BH 2021.2.36

[1] A megyei bíróság a 2004. október 29. napján kihirdetett ítéletével J. Z. I. r. terheltet - a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény XXV. Fejezetében szabályozott ismeretlen helyen távollévő terhelttel szemben lefolytatott eljárásban - bűnösnek mondta ki 17 rendbeli - ebből egy esetben kísérlet - bűnszervezetben, felbujtóként, jelentős értékre, fegyveresen elkövetett rablás bűntettében, 4 rendbeli - ebből egy esetben kísérlet - bűnszervezetben felbujtóként, jelentős értékre, csoportosan elkövetett rablás bűntettében, bűnszervezetben felbujtóként jelentős értékre, fegyveresen és csoportosan elkövetett rablás bűntettében, 14 rendbeli bűnszervezetben felbujtóként, jelentős értékre elkövetett rablás bűntettében, 4 rendbeli - ebből kísérlet - bűnszervezetben felbujtóként, fegyveresen elkövetett rablás bűntettében, bűnszervezetben felbujtóként fegyveresen és csoportosan elkövetett rablás bűntettében, bűnszervezetben felbujtóként elkövetett rablás bűntettében, 5 rendbeli bűnszervezetben felbujtóként, jelentős értékre, üzletszerűen elkövetett lopás bűntettében, bűnszervezetben felbujtóként nagyobb értékre, üzletszerűen elkövetett lopás bűntettében, bűnszervezetben felbujtóként elkövetett lopás bűntettében, bűnszervezetben felbujtóként jelentős értékre, üzletszerűen elkövetett orgazdaság bűntettében, 3 rendbeli felbujtóként bűnszervezetben elkövetett maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntettében, 2 rendbeli - ebből 1 rendbeli kísérlet - felbujtóként bűnszervezetben elkövetett súlyos testi sértés bűntettében, 13 rendbeli bűnszervezetben felbujtóként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében, bűnszervezetben felbujtóként, folytatólagosan elkövetett egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében, 148 rendbeli felbujtóként bűnszervezetben elkövetett közokirattal visszaélés vétségében, ezért őt a bíróság halmazati büntetésül mint többszörös visszaesőt tizennyolc év fegyházbüntetésre és mellékbüntetésül a Magyar Köztársaság területéről végleges hatályú kiutasításra ítélte.

[2] Az F.-i Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2006. május 31. napján kihirdetett ítéletével a megyei bíróság ítéletét J. Z. I. r. terheltet érintően a cselekmények minősítésére és a büntetés kiszabására vonatkozó részében megváltoztatta. J. Z. I. r. terhelt cselekményeit 8 rendbeli, bűnszervezetben, jelentős értékre, üzletszerűen elkövetett orgazdaság bűntettének minősítette, a szabadságvesztést tíz év fegyházbüntetésre enyhítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét J. Z. I. r. terheltre vonatkozó részében helybenhagyta.

[3] A Legfelsőbb Bíróság 2007. május 10. napján meghozott ítéletével az F.-i Ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletét J. Z. (I. r.) terhelt cselekményeinek a minősítésére és büntetésének kiszabására vonatkozó részében megváltoztatta és őt bűnösnek mondta ki felbujtóként elkövetett, jelentős értékre, fegyveresen, csoportosan elkövetett rablás bűntettében, 6 rendbeli jelentős értékre, csoportosan elkövetett rablás bűntettében, 17 rendbeli jelentős értékre, fegyveresen elkövetett rablás bűntettében, 12 rendbeli jelentős értékre elkövetett rablás bűntettében, fegyveresen és csoportosan elkövetett rablás bűntettében, rablás bűntettében, 3 rendbeli maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntettében, 2 rendbeli súlyos testi sértés bűntettében, melyből 1 rendbeli kísérlet, 5 rendbeli jelentős értékre, üzletszerűen elkövetett lopás bűntettében, 2 rendbeli nagyobb értékre üzletszerűen elkövetett lopás bűntettében, 15 rendbeli egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében, 148 rendbeli közokirattal visszaélés vétségében, ezért őt a bíróság, halmazati büntetésül mint többszörös visszaesőt, továbbá, mint bűnszervezetben elkövetőt tizenhat év fegyházbüntetésre ítélte.

[4] A Gy.-i Ítélőtábla a 2017. március 28. napján meghozott végzésével J. Z. terhelt meghatalmazott védője indítványa alapján perújítást rendelt el a terhelt vonatkozásában a korábbi Be. 408. § (1) bekezdés e) pontjában írt okból.

[5] A megismételt eljárásban a Gy.-i Törvényszék a 2017. szeptember 11. napján kihirdetett végzésével a Gy.-i Ítélőtábla végzésével J. Z. terhelt vonatkozásában elrendelt perújítást elutasította. A Gy.-i Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2018. február 27. napján meghozott végzésével a törvényszék végzését helybenhagyta.

[6] A jogerős ügydöntő határozattal szemben a terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő perújítási indítványt a Be. 637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján. Az indítványához csatolta az alapügy III. r. terheltjének más ügyben - Lengyelországban, az R.-i Főügyészség ügyésze előtt - tett tanúvallomását.

[7] A Gy.-i Ítélőtábla a 2020. július 13. napján megtartott tanácsülésen meghozott végzésével J. Z. terhelt meghatalmazott védője által a megyei bíróság, illetve az F.-i Ítélőtábla mint másodfokú bíróság, valamint a Legfelsőbb Bíróság ítéletével szemben előterjesztett perújítási indítványt elutasította.

[8] A Gy.-i Ítélőtábla végzésével szemben a meghatalmazott védő jelentett be fellebbezést, melyet írásban indokolt.

[9] A jogorvoslati kérelmében arra hivatkozott, hogy a bíróság helytelenül alkalmazta az EBH 2012.B33. számú elvi döntés I-II. részében kifejtett jogi álláspontot, mert a perújítási indítványban nóvumként megjelölt J. D. A. III. r. terhelt a más ügyben tett tanúvallomásában "nem azt mondja, hogy J. Z. másként csinált volna dolgokat, hanem hogy konkrétan nem is volt Magyarországon". Ezen túlmenően "valószínűsíthetően" a J. D. A. által ismert "Kínai" nem azonos J. Z.-vel, mivel az alapügyben tett III. r. terhelti nyilatkozattal szemben J. Z. nem R. környékéről, hanem Ry.-ből származik, ami R.-től 256 km-re van.

[10] Továbbá "a terhelttárs a saját cselekvőségét nem tagadja, nincsen önmagát mentő attitűd, hovatovább immáron tanúként (azaz igazmondási kötelezettséggel felruházva) tesz vallomást védencem tekintetében".

[11] A meghatalmazott védő hivatkozott arra, hogy az új vallomás J. Z. felmentését is eredményezheti, mert J. D. A. minden vádpontban érintett volt.

[12] Sérelmezte, hogy a már lefolytatott perújítási eljárásban indítványozta valamennyi terhelttárs ismételt meghallgatását, mert elengedhetetlen a szembesítésük J. Z.-vel, azonban a bíróság nem adott helyt a bizonyítási indítványának.

[13] Mindezek alapján - a szembesítések elmaradására is figyelemmel - hivatkozott arra, hogy a hosszú tartalmú szabadságvesztés-büntetést töltő J. Z. esetében "minden jóérzésű ember alapvető igazságérzetét", valamint a terhelt tisztességes eljáráshoz való jogát sértené a perújítás elmaradása, melynek során a terhelttársai - immáron tanúként - nyilatkozni tudnának arra, hogy J. Z. azonos-e azzal a személlyel, akit vallomásaikban a "Kínai"-ként jelöltek meg.

[14] A meghatalmazott védő egyben hivatkozott arra is, hogy a BH 2013.63. és 2019.221. számú eseti döntés sem alkalmazható jelen ügyre, mert az alapeljárásban J. D. A. terhelt volt.

[15] Perújítási indítványa összegzéseként előadta, hogy "nem önmagában a terhelttárs vallomása, hanem a korábban előterjesztett indítványok, védencem vallomása és az azt a terhelttárs mozaikként kiegészítő vallomása alapozza meg…". Mindezek alapján a Gy.-i Ítélőtábla végzésének megváltoztatását és a perújítás elrendelését indítványozta.

[16] A Legfőbb Ügyészség átiratában a terhelt meghatalmazott védőjének a fellebbezését nem tartotta alaposnak. Indítványozta, hogy a Kúria a Gy.-i Ítélőtábla végzését hagyja helyben.

[17] A Legfőbb Ügyészség indítványában kifejtette, hogy az alapügy III. r. terheltjének, J. D. A.-nak a vallomását az alapügyben eljárt bíróságok bizonyítékként értékelték, melyről az ítélet indokolásában számot adtak. Így J. D. A. utólagosan tett vallomása új bizonyítéknak nem tekinthető, kizárólag más bizonyítási eszközből (tanúvallomás) származó bizonyíték.

A perújítási indítvány így ténylegesen a bizonyítékok mérlegelésén alapuló tényállást támadja, ami a Be. 637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában írt perújítási ok megállapítását nem alapozza meg.

[18] Ugyanakkor J. D. A. perújítási indítványhoz csatolt vallomása a Be. 637. § (1) bekezdés d) pontjában írt perújítási ok tekintetében bírhat jogi relevanciával, azonban az alapügyben tett terhelti vallomása alapján hamis vád miatt J. D. A. büntetőjogi felelősségét jogerős ügydöntő határozat nem állapította meg, és az ilyen határozat meghozatalát nem bizonyítottság hiánya zárta ki. Így önmagában a hamis bizonyíték felhasználására hivatkozás perújítás alapjául nem szolgálhat.

[19] Az indítvány kitért arra is, hogy a meghatalmazott védő által hivatkozott BH 2007.42. számú eseti döntés I. pontja jelen ügyben nem irányadó, azonban a II. pont a fentiekre tekintettel a perújítási indítvány elbírálása során alkalmazandó.

[20] J. Z. terhelt meghatalmazott védőjének fellebbezése nem alapos.

[21] A perújítás rendkívüli jogorvoslat. Az alapügyben meghozott jogerős ítélet ténybeli hibájának új bizonyítékon alapuló kiküszöbölésére szolgál.

[22] E rendkívüli jogorvoslatra kizárólag a törvényben meghatározott okok fennállta esetén van törvényes lehetőség. Amennyiben a perújítási indítvány nem tartalmaz olyan tényelőadást, amely alapján a Be. 637. § (1) bekezdésében meghatározott perújítási ok megállapítható, akkor perújítási eljárásra nem kerülhet sor.

[23] A Be. 637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja értelmében a bíróság jogerős ügydöntő határozatával befejezett büntetőeljárás esetén perújításnak van helye többek között, ha az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy a terheltet fel kell menteni, lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni.

[24] E törvényi rendelkezés alapján a Gy.-i Ítélőtábla helytállóan állapította meg, hogy a három egymásra épülő, konjunktív feltétel együttesen alapozza meg a perújítás elrendelését, amelyek meglétét a törvényben írt sorrendiség alapján kell vizsgálni, így először azt, hogy a hivatkozott bizonyíték újnak tekinthető-e.

[25] Mint ahogy azt az ítélőtábla a fellebbezéssel támadott végzésében vizsgálta, a bizonyíték akkor tekinthető újnak, ha az alapügyben nem merült fel, vagy felmerült, de azt az eljárt bíróság nem értékelte; és az újnak tekintendő bizonyíték alkalmas arra, hogy valamely ténynek - a jogerős határozatban foglaltaktól - eltérő, vagy önmagában új tény megállapítását eredményezze; s végül az újnak tekintendő bizonyíték az eltérő, illetve új tény megállapítására való alkalmassága folytán perdöntő jellegű, azaz egyben azt is valószínűsíti, hogy a jogerős ügydöntő határozatot lényegesen meg kell változtatni, és a terheltet fel kell menteni, lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni [Be. 643. § (7) bek.].

[26] Ha az e sorrendben megvizsgált feltételek közül az egyik nem állapítható meg, akkor a további feltételek meglétének vizsgálatára már nincs törvényes indok.

[27] Az alapügyben felmerült bizonyíték kizárólag akkor szolgálhat a perújítás alapjául, ha azt a bíróság nem vonta mérlegelési körébe (BH 2004.229., 2006.387.) Ennek megfelelően perújítás alapját nem képezheti az alapügyben már értékelt, a bíróságok által mérlegelt bizonyítékok újraértékelése (BH 2004.229., 2006.387.).

[28] A perújítási indítvány alapját az alapügy III. r. terheltjének a 2019. július 25. napján tett - az alapügyben előadott terhelti vallomásától eltérő tartalmú - tanúvallomása képezi, amelyben "elismeri, hogy az alapügyben hamisan nyilatkozott J. Z. rablásokban játszott szerepét illetően".

[29] Az ítélőtábla helyesen állapította meg, hogy az alapügy III. r. terheltjének, J. D. A-nak a vallomása nem új bizonyíték, hiszen az alapügyben eljárt bíróságok e terhelt alapügyben tett terhelti vallomását bizonyítékként értékelték és annak értékeléséről - a több bizonyítékkal való egybevetése alapján - részletesen számot adtak. Így ténylegesen nem J. D. A. vallomása, hanem az alapügyben előadott vallomásától eltérő, megváltoztatott tartalmú tanúként tett vallomása a perújítási indítvány alapja.

[30] J. D. A. 2019. június 25. napján tett tanúvallomásában azt nyilatkozta, hogy "Féltettem az életemet, nem akartam felfedni a tényleges személyeket, akik átvették tőlem az autókat, ezért - mivel tudtam, hogy J. nincs Magyarországon - rákentem az egészet." Ez a nyilatkozat valósága esetén a hamis vád bűntettének a megállapítását alapozhatja meg.

[31] A Be. 637. § (1) bekezdés d) pontja önálló perújítási okként határozza meg azt az esetet, ha az alapügyben hamis vagy hamisított bizonyítékot használtak fel. A perújítási indítvány tartalma alapján ennek a megállapítására lehet alkalmas, azonban ezen perújítási ok megállapításának alapfeltétele, hogy a perújítási okként megjelölt bűncselekmény elkövetését jogerős ügydöntő határozat megállapította, vagy ilyen ügydöntő határozat meghozatalát nem bizonyítottság hiánya zárta ki, és e bűncselekmény a bíróság ügydöntő határozatát érdemben befolyásolta. A perújításnak ugyanakkor nem akadálya, ha a perújítási okként megjelölt bűncselekmény miatt a felelősségre vonás az elkövető büntethetőségét, illetve a cselekmény büntetendőségét kizáró ok vagy büntethetőséget megszüntető ok miatt maradt el [Be. 637. § (3) és (4) bek.].

[32] Mindezek alapján helytállóan állapította meg az ítélőtábla, hogy a Be. 637. § (1) bekezdés d) pontjában írt perújítási ok a Be. 637. § (3) bekezdés a) pontjában írt feltétel hiányában nem állapítható meg.

[33] A Kúria osztotta a Gy.-i Ítélőtábla álláspontját abban, hogy jelen ügy vonatkozásában irányadó a BH 2013.63. számú és a BH 2019.221. számú eseti döntés I. pontja a vonatkozásban, hogy a terhelttársnak később - az alapügy jogerős befejezését követően - tett eltérő tartalmú vallomása önmagában perújítás alapját nem képezheti. A teljesség érdekében a Kúria utal arra, hogy - a Be. szabályozása alapján - az a terhelttárs, akire nézve a büntetőügy már jogerősen befejezésre került, kizárólag tanúként hallgatható meg. Ugyanakkor ez érdemben nem érinti azt, hogy az alapügyben tett hamis tartalmú terhelti vallomás a hamis vád megállapítását alapozhatja meg. Ugyanezt a jogi álláspontot fogalmazza meg a meghatalmazott védő által hivatkozott BH 2007.42. számú eseti döntés II. pontja is.

[34] A Kúria az ítélőtábla indokolását - a védői fellebbezésben előadottakra tekintettel is - annyiban egészíti ki, illetve pontosítja, hogy a perújítás kizárólag a jogerős ügydöntő határozattal szemben ad lehetőséget rendkívüli jogorvoslatra.

[35] A Be. 637. § (1) bekezdése értelmében perújításnak kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozatával befejezett büntetőeljárás esetén van helye.

[36] A bíróság jogerős ügydöntő határozata végleges, mindenkire kötelező döntést tartalmaz a vádról, illetve a terhelt büntetőjogi felelősségéről, a büntetőjogi következményekről vagy ezek hiányáról [Be. 456. § (1) bek.].

[37] A perújítási kérelem elfogadása, a perújítás elrendelése önmagában nem oldja fel a perújítással megtámadott határozat jogerejét. A Be. 647. § (1) bekezdése értelmében erre csak akkor kerülhet sor, ha a bíróság a tárgyalás eredményétől függően megállapítja, hogy a perújítás alapos és az alapügyben hozott ítéletet részben vagy egészben hatályon kívül helyezi és új ügydöntő határozatot hoz. Az új ítélet ügydöntő határozat, mivel a büntetőjogi felelősségről, a büntetőjogi fő kérdésekről határoz. Ha azonban a bíróság a perújítási eljárás során a tárgyalás eredménye alapján úgy találja, hogy a perújítás alaptalan, azt a Be. 647. § (2) bekezdés a) pontja alapján elutasítja. Ebben az esetben a bíróság nem hoz új érdemi döntést a büntetőjogi főkérdések tekintetében, ezért a perújítást elutasító határozat pedig nem ügydöntő (BH 2006.352.). Ebből okszerűen következik, hogy a perújítást elutasító végzés perújítással nem támadható.

[38] Mindezek alapján a Gy.-i Törvényszék 2017. szeptember 11. napján meghozott - perújítás elutasító - végzésével, illetve a Gy.-i Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2018. február 27. napján meghozott és jogerőre emelkedett határozatával szemben perújításnak nincs helye. Így a meghatalmazott védő azon hivatkozása, hogy a Gy.-i Törvényszék a bizonyítási indítványait elutasította, a jelen perújítási indítvány szempontjából nem bír büntetőjogi relevanciával.

[39] A Kúria a teljesség érdekében utal arra, hogy a bizonyítási indítvány elutasításának sérelmezése nem szolgálat perújítás alapjául, mivel az alapügyben eljárt bíróság e bizonyítás indokoltságát vizsgálta (mérlegelte) és arra a meggyőződésre jutott, hogy a megalapozott tényállás megállapításához nem szükséges. Így az elutasított bizonyítási indítvány alapjául szolgáló bizonyíték nem minősül új bizonyítéknak.

[40] A meghatalmazott védő fellebbezésében III. r. terhelt alapügyben tett vallomásának a hitelességét is értékelte, azzal, hogy J. Z. terhelt vonatkozásában nem helyesen jelölte meg, hogy "R. környéki származású" és ennek igazolására a Google Mapsból származó térképrészletet mellékelt.

[41] A Kúria erre tekintettel rámutat arra, hogy a perújítás megengedhetősége tárgyában hozott döntés során a bizonyíték hitelessége nem mérlegelhető, csak az, hogy valósága esetén a perújítást megalapozza-e, illetőleg az indítványban megjelölt bizonyíték alkalmas-e perújítási cél elérésére (BH 2006.389., 2005.423. és 2004.229.)

[42] Ezen túlmenően a meghatalmazott védő fellebbezésében foglaltakra tekintettel a Kúria megjegyzi, hogy perújítás elrendelésére kizárólag a Be. 637. § (1) bekezdésében meghatározott okok esetén van törvényes lehetőség, ez biztosítja a jogbiztonság elvének érvényre juttatását, egyben lehetőséget ad az alapügyben meghozott jogerős ítélet büntetőjogilag releváns ténybeli hibájának kiküszöbölésére.

[43] Mindezek alapján az ítélőtábla törvényesen állapította meg, hogy a J. Z. terhelt meghatalmazott védője által előterjesztett perújítási indítvány - a Be. 644. § (6) bekezdése alapján történő - elutasításának van helye.

[44] A Kúria ezért - a Be. 645. § (4) bekezdés 2. fordulata szerint tanácsülésen eljárva - a támadott végzést a Be. 614. § (1) bekezdésére figyelemmel, a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.

(Kúria Bpkf. I. 1.121/2020.)