

[29] Végül a hamis vád elkövetési magatartásának nélkülözhetetlen tényállási eleme, hogy a vádnak hamisnak - valótlannak - kell lennie. Ez magában foglalja a tényállítás objektív valótlanságát, valamint - a cselekmény szándékos változata esetén - ennek az elkövető részéről való szubjektív ismeretét is. A tényállítás objektív valótlansága alatt azt értjük, hogy a vád tartalma nem felel meg az objektív valóságnak (azaz a valóságban történteknek), szubjektív valótlanság alatt pedig, hogy ezt az elkövető is tudja.

[30] A hamis vád tettese, aki a hamis vádat tartalmazó közlést a hatóság tudomására hozza. A közlés elkészítésében (előkészítésben) részt vevő személy bűnsegéd lehet.

[31] Ugyanazon személy egy bűncselekménnyel, vagy azonos alkalommal több bűncselekménnyel való megvádolása természetes egység. Szintén természetes egység ugyanazon személy ugyanazon cselekményére (cselekményeire) vonatkozó hamis vádolása és egyidejűleg koholt bizonyítéknak a hatóság tudomására hozatala.

[32] Ha a hamisan vádoló a bűncselekményt megvalósító állítását később tanúvallomás keretében is megismétli, a hamis tanúzás bűntettét nem valósítja meg, és folytatólagosság sem jön létre; ez csupán a hamis vád megerősítése.

[33] Ha pedig a hamis vád nyomán a feljelentett személlyel szemben büntetőeljárás indul, a cselekmény már súlyosabban minősül. A büntetőeljárás akkor indul meg, ha a nyomozást elrendelik vagy enélkül halaszthatatlan nyomozati cselekményre kerül sor. A nyomozás megtagadása, a feljelentés áttétele vagy a feljelentés kiegészítésének elrendelése a súlyosabb minősítést nem alapozza meg.

[34] A Kúria azt állapította meg, hogy a II. r. terhelt bíróság által elbírált magatartásában büntető jogellenesség nem ismerhető fel, így az bűncselekmény megállapítására nem alkalmas.

[35] Az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt 2010. május 2-án a rendőrkapitányságon bejelentést tett, mely szerint őt a V. Rendőrkapitányság állományában szolgálatot teljesítő rendőr őrmester bántalmazta.

[36] Az I. r. terhelt bejelentése alapján 2010. május 3-án a nyomozó ügyészségen megindult a büntetőeljárás a rendőr őrmester ellen hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette [Btk. 226. § (1) bek.] miatt. E bűncselekményben utóbb őt a törvényszék a 2012. március 27-én meghozott és jogerőre emelkedett ítéletében bűnösnek mondta ki és 250 000 forint pénzbüntetésre ítélte. A bíróság e jogerős határozata szerint a rendőr őrmester nyitott tenyérrel, egyszer bal, majd jobb kézzel az I. r. terheltet arcon, fültövön ütötte, amitől sérülése nem keletkezett, őt a rendőri intézkedést követően a nyomozás során ismeretlenül maradt személyek bántalmazták úgy, hogy 8 napon belül gyógyuló, a látleletben feltüntetett sérüléseket szenvedte el. A látleletben rögzített sérülésekhez igazodóan azonban a nyomozó ügyészség a 2010. augusztus 6-án kelt határozatával a könnyű testi sértés vétsége miatt a nyomozást a rendőr őrmesterrel szemben - mivel nem a gyanúsított követte el ezt a bűncselekményt - megszüntette.

[37] A II. r. terhelt ítéleti tényállásban rögzített cselekvősége szerint arra bírta rá az I. r. terheltet III. r. társával együtt, hogy amikor a nyomozó hatóság kihallgatja, valótlanul állítsa azt, hogy az intézkedő rendőr nemcsak két - sérülést nem okozó - pofont adott neki, hanem négy-öt alkalommal ütötte meg, aminek következtében 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett el. Az I. r. terhelt 2010. május 4-én a hamis vallomást megtette.

[38] Az ítéleti tényállás a felbujtói magatartás részleteit, elemeit nem tartalmazza. Az ítélet tényállásából nem állapítható meg, hogy hol, mikor és miként bírta rá a II. r. terhelt társával együtt az I. r. terheltet a hamis vallomás megtételére. Ennek azért is volna rendkívüli jelentősége, mert az I. r. terhelt a 11 órakor végrehajtott bántalmazását követően 12.35-kor már megjelent az orvosi vizsgálaton, majd a nyomban ezután, tehát már 2010. május 2. napján megtett feljelentésében azt állította, hogy a rendőr ököllel ötször arcul ütötte.

[39] A Kúria a II. r. terhelt terhére rótt bűncselekmény értékelése kapcsán abból indult ki, hogy a Btk. 233. § (1) bekezdésébe ütköző hamis vád bűncselekménye csak olyan vádolás esetén állapítható meg, amelynek alapján a hamisan megvádolt személy ellen büntetőeljárás indulhat. A jelen ügyben ez a feltétel nem állapítható meg.

[40] Az irányadó tényállás szerint a rendőrrel szemben valóban megtörtént és a Btk. szerint büntetendő cselekmény miatt tett feljelentést az I. r. terhelt 2010. május 2-án. E feljelentés alapján került sor a nyomozás elrendelésére 2010. május 3-án.

[41] A felülvizsgálat során irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt részben a II. r. terhelt felbujtására 2010. május 4-én, vagyis akkor tett hamis tartalmú tanúvallomást, amikor már megindult és folyamatban volt a büntetőeljárás a feljelentett személy ellen.

[42] A Kúria a cselekmény jogi értékelése során abból indult ki, hogy az I. r. terhelt tanúvallomásának valótlan része is a tettazonosság keretébe tartózó (tehát ugyanazon) cselekményre vonatkozott. Arra, hogy a valóban megtörtént rendőri bántalmazás nem kettő, hanem öt ütésben nyilvánult meg és sérülést is okozott.

[43] A tettazonosság keretébe tartozó cselekmény miatt azonban korábban már megindult a büntetőeljárás. Az pedig fogalmilag kizárt, hogy ugyanazon bűncselekmény miatt jogszerűen egyidejűleg újabb büntetőeljárás induljon. Az alapul fekvő ügyben nem is indult semmilyen újabb büntetőeljárás.

[44] Az a tény, hogy a tettazonosság keretébe tartozó cselekmény körében a sértett tanú a való tények előadása mellett a tettazonosság körében maradva valótlan tényeket is előadott, újabb, önálló büntetőeljárás megindítására alkalmatlan volt.

[45] Ebből következően a Legfőbb Ügyészségnek az az álláspontja, hogy a sérülés keletkezésének tisztázására irányuló eljárási cselekmények - így a bizonyítási kísérlet során végrehajtott nyomkutatás, a sérülések gyógytartamának meghatározása céljából igazságügyi orvos szakértő kirendelése - a büntetőeljárás megindulásaként értékelendők, dogmatikailag téves és ellentétben áll az eljárás iratanyagával is.

[46] Általános érvénnyel is kimondható, hogy nem valósul meg hamis vád, ha az elkövető a "jogszerűen" megvádoltnak valótlanul tulajdonít olyan részcselekményt, amely akár minősített esetként, akár valódi alaki halmazatként önállóan is büntetendő lenne, de amely az adott esetben a megvádolt által valóban elkövetett bűncselekménnyel egységesen került elkövetésre. Márpedig jelen ügyben az I. r. terhelt az általa állított tényekkel ugyanazt a személyt egyazon vád keretében ún. összefüggő cselekménysorral vádolta meg.

[47] A Kúria tehát azt állapította meg, hogy nem valósult meg az az alapbűncselekmény, amelyhez a II. r. terhelt "tényállásban részletezett" felbujtói bűnrészessége társulhatott volna. A részesség azonban járulékos jellegű elkövetői alakzat. Megállapításának elengedhetetlen feltétele a tettesi alapcselekmény. Tettesség hiányában nincs részesség.

[48] A II. r. terhelt bűnösségének kimondására a felbujtóként elkövetett hamis vád bűntettében a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor; cselekménye sem ezt, sem más bűncselekményt nem valósít meg.

[49] A Kúria ezért - a Be. 424. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva - a II. r. terhelt felülvizsgálati indítványának helyt adott. A megtámadott elsőfokú és másodfokú határozatot - a Be. 427. § (1) bekezdés a) pontja alapján - megváltoztatta és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot, a II. r. terheltet - a Be. 6. § (3) bekezdés a) pont első fordulata és a Be. 331. § (1) bekezdése alapján - bűncselekmény hiányában felmentette az ellene felbujtóként elkövetett hamis vád bűntette [1978. évi IV. tv. 233. § (1) bek. a) pont, (2) bek.] miatt emelt vád alól.

(Kúria Bfv. II. 530/2016.)