BH 2018.1.4

[1] A járásbíróság a 2015. november 30. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 3 rendbeli lopás vétségében [2012. évi C. tv. (a továbbiakban: Btk.) 370. § (1) bek., (2) bek. bb) alpont], lopás vétségében [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. bb) és bc) alpont], társtettesként elkövetett lopás vétségében [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. bb) alpont] és 2 rendbeli hamis vád bűntettében [Btk. 268. § (1) bek. a) pont].

[2] Ezért őt - halmazati büntetésül - 1 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható.

[3] A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2016. május 17. napján tartott tanácsülésen meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a bűnösségének törvénysértő megállapítása, a bűncselekmények törvénysértő minősítése miatt, hatályon kívül helyezés, végső soron a 2 rendbeli hamis vád esetében felmentés, a lopások esetében végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása érdekében.

[5] A terhelt indítványának indokai szerint a 2 rendbeli hamis vád bűntettét nem követte el, mert őt valóban bántalmazták, és csak az "engem ért sérelemre próbáltam jogorvoslatot keresni". Ő nem is tett feljelentést, azt az ő tudta és megbízása nélkül zárkatársának ügyvédje tette, így a feljelentés arra nem jogosulttól származik, ő pedig nem büntethető (Btk. 32. §). Tanúvallomást is csak a "bv. ügyész és mások" pszichikai kényszere miatt tett, illetőleg célzott rá, hogy a nyomozást végző ügyész részéről valamiféle "erőltette rám" helyzete is fennállt. A hamis vádra az ügyészi vádirat nem jelölt meg bizonyítékot, és elkövetése nem is bizonyított.

[6] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak.

[7] A 2 rendbeli hamis vád kapcsán utalt rá, hogy a büntetendőségnek nem feltétele formális feljelentés (Be. 172. §), továbbá az irányadó tényállás értelmében a terhelt ügyészi ellenőrzéskor maga tett bejelentést a bántalmazásról, majd állítását a tanúkénti kihallgatása során - a hamis vád törvényes következményei­re kioktatás ellenére is - fenntartotta, és megnevezte bántalmazójaként név szerint a felügyelőnőt és személyleírás alapján beazonosítható módon a biztonsági tisztet. Ugyanakkor az ügyészség velük szemben a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntette. Ezért e bűncselekményeket érintően is törvényes a bűnösség megállapítása.

[8] A terhelt a 2017. július 11-én kelt beadványában tett észrevételében közölte, hogy a Legfőbb Ügyészség álláspontjával nem ért egyet, azt nem hajlandó elfogadni.

[9] A terhelt az észrevételében kizárólag a hamis váddal foglalkozva, ismételten arra hivatkozott, hogy nem tett feljelentést, ő csupán sértett-tanú volt az ügyben. Ekként a nyomozó ügyész a jogszabály megkerülésével "tette rám a hamis vádat".

[10] A terhelt felülvizsgálati indítványa nem alapos.

[11] A terhelt szerint tehát a bűnösségének megállapítása a 2 rendbeli hamis vád bűntettében törvénysértő.

[12] A Btk. 268. § (1) bekezdés a) pontja kimondja, hogy a hamis vád bűntettét követi el, aki mást hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol.

[13] A terhelt állította, hogy őt a büntetés-végrehajtási intézetben bántalmazták.

[14] Az irányadó tényállás II. pontjának lényege ugyanakkor az, hogy a terhelt a büntetés-végrehajtási intézet nevelőnőjét és biztonsági tisztjét hamisan vádolta hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntettével, azaz: nem bántalmazták. Egyébként a megvádoltak ellen a nyomozás bűncselekmény hiányában megszüntetésre is került.

[15] A terhelt szerint ő nem tett feljelentést, s ezért nem büntethető.

[16] A hamis váddal kapcsolatos szabályozás azonban nem írja elő, hogy a büntethetőség feltétele a feljelentés (Btk. 268-270. §). Egyebekben e bűncselekmény esetében is az általános eljárási szabályok érvényesülnek, s így a büntetőeljárás, közelebbről a nyomozás alapja lehet az ügyésznek vagy a nyomozó hatóságnak hivatali hatáskörében, valamint a nyomozó hatóság tagjának hivatali minőségében való tudomásszerzése éppúgy, mint a feljelentés [Be. 170. § (1) bek.]. Az irányadó tényállás tartalmazza, hogy a terhelt 2013. október 30-án büntetés-végrehajtási intézetben felügyeleti ügyészi ellenőrzés kapcsán, ügyész előtti meghallgatása során - a hamis vád törvényes következményére történt figyelmeztetést követően - előadta, hogy őt a nevelőnő és a biztonsági tiszt bántalmazta. Ez pedig nem más, mint a terhelt részéről tett feljelentés. Ugyanis a feljelentés bárki által [Be. 171. § (1) bek. 1. mondat], bírósághoz, ügyészséghez vagy bármely - nemcsak nyomozó - hatósághoz intézett [Be. 172. § (1) bek. 1. mondat, (2) bek. 1. mondat], bűncselekmény elkövetésére tett állítás, ami meghatározott megnevezéshez ("feljelentést teszek") és előterjesztési formához [írásban, szóban, Be. 172. § (1) bek. 1. mondat] nem kötött, azaz tartalmának a függvénye.

[17] A hamis vád büntethetőségéhez szükséges törvényi tényállási elemek (feltételek) hiánytalanul megvalósultak: a terhelt mást (a nevelőnőt és a biztonsági tisztet) hatóság előtt (az ügyészség előtt) vádolta hamisan (valótlanul) bűncselekmény [hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntettével - Btk. 301. § (1) bek.] elkövetésével. Ezzel a korábban már hamis vád bűntette miatt is elítélt terheltnek különösképpen tisztában kellett lennie.

[18] A terhelt szerint ő csupán tanúvallomást tett az ügyben. Az irányadó tényállás értelmében a terhelt előbb - tartalma alapján - feljelentést tett, majd az abban foglaltakat - tanúként ugyancsak a hamis vád törvényes következményeire történő figyelmeztetést követően - megerősítette. A terhelt "csupán vallomást tett" állítása nem akceptálható, mert ha a terhelt nem tett volna feljelentést, a hamis vád bűntettét önmagában a valótlan tartalmú tanúvallomásával is elkövette volna.

[19] A terhelt további állítása (a tanúvallomást is csak a "bv. ügyész és mások" pszichikai kényszere miatt tette), célzása (a nyomozást végző ügyész részéről valamiféle "erőltette rám" helyzet is fennállt) és kifogása (az ügyészi vádirat nem jelölt meg bizonyítékot, és elkövetése nem is bizonyított) az alapügyben megállapított, s a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás törvényben tilalmazott támadása körébe esik - ami nem vizsgálható.

[20] Ezért a Kúria - a Be. 424. § (1) bekezdés 1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be. 420. § (1) bekezdés 1. mondat 1. fordulata szerinti összetételben eljárva, és miután hivatalból vizsgált más feltétlen eljárási szabálysértést [Be. 423. § (5) bek.] sem észlelt - a terhelt felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot hatályában fenntartotta (Be. 426. §).

(Kúria Bfv. II. 165/2017.)