BH 2021.5.128

[1] A kerületi bíróság a 2017. október 5. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki hamis vád bűntettében [Btk. 268. § (1) bek. a) pont] és hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §), ezért őt halmazati büntetésül 350 napi tétel, napi tételenként 1000 forint, összesen 350 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

[2] A terhelt és védőjének fellebbezése alapján a bíróság kijelölése folytán eljárt törvényszék a 2018. szeptember 18. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét érdemben helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő:

[4] Tényállás 1. pont: a terhelt a rendőrkapitánysághoz címzett, 2009. február 13. napján kelt és a címzetthez 2009. március 3. napján érkezett beadványában azt a tudottan valótlan tartalmú feljelentést tette, hogy az F.-i Bíróság egyik munkavállalója, A. L. visszaélve lehetőségével, megszerezte a bankszámlaadatait és arról jelentős összegeket tulajdonított el.

[5] A fentiek alapján a nyomozó ügyészség csalás vétsége miatt indított eljárást. A nyomozás során megállapították, hogy A. L., az F.-i Bíróság végrehajtója az S. Megyei Bíróság Gazdasági Hivatalának kezdeményezésére a B. Megyei Bíróság és a P.-i Ítélőtábla határozatai alapján perköltség és kamatai végrehajtására a B. Megyei Bíróság által 2008. július 4. napján kiállított végrehajtási lap alapján járt el. Ennek során 2008. október 20. napján megjelent a terhelt lakcímén, majd a végrehajtási lap megküldésével felhívta a tartozás haladéktalan teljesítésére. A terhelt a küldeményt 2008. november 18. napján átvette. A küldemény átvételét megelőzően a bírósági végrehajtó megkereste a magyarországi pénzintézeteket és az Egészségbiztosítási Pénztárat. A. L. a kapott válaszok alapján 2008. november 20. napján azonnal beszedési megbízást bocsátott ki 150 700 forint értékre, s a C. Bank Zrt. a megbízást 2008. december 4. napján teljesítette.

[6] A nyomozó ügyészség az így beszerzett adatok alapján a 2009. november 16. napján hozott határozattal a csalás vétsége és más bűncselekmény miatt indult nyomozást - bűncselekmény hiányában - megszüntette. A nyomozást megszüntető határozattal szemben a terhelt panaszt nyújtott be, amelyet az F.-i Főügyészség számon hozott határozattal elutasította.

[7] A terhelt ezt követően pótmagánvádlóként lépett fel. Az F.-i Bíróság 2010. szeptember 29. napján hozott végzéssel az A. L. bírósági végrehajtó ellen indult eljárásban a terhelt pótmagánvádlói vádindítványát elutasította, amelyet az F.-i Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2010. december 13. napján hozott végzéssel az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

[8] A terhelt cselekményével A. L. bírósági végrehajtót csalás vétéségének elkövetésével valótlanul vádolta.

[9] Tényállás 2. pont: a terhelt 2012. július 16. napján a B., O. vezér úti lakásában beszerelt telefaxról a NAV adóigazgatósága - 2012. május 9. napján kelt hiánypótlásra felszólító, valamint a 2012. június 18. napján kelt eljárást megszüntető végzésével összefüggésben - a 2012. március 31. napján elhunyt édesanyja, dr. K. F.-né nevében, dr. K. F.-né névaláírással a fizetési kötelezettség elengedése érdekében beadványt nyújtott be a NAV végrehajtási osztályára.

[10] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, melyben kifejtette, hogy a másodfokú bíróság nem emelhette jogerőre az elsőfokú ítéletet, mivel az elsőfokú bírósági eljárás során az ügyek egyesítéséről rendelkező határozattal szemben fellebbezést jelentett be, amely a mai napig nem került elbírálásra. Így az elsőfokú bíróság nem is tarthatott volna tárgyalást, és nem hozhatott volna határozatot sem, a törvényszéknek pedig emiatt hatályon kívül kellett volna helyeznie az elsőfokú ítéletet. Sérelmezte továbbá, hogy a 2013. július 1. napja óta hatályos Btk. alapján bírálták el a cselekményét, holott a terhére rótt hamis vád bűntettének az elkövetési ideje 2009. február 13. napja volt. Álláspontja szerint cselekményét az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) szerint kellett volna elbírálni, melynek esetében az elévülési idő 3 év volt, így a 2009. február 13. napján elkövetett cselekménye már elévült, és még a nyomozás sem lett volna elrendelhető.

[11] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, és a támadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.

[12] Kifejtette, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelynek kizárólag a Be. 649. §-ában meghatározott okokból van helye, mely törvényi felsorolás tételes és nem bővíthető. A felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértéseket a Be. 649. § (2) bekezdése sorolja fel, melyek közé nem tartozik az ügyek egyesítéséről rendelkező határozattal szembeni fellebbezés elbírálásának terhelt által hivatkozott elmaradása, ezért az felülvizsgálati okot sem képez.

[13] Ezzel összefüggésben azonban rámutatott arra, hogy a terhelt az egyesítő végzéssel szemben nem is jelentett be fellebbezést. Az egyesítésről rendelkező végzést ugyanis a terhelt a tértivevény tanúsága szerint 2017. június 9. napján vette át, majd ezt követően a terhelt a bíróságra 2017. június 15. napján érkezett beadványában a hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt indult bűnügy korábbi ügyszámára hivatkozással az eljárás elhúzódása miatti kifogást terjesztett elő, az eljárás előkészítő szakban történő megszüntetésének elmaradását kifogásolva. Ez a beadvány azonban sem alakilag, sem tartalmilag nem tekinthető az egyesítő végzéssel szembeni jogorvoslat bejelentésének, ezáltal az egyesítő végzés 2017. június 18. napján jogerőre emelkedett.

[14] A terhelt azon kifogásával kapcsolatban, hogy az eljárt bíróságok a 2013. július 1. napja óta hatályos 2012. évi C. törvényt alkalmazták, rámutatott arra, hogy jelen ügyben az alkalmazott pénzbüntetés tekintetében a pénzbüntetés napi tételeinek számát a Btk. és a régi Btk. azonos módon szabályozta, azonban az egynapi tétel összegének az ügyben a terhelttel szemben is alkalmazott minimuma tekintetében a Btk. 50. § (3) bekezdése a terhelt számára a régi Btk. 51. § (3) bekezdéséhez képest kedvezőbb szabályozást tartalmaz, így helyesen jártak el a bíróságok, amikor a Btk. 2. §-ára figyelemmel az elbíráláskor hatályos törvényt alkalmazták.

[15] Az indítvány elévülésre vonatkozó hivatkozásával összefüggésben kifejtette, hogy a Btk. 270. § (1) bekezdése szerint - amely rendelkezés megegyezik a régi Btk. 236. § (1) bekezdésével -, ha a hamis vád folytán eljárás indult, ennek az alapügynek a befejezéséig hamis vád miatt büntetőeljárás csak az alapügyben eljáró hatóság feljelentése alapján indítható. Az ilyen feljelentés esetét kivéve a hamis vád büntethetőségének elévülése az alapügy befejezésének napján kezdődik. Az alapügyben a terhelt valótlan tartalmú feljelentése alapján indult nyomozást a nyomozó ügyészség 2009. november 16. napján megszüntette, a megszüntető határozattal szembeni panaszt a főügyészség elutasította, majd a terhelt pótmagánvádlói vádindítványát az F.-i Bíróság 2010. szeptember 29. napján utasította el, mely határozatot a vele szemben előterjesztett fellebbezés alapján az F.-i Ítélőtábla 2010. december 13. napján helybenhagyott. Jelen ügyben tehát a cselekmény elévülése nem annak 2009. február 13. napi elkövetésével kezdődött, hanem az alapügy befejezésének napján, így a terhelttel szembeni nyomozás 2011. május 4. napi elrendelésére is figyelemmel a cselekmény nem évült el.

[16] A Legfőbb Ügyészség átirata kapcsán a terhelt írásban észrevételezte, hogy az egyesítő végzés elleni fellebbezését 2017. november 25-én írásban, a főügyészséghez nyújtotta be, és azzal egyidejűleg a fellebbezési határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet is előterjesztett; ezért a végzés jogerősítő záradékát törölni kellett volna.

[17] A terhelt kifogásolta, hogy az ügyben nem tartottak iratismertetést, a vádiratot a részére nem kézbesítették, és kérelme ellenére nem kapott iratmásolatokat. A bíróság végzésében tévesen hivatkozott a Btk. 276. §-a szerinti magánokirat-hamisításra, mert a Btk. 276. §-a hamis tanúzásra felhívást rendeli büntetni, a magánokirat-hamisítás nevű bűncselekményt pedig a hatályos Btk. nem tartalmaz, ezért amiatt nem büntethető. Hamis magánokirat felhasználása miatt pedig nem kapott vádiratot.

[18] Ezért - a terhelt álláspontja szerint - e cselekmény kapcsán az egyesítő végzés meghozatalát követően született valamennyi bírósági határozatot meg kell semmisíteni, és "az eljárást bűncselekmény hiányában meg kell szüntetni".

[19] A terhelt álláspontja szerint a bűnösségének hamis vád bűntettében való megállapítása is törvénysértő, mert a Btk. 268. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző bűncselekménnyel gyanúsították meg, amit az elkövetéskor hatályos törvény nem tartalmazott. Emellett bűnösségének megállapítását kizárja az is, hogy az alapügyben feljelentését ismeretlen tettes ellen tette meg.

[20] A terhelt hivatkozott arra is, hogy az alapügyben előterjesztett vádindítványát a bíróság elutasította, és a pótmagánvádas eljárást törvényes vád hiányában szüntette meg. Ennek anyagi jogerő hatása nincs, nem tekinthető úgy, mintha az alapügyben jogerős - bűncselekmény hiányában való - felmentő ítélet született volna. Ez pedig azt jelenti, hogy nem bizonyított, miszerint az általa előterjesztett vád hamis volt, így az eljárást sem lehetett volna megindítani vele szemben.

[21] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[22] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a értelmében kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, és a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényben meghatározott köre nem bővíthető.

[23] A felülvizsgálat során a tényálláshoz kötöttség elve érvényesül. A felülvizsgálat alapvető szabálya, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. A felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.].

[24] A terhelt a felülvizsgálati indítványában hivatkozott arra, hogy a bíróság jogerős ítéletében a hamis vád bűntette vonatkozásában olyan bűncselekmény elkövetése miatt állapították meg a bűnösségét, ami már elévült. A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét. Az indítvány ezen állítása szerint a terhelt bűnösségének megállapítására büntethetőséget megszüntető ok ellenében került sor, ezért a fenti hivatkozása az említett felülvizsgálati oknak megfelel.

[25] A bűncselekmény elkövetésekor hatályban volt 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) - 33. § (1) bekezdés b) pontja szerint a büntethetőség elévül a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de - ha e törvény másképp nem rendelkezik - legalább három év elteltével, míg az elbíráláskor hatályos Btk. 26. § (1) bekezdése szerint a büntethetőség - a (2)-(3) bekezdésben meghatározottak kivételével, illetve az egyes bűncselekmények elévülésének kizárásáról szóló törvény eltérő rendelkezése hiányában - a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább öt év elteltével évül el.

[26] Ha akár az elkövetéskor, akár az elbíráláskor hatályos törvény alapján a bűncselekmény elévült, az adott cselekmény tekintetében e törvény alkalmazásának és az eljárás megszüntetésének van helye, és a fennmaradó cselekmény tekintetében kell ismét a Btk. 2. §-a szerinti vizsgálatot elvégezni (BH 1995.72.).

[27] Mind a korábbi Btk. 233. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző, mind a Btk. 268. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott hamis vád bűntette három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, így az elévülési idő az elkövetéskor hatályos büntetőtörvény alapján három év, míg az elbíráláskor hatályos Btk. szerint öt év.

[28] A korábbi Btk. 236. § (1) bekezdése - egyezően a Btk. 270. § (1) bekezdésével - akként rendelkezik, hogy ha a hamis vád folytán eljárás indult, ennek az alapügynek a befejezéséig hamis vád miatt büntetőeljárás csak az alapügyben eljáró hatóság feljelentése alapján indítható, és az ilyen feljelentés esetét kivéve a hamis vád büntethetőségének elévülése az alapügy befejezésének napján kezdődik.

[29] Az irányadó tényállás szerint az alapügyben a terhelt valótlan tartalmú feljelentése alapján indult nyomozást a nyomozó ügyészség 2009. november 16. napján szüntette meg. A megszüntető határozattal szemben a terhelt panaszt terjesztett elő, amelyet a főügyészség elutasított. Ezt követően a terhelt pótmagánvádlóként lépett fel, vádindítványát azonban az F.-i Bíróság 2010. szeptember 29. napján kelt határozatával - amely az F.-i Ítélőtábla végzésével 2010. december 13. napján emelkedett jogerőre - elutasította. Emiatt a cselekmény elévülése nem annak 2009. február 13. napi elkövetésének, hanem az alapügy befejezésének napján, 2010. december 13. napján kezdődött, így a terhelttel szembeni nyomozás 2011. május 4-én történt elrendelésére és a gyanúsítás 2014. január 20-i közlésére is figyelemmel a cselekmény sem a korábbi, sem az elbíráláskor hatályos Btk. szerint nem évült el.

[30] Mindezek alapján a Kúria azt állapította meg, hogy a terhelt felülvizsgálati indítványa az elévülésre hivatkozó részében alaptalan.

[31] A terhelt szerint bűnösségének megállapítása azért is törvénysértő, mert a terhére rótt bűncselekményeket az elkövetéskor hatályos Btk. még, a gyanúsításban közölt bűncselekményeket pedig az elbíráláskor hatályos Btk. már nem tartalmazta.

[32] A Kúria ezzel szemben arra mutat rá, hogy ha egy cselekmény az elkövetéskor nem, az elbíráláskor azonban már büntetendő, annak kapcsán bűnösség megállapítására a Btk. 1. § (1) bekezdése alapján nem kerülhet sor. Ugyanígy, ha egy cselekmény az elkövetéskor még büntetendő, de az elbíráláskor már nem, annak kapcsán a bűnösség megállapítását a Btk. 2. § (2) bekezdés első fordulata kizárja. Ha azonban egy cselekmény mind az elkövetéskor, mind az elbíráláskor hatályos törvény alapján bűncselekményt valósít meg, úgy a bűncselekmény hiánya - pusztán a törvényváltozásra tekintettel - fel sem merülhet, hanem a Btk. 2. § (2) bekezdés második fordulatának alkalmazásával kell az alkalmazandó jogszabályt kiválasztani. Ez pedig vezethet oda - ahogy jelen ügyben is történt -, hogy a cselekményt az elbírálásakor hatályos jogszabály alapján kell elbírálni, és ez - tekintettel arra, hogy ekként a terheltnek felrótt magatartás az elkövetéskor is bűncselekmény volt - fel sem veti a "nullum crimen sine lege" elvének sérelmét.

[33] Az indítvány további részei tekintetében a felülvizsgálat törvényben kizárt.

[34] Az indítvány azon érvelése, miszerint a pótmagánvádas eljárásban nem került sor a terhelt felmentésére, és ezért a vádnak tekintett állításának hamis volta nem bizonyított, valójában a jogerős ítéletben megállapított tényállásnak a felülvizsgálatban tilalmazott támadása; az irányadó tényállás ugyanis rögzíti, hogy a terhelt feljelentésében foglalt közlései valótlanok voltak.

[35] Ennek kapcsán a Kúria rámutat arra is, hogy a megvádolt személy az alapügyben való jogerős felmentése nem feltétele a hamis vád megállapíthatóságának, már csak azért sem, mert a hamis vádolást követően nem szükségszerűen indul büntetőeljárás, és kiváltképp nem szükségszerűen kerül sor bírósági eljárásra. A Be. 7. § (5) bekezdésére tekintettel a bíróság - hamis vád miatt indult büntetőeljárásban is - a büntetőjogi felelősséget önállóan bírálja el, ezen belül önállóan állapítja meg a tényállást is. Ekként tehát az alapügyben hozott - esetleges - bírósági határozatban a megvádolt büntetőjogi felelősségéről való állásfoglalás hiánya nem hat ki a hamis vád tárgyában hozott határozatra.

[36] Ugyancsak az irányadó tényállással szembeni az indítvány azon hivatkozása, miszerint a terhelt a feljelentését ismeretlen tettes ellen tette meg. A jogerős ítéleti tényállás azt tartalmazza, hogy a terhelt a hatósághoz címzett feljelentésében azonosíthatóan az ügyében eljárt végrehajtó, A. L. magatartását írta le. Megjegyzi a Kúria, hogy ehhez képest közömbös, ha a feljelentésben feljelentettként - formálisan - ismeretlen tettes szerepel.

[37] Eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány kizárólag a Be. 649. § (2) bekezdésében tételesen és kimerítően felsorolt okokból kerülhet sor. E felsorolásban, valamint az említett törvényhely d) pontjában utalt Be. 608. § (1) bekezdésében az indítványban hivatkozott eljárási szabálysértések egyike - így az iratismertetés, a vád kézbesítése és az iratmásolatok kiadásának elmulasztása, az ügyek egyesítése, valamint az annak kapcsán előterjesztett fellebbezés el nem bírálása - sem szerepel. Ekként azok miatt felülvizsgálatra még a hivatkozás alapossága esetén sem kerülhet sor.

[38] Megjegyzi a Kúria, hogy ugyanakkor megállapítható, miszerint a terhelt a vádiratot mindkét ügyben megkapta; kifogása csupán arra vonatkozott, hogy az a 2. tényállási pontban írt cselekmény tekintetében a (korábbi) Btk. 276. §-ában írt magánokirat-hamisítást tartalmazott. A vád azt a magatartást írja le, ami miatt az ügyészség a terhelt büntetőjogi felelősségre vonását kezdeményezi, és annak az eljárásjogi alapját képezi. Ehhez képest fel sem merülhet, hogy pusztán a jogi minősítés - egyébként jogszabályváltozás miatt történő - megváltozása esetén új vádirat készítése (vagy vádmódosítás) lenne az eljárás feltétele. Ekként annak kézbesítése sem kérhető számon.

[39] Az egyesítő végzés felülbírálatának elmulasztása kapcsán a Kúria továbbmenőleg arra utal, hogy a büntetőügyek egyesítése felülvizsgálat alapja nem lehet (BH 2016.74.II.). Mindazonáltal - ahogy arra a Legfőbb Ügyészség is rámutatott az átiratában - a terhelt az egyesítésről rendelkező végzés kézbesítését követően a bíróságra eljuttatott beadványában nem az ügyek egyesítése miatt jelentett be fellebbezést, hanem az eljárás elhúzódása miatti kifogást terjesztett elő, és azt sérelmezte, hogy vele szemben a tárgyalás előkészítése során nem szüntette meg a bíróság az eljárást.

[40] A terhelt indítványában maga is arra hivatkozott, hogy az egyesítő végzés elleni fellebbezését 2017. november 25-én, azaz az elsőfokú eljárás befejezését követően juttatta el a főügyészséghez. Az eljárást befejező ügydöntő határozat meghozatalát követően az eljárás során hozott nem ügydöntő határozat elleni fellebbezés fogalmilag nem értelmezhető. Ugyanakkor - tekintettel arra, hogy a kézbesítés és a fellebbezés előterjesztése közötti időben a terhelt az eljárásban (más tárgyban) beadványokat terjesztett elő és eljárási cselekményen vett részt - a határidő elmulasztása miatti igazolási kérelem sem vezethetne eredményre.

[41] A terhelt tehát joghatályos fellebbezést az egyesítő végzés ellen nem jelentett be, ugyanakkor annak elbírálásának elmulasztása sem jelentene - a fent kifejtettek szerint - felülvizsgálati okot.

[47] Minderre figyelemmel a Kúria - miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a támadott határozatokat - a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdése szerinti összetételben eljárva - a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 609/2020.)